Korčok Péter: Pofon

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, erotikus tartalom

 

Fekete félcipő, nadrág, mellény, nyakkendő. Ing sötétkék, ujja feltűrve könyökig, amit a négy csillag lehet már nem bír el, de éjszaka nincs ott a főnök, ahogy senki más sem a kollégák közül, én és a vendégek vagyunk. Akiknek tisztes távolból elég jól öltözöttnek tűnhettem. Gondolom. Közelebbről már kicsit árnyalta az öltözékem a cipő kopott orránál felengedett ragasztás, pár fehéres vakolatcsík a nadrágon, amit csak halványra volt türelmem kisikálni, a lazán kötött nyakkendő és az a pár cigaretta, amit az ingem feltűrt ujjába szoktam rakni. A second hand mellény mondjuk pöpec volt, alig használt. Egy hete voltam éjszakai recepciós itt a hotelben, és recepciós úgy általában. Négy emelet, huszonvalahány szoba. A lobbiban kellemes félhomály, csak a recepciós pult volt kivilágítva. Barnás-krémes, öreges dizájn, giccses festményekkel a falakon. A négy csillaghoz étterem is járt, ami a földszinten volt, külön bejárattal az utcáról, és persze eggyel a hotelből. Az étterem este tízkor zárt, én héttől hétig dolgoztam, a műszakom elején még úgy-ahogy volt társaságom, de ekkorra már a szakács és a pincér is fáradt volt. A lobbihoz egy lépcső vezetett fel a domboldalon, egy forgó- és egy normális ajtó várta a vendégeket. Na meg én. Nem tudtam milyen az ideális recepciós, de az akartam lenni, és az unalmas első hét éjszakáin számtalanszor elképzeltem a lehetséges necces szituációkat, és hogyan kezelem majd ezeket. Faszán. Leginkább.

A forgóajtón egy enyhén részeg férfi fordult be, de ügyesen korrigálta az egyensúlyát. Két nő tört ki hahotázásban odakint, mikor rájöttek hogy egyszerre csak egyikük fér be a forgóajtón, a másikuk az orrát fogta. A férfi kihúzta magát a pult előtt, szeme csillogott az alkoholmámortól, homloka már a sört izzadta, legalábbis feltételeztem hogy sört, mivel arra a két sarokkal odébb lévő sztriptízbárban a héten egyet fizet kettőt kap akció volt.
– Üdvözlöm a…
– Pár órára szeretnék szobát.
– Harmincezer. Ha megfelel, egy személyit kérnék.
– De csak pár órára lesz, nincs erre kedvezmény?
– Hajnal egykor nincs. Nappal, amikor bent vannak a takarítók.
– Mindegy végülis.
A személyivel egy céges kártyát és két húszezrest is átnyújtott.
– Céges számlát kérek. Kicsekkoláskor átveszem.
Biccentettem egy rövidet, és amíg a két sztriptíztáncosnő, vagy prosti jókedvűen, egymást piszkálva végigjárta a lobbit, felvittem a foglalást a negyedik emelet legtávolabbi szobájába.
– Negyedik emelet, ötös szoba. Jó szórakozást! – nyújtottam át a szobához tartozó kártyát és visszajáróként két ötezrest. A férfi szó nélkül elvette a kártyát, és visszadobott egy ötezrest a pult mögé. Elindult a lifthez, a két nő követte. Egyikük megállt a recepció melletti kép előtt, gyors végigjáratta rajta a szemét, majd felém fordult.
– Ez a kép szar.
– Az – reagáltam le az alapjáratos, recepcióra belőtt félmosollyal. – A szobában nagyobb van.

