Őszi Aliz: Tizenkét dolgot érdemes tudni

Őszi Aliz: Tizenkét dolgot érdemes tudni

Pontosan tizenkét olyan dolgot tudtam a legjobb barátomról, Shinről, amit ő maga nem.

– Kéne rólunk egy poszter.

  1. Shinnek sok elmebeteg gondolata utat talált a szabadba.

Hogy ez lett volna legbetegebb? Kétlem.

Hogy ő komolyan gondolta mindet? Fogadni mernék rá.

– Egy poszter? Úgy érted, körözési plakát?

– Mert beállítottunk egy próbababát Mrs. Kim kerti törpéi közé? Azért senkit sem csuknak le.

  1. Shin nem volt értő csodálója a szarkazmusnak.

A szarkazmusom orkán, és mindent magával sodor, ami nem tetszik nekünk.

A szarkazmusom orkán, és Shinen egyszerűen keresztülsuhan.

– Nem, Jim – folytatta Shin –, ez a pillanat, most, mikor diadalmasak vagyunk, uraljuk az életet, megörökítésért kiált. Egy poszterre illünk. Lányok szobájába…

– Én a lányok más részébe akarok beleilleni…

Shin elengedte a füle mellett a megjegyzést. – Mint egy fiúbanda. Csak az éneklés nélkül.

– És a gáz séró nélkül. Tudod, ami most nem gáz, de visszanézed tíz év múlva, és Jézusom. Fiúbanda-átok – magyaráztam.

Shin átugrott egy padon, belecuppanva a sárba. Oké, hogy pontosak legyünk, előbb a padra ugrott, és aztán át a támlán, és csak aztán a sárba.

  1. De Shin esetében egy kicsit mindig túlozni kellett.

Mint nyelvtanban a fokozás. Alapfok, középfok, felsőfok, Shin.

– Figyelj… ne már! Mi egy jelenség vagyunk. Mementók a pillanatban.

  1. Shin néha visszaböfögte a verseket, amivel az anyja gyerekkorában etette. Igazán nem tehetett róla, beépültek az eszköztárába, vagy mi.

– Ó, Krisztus!

  1. Shin nem hitt Istenben, vagy bármilyen rokonában, Shin vallása ez volt: Shin.

Már csaknem a park végébe értünk, amikor Shin megtorpant, és egy fához húzott.

– Marihuána?

  1. Shin mindig a nevén nevezte a dolgokat. Akkor is, ha ezek a dolgok illegálisnak minősültek, és akkor is, ha a szomszédjaink éppen mellettünk parkoltak le a kutyáikkal.
  2. Shin ugyanis nem ismert kompromisszumot. Nincsenek (enyhítő) körülmények. Csak Van. És Nincs.

– Jó napot, Mrs. Wilson, Mr. Wilson! – Ezt a szomszédoknak mondtam.

– Kifogyott a készlet. – Ezt nem nekik mondtam.

Mrs. Wilson összeráncolta a homlokát. Mr. Wilson viszont úgy tudott zavarodott és gyanakvó lenni egyszerre, hogy a vonásai egy millimétert sem mozdultak el. Impresszív.

Shin közben előrántott egy kést a pulcsija alól.

Mr. Wilson arca megmozdult.

  1. Shin kiszámíthatatlan volt.

Shint azonban a mai nap nem találta fegyveres rablásos hangulatban, ahogy eddig minden többi nap is valaki mást szemelt ki.

Shin a fát célozta meg a fegyverével.

– Poszter – nézett rám.

A fára.

  1. Shin egyszerre tudott nézni rám, rád, rátok, rájuk. Félelmetes egy adottság volt, és nem kancsalság.

Shin egy vonalat karcolt a törzsbe.

Mr. és Mrs. Wilson hiába próbálták a kutyákat arrébb rángatni, épp a dolgukat végezték. Így a házaspárnak nem maradt más, mint türelmetlenül toporogni. Vagyis Mr. Wilson lába meg sem mozdult. Mégis úgy tűnt, mintha toporogna. Impresszív.

  1. Shin soha nem akart előrerohanni a játékban. Mindenre rászánta azt az időt, amit rá kellett.

Vonalak gyűltek a kéregbe, mint apró hangyaboly.

Mr. és Mrs. Wilson igyekeztek értelmes társalgást folytatni mellettünk.

– Valaki – így Mrs. Wilson – ellopott egy próbababát az áruházból, és Theodora kertjébe állította. Ki hallott már ilyet?

– Te hol a csudában hallottad? – így Mr. Wilson.

– Én ott voltam. – Ezt nem Mrs. Wilson mondta, hanem Shin, és csak fél füllel figyelt.

  1. Shin ötlete volt, hogy szerezzünk a hét törpének egy Hófehérkét, mert minden Shin ötlete szokott lenni. Akkor is, ha úgy tettünk, mintha együtt találnánk ki őket.

– Theodora maga mesélte reggel a boltban. Huligánok… Illetve huligán.

– Egy?

– Egy pár lábnyom vezetett az áruháztól a kertig, aztán vissza a házak közt.

Shin közben elkészült a rajzzal. Két pálcikaember, amint a levegőbe ugrik. Az egyiknek abnormálisan nagy volt a feje. Reméltem, hogy az lesz Shin.

– James, öhm, a mamád már biztosan vár ebédre.

Esküszöm, Mr. Wilson úgy beszélt, hogy a szája sem mozgott közben.

– James, öhm, jól érzed magad?

  1. Shin három hete meghalt. Agytumor.

– Kiválóan – válaszoltam.

– Jim?

– Ebéd után találkozunk.

Shin bólintott, aztán észre sem vette, de belesétált a fába.

Nem szólhattam neki.

Hé, haver, meg—

Tudod, agy—

Meg— megh— megha—

Még nem.

Elindultam a két dög után, a kutyák elől szaglászták az utat.

És visszanéztem a fára.

Rólam csak egyetlen dolgot volt érdemes tudni.

Nem szűntem meg együtt lógni Shinnel csak azért, mert meghalt.

A kéregbe karcolva a barátságunk.

Mementók a pillanatban.

*

A novella először a Merengőn jelent meg

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)

Leave a Comment

3 hozzászólás

  1. Nahát ez… Nem is tudom, mit mondjak 🙂 A vége nagyon ütős volt. A karakterek pedig elképesztően érdekesek. Rég olvastam ilyen egyszerre megrázó és szórakoztató írást. Gratulálok hozzá!

  2. Alíz, ez egy nagyon megrázó és hihetetlenül érdekes történet. Minden a helyén van benne 🙂 Köszönöm, hogy olvashattam!

  3. Wow. Csupa hű meg ha ez az írás. Engem már a legelején megvettél, a vége már csak hab a tortán. Szuper lett, gratulálok! 🙂