Hajós Erika: Tilinkóci meséi – 1. részlet

 Tilinkóci és a dallamok                 Kerek lomberdő közepén, tarka kerek tisztáson éltek a kis erdei koboldok. Szorgalmas, csendes kis koboldok voltak mindannyian, csupán egy picurka volt közöttük, aki más volt, mint a többi. Annak idején, minden koboldnak nagyon pici füle volt, szinte alig lehetett látni. Kócinak azonban, hegyes füle nőtt. Furcsállották is a többiek. Kóci…

Olvass tovább

Fejes Szonja: Tükör – 1. részlet

1. Hasadás Vicuska Igyekeztem minél hamarabb visszaosonni a szobámba, de nem voltam elég gyors. A hátam mögött felcsattant a jól ismert kötekedő hang: – Éva! Hogy nézel ki már megint? Nem akartam hátrafordulni, mert tudtam, mi következik. Tettem még egy lépést a panellakás szűk folyosóján a menekvést jelentő ajtó felé. – Nem hallod, hogy hozzád…

Olvass tovább

Rose Valley: Békák földjén – 1. részlet

Nong, a béka  1.  Az élelmiszerbolt úgy simult az alkonypiros és alabástromszín begóniákkal övezett Pagony Motel egyszintes téglaépületéhez, akár hűséges kutya a gazdájához. Melegsárga keretű koromszín táblán akciós szalámit és dobozos tejet hirdetett. A boltocska kirakatául szolgáló egyetlen üvegfal mögött két eladó üdítőket pakolt a polcokra, bodzafehér köpenyt és tulipánpiros kötényt viseltek, beszélgettek. A helyiségben…

Olvass tovább

Berki Zsófi: Rose – A Bradburg testvérek – 1. részlet

Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.” (Ady Endre – Az én menyasszonyom) Első fejezet – Miss Rosemary Bradburg  Rosemary Bradburg csizmája hangosan koppant az istálló kövén, mikor belépett az öreg épületbe. Egy dallamot fütyörészett, hosszú lábai gyorsan vitték előre, az utolsó állások egyikéhez. Nem találkozott senkivel, de ebben nem…

Olvass tovább

Csíki Andrea: Zoknisark – egy birodalom alkonya – 1. részlet

1. fejezet melyben vélhetően Pöttömmaszat elborítja a világot, melynek következtében egy lemoshatatlan nyíl kerül a tanácsterem falára  Tekintsük meg Zoknisarkot, a világ legparányibb országát. Méreteit tekintve akkora, mint egy nagyobb zsebkendő vagy egy kisebb terítő. Lakossága két fő és a szám állandónak mondható, a statisztikusok nem számítanak jelentős változásra. Egy harmadik lakos már csak félig…

Olvass tovább

Istók Anna: A lázadás virágai – 1. részlet

„Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)   1.  A szerelemvirág óriásfeje…

Olvass tovább

Bakos Tibor: Berci nagyot nő – 1. részlet

Első fejezet amelyben Borsali Berci egy porfelhőből kerül elő  Az iskola udvarán, a kellemes, kora őszi napsütésben, a tölgyfa közelében lévő padok egyikén három lány, egy másikon két fiú ült. A fekete, tüskés hajú fiú időnként a szeme sarkából átkukucskált a szomszédos padra. Egy szőkésbarna, bájos arcú lányt nézegetett. A fiú morcos vonásai a lány…

Olvass tovább

Catherine J. Evans: Arc a maszk mögött – 1. részlet

Az üvegajtó halk szisszenéssel szétnyílt, és Sarah Blackwell végigsietett a bántóan fehér folyosón. Félórát töltött Jim Cohen irodájában, és ennyi idő alatt minden álma valóra vált. Minden, amiért évekig dolgozott, amiért az összes szabad óráját a munkájának szentelte, és semmi mással nem törődött. Alig bírta visszafojtani a mosolyt, ami másodpercenként megpróbált utat törni magának, de…