Kihúztam egy szál cigit az ingem ujjából, és rágyújtottam a hotel teraszán. Azt hiszem most láttam először húsvér sztriptíztáncosnőt. Vagy prostit. Úgy két óra múlva jött le a két nő. Egyikük megállt a lobbi közepén, és felém fordult.
– Nem unalmas itt este?
– Változó. Általában nyugi van. De nem mondanám, hogy akkor is unatkoznék.
– A barátnőd nem unatkozik ilyenkor?
– Nem hinném. Egyrészt nincs. Másrészt, aki majd lesz, valószínű épp alszik így három körül. Vagy épp dugja valaki.
– Hát igen, ez ilyen. Lehet, hogy épp dolgozik.
Mindketten mosolyogtunk, rándítottunk a vállunkon. A másik nő kuncogott kicsit, majd búcsút intettek. A férfi negyed órával később jelent meg. Csak a kezét nyújtotta a számláért, amit szó nélkül oda is adtam neki, együtt az ötezressel, amit lekezelően a pult mögé dobott. Nézett rám értetlenül.
– Nem kell a borravalód.
– Te most szopatsz?
Közelebb nyújtottam az arcához az ötezrest. Kikapta a kezemből, és elment.

Fél órával később egy nagydarab férfi lépett be a hotelbe. Telivarrt bőr, testékszerek, póló, izom. Sok. Nagy. Olyan magabiztosan tolta meg a forgóajtó szárnyát, hogy a másik hátba vágta. De ő leszarta. Én kihúztam magam.
– Jó estét!
– Szervusz! – támaszkodott a férfi a pultra. – Elvesztettem két csajt. Azt mondták ebbe a hotelbe jönnek.
– Nincsenek magyar vendégeink ma este.
Egy tépett cetlit mutatott nekem a hotel nevével és telefonszámával.
– Jó hotelben vagyok, ugye? Ez a nevetek? Ez a számotok?
Félelmetesen kedves volt.
– Volt itt egy férfi két nővel, feltételezem őket keresed. Úgy fél órával ezelőtt mentek el.
– Figyelj! Tudom, hogy recepciósként nem adhatsz ki vendégeket. De nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam azt a két csajt.
– Ezt jól tudod. Ha itt lennének, azt hazudnám, hogy már elmentek. De már elmentek, fél órával ezelőtt.
Patthelyzet. Úgy száz kiló bámult rám a pultra könyökölve, és azon gondolkodtam, én vajon hogyan nézhetek ki az ő szemszögéből, és hogy mennyire látványos az, ha valakit kiver az izzadság. Kényelmetlen hosszúra nyúlt a csend, és én valahogy előszedtem az alapjáratos, recepciós félmosolyt, ami akkor tűnt el az arcomról, amikor a férfi belépett az ajtón. Ő erre öklével megkopogtatta párszor a pultot, aztán távozott. A szívem dübörgött. A teraszon két cigit szívtam el egymás után.

Zajlott körülöttem az élet. Álltam a közepében, általában elfolyt mellettem, néha belém ütközött, elégedetlen vendég, kiabáló vendég, részeg vendég, és csak ketten voltunk rájuk, én és a barátom, a pult.

