Lányi Zsanka: Tanár úr, kérem

Lányi Zsanka: Tanár úr, kérem

Figyelmeztetés: erotikus tartalom

*

A január végi napsugarak utat törtek maguknak az udvaron álló nyírfák ágai között, de nem vehették fel a versenyt a termet betöltő fényárral. Luca az ajtó fölé akasztott órára pillantott. Délután két óra volt, vagyis alig negyven perce maradt a feladatra. Gyomrát ideges görcsbe rántotta a kétségbeesés, miközben a próbapanel után kutatott. Még sosem rakott össze egyedül áramkört, hiába ismerte a kapcsolási rajz minden elemét, el sem tudta képzelni, hogy nézhet ki az a gyakorlatban.

– Luca, maga miért nem mér? – A tanár kérdése gyengéden, mégis számon kérőn hangzott. A lány először a padon terpeszkedő mérési útmutatóra, aztán a multiméterre pillantott, majd beharapta alsó ajkát, és tekintetét a mellette álló Andrásra emelte. A férfi elképesztően vonzón festett.

– Én mérek, csak… – Luca nem fejezte be a mondatot, egy kifogás sem jutott eszébe.
András megdörzsölte a homlokát, és közelebb húzott egy széket, majd leült a lány mellé.

– A kapcsolást sem rakta össze.

A tanár a próbapanelért nyúlt, és középre húzta.

A poros, száraz levegőbe belevegyült András arcszeszének édeskés illata, és Lucának elszorult a szíve. Habár jó tizenöt évvel idősebb volt nála, és haja helyenként már őszbe fordult, a férfi termete és vonásai alapján nem tűnt többnek harmincnál. Tekintetük egymásba fonódott, ahogy a lány az őt fürkésző aranybarna szempárba nézett.

– Én… – hebegte. – Szóval nem találtam az ellenállásokat, és…

– Tényleg, jól elbújtak. – András kissé előbbre hajolt, a mozdulattól inge könnyű anyaga hozzáért a lány pulcsijához. Luca minden porcikája remegni kezdett egy újabb érintésért. Emlékeztetnie kellett magát, hogy órán van, ám az hűtötte le csak igazán, amikor elképzelte a szülei arcát, ahogy közli velük, hogy ugrott a féléve. Ráadásul a megállapodásuk értelmében haza kellene költöznie, és megint hallgathatná, hogy mindenki jobb nála.

András a panel mellé húzott egy dobozt, ami tele volt fekete és színes ellenállásokkal.

– Nagy szerencse, hogy jó a szemem. Már csak egy diódára van szüksége.

Luca nem mozdult.

– Látott már diódát?

– Persze – válaszolta a lány, és szemével az említett alkatrészek után kutatott. – A szüleim villamosmérnökök.

Azt nem tette hozzá, hogy ő meg a család szégyene, mert az égiek másfajta tehetséget szántak neki. Ha rajta múlik, ő inkább a tanítóképzőt választotta volna, de az otthoni elvárások mindig prioritást élveztek a saját vágyaival szemben.

András a fejét csóválta.

– A mérőtársa hol van?

– Szabolcs? Beteg lett. A héten már biztosan nem jön.

– Az elég nagy baj. – A tanár még két műanyag dobozocskát tett az első mellé, amikben további alkatrészek lapultak. – Rakja össze az áramkört, aztán szóljon, ha elakad a méréssel!

– Rendben – suttogta a lány, és a gyakorlópanelt fixírozta. Érezte, hogy az arca rákvörösre váltott, ahogy a férfi térde az övéhez ért.

A következő pillanatban András felállt, és körbesétált a teremben. A lány figyelte, ahogy időnként megáll a padoknál, előrehajol, állít a műszereken. A férfi fenekén izgatóan feszült a farmer, és Luca kényelmetlenül fészkelődni kezdett. Alig várta, hogy András újra melléüljön. A tanár azonban a saját asztalához sétált, és az óra eleji dolgozatokat kezdte javítani.

Luca az ellenállások közé túrt, kivett egy marékkal, és a mértékegységeket kereste rajtuk. A mérőműszerek közül azonban lopva Andrást figyelte, aki látszólag teljesen belefeledkezett a zárthelyikbe. A lány ujjai megremegtek a látványtól, a kezéből az asztalra hulló alkatrészek halk koppanása ágyúdörgésként visszhangzott a fülében.

Tekintetük találkozott, ahogy a tanár felkapta a fejét a zajra, pedig a termet kitöltötte a fiúk hangjának duruzsolása. Luca zavarában az asztalra pillantott.

– Összerakta már a kapcsolást?

– Rajta vagyok az ügyön…

– Haladjon, mert húsz perc van az órából, és még mérnie is kell! – vetette oda a férfi szigorúan, arcán azonban aggodalom tükröződött.

Mire mindent a helyére illesztett, a fiúk már pakolásztak, de ő csak a panelt és a multimétert szuggerálta. A mérésre nem maradt ideje. A terem lassan kiürült, és mivel belátta, hogy a helyzet menthetetlen, Luca is elkezdte összeszedni a holmiját. Legnagyobb meglepetésére a szomszédos szék megcsikordult a padlón, és amikor odapillantott, a tanár ült mellette. Az asztal szélén vékony mappa hevert.

– A beugrója egész jó lett. Négyest adtam rá, mert egy dióda áramot elszámolt. – A férfi egy percre sem vette le a tekintetét a lányról. Luca testét elöntötte a forróság. – Ajánlok egy üzletet.

– Oké – motyogta a lány, ujjaival a pulcsija alját babrálta. Most, hogy kettesben maradt a férfival, és annak teljes figyelmét ő birtokolta, képtelen volt állni András tekintetét.

– Segítek, de ha bárkinek elárulja, megbuktatom! Nincs szükségem a pletykára, ahogy magának sem.

– Persze. – Luca megkönnyebbülten mosolygott a tanárra. – Egy szót se szólok senkinek!
Ledobta a mérőasztal mellé a táskáját, és a multiméter banándugói után nyúlt, de mielőtt még elérhette volna őket, a férfi elkapta a kezét.

 

– Erre én nem kötném rá a tápot – mondta András, és elengedte a lány kezét. – Ez az áramkör rövidre van zárva, ne gyújtsuk fel az iskolát, ha nem muszáj.

Miközben kihúzgálta a kábeleket és az elemeket, igyekezett Lucát kizárni a tudatából, de a lány közelsége megnehezítette a dolgát. Már az előző félévben észrevette a hosszú, fekete hajzuhatagot és a csinos arcot, ami azonnal szemet szúrt neki a fiúk között. Maga sem tudta volna megmondani, mikor tanított utoljára lányt. Az is hamar kiderült a számára, hogy Luca nem csak szemrevaló, okos is, de a gyakorlathoz vajmi keveset ért.

– Próbálja meg újra! – tolta a lány elé az alkatrészeket.

Luca kezét figyelte, ahogy ujjával a kapcsolási rajzot követi, majd ügyetlen mozdulatokkal igyekszik a helyére tuszkolni az elemeket. Tekintete óhatatlanul is a finom ívű ajkakra, majd a pulcsi alól elődomboruló mellekre tévedt. Már koránt sem tartotta jó ötletnek, hogy felajánlotta a segítségét, pedig a diákjának a jelek szerint az igencsak elkélt.

– Várjon, mert így csak eltöri a lábat! – Kivette a diódát Luca kezéből, és megigazította a vékony vezetékeket. – Most próbálja meg!

