Írói utak, írós élmények – 4. rész

Írói utak, írós élmények – 4. rész

Mi lehet a legjobb tanács, amit egy író kaphat? Mi minden segítheti a fejlődésben a publikálásra készülő vagy már publikáló írókat? Vajon mennyire egyezik a valósággal a kép, ami az emberek fejében él az írói létről?

Interjúsorozatunk negyedik részében három sikeres szerző szólal meg: Ashley Carrigan, Chiara és On Sai válaszol az írással, írói léttel kapcsolatos kérdésekre.

A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte

Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…

Ashley Carrigan: …a fejemben megszülető történetek könyv alakban megvalósulnak, boltokba kerülnek és megismerhetik mások is. Nagyon sokáig írtam magamnak, ezért nálam ez nagy előrelépés volt. Ha szerencsém van, megszeretik, és némi szórakozást nyújthat. Minden terápiánál jobb, mert kikapcsol és új dimenziókat nyit meg előttem, ahol kiélhetem mindazt, amikért a civil életben talán a Btk-val (ami jelenesetben nem a Blogturné Klub, hanem a Büntető Törvénykönyv) kellene farkasszemet néznem. 🙂

Chiara: …amikor írok, szabadnak érzem magam. Írás közben részese leszek valaminek, ami talán több nálam – vagy legalábbis én többnek érzem –, kicsit megszűnik a valóság, bármi megtörténhet, bármi lehetséges. Az írás feltölt, erőt és reményt ad, és amikor „visszatérek” a valóságba, könnyebb hinnem, hogy léteznek csodák.

On Sai: …kikapcsol a hétköznapokból. Szeretem, ha jó győz, vagy legalább megpróbál mindent megtenni. Szeretem azt is, hogy az írás által megértek más gondolkozásmódokat. Szeretem, hogy néha önismereti út nekem és az olvasóknak is. És szeretek jókat nevetni.

Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?

Ashley Carrigan: Ezek mindegyike, a fejlődésre való nyitottság és hajlandóság, a türelem, de még hozzátenném az alázatot. Kell hozzá egy csipetnyi önzés is, mert bizony lássuk be, ha valaki erre a szakmára adja a fejét és komolyan is gondolja, bizony a magánéletből kell időt szakítani rá. Szerencsémre az én szeretteim a legtoleránsabb emberek ezen a kerek világon.

Chiara: Azt hiszem, ez leginkább attól függ, kit tekintünk sikeres szerzőnek, az én olvasatomban a felsoroltak mind fontosak, aztán még sok-sok kitartás, szerencse, hit önmagunkban, és talán az is, hogy az írás mindig öröm maradjon. Bár lehet, tévedek, de azt hiszem, még a legsikeresebb szerzők mögött is állnak kemény, nehéz pillanatok, amikor talán könnyebb lett volna feladni, de ha nem felejtjük el, mit is ad nekünk az írás, akkor mindig megéri folytatni.

On Sai: Szerintem nulladik lépés, hogy valaki ne sikeres író akarjon lenni, mert az csak egy társadalmi körülmény, egy külsőség, hanem maga a történet legyen fókuszban. Azért küzdjön, azért legyen kitartó, hogy a legtisztábban át tudja adni azt, ami a bensőjében van.

Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?

Ashley Carrigan: Az olvasói visszajelzések, a szerkesztők tanácsai és a környezetem pozitív hozzáállása, a bíztatásuk. Az eltelt évek mennyisége is segített, mert harmincévesen még sokkal kapkodóbb, energikusabb és tapasztalatlanabb voltam az írásban.

Chiara: Azt hiszem, a rengeteg írás és a rengeteg olvasás, illetve a szerkesztések közben kapott tanácsok.

On Sai: Eleinte Dosztojevszkij, aki kamasz koromban mindig jobban írt nálam, és még csak össze se lehetett vele veszni. Majd a net hiánya, amikor föl sem merült, hogy évekig ne a fióknak írjak. Később a net megléte és az írókörök intenzív világa. Utána az aktív publikálós korszak, és az összes troll barátom, akik visszajelezték a legkisebb hibát is. Majd legtöbbet a kiadó íróitól és szerkesztőitől tanultam, amikor valamit magyaráznom kellett, mert csak azt tudom elmagyarázni, amit íróként magam is meg tudok csinálni, így sokféle zsánert és korcsoportot kipróbáltam.

Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?

Ashley Carrigan: A civilek ezt a szakmát valami misztikus teremtésnek tartják. Megszületik a sztori, leírod, és ha jó, kiadják. Siker, mámor, stb… Miközben nagyon nem így van. Sokan nem tekintik munkának, csak firkálgatásnak, amivel jól lehet keresni. Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy bátran tegyen próbát és meglátja. Ezzel együtt imádom. Az olvasóknak nem is kell feltétlenül tudniuk a műhelytitkokat, a felbukkanó nehézségeket. Ők csak élvezzék a végeredményt, a többi a mi dolgunk!

Chiara: Igazából nem tudom, hogyan gondolkodnak mások az írói létről, sőt, azt hiszem, ezen még én sem igen gondolkodtam, szóval erre a kérdésre nem tudok válaszolni. 🙂

On Sai: Sokan vágynak a profi írók világába, de nem ismerik a valós arcát. A home office azoknak való, akiknek jó az időbeosztásuk, és erős az önfegyelmük, nem mosogatnak, vagy csetelnek fél napokat munka helyett. A profi íróktól elvárják a pontos határidőt, az aktív szövegjavítást, és a hatalmas stressztűrést. Rengeteg dolgot nem engedhetnek meg sem szakmailag, sem érzelmileg, amit egy elsőkönyvestől elnéznek a kiadók vagy az olvasók, netán a kollégák. A kispróza kapcsán beszűkülnek a publikációs lehetőségek, mert a legtöbb nyílt pályázatra nem illik írni, hiába izgalmas a téma. Bírni kell a légüres teret is, ugyanis a sikert sokszor nehezen viselik a korábbi pályatársak, és nem feltétlenül irigyek, hanem inkább csak lehangoltak lesznek, mert összehasonlítják a saját útjukat, így óhatatlanul megritkulnak és elszürkülnek a valaha inspiráló találkozások.

Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?

Ashley Carrigan: A legjobb? Nem a szakmai tanácsokat említem, hanem azt, ami nekem a legerősebb kapaszkodó, hogy legyek önazonos. Maradjak önmagam és azt írjam, ami kikívánkozik belőlem, ne akarjak megfelelni a divathullámoknak. Mondjuk, ennek a veszélye sosem állt fenn az elmúlt húsz évben. Mindig is intuitív voltam.

Chiara: Hogy ne adjam fel. 🙂

On Sai: Az, hogy alakítsam ki a napi írós időmet. Nekem ez a hajnali négytől hatig tartó időszak. Nyáron, ha a gyerekeknek nincs suli, akkor nyolcig, és utána kezdek dolgozni. Teljesen beállt rá a bioritmusom, és ha reggel nem írok, vagy nem bambulok a gép előtt, már furcsán kezdődik a nap.

Olvasd el a többi interjút is:
Ecsédi Orsolya, Kántor Kata, K. László Szilvia és Lovranits Júlia
Bálint Erika, Istók Anna és Okváth Anna
Amira Stone, Eszes Rita, Molnár Andrea és Rácz-Stefán Tibor
Demi Kirschner, Greff Magdi, Novák Vica, Palásthy Ágnes

Kattints ide és tudj meg többet az Írástudó Íróiskoláról

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)

Leave a Comment