Úgy három hónap múlva már viszonylag magabiztosan kezeltem a szituációkat, és a vendégekkel is nyitottabb voltam. Egy tagbaszakadt, csont és bőr olasz csávóval például egész jókat tudtam beszélgetni hajnaltájt, amikor fáradtan visszamászott a hotelbe. Töredezett, de érthető volt az angolja. Általában a semmiből tűnt fel a pultnál, ilyenkor, a műszak vége felé már szundikálni szoktam, ő pedig nem csapott nagy zajt érkezéskor. Haja szőke, nem természetes, orrában testékszer. A szobája rögtön a recepció mellett volt, a nappali műszak érdeklődött már nálam, hogy mit csinál este, mert nappal alszik, pontosabban szeretne, de olyankor a lobbi lényegesen nagyobb élettel bír. És hanggal. Nálam csak jött és ment, feltételeztem a várost járta részegen. Az utolsó éjszakáján meglepő mód a szobájában maradt, sörözött, és óránként járt ki cigizni. Ilyenkor mosolyogva biccentettünk egymásnak. Enyhén spicces volt már, mikor odajött a pulthoz.
– Mondd csak, hogy tudnék lányt szerezni estére?
– Instant. Belváros.
– Nem-nem, úgy értem hogy idejön a lány, érted?
– Értem. Prosti.
– Prosti.
– Internet.
– Keresel nekem?
– Nem. De honlapot tudok ajánlani.
Kiírtam egy cetlire az első két találatot, és átnyújtottam neki.
– Az első oldal drágább, a másodikon ki vannak takarva az arcok. A javarészük legalábbis. Viszont húsz euró plusz, ha vendéget fogadsz.
– Most kell fizetnem?
– Nem. Hozzáadom a számlához.
Az olasz csávó köszönte, és távozott. Úgy egy órával később egy fiatal, egyetemistaforma lány jelent meg.
– Lorenzo? Földszint első szoba?
– Ez igazából az első emelet, az étterem alattunk a földszint. De Lorenzo balra az első szoba, igen.
A lány az ajtóhoz ment és kopogott. Az ajtó kinyílt, halk szóváltás, majd a lány távozott.
– Hát, ez ennyi volt – mondta nekem kifelé menet. Nem éreztem késztetést arra, hogy megkérdezzem, ugyan mi volt a gond, nekem bejött. Hosszú fekete haj, szemüveg, aranyos arc. Nem nagyon tudtam átérezni a szituáció érzelmi részét, lévén én sosem szexeltem pénzért. Sajnáltam, hogy elúszott attól a húsz-harmincezer forinttól, amit Lorenzo jelentett volna. Nem sajnáltam viszont, hogy megúszta, nem volt túl bizalomgerjesztő látvány az olasz. Lorenzót a reggeli műszakváltás előtt kicsivel láttam újra, mikor kimászott egy cigire. Rátámaszkodott a pultra, és áthajolt rajta.
– Feltetted azt a húsz eurót a számlámra? – kérdezte suttogva.
– Fel – válaszoltam suttogva, miközben kényelmetlenül közel hajoltam hozzá. – De töröltem. Mi volt a gond?
Lorenzo vette a lapot, elhúzta magát az arcomból, és kiegyenesedett. A pultot is elengedte.
– Szőkét kértem.
– Értem. Hát, ha szőkét kértél, akkor szőkének kellett volna jönnie. De elég jól nézett ki a lány, megjegyzem.
– Neked bejönnek a szőkék?
– Nem nyom sokat a latban a hajszín.
– Én minden országban keresek egy szőkét. Itt nem jött össze.
– Sajnálom.
– A barátnőm fekete. Ha épp nem borotválja le a haját.
– Ó!
– Neked van barátnőd?
– Nincs.
– Miért nincs?
Nemigazán élveztem a beszélgetést, szóval gondoltam lezárom.
– Cigi, Lorenzo. Cigizni indultál. Szerintem gyújts rá!
– Áh, igen, cigi – mondta, intett egyet búcsúzóul, és kiment a teraszra rágyújtani.
Nekem is jól jött volna, de nem akartam kimenni vele. Közben megérkezett a nappalos kolléga, és épp a műszakot adtam át, mikor Lorenzo visszament a szobájába. Többet nem találkoztunk, aznap délelőtt csekkolt ki.
Az éjszakai munka egyik előnye, hogy javarészt el tudod foglalni magad a gondolataiddal. Már ha vannak gondolataid. Ez szar tud lenni, ha szarul vagy. De jól jön, ha kezdeni akarsz magaddal valamit. Nekem pedig nagyon kezdeni kellett már magammal valamit.