A lány elvette a hengert, és tovább küzdött, de a parányi kerámia ellenállt. András hezitált. Mindennél jobban vágyott rá, hogy hozzáérjen a kecses ujjakhoz, de nem akart betolakodni Luca intim szférájába. A lánynak azonban úgy remegett a keze, hogy a dióda sehogy sem akart a lyukakba csusszanni. András óvatosan megfogta Luca kezét, és egy határozott mozdulattal beillesztette az alkatrészt. Tekintetük találkozott, és a lány elpirult. A férfi szíve hevesebben kezdett verni. Kissé távolabb húzódott, és hagyta, hogy a meghitt pillanatba beszivárogjon Éva arcának emlékképe és a hozzá tartozó fájdalom. Ez egy pillanat alatt lehűtötte a vágyát.

Időközben a lány már az ellenállással bajlódott. András türelmesen figyelte, ahogy Luca a rosszul kiválasztott darab lábait hajtogatja. Arra várt, hátha magától is feltűnik neki, hogy egy kisebb értékű egységgel bíbelődik, ő azonban lelkes igyekezettel dolgozott tovább. A férfi, bár megfogadta, hogy nem ér többé a lányhoz, tenyerét mégis Luca kezére tette, aki ettől beledermedt a mozdulatba.

– Maga szerint mekkora az az ellenállás, amit éppen most készül beletörni a boardba?

A lány szeme elkerekedett.

– Egy kiloohmos, nem?

András visszahúzta a kezét, és a homlokát dörzsölte, miközben a panelen árválkodó elemet figyelte. Tudta, hogy ebből nem lesz mérés, mert akkor itt ülnek reggelig.

– Negyed óra alatt sikerült bekötnie egy diódát – állapította meg, és a lány tekintetét kutatta, de ő az ujjával a kábelek között turkált.

– Hát, legalább megpróbáltuk – sóhajtott Luca.

– Nem értem én magát. – András a szék háttámlájának dőlt, karját keresztbe fonta a mellkasa előtt.

– Az elméletből penge. Kiszámol bármit, fejből tudja az összes kapcsolást, elemet, kapukombinációt.

Egy ilyen egyszerű mérésen meg elvérzik.

– A gyakorlat nem az erősségem.

András képtelen volt levenni a szemét Lucáról. Érezte, hogy ideje lenne véget vetni a kettesben töltött időnek, és az ezzel járó mazochizmusnak, de sajnálta a lányt. Tisztában volt vele, hogy a mérési eredmények nélkül nem tudja megcsinálni a jegyzőkönyvet, viszont igazságtalannak érezte volna emiatt megbuktatni.

– Most mondja meg, mit csináljak magával?

– Szerintem jobban járok, ha a javaslataimat megtartom magamnak – vetette oda a lány. András először meghökkent, aztán azon kapta magát, hogy neki is támadt pár ötlete, bár azok egyáltalán nem kapcsolódtak az elektronikához. Luca arca viszont a következő másodpercben ismét mélyvörösre váltott, valószínűleg leesett neki, mit is mondott.

– Nem úgy értettem…

András elnevette magát.

– Maga elvetemült boszorka, esküszöm, megbolondít teljesen… – Az asztal széléről a lány elé csúsztatta a mappát. – Ezt kölcsönadom. Benne vannak a mérési értékek, de változtasson rajtuk egy keveset, ne másoljon! Ne ezen a jegyzőkönyvön múljon a féléve.
Luca maga elé húzta a mappát, belelapozott, majd gyorsan becsukta.

– Köszönöm! – Már nyúlt a táskájáért, amikor András megfogta a karját.

– Várjon, még nem végeztünk! – A lány arcára értetlenséggel kevert izgalom telepedett. András sejtette, mi járhat a másik fejében, ezért elrántotta a kezét a pulcsi puha anyagától. – Egy feltétellel lehet a magáé a mappa…

– Igen? – Luca szeme egyre fényesebben csillogott, szája mosolyra húzódott. A férfi tudta, hogy nem kellene incselkednie a diákjával, de a kialakult helyzet őt is izgalomba hozta.

– Mondja meg nekem, hány ohmos az ellenállás, amivel az előbb szenvedett! Ha eltalálja, viheti az eredményeket.

– Ó. – A lány csalódott arccal vette fel az asztalról a kis kék porcelántokot.

András közelebb hajolt hozzá, és várta, megtalálja-e rajta a feliratot. Tekintete a hosszú, kósza tincsekre esett, és szinte érezte az ujjai között azok selymes tapintását. Nem győzte magát emlékeztetni, hogy most már tényleg egy ujjal sem érhet a lányhoz.

– Feladom. – Luca átnyújtotta neki az ellenállást. – Fogalmam sincs, hány ohmos.

András átvette az alkatrészt, és forgatni kezdte.

– Itt – bökött egy pontra, ahová apró számokkal rányomtatták a mennyiséget. – Látja? Hatszázhúsz.
A lány közelebb hajolt a férfihoz, az arcuk kis híján összeért. Luca kivette András kezéből az apró tárgyat, mintha csak közelebbről is látni szeretné, aztán az asztalra ejtette, és a férfi legnagyobb meglepetésére az ajka esetlenül az övére tapadt.

A vészjelző azonnal felcsendült András fejében, fájdalmas merevedése azonban hamar elhallgattatta azt. Érezte, hogy a lány elbizonytalanodik, mire két kezébe fogta Luca arcát, és vadul visszacsókolt. Tisztában volt vele, hogy ezzel szembemegy az elveivel, de képtelen volt a vágyának parancsolni.
Amikor a lány keze a tarkójáról az inge gombjaira vándorolt, András elkapta a csuklóját. Megszédült a közelségétől, maradék józansága mégis megálljt parancsolt neki.

– Ne itt… – suttogta Luca fülébe. – Megláthatnak. Találkozzunk este, nálam. Ott nyugodtabban tudunk erről a dologról… beszélni.

Egyértelmű volt, hogy a lány teljesen elvette az eszét. Kívülről hallotta csak a saját szavait, melyek most idegenül csengtek a szájából.

– Hol laksz? – rebegte halkan Luca.

András még visszakozhatott volna, de képtelen volt rá. Férfiassága már annyira lüktetett, hogy érezte, ha ezt sokáig folytatják, itt helyben magáévá teszi a lányt.

– Van egy nagy lakópark a gát előtt. A harmadik tömb második emeletén. – Elengedte Luca kezét, és idegesen a hajába túrt. – Most pedig menj, még mielőtt ráveszel valami újabb őrültségre…

A lány felpattant, és remegő kézzel, lángvörös arccal összepakolt. András egy darabig figyelte, ahogy a pulóver alatt domborodó halmocskák hevesen emelkednek és süllyednek, majd nem tudta tovább elviselni a látványt. Miközben nekiállt elpakolni a panel mellett szétszórt dolgokat, és igyekezett minden erejével Évára koncentrálni, Luca egy szó nélkül elviharzott.

 

Luca forró vágyát hamar lehűtötte a téli utca kijózanító hidege, és a zsebében megcsörrenő telefon. Elővette a mobilját, a kijelzőn édesanyja fényképe mosolygott rá.

– Hogy sikerült a mérés?

– Egész jól – hazudta a lány. – Négyes lett a beugróm.

– Lehetett volna ötös is!

Luca gyomra elszorult a haragtól. Úgy érezte, a szülei irreálisan magas elvárásokat támasztanak vele szemben. Védekezni akart, de az anyja megelőzte.

– Haza kellene költöznöd – hallotta a vonal túlsó feléről a szigorú hangot. – A Zsuzsika is majdnem megbukott, amikor elköltözött. Bezzeg a bátyja, a Vili! Az otthon maradt, és most a doktorira készül!

