Huszár Nóra: Zikzik

Álltam az ablaknál, figyeltem az egyre vastagodó hótakarót és hallgattam a csendet. – Zikzik, látod, kisfiam? Olyan halkan kérdezted, hogy először azt hittem, képzelődöm. Akkor már órák óta nem szóltál, csak feküdtél, behunyt szemmel, fejedet kicsit az ablak felé fordítva. – Zikzik, látod, Tomi? – Látom, anya. Megint becsuktad a szemed és én néztem a…

Olvass tovább

Kulcsár Kata: Az Antropocéna időkapszula

Él, mint hal a vízben? Ezt nem egy akváriumtulajdonos találta ki? A tenger mélyén az élet korántsem gondtalan. Tudom, miről beszélek. Mostanában sok időm van gondolkozni.    – Jelenleg 100 méteres mélységben vagyunk. Három órán belül elénk tárul az egykori Bangkok, az Angyalok városa. A mocsaras vidékre épülő megapoliszt hajdan Kelet Velencéjeként emlegették, és a…

Olvass tovább

Amira Stone: Az elfeledett requiem

Végighordozta tekintetét a bozóton. Árnyakat látott elsuhanni. Eva izmai megfeszültek, szíve ijedten zakatolt, már a menekülés ütemét verte. Ekkor meghallotta a háta mögötti zihálást, az avar reccsenését. Megperdült. Egy torz alak futva közeledett felé. A holdfény megvilágította a lény görnyedt testét, sápadt, foltos arcát. Különös tartása ellenére gyorsan és fürgén mozgott, miközben cserepes ajkát nagyra…

Olvass tovább

Várunk science fiction (világépítő) kurzusunkon

Új kurzus a palettán! Zsánerspecifikus kurzusaink közé bekerült a sci-fire fókuszáló, ötletközpontú világépítő kurzus is. Ez a négyhetes, gyakorlatorientált kurzus a tananyag és a feladatok révén segít elsajátítani egy olyan gondolkodásmódot, aminek köszönhetően egyedi világot teremthetsz. Itt nem az elméleten van a hangsúly, hanem a gyakorlatokon és az adott zsánerhez, adott részfeladathoz szükséges készségek és…

Olvass tovább

Alex L. Hooper – 37-es blokk

Tekintetem az energiamezőnek csapódó meteoritok vonták magukra, amik tűzijátékként robbantak szét, fel-felvillantva a hálószerű pajzsot. Teo zavartan fészkelődött mellettem. – Olyan kihaltnak tűnik ilyenkor – mondtam. Napközben diákok százai nyüzsögtek az udvaron, de most csak Eow, a fűnyírórobot forgolódott a gyepen. – Én így jobban szeretem. Elmenjünk? – Ne! Azt hiszem, nekem is jobban tetszik…

Olvass tovább

Livits Réka: Kávé tejjel

A vadiúj szervezeti struktúra háromdimenziós, kivetített modellje halványkéken vibrál a makulátlan fehér asztal közepén. A körülötte ülők kritikus tekintettel, merev összpontosítással vizsgálják, néha a tárgyaló végében magyarázó előadóra pillantanak, aki a stratégiai irányváltás utolsó fázisát ismerteti. A nap gyér sugarai elszivárognak a láthatárt jelentő betonfal mögött. A közel ötven méter magas falat nyolc éve emelték…

Olvass tovább

Amira Stone: Bumm, alma! Bumm!

− Gyorsan átugrom a 9-es szektorba, biztos megengedik, hogy használjam az eszközeiket. Csak nem fogadhatod ezeket gyűrött ingben. − Szívem, ők mind tudósok, nem hiszem, hogy bármelyiküket is érdekelni fogja az ingem, és kétlem, hogy ki tudnád játszani az atmoszféra szabályzót. − De jól kell kinézned, élőben fognak mutatni minden hálózaton. − Nem, a sajtóengedélyeket…

Olvass tovább

Garzó László: Az emlékmű

Erősen sötétedett már, a város fényei olyanná lettek, mintha ezer színnel izzó árnyak lennének, és egy homályos üveglencsén át szemlélném. Talán álnokul foglyul ejtették a lelkem és a képzeletem. Ez a legjobb szó rá. Az Önfeláldozás Lángja földbe süllyesztett emlékműve felé tartottam. Szerettem ezt a különös helyet, mert amint végighaladtam a száz méteres rámpán, lent…

Olvass tovább

Palásthy Ágnes: A légimarsall

̶  Kisasszony, idejönne egy pillanatra? A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.  ̶  Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez?  ̶  kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.  ̶  Cicavécé  ̶…

Olvass tovább

Claire Devos: Fájdalomcsillapító

– Ez gyönyörű. Vera csillogó szemekkel figyelte a hatalmas, fekete bútordarabot. Sokszor látta már a szoba sarkában, de mindig csak messziről. Általában egy hófehér terítővel volt letakarva, amit az öreg soha nem vett le róla. Pedig már második éve járt hozzá. Amióta nem tudott kimozdulni a házból, minden nap meglátogatta, megvette neki, amire szüksége volt….

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Garzó László: A diagnózis

Egy Rorschach-teszt kártyáit nézegetem egy magánrendelőben. A tintafoltok mintha megelevenednének a fejemben, oly szürreálisak, mégis sokatmondóak számomra. A válaszaim gyorsak és határozottak. Látni vélem mindazt, amiről beszélek, sőt meg is mutatom az orvosnak, elmagyarázom, amikor egy-egy felelet után hitetlenkedve pillant rám. Az utolsó kártyalapot nagyon érdekesnek találom. Gondolkozom egy darabig, majd így felelek: – Ez…

Olvass tovább

Agatha Keyguard: Csillagkód

A hatalmas fémajtó csikorogva nyílt ki Kaen előtt, erőlködése fájdalmas sikolyként verődött vissza a földalatti folyosó falairól. Kaen megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre beállt a csend. A félhomályos teremben föld és olajszag keveredett, a jelzés nélküli droidok és harci robotok sorait a régi háborúk megfoghatatlan esszenciája lengte körbe. A legtöbb prototípus túl régen állhatott itt…

Olvass tovább

Dyta Kostova: Exodus – 2. rész

Olvasd el a novella első részét is!   – Fetus diabolicus syndrome lett a neve, mert az anyák vagy elvetéltek, vagy idő előtt született torz testű csecsemőket hoztak a világra. Úgy néznek ki, mint valami pokolbeli kisördög. Vörös bőr, fájdalomról árulkodó arckifejezés. – Theo egy pillanatra elhallgat. A Küllő egyik szervizalagútjában ülünk, hárman, kábelek és…

Olvass tovább

Dyta Kostova: Exodus – 1. rész

Már két generáció óta élünk az űrben, hiszen a Föld számára mi vagyunk a remény. Gyerekként titkos rejtekhelyekről hallgattam ki ezeket a történeteket, és úgy nőttem fel, hogy tudtam, hamarosan elérkezik az idő, amikor elindulhatunk az új hazánkba. Amíg erre vártam, apránként felfedeztem a szövetséges űrhálózatot, tanulni kezdtem a túlélés fortélyait – mégsem akart eljönni…

Olvass tovább