Decemberben alig láttam a napot. Ekkorra már teljesen átálltam, a szabadnapjaimon is nappal aludtam, és éjszaka voltam ébren. A testem nem viselte jól. Nem volt kibírhatatlan, de éreztem, hogy nem az efféle üzemmódra találták ki.
A szilveszter meglepően nyugodtan telt. Egy spanyol nő volt csak, aki nem tudta világát, se a szobaszámát. Fogtam a vállát, hogy el ne essen amíg előkotorta a kártyáját a retiküljéből, és miután megnéztem a kártyaolvasón melyik szobáé, felvittem, és csak akkor engedtem el a kezét mikor már az ágyán ült.
A szilveszter meglepően nyugodtan telt, és ez nem tetszett. Ha már nem bulizhattam a barátaimmal, legalább valami cirkuszt csinálhatott volna pár vendég. Ehelyett jópáran pezsgővel és sörrel kínálgattak, amit persze nem fogadtam el. Hazafelé vettem két üveg bort, és a két üveg közt bejelentkeztem egy erotikus masszázsra, melynek leírása elég szépen fogalmazta meg, hogy a végén tulajdonképpen kiverik nekem. A karácsonyi bónuszomból.

Nem voltam masszázson azelőtt. Nemhogy erotikuson. Hosszasan álltam a zuhany alatt, mint általában, és még egyszer, már sokadjára, nyugtáztam magamban, hogy biológiailag azért még férfi vagyok. Az éjszakai munka jól fizetett, szóval volt új cipőm, nadrágom és ingem. Nyakkendőt is kötöttem, felvettem a mellényt. Jóval hamarább érkeztem meg, a Duna mellett még elszívtam egy cigit. A fejem tompa volt a félelemtől. Kilenc ötvenkor csengettem fel. Kedves, fiatalos hang köszönt a kaputelefonba.
– Szia. Tíz órára van időpontom Nórához.
– Akkor gyere vissza tízre.
Ezek szerint nincs várószoba. Se recepció. Visszamentem a Duna-partra és elszívtam még egy cigit. Két perccel tíz után újra felcsengettem, ekkor már felengedtek. A masszázsszalon a harmadikon volt, a lány, akit a neten kiválasztottam az ajtóban várt, mellette érintőképernyős állvány, melyen az opciók voltak láthatók.
– Mit szeretnél?
– Teljes testmasszázst lingam kezeléssel, body-to-body extrával és közös zuhanyzást.
– Közös zuhanyzást én nem vállalok.
Határozottan emlékeztem, hogy a telefonban azt mondták, Nóra mindent bevállal, de nem akadékoskodtam. Ránéztem a választható extrák listájára, plusz tizenöt perc és prosztatamasszázs volt még ott. Gyors megfontoltam a prosztatamasszázs lehetőségét, de nem mertem bevállalni.
– Akkor ennyi.
A bejárattól egy hosszú, széles folyosó kezdődött, melyről jobbra-balra nyíltak ajtók. Nóra bevezetett az egyik szobába, melynek közepén egy nagy matrac volt, mellette kosár a masszázseszközökkel, félhomály és kellemesen andalító zene, a sarokban egy szék.
– A ruháidat a székre tudod letenni, törölköző a matracon. Szemben találod a zuhanyzót, utána gyere vissza, és jövök én is.

A fürdőszoba makulátlan tiszta volt. Beálltam a zuhanyrózsa alá, és megnyitottam a vizet. Meglepődve tapasztaltam, hogy a fenekemnek is csapódott egy vízsugár, megfordultam, és láttam hogy az oldalsó falon egy másik zuhanyrózsa is be volt állítva fenékmagasságban. Ugyan nem kértem prosztatamasszázst, de azért alaposan megmostam.