– Anya, egy négyes miatt nem fogok megbukni.

– Most négyes, holnap egyes! A szobatársak nem hagynak tanulni. Itthon nyugtod lenne.

– A lányokkal nincs semmi baj…

– Akkor fiú van a dologban? – Luca keze megremegett, ahogy eszébe jutott András csókja.

– Dehogy! – hebegte, és igyekezett megregulázni a hangját, nehogy az elárulja.

– Rendben. – Úgy tűnt, anyja némiképp megnyugodott. – De ne felejtsd el, miben állapodtunk meg! Ha nem tanulsz, hazajössz!

– Persze, anya. – Lucának a torkában dobogott a szíve. – Észben tartom…

Teste az események után még reszketett egy darabig, de este, úton András lakása felé, már az egész ügy ostobaságnak tűnt. Nem tudta volna megmondani, honnan volt bátorsága ahhoz a csókhoz.
A busz ablakán át figyelte a vöröslő alkonyban úszó hidat, a türelmetlenül tülkölő autókat, és a fehér lámpafényben sétáló embereket. Bocsánatot kell kérnie, és megpróbálnia a lehetőségekhez mérten őszintén beszélni a tanárral. Ha bevallja, mennyire vonzódik a férfihoz, talán ő is belátja majd, hogy nem a kettesért tette.

A végállomáson nem győzte kivárni, hogy a körjárat továbbinduljon, így inkább leszállt. Tudta, hogy csak két megállót kell sétálnia. Könnyű léptekkel libbent le a lépcsőkön, és hangosan dübörgő szívvel indult el abba az irányba, ahol a lakóparkot sejtette.

A lámpák narancssárgás fénye lágyan simult a hepehupás járda fekete testére. Luca keze újra remegni kezdett, amikor felsejlettek a félhomályban a gát körvonalai. Szíve vadul dobogott, torkát elszorította a bizonytalansággal kevert izgalom, ahogy fejében újra és újra lejátszotta az elképzelt jelenetet arról, hogyan vallja be érzésit Andrásnak. A sarkon modern épületegyüttes várta. Hogy is volt? Második tömb harmadik emelet? Vagy harmadik tömb második? Teljesen összezavarodott.

Csizmája meg-megcsúszott a sáros, olvadt havon. A második házsorhoz érve újra megvizsgálta a neveket a halvány fénnyel derengő kapucsengőn, de Sáfárt nem talált. Lopva körülnézett, akár egy tolvaj, majd csendben a harmadik épületrészhez surrant. Ujjai reszkettek, mialatt a neveket bogarászta. Sáfár András. Gyomrát papírgalacsin méretűvé gyűrte az izgalom. Megnyomta a csengőt, és várt. A zár szinte azonnal berregni kezdett. Teljes testével neki kellett feszülnie az ajtónak, hogy bejusson. A lépcsőház magányosan visszhangozta a mögötte becsapódó fémtömeg zaját, majd a lány csizmájának ütemes kopogását.

A sötétbarna ajtón aranyozott névtábla hirdette, hogy jó helyen jár. Eléggé pazarnak tűnt a hely, így mivel senki nem várta a függőfolyosón, Luca levette lábbelijét, és a fal mellé támasztotta. Bekopogott. Talpát vékony zokniján át is égette a hófehér járólap hidege. Egy örökkévalóságnak hatott az a néhány másodperc, mire végül kattant a zár. András karon ragadta, és egy hirtelen mozdulattal berántotta a meleg előszobába.

A lánynak elakadt a lélegzete a meglepetéstől. Az ajtó tompa puffanással csukódott be mögötte, a következő pillanatban pedig a hátának nyomódott. András gyors mozdulatokkal kigombolta a kabátját, és a sikamlós anyag alá csúsztatta a kezét, miközben annyira hevesen csókolta, hogy Luca teljesen elveszett a férfi ajkának édes ízében.

A lány úgy bújt ki a zavaró ruhadarabból, hogy a szájuk egy pillanatra sem szakadt el egymástól, majd heves mozdulatokkal, fél kézzel szabadult meg a sáljától is. Ujjait a férfi hátába mélyesztette, óvatos mozdulatokkal térképezte fel az ing alatt táncoló, formás izmokat, majd végigsimította a gombokat András mellkasán. Egyesével bújtatta át az apró műanyagdarabokat a szűk réseken. Amikor szabaddá vált a mezítelen mellkas, jéghideg keze újfent a férfi hátára siklott. András alig hallhatóan felszisszent. Erősen megmarkolta Luca fenekét, amitől a lány öle forró katlanná vált, és rövidre vágott körmeivel a férfi bőrébe mart. A rájuk simuló farmerek kemény, merev textíliáján keresztül is érezte, hogy András kívánja. A férfi tenyere a fenekéről a pulcsija alá kúszott, és még szorosabban vonta magához, míg ő egész testével igyekezett hozzá simulni.

Elindultak. A lánynak fogalma sem volt, merre. Erősen kapaszkodott a férfiba, csókolta, ahol csak érte. Az ing halkan a padlóra hullott, Luca pulóvere valahová mellé esett le. A lány érezte, hogy lába valami keménynek ütközik. András óvatos mozdulattal végigfektette az ágyon, majd finoman maga felé fordította. Lucát tovább tüzelte a férfi ujjainak gyengéd érintése, ahogy végigsimított a hátán, és egy rutinos mozdulattal kioldotta a melltartó kapcsát. Egy pillanatra eszébe jutott, honnan ez a nagy gyakorlat egy agglegény kezében, de a gondolat, ahogy jött, tovább is szállt.

Szenvedélyesen beletúrt az ezüstös hajkoronába, és mélyen magába szívta a férfi bőrének illatát. A végletekig felizgatta, amikor András ajka a nyakáról a mellére vándorolt. Szabad keze a lány erogén zónáit kutatta. Luca csiklója egyre erősebben lüktetett, ahogy sorban megtalálta őket.
Mire észbe kapott, már meztelenül feküdt a férfi mellett. Ajkuk újra találkozott, amikor a férfi két ujját a lány gyönyörtől remegő hüvelyébe süllyesztette. Luca kéjesen felnyögött. Érezte, hogy már nem bírja sokáig tartani magát, de nem így akart elélvezni.

Megpróbálta eltávolítani a férfiról a zavaró farmernadrágot, de ő nem volt olyan ügyes a vetkőztetésben. András kihúzta ujjait, és segített neki, így pár pillanat múlva a másik öv csatja is fémesen koppant a padlón. Luca két combja közé húzta a férfi csípőjét. András belecsókolt a nyakába, és addigra kőkeményre duzzadt férfiasságával kérlelhetetlenül belé hatolt. A lányt magával ragadta a gyönyör. Teste felvette a férfi mozgásának ritmusát, nyögéseik megtöltötték a holdfényes szobát. Szorosan átölelte Andrást, majd minden porcikája mozdulatlanná dermedt, ahogy a fenomenális erejű beteljesülés utolérte. Ujjai hegyével a férfi szintén megfeszülő hátába kapaszkodott. Érezte magában András orgazmusának egyenletes lüktetését, fülcimpáján a férfi halk nyögésekkel kevert szuszogását. Titkon remélte, hogy hosszú éjszaka áll még előttük.

 

A szoba fehér falairól visszaverődő napfény bántotta Luca résnyire nyitott szemét. Egy pillanatig az idegen bútorokat nézte, az ágy mellett álló éjjeliszekrényt, az ajtófélfát, majd a folyosót borító ruhadarabokat. Erről azonnal eszébe jutott, hol van, és mi történt. A szekrénykére állított óra fél tizenegyet mutatott. A csendbe szívfájdítóan vegyült el puha szuszogásuk. András karja hanyagul átvetve nehezedett a derekára.