Olvass tovább

Dorna Monika: Morzsa kutya és a manók – 1. részlet

1. Morzsa kutya találkozik Kapunta manóval                  A hátsó udvarban lakott egy fekete kutyus, akit Morzsának hívtak. Éberen őrizte a házat s az udvart.                 Egy reggel zajt hallott a fészerből, és igencsak elcsodálkozott, mert tudta, hogy a gazdája nincs otthon.                Óvatosan kinyitotta a fészer ajtaját, és bekukucskált. Aztán megemberelte magát, s lábujjhegyen be is…

Olvass tovább

B. J. Scott: Jerry Armstrong egyáltalán nem rejtélyes esetei – 1- részlet

Prológus ‒  Azt hiszem, félreért, Mr. Prescott. Nem fenyegettem meg önt, csupán tettem egy mindkettőnk számára előnyös javaslatot, amelyet nem utasíthat vissza. Nem kedveli Jerry Armstrongot, mert attól fél, hogy egy-két éven belül átveheti az ön helyét a cégnél… Tessék? Nos, nekem az a munkám, hogy tudjak dolgokat. Felkínáltam egy lehetőséget, hogy könnyen és örökre…

Olvass tovább

D. Szűcs Csaba: Loxodon szeme – 1. részlet

Első fejezet  – A kalandos ötlet  Fiatalember álldogált Londonban, nem messze a Westminster-apátságtól, a Tufton Streeten. Délceg volt, az arca markáns és simára borotvált. Elegáns ruhája felett fekete szövetkabátot, a fején cilindert, kezén pedig glaszékesztyűt viselt. Jobbjában ezüstfejű sétabotot fogott, míg bal hóna alatt egy félbehajtott újságot szorított magához, melynek homlokán kövér címbetűkkel kiszedve ez…

Olvass tovább

Sághy Zsuzsanna: Arte Mízia titokzatos eltűnése – 1. részlet

1. fejezet A rejtélyes Táncoló Kastély  Az Öreg Tölgyerdő csendjét hangos kiáltozás, avarzörgés verte fel. Az állatok ijedten eredtek futásnak, vagy meglapultak rejtekhelyükön. Azt hitték, egész csapat csörtet keresztül az erdőn. Pedig csak két manó közeledett. Egyikük vékony volt, és fürge, vörös-sárga ruhában. A másik testes, hosszú szakállú, kék és zöld ruhában. Alig tudott lépést…

Olvass tovább

Pongor Vince: Virgin Daiquiri

Komolyra fordítva a szót többnyire imádom a nyarat. De most tényleg. És tudod, mit szeretek benne a leginkább? Vannak azok a jégkrémek, tudod, most nem jut eszembe a nevük. Ilyen papír izében vannak, és alulról nyomkodva kell kipréselni belőlük a pálcát. Mindegy. Egyébként nem is az ízüket szeretem annyira, túl mesterségesek és alig különböztethetők meg…

Olvass tovább

Victoria Rosen: Angyalok legendája – 1. részlet

A szürkület észrevétlenül kúszott végig a tájon. Victorine is csak akkor vette észre, mennyire későre jár, mikor könyvének lapjain kezdtek összefolyni a betűk. Habár még közel sem ment le a nap, az erdőben, ahová menekülni szokott a kisváros elől, már sötét volt. A fák törzsei között még egyszer felvillant a lenyugvó Nap vöröslő korongja, majd…

Olvass tovább

Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők – 1. részlet

1. Fejezet  Még húsz perc volt az esőig. Ardan minden péntek este bevárta, ilyenkor később indult haza. A park padjára keményedett rágógumi éppen kapóra jött, percekig szöszmötölhetett vele. A rágó hamar elszakadt, és a fele ott maradt a pad sarkán. Ardan még nem találkozott ilyen makacs anyaggal, jobban nekifeszítette a kapargató kanalát. Biorágó helyett szintetikus…

Olvass tovább