Visszamentem a szobába, a törölköző a derekam köré kötve, és törökülésben leültem a matracra. Nóra nemsoká megjelent az ajtóban, és halkan elnevette magát.
– Feküdj le kérlek! A törölközőt vedd le!
Ledobtam magamról a törölközőt, és hanyatt feküdtem. Nóra újra kuncogni kezdett.
– A hasadra.
Megfordultam. A kuncogás eltartott még egy kicsit, aztán hallottam ahogy becsukódik az ajtó. A matrac besüppedt kicsit a bal lábamnál, ebben a sarokban volt a kosár. Kattant egy flakon fedele, meleg olaj ömlött rám, és a lány kezei elkezdték masszírozni a testem. Három éve nem voltam intim helyzetben nővel. Az első érintésekre megszeppent érzelmek árasztottak el, de hamar ellazultam. Ugyan a szoba falának alsó részein voltak tükrök, hogy lássam a masszázst, inkább becsuktam a szemeim. A testem boldogságban fürdött. Hallottam ahogy kikattintja a melltartóját, a hátamon éreztem a két, kellemesen puha mellet. Aztán valami keményebbet, melyből a fenekére következtettem, végül az egész testével vonaglott rajtam. Úgy fél óra múlva kérte, hogy forduljak meg, és a mellkasom is megkapta a kéz-mell-fenék kombinációt. Aztán rátért a péniszemre. Keményen markolta, de nem mertem szólni. Talán egy kis sokkot is kaptam, hogy egy nő fogja helyettem, kinyitottam a szemem, hogy meglessem, áll-e normálisan, mert nem éreztem tisztán. Állt. A mozdulatai robotikusan profik voltak, és persze kurvajól esett az egész, de nem tudtam átadni magam az élménynek. Arra gondoltam, ahogy heti öt nap ezt csinálja, fiatalnak, öregnek, kigyúrtnak, kövérnek, és kezdtem kellemetlenül érezni magam. Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba, próbáltam levezetni, hogyan jutott ide, miért ez a munkája, a péniszemről teljesen el is feledkeztem.
– Bocsi. Közel vagy már?
Kellemes volt a hangszín, frusztrált a hang, a péniszem nem volt kemény.
– Nem éppen, de hagyd majd abba nyugodtan ha lejárt az időnk.
Nóra csalódottan maga mellé csapta a kezeit.
– Lejárt.
– Ó!
A csalódottság az arcára is kiült. Rosszul esett neki, hogy ez lett a befejezés.
– Figyelj, nem a te hibád, most először vagyok erotikus masszázson, rástresszeltem. Féltem.
– Nem kell félni – mondta szomorkásan, de azért látszott rajta, hogy kicsit megnyugodott.

Én már felöltöztem mikor visszajött a hátsó szobából, de ő még pucér volt, bőre csillogott a masszázsolajtól, mikor átnyújtottam a pénzt. Meglepődött a borravaló mennyiségén, szemeit lesütve, bátortalanul mondta még, hogy jöjjek vissza bátran ha tetszett. Én csak mosolyogtam, annyira nem volt jó a fizetésem. Gyalog mentem haza, és végig a szituáción rágódtam. Magamon és Nórán. Sajnáltam a lányt. Otthon kivertem.

Még hetekkel később is azon voltam, hogy helyrerakjam magamban a történteket. Órákat töltöttem el a pult mögött járkálva fel-alá, dobálgatva az öngyújtóm. Szezonon kívüli, nyugodt éjszakák voltak, nagyritkán volt teltház, általában kevés vendég, kevés meló, kevés stressz. Az esős éjszakák voltak a legjobbak, az eső nyugtató hatással volt rám, valószínűleg azért, mert a többévnyi magány alatt a zuhanyrózsából spriccelő víz volt a legközelebb ahhoz, hogy helyettesítse az emberi érintést.

Egy ilyen éjszakán, mikor zuhogott az eső, két bőrig ázott részeg esett be a hotelbe, egy férfi és egy nő. A nő kezében egy telipakolt szatyor, csak a kilógó doboz tojás volt kivehető. A hoteltől pár lépésre volt egy éjjel-nappali.
– Szobát szeretnénk. Reggelig – mondta a férfi, böfögött, és már vette is elő a pénztárcáját.
– Kurvanagy borravalót kapsz, baszki – mondta a nő, és kezeivel ráfeküdt a pultra.
– Teltház van sajnos. Nincs szobánk.