Luca megérintette a férfit, és elszorult a szíve. Már most hiányzott neki András, de tudta, hogy mennie kell. A padlóra ejtett mobiljának kijelzője felvillant, majd kisvártatva újra sötétségbe borult. A lány gyomra ideges görcsbe rándult. A szülei minden szombat reggel keresték telefonon, ha nem utazott haza. Ő azonban nem vette fel, épp mert az egyik tanára ágyában feküdt. Azzal nyugtatta magát, hogy majd a buszon kitalál valami hazugságot, aztán otthonról visszahívja őket.

Megpróbált, amennyire csak lehet, észrevétlenül eltűnni innen, ám amikor megmozdult, a férfi álmosan a mellére csúsztatta a tenyerét. Luca megdermedt. Lefejtette magáról András kezét, és igyekezett kikászálódni mellőle, de a férfi a derekába kapaszkodott, és visszahúzta. Karját szorosan a lány köré fonta, közben hátulról hozzásimult. Belecsókolt a nyakába, kezével újra az apró domborulatok után kutatott.

– Mennem kellene… – suttogta Luca, de maga sem volt benne egészen biztos, hogy tényleg ezt akarja. Az esze tudta, hogy ideje lenne távoznia, szíve azonban hevesen vert a férfi ujjai alatt.

– Muszáj? – András hangja álmosan, marasztalóan csengett.

A lány hezitált. Már úgyis mindegy, akkor talán még fél óra belefér. A férfi visszahúzta a kezét, jelezvén, hogy elengedi Lucát, de a lány utána nyúlt, és a szíve fölé vezette András ujjait.

– Talán egy kicsit maradhatok még…

A férfi finoman megszorította a lány mellét, és egy határozott mozdulattal birtokba vette Luca testét, mélyen elmerülve a sikamlós élvezetben. A lány felajzott íjként feszült hátra a kéjtől. András kezébe kapaszkodott, ami még mindig bimbójának érzékeny bőrét markolta. Ekkor már tudta, hogy hatalmasat kell majd hazudnia a telefonba arról, hol járt egész nap. Luca ettől a naptól kezdve szorgalmasan látogatta délelőttönként Sáfár tanár úr óráit, esténként pedig a lakását. A találkozások egyre sűrűsödtek, és pár hét után már az éjszakák zömét együtt töltötték. A lány úton a férfi lakása felé gyakran azon imádkozott, hogy a szülei nehogy pont akkor hívják. Minden reggel megfogadta, hogy aznap erősebb lesz, mint tegnap, de végül mindig alul maradt önmagával szemben. Képtelen volt ellenállni a férfi csábításának, aki fantasztikus szeretőnek bizonyult, és cseppet sem javított a helyzeten, hogy egyre jobban megismerte a tanár mögött az embert.

András igyekezett határokat szabni a kapcsolatuknak, Luca szép lassan mégis beszivárgott a mindennapjaiba, akár a langyos tavasz ígérete a hideg télbe. Először csak egy pólót hagyott nála, aztán a fogkeféjét, végül a férfi azon kapta magát, hogy a lány nélkül üresnek hat az agglegénylakás.
Egyik este András épp elpakolt pár kanalat a mosogatógépből, majd a nappali felé vette az irányt, amikor észrevette, hogy a fürdőszobában ég a villany. Megállt az ajtó mellett, és benézett.
Luca a tükör előtt állt, és hosszú, fekete haját fésülte Éva egy ki tudja, honnan előkerült keféjével.
András Lucát nézte, de a mozdulataiban Évát látta. Gyomra reflexszerűen görcsbe rándult, szívét vasmarokkal szorították a rátörő emlékek.

Luca észrevehette a férfit, mert még egyszer végigsimított a kefével a haján, aztán felé fordult, és rámosolygott. András fújtatva lépett a nappaliba, ledobta magát a kanapéra. Hátát a támlának vetette, arcát a tenyerébe temette. Vágyott rá, hogy ha csak egy kis időre is, de a világ megszűnjön létezni. A lány lélegzetelállítóan gyönyörű volt, és szemtelenül fiatal. Mi van, ha egy nap lecseréli egy fiatalabbra? Nem tudta volna elviselni, ha Luca is elárulja.

Érezte, hogy besüpped mellette a műbőr, és egy könnyű érintés pihen meg a vállán. Elvette kezét az arca elől, tekintete találkozott a lányéval. Luca a hajkefét szorongatta, arcáról áradt a bűntudat.

– Ne haragudj – mondta a lány, miközben visszahúzta a kezét a férfi válláról, és lesütötte a szemét. – A füriben találtam, én… Nem kellett volna használnom, igaz?

András finoman megsimította Luca állát, és a bánatosan csillogó, zöld szemeket fürkészte. Talán rossz ötlet volt újra kötődnie valakihez, de már rég nem ő irányított. A lány érintésétől értelmét veszítette a múlt, és csak a jelen számított. Mikor sikerült lehiggadnia, kivette Luca kezéből a kefét, és szemügyre vette. A hosszú, fekete hajszálak teljesen elfedték a szőkének még az emlékét is.

Felállt, és a konyha felé indult. Hallotta Luca lépteit a háta mögött. Kinyitotta a mosogató alatti szekrény ajtaját, és a kukába dobta az ócska műanyagot.

– Ez egy ezeréves vacak – mondta a tétován a küszöbön álldogáló lánynak.

Lucához lépett, és magához ölelte a törékeny testet.

– Ígérem, hogy veszek neked egy újat.

 

Március derekára beköszöntött a tavasz, és a negyedéves zárthelyik ideje. Luca az aulában felállított hosszú asztal sarkán ült, és a kapcsolásokat memorizálta. Minden ábráról és képletről András jutott eszébe. A bőrén érezte a férfi érintését, az ajkán a csókját. A lány arcát elöntötte a forróság, ahogy egész lényét átjárta a vágy. Beleharapott alsó ajkába, szája kéjes mosolyra húzódott. A betűk elhalványultak a könyvben, helyüket átvette a csöpp hálószoba és András mezítelen testének képe. Már alig várta, hogy este újra találkozzanak.

Összerezzent, amikor a csoporttársai nevetgélve leültek mellé. Az egyik fiú belekukkantott a könyvébe.

– Én tuti nem fárasztanám az agyam ezzel a sok szarral – vetette oda Lucának.

– Ha én kúrogatnék valamelyik tanerővel, én se – vihogott egy másik, aki a lánnyal szemben ült le.
Luca arca idegesen megrándult, ahogy a fiú szemébe nézett.

– Nem tudom, miről beszéltek.

A srácok röhögni kezdtek.

– Nem kell ám adni az ártatlant, csak a vak nem látja, mi van köztetek a Sáfárral! De ne szégyelld, egy csomó csaj csinálja, hogy dugnak a tanárral a kettesért.

– Majd megkérdezem a Szhirmay tanárnőt, mit gondol erről – nyerítette a harmadik. – Úgy berakom neki, hogy csillagos ötös lesz az energetika vizsgám!
Luca arca izzani kezdett, a szemébe könnyek gyűltek. Felpattant a székről, a melléhez szorította a tankönyvet, felkapta a táskáját, és sírva kirohant az épületből.

 

A kellemetlen incidens után Luca jobbnak látta kerülni Andrást, ezért inkább nem járt be a tanár előadásaira. Tudta, hogy ezzel kockára teszi a szabadságát, amit az albérlet jelentett számára, de képtelen lett volna elviselni a fiúk gúnyos vigyorát. Hetek óta nem látta a férfit, mindig próbált észrevétlenül eltűnni az irodája közeléből, ha azon az emeleten volt órája.

