Orosz Adél: Selejt

Orosz Adél: Selejt

Betakargatom Endie-t, felkattintom az éjjeli lámpát és elindítom a vetítést. Aztán leheveredtem mellé és hagyom, hogy a szuszogó gyerekarc a vállgödrömbe nyomakodjon. Rendszerint megvárom, amíg elalszik. A puha homályban, a lehúzott redőnyök védelmében a körülöttünk megjelenő film átjárót nyit a szabad természetbe. Előttünk a tenger lomhán futó hullámai, mögöttünk a homokdombok teteje felől a fák suhogásának hangját, meg a lekaszált fű illatát hozza a szél. Az álmosító meleg és a ritmusos csobbanások elbódítanak, nem úgy mint Endie-t.
– Apaaa!
Nincs kedvem kinyitni a szemem. A hangsúlyból sejtem, hogy valami kérés következik. Kaphat-e még fagylaltot, letöltöttem-e a legújabb filmet vagy nyomtok-e neki valami apró ajándékot – ilyesmiket szokott.
– Apaaa! Nyomtatsz nekem egy kiscicát?
– Nem – morgom – Ott van Zsizsik, egy macska elég.
Résnyire nyitott szemem sarkából látom, hogy Endie összeráncolja pisze kis orrát és durcásan néz maga elé.
– De Zsizsiknek alig van farka és folyton bepisil. Zsizsik büdös.
Válaszképpen nagyokat szippantva körbeszagolom a kuncogó Endie-t és én is fintorogok.
– Szerintem holnap együtt fürödhetsz Zsizsikkel!
– Nem akarok mindig fürödni. Le fog jönni a bőröm. Te miért fürdesz minden nap?
– Azért mert ha olyan a szagom, mint egy oroszlánnak, akkor elmennek a vevők és bezár-hatom a boltot.
– Grrrr! Oroszlán vagyok! Grrr! És te vagy az apaoroszlán! – vicsorog Endie nevetve.
– Megnézzük, hogy milyenek az oroszlánok?
– Ühüm!
Előkotrom a derekam alól a távkapcsolót. Három ujjal lefogtam a hiányzó gombokat és hüvelykemmel piszkálni kezdtem a filmváltót. Hamarosan egy oroszláncsalád jelenik meg az ágyunk mellett, és elsétálnak a tengerpart dombjai közé. Az apa leheveredik, a nőstény figyelmesen néz minket, miközben két kölyök a lába körül ugrándozik. Rothadó hússal keveredő húgyszagot hoz felénk a szél. Ők meg, ha érzékelnének minket, akkor a fogkrém és a sutytyomban elfogyasztott sör szagát éreznék, meg Endie kakaós müzli vacsorájának maradékát a lyukas szemetes felől, és a mosogatógépben száradó tányérok fertőtlenítőillatát, ami a vízzel együtt kiszivárog a hiányzó tömítések mentén. Éreznék Zsizsik pisiszagát a szakadt szalmakosár felől, és a macskavécéből, amit nem vittem le a szelektívbe, mert sose tudom eldönteni, hogy a macskaszarral kevert alom az a természetes vagy a szintetikus hulladékhoz tartozik-e.
Az oroszlánok felkerekednek, és újra elsétálnak az ágyunk mellett, majd elködlenek a sarokban. Hallom, ahogy Endie lélegzése felgyorsul az izgalomtól, pedig ezt a vetítést már számtalanszor láttuk. Kapcsolgatom a távirányítót, hogy keressek valami megnyugtatóbbat.
Az illat előbb érkezik, mint a kutyát sétáltató nő a jobb sarokból. A három Labrador viháncolva ugrál és harapják a hullámokat. Ahogy megrázzák magukat, szinte érzem a karomra fröcskölt víz hidegét. Az ázott kutyaszőr szaga gyorsan elnyomja a parfüm lágy virágillatát. A nő nesztelenül lépked, bő szoknyáját fél kézzel a combjáig emeli, karcsú bokája körül habosan fodrozódik a tenger. Az arca nem látszik a hatalmas kalap takarásában, de Endie úgy képzeli, hogy kedves, szelíd mosolya van. Néha én is elképzelem, hogy ledobja a ruháit és meztelenül sétál tovább. A kutyák elmaradnak mellőle és ő leheveredik a parti homokba, aztán és is mellé telepszem. A bőre forró, a teste engedékeny. A kalapját elviszi a szél és az arca… eh, az arca mindig kizökkent a képzelgésből.
– Apaaaa!
– Hm? – morgom álmosan.
– Valamikor mi is kimegyünk egy ilyen helyre?
– Nem. Nincs rá pénz. Ezt már megbeszéltük. Idebent mindened megvan – a szavaimat szégyenletesen hazugnak érzem, amitől dühös leszek.
– Akkor legalább a dolgozódba! – nyafog Endie és a takaró alól rugdosni kezdi a térdemet.
– Hagyd abba! – ripakodom rá, és matatva átkapcsolom a filmet a szokásos lakásbelsőre, ami a valóságtól eltérően tágasnak és igényesnek mutatja az apró lyukat amiben élünk. A kan-dalló felől fenyőillat árad a pattogva égő fahasábokból, és nem csak a függönyök egyformák, ellentétben a miénkkel, de nem látszik a falakat borító polcokon felhalmozott hiányos tárgyak sokasága sem. Lejjebb veszem a fényerőt, a tűz már csak parázslik. A kandallópárkányon száradó narancshéj illatának meg kelletne nyugtatnia Endiet, de sajnos nem sikerül.
– Méééért neeeem? – nyafog tovább és a szemébe dühös könnyek gyűlnek.
– Nem lehet és kész! – zárom le a vitát szigorúan.
– Akkor nyomtass egy kiskutyát!
– Van macskád és van hörcsögöd is. Kutyát nem lehet. Azok nagyon szeretik az embert – csúszik ki a számon.
– Azért nem szabad nyomtatni, mert szeretik?
– Olyasmi – morgom.
– De nem tudnád hazacsempészni? Mint Zsizsiket.
– Nem tudnánk elvinni sétálni, mert nem vihetnénk ki a lakásból. Ha nincs rá engedélyünk nem lenne benne copychip. Ha kiderül, megbüntetnek.
– Zsizsikbe nem kell chip?
– Kéne, de Zsizsik jól elvan idebent. Egész nap csak alszik. Szerintem aludj most már te is!
Megsimogatom a szőke gyerekfejet és puszit cuppantok a tejszagú homlokra.
– Au! Szúrsz! – morgolódik miközben kényelmesen elhelyezkedik a rojtosodó takaró alatt.
Már az ajtónál járok, amikor alig hallhatóan utánam szól.
– Azért… valamikor nyomtatsz nekem egy mamit?
– Azt biztosan nem lehet – rázom meg a fejem, amit Endie nem láthat a sötétben, úgy-hogy csak reménykedek, hogy a hangom elég meggyőző.
– A mamik túlságosan szeretnek?
– Túlságosan!
– És ha kérvényezed a hivatalban? Akkor nyomtathatsz mamit?
– Nem adnának rá engedélyt.
– Az elrontott mamikat is megsemmisítik?
– Igen. Mindent ami érez. Ha hibásra sikerül, megsemmisítik, hogy ne szenvedjen.
– De nekem jó lenne úgy is, ha nem teljesen jó.
Sóhajtva visszafordulok. Endie csendben figyeli ahogy óvatosan kihúzom az ágy alól a pótmatracot, és halkan megágyazok.
– Itt alszol velem? – súgja.
– Igen, ma éjjel itt.
– Hogy itt legyél, ha felébredek éjszaka?
– Igen.
Ólomsúlyúnak érezem a testem, amikor elnyúlok a matracon. Nyitott szemmel bámulom a plafon vetített csillagos képét és várok. Endie hamarosan elalszik. Hallgatom az egyenletes szuszogását és várom, hogy mikor kezd el sikoltozni.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy valamiféle nőről vagy valami anyáról kérdezősködik és az azt követő éjszakákon, mindig rémálma van. Jobb, ha közel vagyok, akkor hamarabb meg tudom nyugtatni. Rápillantok az alvó gyerekre. A hosszú szempillák árnyékot vetnek a tejfehér gyerekarcra. Az apró gödröcske a szinte mosolygó száj sarkában a leggyönyörűbb dolog, amit életemben láttam. Pont olyan szép, mint az a nő, aki rávett, hogy a törvény ellenére, titokban használjam a 4D nyomtatót. Mindent kockára tettem, hogy teljesítsem a kívánságát, és nem elég, hogy átvert az ártatlan szépségű arcával, a megható történetével meg a könnyes szemével, de végül még meg is fenyegetett, hogy feljelent tiltott másolásért. „Öld meg vagy dobd ki, vagy csináld amit szoktak az ilyen selejttel!” Ez mondta mielőtt elrohant.
Nem a pénzért csináltam, vagyis nem csak azért. A bolt ugyan csak döcög, amióta minden második sarkon található egy 5D nyomtatóbolt, ahol már minta se kell a nyomtatáshoz, egy-szerűen letöltik a megrendelő fejéből az elképzeléseit – szóval jól jött volna a pénz. Többször megkeresett és olyankor sírt, meg könyörgött. Elmondta, hogy ikrei születtek, de az egyik váratlanul meghalt az első nap. Mindannyiszor megszakad a szíve, amikor meglátja a gyerekszobában a két kiságyat, az ikerbabakocsit, és minden játékból kettőt. Bárki másnak azt mondtam volna, hogy dobja ki a felesleges cuccokat és örüljön az egészséges gyerekének, de neki nem mondtam. Hagytam, hogy megfogjon a megható történet mögött megbújó magány. Jó ideig nem mondtam igent, azt akartam, hogy újra meg újra jöjjön. Nem bírtam lemondani a gyönyörködésről a tökéletes szépségében. Végül már úgy éreztem, valami igazán nagy dolgot csinálhatok – megváltoztathatom valaki életét és boldoggá tehetem. Ostoba módon azt hittem, a közös titok örökre hozzám köti az angyalarcú nőt.
Endie felnyüszít. Visszafojtott lélegzettel várok, de nem kezd sírni. Kicsit forgolódik, az-tán megint egyenletesen szuszog. Kinyújtom a kezem és óvatosan visszahúzom a lecsúszott takarót Endie hiányzó fél karja fölé.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.2/10 (18 votes cast)

Leave a Comment

10 hozzászólás

  1. Közel sem tökéletes, vannak benne hibák, de a történet felépítése, hogy szinte sorról-sorra vezet rá a valóságra, szerintem nagyon élvezhetővé teszi az írást.
    Megvan benne az a finom egyensúly, hogy nem szájbarágósan mondja el a dolgokat, hanem hagyja, hogy az olvasó vonja le a következtetést, mégsem érzem úgy, hogy kétségek közt hagy a megválaszolatlan kérdéseimmel.

  2. Számomra szuper az írás, és semmiféle hibát nem vagyok hajlandó figyelembe venni, annyira tetszik maga az elgondolás és a stílus. 🙂
    Egy dolog miatt bosszankodok kicsit, hogy CSAK ENNYI.
    Ez az alapötlet megérdemelne egy hosszabb sztorit, és kissé alaposabb magyarázatot is, szerintem. 🙂

  3. Nekem is tetszett, bár tényleg nem hibátlan. Rögtön az első bekezdésben ott egy jelen-múlt idő váltás. Illetve az 5d nyomtató elnevezést nem érzem elég komolynak, bár a mögöttes tudományról olyan sokat én sem tudok.

  4. Huh, ez kemény volt. 🙂 Nagyon tetszett a novella, aki elkezdi olvasni, azt nem engedi többé. Érzékletesek a leírások, szinte ott vagyok a szereplőkkel a kis szobában. És a vége! Köszönöm az élményt! 🙂

  5. Nem lenne rossz, ha nem lenne tele amatőr, kezdő hibákkal. Rögtön a második mondatban egy nagyon súlyos igeidő-tévesztés, majd a mű közepe fele több is. Nem arról van szó, hogy nem lehet váltani, de ha váltunk, azt következetesen kell. Itt a váltás inkább tévesztés, tehát következetlen.

    Vessző hibák tömkelege!

    „a fák suhogásának hangját, meg a lekaszált fű illatát” – felsorolás
    “összeráncolja pisze kis orrát és durcásan néz maga elé” – ez nem az, két külön cselekvés, tehát vessző kell az és elé.
    “De Zsizsiknek alig van farka és folyton bepisil.” – szintén
    “körbeszagolom a kuncogó Endie-t és én is fintorogok” –II-
    “Azért mert ha olyan a szagom,” – khm. Kezdem azt hinni, hogy egy manó betört a rendszerbe, és felcserélgette a vesszőket. Ahova tett a szerző, onnan kivette, ahova meg nem, oda rakott.
    “akkor elmennek a vevők és bezár-hatom a boltot” – nem, nem a bezár-hatom a gond, bár az is, hanem itt is a vessző.
    “Három ujjal lefogtam a hiányzó gombokat és hüvelykemmel piszkálni kezdtem a filmváltót” – itt volt az a bizonyos második, teljesen indokolatlan igeidő váltás, és persze a szokásos vessző-baki.
    “akkor a fogkrém és a sutytyomban elfogyasztott sör szagát éreznék, meg Endie kakaós müzli vacsorájának maradékát a lyukas szemetes felől, és a mosogatógépben száradó tányérok fertőtlenítőillatát” – mondom én, hogy egy manó tette. Ez itt felsorolás. Az a legnagyobb baj, hogy ebben sincs következetesség. Az első “és” előtt helyesen elhagyta a vesszőt a szerző, és ugyanúgy el kellett volna a “meg” és a másik “és” előtt is, hiszen ez végig felsorolás. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan túlkomplikált ez a mondat.
    “szakadt szalmakosár felől, és a macskavécéből” – felsorolás
    “A három Labrador viháncolva ugrál és harapják a hullámokat.” – ha a szerző olvassa ezt, segíthetne megérteni, hogy mi alapján tesz illetve nem tesz vesszőt.
    “A kutyák elmaradnak mellőle és ő leheveredik a parti homokba” – ugyanazt tudom mondani. Két cselekmény, itt ráadásul két alany.
    “aztán és is mellé telepszem” – legyen benne elütés is, hogy teljes legyen az öröm
    “A bőre forró, a teste engedékeny” – enyhe képzavar. A test nem engedékeny.
    “az apró lyukat amiben élünk” – vessző
    “fenyőillat árad a pattogva égő fahasábokból, és nem csak a függönyök egyformák, ellentétben a miénkkel, de nem látszik a falakat borító polcokon felhalmozott hiányos tárgyak sokasága sem” – előbb talán fogalmazni kellene megtanulni, mert így teljesen az értelmezhetőség rovására mennek a többszörösen összetett mondatok.
    “illatának meg kelletne nyugtatnia Endiet” – elütés 2?
    “nyafog tovább és a szemébe dühös könnyek gyűlnek” – egy újabb vessző, ami eltűnt az éterben
    “Ha nincs rá engedélyünk nem lenne benne copychip. Ha kiderül, megbüntetnek.” – nagyon jó példája annak, hogy teljes a zavar. Hangsúly. Felolvasni a mondatot, és figyelni, hol tartasz egy kis szünetet… oda kell a vessző. A második mondatban helyes, és amiért értetlenül állok, az első mondatra gyakorlatilag ugyanaz a szabály érvényes, akkor is, ha egy kicsit hosszabb.
    “Megsimogatom a szőke gyerekfejet és puszit cuppantok a tejszagú homlokra” – újabb vessző, de itt akadt még egy érdekesség. Én rohadtul meglepődtem, amikor az elején kiderült, hogy a mesélő férfi. Találkoztam nem egy kifejezéssel, túl részletes fogalmazással, melyek egyszerűen hiteltelenné teszik. Az ilyen “puszit cuppantok” és hasonló dolgok miatt pedig úgy érzem, valahol elsiklottam afelett, hogy a főszereplő a saját neméhez vonzódik.
    “morgolódik miközben” – vessző
    “csak reménykedek, hogy a hangom elég meggyőző.” – ez rendben lenne, de ha már ennyire szóvirágos a stílus, jobban illene bele a reménykedem.
    “Mindent ami érez” – vessző
    “csendben figyeli ahogy” –II-
    “valami anyáról kérdezősködik és az azt követő éjszakákon” -II-
    “ártatlan szépségű arcával” – íjj!
    “csináld amit szoktak az ilyen selejttel!” – vessző
    “ Ez mondta mielőtt elrohant” – elutes 3? Ezt mondta. És utána vessző
    “Többször megkeresett és olyankor sírt, meg könyörgött” – azok a fránya manók, ugye? Itt három szóval odébb tolták.
    “Kaphat-e még fagylaltot, letöltöttem-e a legújabb filmet vagy nyomtok-e neki valami apró ajándékot” – biztos, hogy nyomtok akar lenni az a nyomtok?
    “hogy a macskaszarral kevert alom az a természetes vagy a szintetikus hulladékhoz tartozik-e” – milyen funkciót tölt be az “az”? Nem világos. Nélküle sokkal gördülékenyebb.
    “elködlenek a sarokban” – Ez a köddé vált kifejezés modernizált változata? Csak mert az egy használatos kifejezés, viszont, ha nyelvet újítunk, fennáll a veszély, hogy az olvasó a szó szószerinti elentésére asszociál.
    “Ahogy megrázzák magukat, szinte érzem a karomra fröcskölt víz hidegét. “ – bizonytalan mesélő. Érezte a víz hidegét? Akkor minek oda az a szinte? Ha pedig nem érezte, akkor meg sem kell említeni.
    “Kinyújtom a kezem és óvatosan visszahúzom a lecsúszott takarót” – a végére is egy, hogy keretbe zárjuk a kommentet.

    Egy szó mint száz, rengeteg a hiba. Publikált műnél azt hiszem, jogosan várja el az olvasó, hogy a szerző átolvassa, javítsa a történetet, esetleg megkérjen valakit, aki segít kiszűrni a hibákat. Jó indulattal 4/10

  6. Algernon, köszi a listát. Az oldalon a novellák harmada szerkesztett írás, a többi nyers kézirat. Sajnos, általában csak tavasszal van szabad szerkesztőnk. így inkább nyáron kerülnek ki javított írások.
    Az írók közül sokan rosszul használják a vesszőket, ez egy állandó probléma. Amúgy miért írod a vesszőhibát külön? Ezen meg én lepődtem meg.

  7. Kedves Aranymosó!

    Köszönöm a választ. Nos a vesszőhibát valóban egybe kell, ahogy a jószándékot is. Sőt elütést is felfedeztem már. Még szerencse, hogy a hibáim nem egy novellában jelentkeznek, hanem egy kevésszer átolvasott kommentben.

    Üdv

  8. Hogy egyeseknek mihez van türelme! Mellesleg jogos a felsorolás, rémisztő helyeken tűnnek fel néha vesszők, és magától értetődő helyeken maradnak el. Ez azonban nem kizárólag amatőrökre jellemző. A minap olvastam egy ősrégi (talán még kőnyomatos 😀 ) G Simenon regényt, és elborzadtam a nyomtatott anyagban talált vesszőhibáktól.
    Amikor a fenti novellát olvastam – mindjárt a megjelenésekor – engem egészen más dolgok aggasztottak. Logikai bakinak tartottam a gondolatot, hogy a jövőben jelentkező fizikai nyomort vajon miért köti össze az erkölcsi hanyatlással a szerző. Az éhezésnek logikusan nem látszik a kapcsolata a Taigetosz szerű viselkedéssel. El tudnám képzelni a kapcsolatot, de akkor talán írni is kellene róla. Így kissé nehéz kihámozni a mondanivalót, amit kétségtelenül hordoz az írás, és ez manapság előny.
    Azt csupán apró technikai bakinak tartom, hogy a 3D nyomtató után megjelenő 4D nyomtató úgy viszonyul elődjéhez, mint a Windows 3.1 A WIN 7-hez, Azután a W 8-hoz. Nem árt tisztába tenni, hogy a 3D három dimenziót jelent, a 4D talán még jelentheti azt a negyedik dimenziót, amely a lelket paszírozza bele a printelt testbe a szerkezet, de akkor mit csinál a minden sarkon található 5D nyomtató?
    Azért hadd írjak pár további, kiérdemelt jó szót a noviról. Egészen tömör, és a hibái ellenére visszaad bizonyos hangulatokat, valamint nem követi el az egyébként gyakori hibát, a bőbeszédűséget.

  9. Algernonnak köszönhető, hogy végig olvastam a novellát, és egyáltalán nem zavart a vesszők hiánya, illetve a téves időváltás. Az eleje nem fogott meg, 12 egy tucat érzésem volt tőle, de ahogy mondani szokták: a negatív reklám is reklám, és ez most nagyon bejött. Fain kis sztori volt. 🙂 Ja, és az olvasó nem ragad le azon, hogy hol van a vessző, ha a történet tényleg magával ragadó. Ezeket a hibákat észre sem vettem, mert jó volt olvasni. És a végén meghökkentett, ahogy kell. Szóval lehet a kákán csomót keresni, de ami működik, az működik. Jó írás volt, grat a szerzőnek! Egy olvasó

  10. (Persze, az olvasó másképp olvas, ez természetes. A korrektor is másképp, és ez nagyon fontos szempont, szóval szeretettel várunk minden nyelvi javítást, ami jó visszajelzés az írónak. A kapacitás hiánya miatt mi csak a papíron megjelenő szövegeket tudjuk javítani, az oldalra kikerülő írásokat ritkán, de örömmel vesszük, ha ilyen beszélgetések is zajlanak. :))