A férfi kiszámolt pár tízezrest a pultra.
– Szoba.
– Nincs szabad szobánk.
A nő rácsapott a pultra.
– De nekünk szoba kell! Kurvanagy borravalót kapsz!
– Teltház van.
– Szoba kell!
– Nincs szoba. Teltház van.
– Akkor hívj egy taxit! – szólt közbe a férfi.
– Hogy a faszba nincs szoba! – értetlenkedett a nő.
Ignoráltam, hívtam a taxit. Közben a férfi fogta az étterem étlapját, ami a pultra volt készítve, és elkezdte csapdosni a pultot.
– Hívjál taxit! Hívjál taxit!
Lebeszéltem a taxit, aztán kikaptam az étlapot a férfi kezéből.
– Tíz perc múlva itt van. Odakint megvárhatjátok.
– Esik az eső, baszd meg! – ordította a nő.
– Ha csendben lesztek, felőlem bent is maradhattok.
– Adjál szobát! – szólt a férfi.
– Teltház van.
– Akkor hívjál taxit!
– Hívtam taxit.
– Kurvanagy borravalót adtunk volna ám, ha van szobátok! – tolta át a nő a fejét a pulton.
– Örültem volna a kurvanagy borravalónak.
– Hát most már baszhatod!
A taxis hamarább érkezett, mint mondták, aminek kifejezetten örültem.
– Ők lesznek azok. Jó munkát! – mutattam a két részegre, miután a taxis belépett az ajtón. Elszörnyedt az arca. Kiment a férfivel és a nővel, de azok pár perc múlva visszajöttek.
– Hívjál taxit! – csapott a pultra a férfi.
– Már hívtam. Miért nem mentetek el vele?
– Hívjál taxit!
Újra felhívtam a taxicéget, a diszpécser azt mondta, megpróbálják, és éreztem a hangján, hogy őket már többször nem tudom hívni hozzájuk. Kimentem a pult mögül, és eléjük álltam.
– Kint várjátok meg taxit.
A nő is megtalálta az étlapot, és elkezdte püfölni vele a pultot.
– Esik az eső, baszd meg!
Kikaptam a nő kezéből az étlapot, és a pult mögé vágtam, neki a falnak.
– Nem esik! Zuhog! – a nő a forgóajtóig hátrált, ahogy elindultam felé. – És ti kint várjátok meg!
A férfi közénk állt, és megragadta a karjaimat.
– Nyugodj le! Látom, hogy reszketsz a félelemtől. Csak azért fogtalak le, hogy lenyugodj.
Valóban reszkettem, a teljes akaraterőm, minden energiám azon dolgozott, hogy ne üssem meg a nőt.
– A taxit kint várjátok meg – mondtam a férfinek, aki elengedett, és kitolta a nőt a forgóajtón az esőbe. Ami zuhogott. Persze a másik taxis se vitte el őket. Ekkor már a hotel ajtajában álltam, és nem engedtem be őket.
– Zuhog az eső, baszd meg! – esett nekem a nő.
– Miért nem mentetek el a taxikkal? Kettőt is hívtam.

A nő megpróbált belökni a forgóajtón, de lepattant rólam. A második próbálkozását megállítottam a kezemmel, a szatyrából a doboz tojás a mellkasomnak csapódott, a tucat tojás fele a mellényemen és nadrágomon tört szét, a többi a szőnyegen.
– Fizesd ki a tojásom, baszd meg! Ötszáz forint volt, baszd meg!
– Nem fizetem ki.
Közben megérkezett az egyik takarítónő, aki megállt a másik, forgóajtó mellett lévő ajtóban, és bámulta, ahogy a nő a tojásos rekesszel püföl.
– Menj be! – mordultam rá, és ő már ott se volt. Kikaptam a dobozt a nő kezéből, és félredobtam. Ő erre a mellkasomat kezdte verni az öklével, rángatott, de erő nem sok volt benne, és én fintorogva néztem a férfire, aki odajött és elrángatta tőlem.
– Hívj egy taxit! – kérte, de már nyugodtabb hangnemben.
– Nem hívok több taxit. Rendőrt hívok. És részemről, innentől fogva, azt csináltok amit akartok. Dobolhattok a pulton, – mondtam, hidegen, fáradtan, dühös tekintettel, majd a nő felé biccentettem. – Táncolhat is rajta ha akar.
– Kurvanagy borravalót kaptál volna! – ordította a nő, miközben a férfi karjaiban kapálózott.
– Baszd meg a borravalód!