Most forró gőzként égette a fülét az ismerős hang, amely a gyengén megvilágított, tantermekkel keretezett aula oszlopai között csendült:

– Luca!

A lány megtorpant. Teleszívta tüdejét a régi bútorok ócska szagával, és lassan megfordult. . Nem érzékelte többé a külvilágot, a színek elmosódtak, a diákok lágyan morajló beszélgetését elnémította a pillanat.

András közvetlenül előtte állt, aranybarna szemével Luca tekintetét kereste. A porszagba a férfi arcszeszének édeskés illata keveredett, amitől a lánynak hevesebben kezdett verni a szíve. Csendben tűrte, hogy a tanár végigmérje.

– Hiányolom az óráimról – szólalt meg végül András.

A hivatalos forma olyan erővel rántotta össze a gyomrát, hogy nem fért hozzá kétsége, hányni fog.

– Hát, ööö… – kezdett bele a még ki sem talált magyarázatba, de András beléfojtotta a szót.

– Nem tudom, mi ez az egész, de gyűlik a hiányzásod, és egy zárthelyit is pótolnod kell. Tudom, hogy csak az én óráimról lógsz. Meg akarsz bukni?

Luca a hirtelen hangnemváltástól összerezzent és fülig pirult, majd körülnézett az aulában. Némiképp megnyugodott, amikor látta, hogy kettesben maradtak. Tudta, hogy a férfinek igaza van. Nem lenne képes elviselni a megaláztatást, ha a szülei fülébe jutna, hogy egy tanárával folytatott viszonya miatt kellett abbahagynia az iskolát. Segítségül hívta jéghideg ujjait, hogy valamelyest enyhítse a szeme alatt elterülő forróságot. András szigorúan hozzátette:

– Holnap nyolckor a padban akarlak látni, különben nem állok jót magamért!
Luca szótlanul figyelte, ahogy a férfi alakja távolodik, majd eltűnik az iroda ajtaja mögött.

 

András Luca eltűnése után megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg egy nőben sem. Megtanulhatta volna már, hogy mindig ez a vége. Mégis azon kapta magát, hogy miután a lány újra járni kezdett az előadásaira, gyakran rajta felejtette a szemét. Luca testének minden négyzetmillimétere az együtt töltött időt juttatta eszébe, és ettől gondolatai rendszerint alaposan elkalandoztak.

Ilyenkor felírt valamit a táblára, és igyekezett Évára gondolni, de aznap ez a módszer is csődöt mondott. A zöldre mázolt famonstrum nyikorgott a fehér mészkőrúd alatt, ő pedig alig várta, hogy vége legyen az órának.

A diákok felé fordult, és az órájára pillantott. Öt perc volt még hátra az előadásból.

– Rendben, mára ennyi – csapta össze a tenyerét. – Ne felejtsék el, hogy a következő előadáson zárthelyi!

A termet megtöltötte a fiúk pakolászásának és zsörtölődésének a zaja, egyedül Luca ült a hosszú padsor szélén mozdulatlanul, és Andrást figyelte. A férfi szíve összefacsarodott a távolságtól, ami közöttük tátongott.

Elindult a padsorok melletti lépcsőn, a szeme sarkából látta, hogy kettesben maradtak. Leült a lány mellé, aki addigra az asztallap halványzöld borítását tanulmányozta, körmével a belevésett firkákat piszkálta.

– Maga miért nem ment még haza? – András az elmúlt időben visszatért a magázáshoz, hátha ettől távolabbinak érzi Lucát.

– Elnézést, tanár úr… Még volt egy kis dolgom. – A lány ráemelte tekintetét, és ő elveszett a zöld szempárban.

– A franc üssön bele! – morogta maga elé, miközben beleharapott az öklébe, tekintetével pedig a táblára írt képleteket pásztázta. Vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon.

A karján érezte Luca reszketeg érintését. A törékeny kézre pillantott, amit a lány erre azonnal visszarántott, majd szeme a halovány szájról visszatért a csillogó szempárra. A szíve úgy vergődött a mellkasában, akár egy kalitkába zárt madár.

Tenyerébe fogta Luca arcát, és megcsókolta, mit sem törődve a tanterem tárva-nyitva hagyott ajtajával.

 

Egy meleg, májusi délutánon éppen összebújva feküdtek a hatalmas franciaágyon, miközben András csendben simogatta a lány hátát és a csípőjén pihenő, mezítelen combot. Testüket csupán egy póló és a fehérneműjük takarta.

– Min gondolkodsz?

A lány halkan elnevette magát.

– Anyámékon… Jó nagy cirkusz lenne, ha tudnák, hogy itt vagyok…

András nem nevetett. Már korábban is észrevette, Luca mennyire függ a családja elvárásaitól, de a mögöttes okokra képtelen volt rájönni. Komoly hangon folytatta:

– Miért félsz tőlük ennyire?

– Dehogy félek! – válaszolta a lány, hangjában megjátszott könnyedséggel.

András felkönyökölt, és a hátára fordította Lucát. A lány mosolygott, de a szeme bánatosan csillogott.

– Na persze…

– Jól van – adta be a derekát Luca. – Tudod, elég nehéz nekik megfelelni. Szerintük én sosem leszek olyan okos, mint a szomszéd srác, vagy akár csak a zöldséges. Akármit csinálok, az mindig kevés.

András korábban még sosem találkozott senkivel, aki ennyire tartott volna a környezete véleményétől. Valahol a gyermekkorban gyökerező teljesítménykényszert sejtett a háttérben, de nem mert nyíltan rákérdezni.

– Szóval akkor miattuk hajtasz ennyire az egyetemen?

– Miattuk is… Meg akarom mutatni nekik, hogy én is érek valamit. – A lány végigsimította ujjával a férfi ajkát. – Bár most épp szembemegyek az akaratukkal, mivel itt fekszem alattad.
András a lány szemébe nézett. Nem tudta, erre mit reagáljon. Végül maga sem értette, honnan, egyszerűen csak kibuktak a száján a szavak.

– Luca, felnőtt nő vagy.

A következő pillanatban már bánta, de nem szívhatta vissza. Luca arcáról eltűnt a mosoly, és valami tétova fájdalom vette át a helyét.

– Tudom – suttogta. – Figyelj, hagyjuk a szüleimet!

A férfi sóhajtott, és közben a lány karját simogatta. Szeretett volna mondani valamit, de semmi épkézláb nem jutott az eszébe.

– Na és te? – váltott témát hirtelen Luca.

András elnevette magát.

– Én nem a szüleim miatt járok az iskolába.

A lány is nevetett.

– Nem úgy értem… Miért lettél agglegény? – tudakolta Luca. András örömmel konstatálta, hogy a lány újra mosolyog, miközben a férfi mellkasát simogatta.

– A bugyimmal jól boldogulsz, szóval gyanítom, hogy nem készültél szerzetesnek. – A lány szája féloldalas vigyorra húzódott.

András előtt felrémlett Éva alakja, és az örömbe keserűség vegyült. A torkát elszorító bizalmatlanság hosszú idő után először a hatalmába kerítette. Egy pillanatra elfogta a féltékenység, ahogy a fiatal lány gyönyörű arcát figyelte.

– Látom, ez ma a kellemetlen kérdések délutánja – hárította el a választ, de tudta, hogy Luca nagyon makacs. A férfi engedelmesen a hátára fordult, a lány pedig kényelmesen elhelyezkedett a csípőjén. Élvezte, ahogy Luca egész testével hozzásimult, a könyökével pedig a mellkasára támaszkodott.

Farkasszemet néztek. – Na, gyerünk, ki vele! Úgysem menekülsz…

Erre magától is hamar rájött.

– Elég hosszú sztori… és sajnos nem hepiend a vége.

Luca szemében valamiféle csalódottsággal keveredett meglepettség csillant. Rájöhetett, hogy darázsfészekbe nyúlt, András legalábbis ezt olvasta le az arcáról. De ha már rákérdezett, a férfi úgy döntött, jogában áll tudnia az igazságot.

– Sok évvel ezelőtt, amikor még fiatal és naiv voltam, beleszerettem egy lányba. Gyönyörű volt és hideg, mint a jég. Évának hívták. Vonzott az elérhetetlensége, mindenáron birtokolni akartam. Megkértem a kezét, mire ő a legnagyobb meglepetésemre igent mondott. Az esküvőnk előtt egy héttel derült ki, hogy fűvel-fával megcsalt.

Míg beszélt, végig a lány reakcióját figyelte. Luca arcából kifutott a vér, szeme elkerekedett.

– Azt a ku…

A férfinek elszorult a torka, ahogy rátörtek az emlékek. Szüksége volt pár pillanatra, hogy folytassa a történetet.

– Bizony. Egy délelőtt haza kellett szaladnom valamiért, és az ágyamban találtam egy vadidegennel.
Luca másodpercekig némán tanulmányozta András arcát, mielőtt megszólalt.

– Annyira sajnálom, én… – kezdte, de a férfi félbeszakította.

– Persze, nem tudhattad. Nincs semmi baj, magamtól meséltem el. Talán még jó is, hogy végre beszéltem róla.

Úgy érezte, valóban megkönnyebbült a vallomástól. Egy hirtelen mozdulattal maga alá fordította a lányt, és belecsókolt a nyakába. Most ő került sorra, hogy kényelmesen befurakodjon annak két combja közé. Luca szemébe nézett, és a régi emlékek újra távolinak tűntek. Mosolyogva tette hozzá:

– Amúgy is jobb így. Gondolj bele, most szenvedhetnék a válóperrel.

Luca kérdőn nézett rá.

– Gondolod, hogy ha elveszed azt a nőt, mi találkoztunk volna valaha is?

– Én biztos vagyok benne – suttogta Luca fülébe, majd finoman beleharapott a lány fülcimpájába, amire halk sóhaj volt a válasz. Luca ujjai a hátába mélyedtek, és tudta, ez felhívás táncra.

Egyik kezével végigsimította a lány mezítelen combját. Ettől őrjítően felizgult. Le akarta venni a pólóját, de Luca megelőzte, szinte letépte róla a ruhadarabot. András a lányt is kibújtatta a trikójából. Közben csókolta, ahol csak érte: az ajkát, a nyakát, a mellét. Nyelvével hosszan játszadozott Luca kemény mellbimbójával, amitől a lány teste megfeszült, ujjaival vadul a férfi hajába túrt. Luca próbálta lerángatni András bokszerét is, de ő nem adta magát ilyen könnyen. Kényeztetni akarta a lányt, érezni a bőrét az ajkával, az ízét a nyelvével, a vágyát a lelkével.

Végigcsókolta a lány mezítelen testét, a mellétől a csípőjéig. Ujjaival lassan végighúzta Luca combjain annak bugyiját. Az ágy előtt térdelt, és szenvedélyesen megcsókolta az előtte fekvő szeméremdombot, majd egyre lejjebb, egész addig, míg a takaró meg nem mozdult a könyöke alatt. Egyik keze a lány combjáról Luca kézfejére siklott, mely az élvezettől görcsösen markolta az ágyat borító könnyű anyagot. Sejtette, hogy a lányt másodpercek választják el az orgazmustól, ezért levette szűk alsónadrágját, és újra fölé magasodva megmártóztatta benne a már fájdalmasan merev férfiasságát.

Luca felsikított a gyönyörtől. András vágyát tovább tüzelte, ahogy a lány keze a hátát markolta, mialatt igyekezett csípője ritmusával szabályozni szenvedélyes mozgásukat. Ajkuk időnként egymáshoz ért, vággyal keveredett sóhajaik olvadt aranyként folytak le a szoba faláról.

Élvezte, ahogy Luca igyekezett minél jobban hozzá préselni magát, majd a lány egész testében megfeszült, hüvelye az orgazmus heves rezdüléseivel a végsőkig fokozta András élvezetét is. Nem bírta tovább. Mozdulatai lassabbá, szaggatottabbá váltak, ahogy utolérte a szenvedély katartikus robbanása. Erőtlenül hanyatlott Lucára, miközben ő még mindig szorosan ölelte magához. Imádta a szeretkezéseiket, a lány illatát, halk nyögéseit, vad ölelését. A mámorból Luca hangja térítette magához.

– Szeretlek… – suttogta.

Andrást leforrázták a szavak. Kibontotta magát az ölelésből, és az oldalára gördült. Könyökére támaszkodott, a lányt figyelte. Gyanította, hogy egyszer majd bekövetkezik. Rettegett tőle, hogy a kapcsolatukat hivatalossá tegyék egy vallomással, mert akkor a veszteség is nagyobbnak tűnik majd, ha már túl kevés lesz a lánynak.

Végigsimította a mellette fekvő gyönyörű, mezítelen testet, és elszorult a torka.

– Ne mondd ezt.

A lány arcán először értetlenséget látott, de nem tudta, hogyan önthetné szavakba félelmét. A néma másodpercektől könnyek gyűltek Luca szemébe. Hogy ne kelljen szembenéznie tettének következményével, András felállt az ágyról, a hajába túrt, és anyaszült meztelenül kisétált a szobából.
A fürdő felé vette az irányt. Kinyitotta a csapot, és hagyta, hogy a meleg víz elmossa a gondolatait. Úgy érezte, megőrül. Soha nem volt még olyan boldog, mint Lucával. Sem Éva előtt, sem a nő után, de még a kapcsolatuk alatt sem. A lánnyal töltött fél év többet adott neki, mint az összes korábbi barátnője együttvéve. Átkozta magát, amiért olyan goromba volt szegénnyel. Elzárta a vizet, majd kilépett a tusoló előtti szőnyegre. Magára tekert egy törölközőt, és elhatározta, hogy megpróbálja megbeszéli a dolgot, de mikor visszatért a szobába, a lánynak már csak hűlt helyét találta.

 

A félresiklott májusi estét követően Luca telefonja egy darabig még kitartóan csengett, majd június derekára végleg elnémult. Tudta, András minden tőle telhetőt megtesz, hogy beszéljenek. Kereste a lányt a lakásán, az iskolában, illetve többször hallotta, ahogy utána kiabált a folyosón, de ő ennek ellenére makacsul kerülte a tanárt. Az a gyönyörű vallomás, majd a férfi rideg szavai először az egekbe emelték, aztán teljes erővel földhöz vágták a lelkét, amitől az ripityom darabokra tört. Néha úgy érezte, nem bírja tovább a férfi nélkül, de ilyenkor elővette tankönyveit, és próbált az előtte álló megmérettetésre koncentrálni.

Nem akart bemenni az utolsó laborra, mégis megtette. Mérőtársa és egyben legjobb barátja, Szabolcs mellett ült, keze remegett, miközben a műszerekkel felszerelt padok között sétáló Andrást figyelte, de azonnal elkapta róla a tekintetét, amikor a férfi ránézett.

– Nocsak. – András hangjától Luca gyomra ideges görcsbe rándult. – Nem számítottam rá, hogy a kollegina megtiszteli az órámat a jelenlétével.

A lány a tanár vonásait fürkészte, ám annak arca kifejezéstelen maradt.

– Lógnak nekem egy jegyzőkönyvvel. – A férfi hangja szokatlanul hidegen csengett, Luca szíve összefacsarodott tőle. A lány a táskájába nyúlt, és kihúzta belőle a genotermbe csúsztatott milliméterpapírokat. Későn vette észre, hogy a műanyag tasakkal együtt egy szórólapot is kirántott. A nyomtatvány színes felkiáltójelként virított a szürke padlón. Utánanyúlt, de András megelőzte.

Felvette a tájékoztatót, és olvasgatni kezdte.

– Úgy látom, a kisasszony szakít a műszaki tudományokkal. – A férfi Luca elé dobta a papírt, a lány utána kapott, és a táskájába süllyesztette azt.

– Ne higgye, hogy ott majd könnyebb lesz – tette hozzá András, és elsétált.
Szabolcs szeme elkerekedett, ahogy Lucára nézett.

– Tényleg elmész?

– Igen. – A lány a kezébe vette a jegyzőkönyvet, amit a tanár ott felejtett. – Nem nekem való ez a panelesdi.

Felállt, de a mérőtársa elkapta a csuklóját.

– Anyádék mit szólnak hozzá?

Luca habozott. A szülei kiborultak. Követelték a hazaköltözését is, de neki esze ágában sem volt felmondani az albérletet. Ha nem fizetik, azt is megoldja valahogy. Végül abban maradtak, hogy azt csinál, amit akar. Azóta nem beszéltek, csak ha nagyon muszáj volt.

– Majd feldolgozzák.

Kihúzta a kezét a fiúéból, és a tanári asztalhoz sétált. Ledobta a jegyzőkönyvet a többi tetejére, és cinikusan megjegyezte:

– Sáfár tanár úr, ezt az asztalunknál felejtette.

 

A vizsgák rég lezárultak, és rekkenő hőséggel köszöntött be a július. Luca éppen a bevásárlásból tért haza a háztömbbe, ahol a szüleivel lakott. Becsukta a lépcsőház ajtaját, és hagyta, hogy átjárja lényét a panel hűvös levegője. A postaládájukból kikandikált egy jókora, fehér boríték. Azonnal felismerte, hogy ő kapta, hiszen már hetek óta várta. Dühét az elmúlt hetekben felváltotta András hiánya, és úgy érezte, a levél elég indokot szolgáltat ahhoz, hogy felkeresse a férfit.

Könnyed léptekkel futott a fényes köveken, balerinacipőjének gumitalpa élesen nyikorgott. Kirántotta a küldeményt a fémdobozból, és lendületes mozdulatokkal feltépte. A papír recsegve tiltakozott, de Lucát ez a legkevésbé sem érdekelte. Átfutotta, majd a mellkasához ölelte a lapokat. Szélvészként szaladt fel szülei első emeleti lakásához. Szinte berobbant a bejárati ajtón. A karján libegő, tömött vesszőkosár hatalmasat puffant, ahogy a konyha kövére dobta. Papírt, tollat ragadott, és pár sort körmölt arról, hogy el kell intéznie valamit, és fogalma sincs, mikor ér haza, de ne aggódjanak, és legfőképp ne hívogassák. Felkapta a paksamétát, a táskájába dobta a többi holmija mellé, és kiviharzott az ajtón.

 

András nem számított vendégre aznap, így meglepte, amikor megszólalt a csengő. Végül nem mozdult. Arra gondolt, biztosan házalók. Amikor ismét csengettek, felállt a kanapéról, letette a könyvet, amit éppen olvasott, a kaputelefonhoz sétált, és beleszólt:

– Ki az?

– Csak én…

Gyomra görcsbe rándult az ismerős hangtól. Homlokát a hideg ajtófélfához nyomta. Két hónapja nem hallotta, mégis minden éjjel a fülében csengett a lány szavainak édes dallama. Azt hitte, lezárta magában a dolgot, elfogadta, hogy Luca szó nélkül elhagyta, most mégis félt újra találkozni vele. Biztos volt benne, hogy ő más, mint Éva, de hatalmasat csalódott. Az esze azt súgta, üljön vissza olvasni, a szíve azonban a kulccsal jelölt gombra vezette az ujját.

Kilépett a júliusi melegbe. Könyökével a függőfolyosót szegélyező korlátnak támaszkodott, és a hegyeket figyelte a távolban, szeme sarkából viszont a lépcsőház ajtaját leste. Amikor végül megpillantotta a fekete hajzuhatagot, és az ismerős arcot, elfordította a fejét. Adni akart magának pár másodpercet, hogy felkészüljön a találkozásra. Kisvártatva újra a lépcsőház felé fordította tekintetét, és csodálkozva látta, hogy a lány még mindig ott áll. Luca, mintha csak erre várt volna, kinyitotta az ajtót, és bátortalan léptekkel elindult felé. Andrásnak fogalma sem volt, mit akarhat tőle a lány, de képtelen volt megszólalni, hogy megkérdezze. Csendben végigmérte az előtte álló Lucát, és várta, hogy az mondjon valamit.

A lány vékonyra préselt szájjal állta András tekintetét. A férfi meg akarta szólítani, de nem jött ki hang a torkán. A szíve vadul vert, a keze ökölbe szorult a rá törő érzelmektől. Dühös volt a lányra, hiszen mindenét nekiadta, és ő cserébe darabokra zúzta a lelkét.

– Beszélni szeretnék veled – törte meg végül a csendet Luca. A zöld szempár épp olyan magával ragadóan csillogott rá, mint amikor először látta anno, lassan fél éve. Elveszett a kérlelő tekintetben, és önkéntelen mozdulattal a nyitott ajtó felé intett.

Luca otthonos léptekkel a konyhába vonult. András becsukta maga mögött az ajtót, majd az előtte ringó, kecses női testet nézve követte őt. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire hiányzott neki a lány, és ettől végre engedett a torkán a szorítás. A dühe fájdalommá szelídült, ami most a szívét markolta.

– Nos, hallgatlak – mondta a férfi a tőle telhető legridegebb hangon.

Luca kivett a táskájából egy borítékot, és az ajkát harapdálva, egyik lábáról a másikra állva, némán átnyújtotta neki.

András kikapta a levelet a lány kezéből, aki ettől összerezzent. A férfi türelmetlenül rángatta a paksamétát, habár a szórólap után sejtette, mit talál majd benne. Átfutotta a dokumentumot, és nem akart hinni a szemének. Elolvasta újra, aztán még egyszer, végül az asztalra dobta a lapokat. A tudatába lassan befészkelte magát a gondolat, hogy soha többé nem látja viszont Lucát.

– Mit jelentsen ez? – Hangja kimérten csengett. – Két hónapja se szó, se beszéd eltűnsz, aztán egyszer csak megjelensz, és a kezembe nyomsz egy köteg papírt?

– Azt hittem, megérted…

– Mit kellene megértenem? Ezt? – mutatott az asztalon heverő paksamétára.

Luca lesütötte a szemét.

András ismét beletúrt a hajába, miközben a hófehér lapokat nézte, majd vett egy mély levegőt, derekával nekitámaszkodott a konyhapultnak, ujjait orrnyergére szorította, és lehunyta a szemét. Nem akart tudomást venni arról, ami körülötte zajlik.

Összerezzent, amikor meghallotta a lány hangját, de mozdulatlan maradt.

– András, én … – kezdte Luca. – Összezavarodtam.

András még mindig konokul, csukott szemmel támasztotta a munkalapot. Meglepte, hogy a lány ennek ellenére folytatta:

– Ez itt, az asztalon, nem az, amire gondolsz…

A férfi Lucára szegezte tekintetét.

– Valóban? Akkor felvilágosítanál, hogy mégis mit jelentsen ez az egész?

Képtelen volt rájönni, mit akar tőle Luca. Csak nézte, ahogyan az magába roskadva álldogált a konyhája másik végében, kezével a karját simogatva, miközben alsó ajkát rágcsálta, mint mindig, amikor feszült volt. Eszébe jutott, miért is szeretett bele pár hónapja, és érezte, ahogy a lány hiánya, és a tehetetlenség fájdalma végighullámzik a lelkén.

– Tudod, éveket töltöttem azzal, hogy megfeleljek mindenkinek. – Luca szavai is kimérten csengtek, de a férfi észrevette, hogy a hangja meg-megremeg. – Anyáméknak, a szomszéd Julikának, a boltos néninek… neked.

András meglepődött. Megdörzsölte a homlokát, hirtelen nem tudta, mit mondjon. Felbosszantotta, hogy a lány olyasmit vágott a fejéhez, amit ő sosem kért tőle.

– Miattam igazán nem kellett volna fáradnod. – A mondat cinikusabbra sikerült, mint tervezte, ezért hozzátette: – Én olyannak szerettelek, amilyen vagy.

Luca szeme hatalmasra kerekedett, arca mélyvörösre váltott a szavaktól.

– Sosem mondtad – suttogta lehajtott fejjel, miközben a cipője orrával a járólapot piszkálta. – Sőt, nekem is megtiltottad.

A férfi szótlanul figyelte az ablakon át az égen úszó felhőket.

– Te mire gondoltál volna a helyemben? – A lány hangja bánatosan csengett. – Elhittem, hogy talán lehet közöttünk valami a szexen kívül is, erre, amikor elmondom, mit érzek, letorkolsz, és otthagysz.

András Lucára nézett. A lány nem viszonozta a pillantást, könnyes szemmel a tűzhelyet fixírozta. A férfi tudta, hogy hibát követett el.

– Luca…– Magához akarta ölelni a lányt, de az összefonta karját a melle előtt, szeméből hatalmas cseppekben gördültek le a könnyek. András derekával újra a szekrénynek dőlt.

– Félek, most már végképp elveszítettem a fonalat. – Ő is karba tette a kezét. – Tulajdonképpen miért jöttél?

– Naivan azt hittem, hogy meg tudjuk beszélni…

– Mit? – András idegesen járkálni kezdett az apró konyhában. – Hogy egy szó nélkül otthagytál? Vagy inkább azt, hogy kijelentkeztél az egyetemről?

– Azt, hogy őrülten hiányoztál.

A férfi erre megállt, Lucát figyelte. A lány letörölte az arcáról a könnyeket, tett egy tétova mozdulatot felé, aztán ő is megtorpant.

– De hogy jön ide a levél, amivel beállítottál?

Luca megdörzsölte a homlokát. András a saját mozdulatát látta viszont a lányéban.

– Bevallom, először el akartam menekülni. – Tekintetük összefonódott. – De aztán lehiggadtam, és arra gondoltam, talán jobb is így. – A lány felvette a lapokat az asztalról, és belepillantott az első oldalba. – Végre azt csinálhatom, amit igazán akarok, és ha nem tanítasz már, titkolóznunk sem kell.

– De hát az iskolában eddig sem kellett… – András tudta, hogy a lány hazudik a szüleinek, de ezen a megváltozott helyzet mit sem javított volna. Az viszont sosem merült fel benne, hogy Luca a többiek előtt is szégyelli.

– Neked talán nem – vetette oda a lány. – Engem állandóan cikiztek miattad.

A férfi hosszan figyelte Lucát. Habár nem verték nagy dobra, sejthette volna, hogy a tanítványai megneszelik a dolgot. Bele se gondolt anno, hogy a diákok mennyire másként látják a kapcsolatukat, mint ő.

– Sajnálom, nem tudtam… – kezdte, és a papírokat nézte, amiket a lány időközben az asztalra dobott.

– Most már mindegy – fojtotta belé a szót Luca.

A csend ragacsos masszaként vette őket körbe, és András minden vágya az volt, hogy kimásszon belőle. Közben eszébe jutott a legnagyobb akadály, ami mindig is közöttük állt.

– És a szüleid mit szólnának hozzá, hogy egy jóval idősebb férfival vagy együtt? – tette fel óvatosan a kérdést, miközben a lány reakcióját figyelte. Tudta, hogy ez ingoványos téma. Luca pillanatokig csak nézte őt, mielőtt megszólalt.

– Nem érdekel. Felnőtt nő vagyok, emlékszel? – vonta meg a vállát. – Épp itt az ideje, hogy a saját életemet éljem, az én döntéseim szerint.

András fejében lassan összeálltak a kirakós darabkái. Rájött, hogy hatalmas hiba volt Lucát Évához hasonlítani, hiszen a lány annyira más, mint az exe. Tényleg szereti őt. Luca elé lépett, és megsimogatta a karját.

– Én még mindig szeretlek…

A lány ránézett, szeme a férfira mosolygott. András közelebb hajolt hozzá, ajkát finoman Lucáéhoz érintette. Ő átfonta karjával a férfi nyakát, és visszacsókolt. András magához szorította a törékeny testet, tenyere alatt összegyűrődött a könnyű nyári ruha anyaga.

Luca meglepődött, amikor András szenvedélyesen a karjába kapta. A férfi olyan hevesen csókolta, mint azelőtt még soha. Ekkor jött rá, hogy amit eddig szerelemnek hitt, csupán a cseresznye volt egy óriási fagylaltkelyhen. Az iménti beszélgetés feszültsége vad csókok és szenvedélyes ölelések formájában tört fel belőle. Legapróbb sejtjeit is átjárta a férfi ajkának imádott íze, és tenyerének puha érintése.

– Annyira szeretlek… – suttogta András fülébe, és érezte, hogy lelkét csordultig tölti a férfi iránt érzett imádata.

Ruhák hullottak a padlóra, amikkel mintegy kikövezték útjukat a hálószobáig. Együttlétük fojtott hangjai megtöltötték a fülledt kis lakást.

Az asztalon magányosan terpeszkedett a nagy halom papír, vastagon szedett betűivel büszkén harsogta:
Forgács Luca felvételt nyert iskolánk tanítóképző szakára.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.2/10 (22 votes cast)

Leave a Comment

5 hozzászólás

  1. Nem tudtam letenni, míg el nem olvastam. Nagyon tetszett. 🙂

  2. Gratulálok!
    A szöveg első verzióját bètáztam, és most csodálkozva láttam, mennyit dolgoztál még rajta. 🙂
    Csak így tovább, ígéretes kezdet. 🙂

  3. Műfajilag korrekt, jól megírt. Kicsit talán sablon, nincs jellegzetes íz. Ha fiatal a szerző, majd az is megjön később, sok-sok olvasás, sokféle stílus megismerése után.

  4. Én is egy korábbi verziót olvastam, és nagyon jó lett az átírt novella, megérte belefektetni a sok munkát! Gratulálok! Ki hitte volna, hogy ilyen erotikusak is lehetnek az áramkörök?:) A kezdő jelenet mindenképp egyedi, üde színfoltja ennek a novellának.

  5. Szépen megfogalmazott ,ízléses írás.
    Döccenő nélkül olvashatja magát.
    Gratulálok!