Amira Stone: Bumm, alma! Bumm!

− Gyorsan átugrom a 9-es szektorba, biztos megengedik, hogy használjam az eszközeiket. Csak nem fogadhatod ezeket gyűrött ingben. − Szívem, ők mind tudósok, nem hiszem, hogy bármelyiküket is érdekelni fogja az ingem, és kétlem, hogy ki tudnád játszani az atmoszféra szabályzót. − De jól kell kinézned, élőben fognak mutatni minden hálózaton. − Nem, a sajtóengedélyeket…

Olvass tovább

Garzó László: Az emlékmű

Erősen sötétedett már, a város fényei olyanná lettek, mintha ezer színnel izzó árnyak lennének, és egy homályos üveglencsén át szemlélném. Talán álnokul foglyul ejtették a lelkem és a képzeletem. Ez a legjobb szó rá. Az Önfeláldozás Lángja földbe süllyesztett emlékműve felé tartottam. Szerettem ezt a különös helyet, mert amint végighaladtam a száz méteres rámpán, lent…

Olvass tovább

Palásthy Ágnes: A légimarsall

̶  Kisasszony, idejönne egy pillanatra? A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.  ̶  Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez?  ̶  kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.  ̶  Cicavécé  ̶…

Olvass tovább

Claire Devos: Fájdalomcsillapító

– Ez gyönyörű. Vera csillogó szemekkel figyelte a hatalmas, fekete bútordarabot. Sokszor látta már a szoba sarkában, de mindig csak messziről. Általában egy hófehér terítővel volt letakarva, amit az öreg soha nem vett le róla. Pedig már második éve járt hozzá. Amióta nem tudott kimozdulni a házból, minden nap meglátogatta, megvette neki, amire szüksége volt….

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Garzó László: A diagnózis

Egy Rorschach-teszt kártyáit nézegetem egy magánrendelőben. A tintafoltok mintha megelevenednének a fejemben, oly szürreálisak, mégis sokatmondóak számomra. A válaszaim gyorsak és határozottak. Látni vélem mindazt, amiről beszélek, sőt meg is mutatom az orvosnak, elmagyarázom, amikor egy-egy felelet után hitetlenkedve pillant rám. Az utolsó kártyalapot nagyon érdekesnek találom. Gondolkozom egy darabig, majd így felelek: – Ez…

Olvass tovább

Agatha Keyguard: Csillagkód

A hatalmas fémajtó csikorogva nyílt ki Kaen előtt, erőlködése fájdalmas sikolyként verődött vissza a földalatti folyosó falairól. Kaen megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre beállt a csend. A félhomályos teremben föld és olajszag keveredett, a jelzés nélküli droidok és harci robotok sorait a régi háborúk megfoghatatlan esszenciája lengte körbe. A legtöbb prototípus túl régen állhatott itt…

Olvass tovább

Dyta Kostova: Exodus – 2. rész

Olvasd el a novella első részét is!   – Fetus diabolicus syndrome lett a neve, mert az anyák vagy elvetéltek, vagy idő előtt született torz testű csecsemőket hoztak a világra. Úgy néznek ki, mint valami pokolbeli kisördög. Vörös bőr, fájdalomról árulkodó arckifejezés. – Theo egy pillanatra elhallgat. A Küllő egyik szervizalagútjában ülünk, hárman, kábelek és…

Olvass tovább

Dyta Kostova: Exodus – 1. rész

Már két generáció óta élünk az űrben, hiszen a Föld számára mi vagyunk a remény. Gyerekként titkos rejtekhelyekről hallgattam ki ezeket a történeteket, és úgy nőttem fel, hogy tudtam, hamarosan elérkezik az idő, amikor elindulhatunk az új hazánkba. Amíg erre vártam, apránként felfedeztem a szövetséges űrhálózatot, tanulni kezdtem a túlélés fortélyait – mégsem akart eljönni…

Olvass tovább

Köcsky Rudolf: Oázis 9

Figyelmeztetés: erotikus tartalom * Tél van. Sötét hó esik. Furcsán idegen évszak ez. Hideg nincs, csak örökké tartó és élettelen szürkeség. Jó lenne, ha már vége lenne, de Botond, a telepvezető azt mondja, még néhány generáció eltűnik, mire a légkör kitisztul. Ha nem lennének a földalatti víztározók, a napfényizzók és a generátor, ami a telepet…

Olvass tovább

Verseczy H. Réka: Észak felől fúj a szél (részlet)

1. Dédi mindig azt mondta, azért rajongok úgy a Szigethátú szörnyet körülölelő történelemért, mert az emberiség bukásának századik évfordulóján születtem. – Ne gondold, hogy minden igazságot megtanítanak nektek arról az időszakról – csóválta öreg fejét, ahányszor a múltról kérdezősködtem. Mi, fiatalok, lelkesen jártunk iskolába, hogy az ott hallottak alapján bizalmat vethessünk a fehérruhások ténykedéseibe. Mindannyian…

Olvass tovább

Lukács Aliz: Ha megáll a szív (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * A regény nem igaz történet alapján készült, bár több benne a valóság, mint a fikció. Bevezető Jelen dokumentum az Európai Parlament állásfoglalása alapján és megbízásából készült, az emberi jogoknak vizsgálata céljából az új-imuhaq néppel szemben elkövetett népirtás, az elkövetett emberi jogok megsértése elleni fellépés miatt. A vizsgálatokkal…

Olvass tovább

Ryan Mile: Hajsza a filozófusért (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 2057. JÚLIUS 26. LONDON   ELSŐ RÉSZ 1. A csendnek kopogás vetett véget. Nem mozdultam: arra gondoltam, talán eltévesztették az ajtót, de végül a csengő is megszólalt. Összerezzentem a hangjától; idejét sem tudtam, mikor hallottam utoljára. Ahogy körülnéztem, minden talpalatnyi helyen tizenkét napos kálváriám üres italosüvegeit, cigarettásdobozait…

Olvass tovább

Isobel Rory: Holttér (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * SETEBOS Cassidy… Cassidy… Cassidy… Minden vörösen lebegett a félhomályban, ahogy próbálta kinyitni a szemét. Decker hangját hallotta, őt szólongatta. Sikerült pár nagyobb pislogással fókuszba hozni a látását. A hajó minimális vészhelyzeti világításában érzékelte, hogy a saját vörös tincsei lebegtek a szeme előtt, nem emlékezett, mikor bomlott ki…

Olvass tovább

Csoma-Lőrincz Tamara: Noé (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Első fejezet Ahogy a templomban a szellő meglebbentette, Eli ruhája olyan halványkéken hullámzott, mint a tenger. Eli szeme végigfutott Isten házának ablakain – mind zárva volt, megbízható vaspántok tartották őket a helyükön. A szél valahogy mégis utat talált magának idebentre. Mark alig karnyújtásnyira állt Elitől; a lány…

Olvass tovább