Bementem és kihívtam a rendőröket. Aztán lehívtam a liftet, lábfejem nekicsaptam az egyik szárnyának, hogy az ajtó ne csukódjon be, és megnéztem magam a tükörben. Szorosabbra húztam a nyakkendőm, és visszatettem a mellény alá. Megigazítottam az ingem a vállánál. Beletúrtam párszor a kezem a kócos hajamba, hogy jobban álljon a káosz a hajszálaimnak. Papírzsebkendővel letöröltem, bár inkább szétmázoltam a tojásfehérjét a nadrágomon. És próbáltam memorizálni a dühöt az arcomon. Hosszan néztem magam. Nem rájuk voltam mérges. Még volt négy szabad szobánk. Kellett ez a pofon, nem hiszem, hogy az éjszakai recepció nekem való.

Visszamentem a pulthoz, és felhívtam a takarítót, hogy a műszakját azzal kezdje, hogy feltakarítja a tojásmaradványokat a forgóajtónál és a sárt a lobbiban. Negyed óra múlva kimentem rágyújtani, beálltam a terasz alá. Néztem a nőt, aki a zuhogó esőben fel-alá rohangált, és ordibált a telefonba. A férfi megtörten állt, nézett maga elé. Mikor észrevett odajött mellém, beállt az eresz alá, és ő is rágyújtott. Csendben álltunk egymás mellett, mindkettőnknek kurvára elege volt. Fáradt nyugodtsággal szólalt meg végül.
– Hívtál taxit?
– Nem. Rendőröket hívtam.

Eső zuhogott, nő ordibált.
– Basznak ők rád, nem fognak jönni.
– Lehetséges. Már húsz perce hogy hívtam őket.

Eső zuhogott, nő ordibált. Csendben szívtunk két slukkot.

– Tudod, ha akartam volna, megölhettelek volna.

– Köszönöm, hogy nem tetted.

Eső zuhogott. Nő ordibált, és én halálnyugodt voltam, miközben néztem a férfi szemébe. A férfi eldobta a csikket, visszament a nőhöz. Felvettem, és az enyémmel együtt a hamusba dobtam, amiben állt a víz. Egy idő után eltűntek, és én újra felhívtam a rendőröket, újra leírtam a szituációt, de már csak nagy vonalakban, illetve kértem, hogy ha eddig nem jöttek, már ne küldjenek ide senkit. A két járőr épp ekkor lépett be a hotelbe.

Átadtam a műszakot, elindultam hazafelé. A nappalos kolléga utánam szólt, hogy ott hagytam az esernyőm, de most nem volt rá szükségem, meg akartam ázni. A villamosra se szálltam fel, gyalog mentem haza. Sajnáltam a férfit és a nőt. Elrontottam az éjszakájukat. Sajnáltam a két sztriptíztáncosnőt vagy prostit, az egyetemista lányt, Nórát, Lorenzót, és az ötezer forint borravalót, amit visszaadtam. A víz befutott a cipőm felszakadt orrán, átázott a zoknim. A hajam az arcomra tapadt, és én leszartam. Öt nap szabad várt rám.

Aznap este, reggeli után felvettem az új cipőt. Kivasaltam a nadrágot. A nyakkendőm megkötöttem normálisan. Új ing, nem kellett vasalni. A mellény továbbra is pöpec.
– Első lépésként talán szólíts meg egy lányt! És beszélgess vele! – mondtam magamnak a tükörben.
Végigmértem magam. Aztán újrakötöttem a nyakkendőt, a szokásos lazára. Feltűrtem az ing ujját. Átvettem a cipőt, jobban szerettem a régit. Még pár napot saccoltam neki.
– Esetleg többel. Nem kell hogy tetszenek.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.6/10 (5 votes cast)
1 hozzászólás Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük