Írói utak, írós élmények – 3. rész

Írói utak, írós élmények – 3. rész

Az írás szabadság, az írás boldoggá tesz – interjúsorozatunk harmadik részében ismét arról kérdeztük íróinkat, szerintük mi a siker titka, mi a legjobb tanács, amit kaptak és főként, miért teszi őket boldoggá az írás.

Korábban meseírók és felnőtteknek (is) író szerzők feleltek kérdéseinkre. Ezúttal két elsőkötetes és két ismert, sikeres szerzőt kérdeztünk: Amira Stone, Eszes Rita, Molnár Andrea és Rácz-Stefán Tibor mesél.

A szerzőket Kozma Réka szerkesztői, íróiskolai oktató kérdezte

 

Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…

Amira Stone: …szeretek mesélni, és ehhez az elsődleges eszközöm az írás. Miközben papírra vetem a történeteket lecsitulnak a gondolataim, megszűnik a bennem lévő zsúfoltság és határok nélkül szárnyalhat a fantáziám.

Eszes Rita: …közben elhiszem, hogy a szereplőim, akiket szeretek, tényleg élnek. (Jut eszembe, biztos megírta már valaki, de ha még nem, akkor meg kéne: amikor a hányatott sorsú szereplő becsönget az író ajtaján és számon kéri rajta, amiket az addig művelt vele.)

Molnár Andrea: …az írás szabadság. Egy minimális teremtési hajlammal rendelkező ember alkotásba fog, ahogy járni, beszélni kezd. Néha több művészeti ágat is egyszerre próbál ki. Festeni, zenét írni, írni akar. Ha írok, tervezek. Amikor tervezek, valami komplex dolog történik velem, legbelül. El sem tudom magyarázni, annyira összetett és jó érzés.

Rácz-Stefán Tibor: …szabaddá és boldoggá tesz.

 

Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?

Amira Stone: A sikert sokféleképpen értelmezhetjük.  Ha számokban mérjük, akkor a felsoroltakon kívül szükségesnek találom a tanulást és a marketinget is. Egy írónak folyamatosan fejlődnie kell, és időt, energiát szánnia a kommunikációra. Számomra az a siker, ha valaki el tud indulni az áhított úton, és képes rajta maradni, még akkor, ha bukdácsolva vagy lassan járja végig.

Eszes Rita: Azt hiszem, az elhivatottság, ami egyben sok gyakorlást is jelent. A tehetség egy szuper alap, de önmagában még kevés, tehetséggel együtt is nagyon könnyű elkallódni, ha az ember nem fektet valamibe munkát. Az elhivatottság szerintem sok gyakorlást, alázatot, időráfordítást és tanulást jelent, és ez még csupán közvetlenül az íráshoz kapcsolódó rész. A sikerességhez ezen felül szerintem elsősorban nyitottság kell – új ismeretek, új emberek, új irányok felé. De persze ez is egyfajta gyakorlás vagy tanulási folyamat.

Molnár Andrea: Munkabírás, céltudatosság, határtalan fantázia, szókincs, olvasottság, és hajlam az alkotás folyamatában való magány pozitív megélésére. Az író türelme maga iránt az igazi megpróbáltatás, és a titok, amit sokan képtelenek megfejteni.
− Hogy tudtad befejezni a könyvedet?
– Elértem, hogy a világ békén hagyjon egy időre, és én is békén hagytam Őt. Haha!
Céltudatosság. Igen. Az életben mindig, mindenhez akarat kell. Az íráshoz is. A boldogsághoz is.

Rácz-Stefán Tibor: Az, amit írtál mind: tehetség, mert kell egy alap, amire építhetünk. Elhivatottság, hogy legyen erőnk és kitartásunk ott ülni a gép előtt, mert az írás melós folyamat. Gyakorlás, mert az olvasó mindig elvárja, hogy jobbak legyünk. Szerencse, mert jókor kell rátalálni a minket érdeklő témára. Bátorság, mert sokszor nem is megírni a legnehezebb egy regényt, hanem erőt gyűjteni a témához, vagy elengedni a regényt a kezünkből. És gyanítom ezekkel a gondolatokkal is csak a jéghegy csúcsát gyarapítom.

 

Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?

Amira Stone: A szerkesztés. Számos cikket és könyvet olvastam az írástechnikáról, mégis akkor fejlődtem igazán, amikor az írásom egy profi szerkesztő kezébe került. Rávezetett arra, miként kell elengedni a történtet és külső szemlélőként elemezni a szöveget, de a legfontosabb, hogy felfedte a hiányosságaimat, és ez által intenzívebb tanulásra ösztönzött.

Eszes Rita: Azt hiszem, az elhivatottság, ami egyben sok gyakorlást is jelent. A tehetség egy szuper alap, de önmagában még kevés, tehetséggel együtt is nagyon könnyű elkallódni, ha az ember nem fektet valamibe munkát. Az elhivatottság szerintem sok gyakorlást, alázatot, időráfordítást és tanulást jelent, és ez még csupán közvetlenül az íráshoz kapcsolódó rész. A sikerességhez ezen felül szerintem elsősorban nyitottság kell – új ismeretek, új emberek, új irányok felé. De persze ez is egyfajta gyakorlás vagy tanulási folyamat.

Eszes Rita: Az első szerkesztésem, amiért még ma is szégyellem magam, hogy mennyi ideig tartott, aztán egyértelműen a tanfolyamok. Igazából imádok írástechnikai könyveket és blogokat is olvasni vagy külföldi előadásokat meghallgatni, mert nagy szabadságot ad, hogy az ember a maga ütemében, akármikor maga elé veheti ezeket és hasznos dolgokat tanulhat belőlük, viszont ezekből nincs személyes visszajelzés, ami nagyon fontos szerintem. Mindig sokkal könnyebb megértenem egy olyan dolgot, amit a saját vagy a velem csoportban dolgozók munkáján vezetnek le nekem, mint megpróbálni magamra vetíteni és alkalmazni vagy épp elkerülni egy olyat, amit mondjuk egy ismert regényen magyaráznak.

Molnár Andrea: A pozitív támogatás 😀 Rengeteget köszönhetek azoknak, akik már online szárnypróbálgatásom alatt olvastak, bíztattak. Ha nem kapok kívülről egy jó erős szeretetteljes lökést, nem mertem volna komolyan venni magam szerzőként. Lehet, hogy ez egy egyéni, személyes probléma, de első körben el kellett hinnem, hogy a mondanivalóm elég fontos, hogy másokkal közöljem. Nálam így működött.
Alkotóként fejlődni a gyakorlás segített. A tanácsok, amiket íróiskolásként kaptam, amiket kezdő szerkesztőtanoncként tanultam, amit más írók könyveiből elsajátítottam. És meg kellett járnom a magam ördögköreit. El kellett követnem sok tucat hibát ahhoz, hogy felismerjem, hogy azok hibák. A konkrét kéziratom kapcsán viszont a legtöbbet a szerkesztőmnek köszönhetek. Mindent látott. Döbbenetes érzés volt! Azt is látta előre, amit én még körvonalazni sem voltam képes.

Rácz-Stefán Tibor: Az, hogy van egy könyves blogom, emiatt rengeteget olvasok, és minden könyvélményem kielemzem, értékelem, tanulok belőle. Emellett igyekszem minden fellelhető tudást felszívni, legyen szó írástechnikai blogról vagy akár egy interjúról, ahol érdekeseket mond a szerző.

 

Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?

Amira Stone: Szerintem sokan nem ismerik el a tanulás és a szakemberek nélkülözhetetlenségét, úgy vélik, a tehetség önmagában elég. Azt hiszik, az írás képességével születni kell, másra nincs is szükség, de ez nem igaz. Az írás kemény munka. Szórakozásnak indul, de az utolsó szó leírásával egy sokkal tudatosabb tevékenység veszi kezdetét: a szerkesztés. Ahogy a szülők a legjobban képzett tanárokat szeretnék a csemetéik mellé, úgy a szerzőknek is felelősségteljesen törekedniük kell arra, hogy az alkotásuk hozzáértő kezek közé kerüljön.

Eszes Rita: Tőlem állandóan megkérdezik, gyakorlatilag felvezetés nélkül, hogy meg lehet-e ebből élni. Ami furcsa, mert szerintem ritka, akár egy munkáról, akár egy hobbiról legyen szó, hogy ez a nyitó kérdés. Aztán általában szembesülök vele, hogy a válaszom totál érdektelen, és az számít, hogy a kérdező mit tart romantikusnak: az éhező vagy a nagyvilági író képét. De ha már romantikus fantáziálásról van szó, nekem személy szerint az utóbbi sokkal jobban tetszene, úgyhogy Ecsédi Orsolyának innen üzenem a korábbi interjú-körhöz, hogy mostantól úgy fogom csinálni, ahogy azt ő és Bridget Jones elképzelte.

Molnár Andrea: Nem is tudom… Vannak, akik azt gondolják, hogy a komoly írók csak komoly könyveket írnak 😀 Viccesnek tartom, hogy a fantasy és sci-fi irodalom az irodalmi sznobok céltáblájává vált. A saját ismeretségi körömben is ismerek olyat, aki azt vallja, hogy minden, ami túlmutat a monográfiákon és tudományos kutatásokon, az ponyvaregény. Azt gondolják, a szórakoztató irodalmat írók léhűtők, mihaszna emberek. Vicces, de vagány is. Még emlékszem nagyapámra, aki rémesen kiakadt a rockzenészek láttán. Nagyapám egyszer belenézett egy tv-ben sugárzott rockzenei koncertbe, és csak ennyit fűzött hozzá: – Ezek itt mind ülni fognak! Biztos!
Szeretem a rockzenét. Ők a zene zsánerírói.

Rácz-Stefán Tibor: Sokan azt hiszik, ebből meg lehet élni, ami nagyon nincs így. A másik gyakori félreértés, hogy azt hiszik, az írók az élettörténetüket írják meg – amire nyilván van precedens, de nem ez a jellemző.

 

Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?

Amira Stone: Írj minden nap! Bármit. Akármit. Csak írj.

Eszes Rita: Hogy merjek igazán kitárulkozni a lapokon, mert azt az olvasók megérzik és értékelik.

Molnár Andrea: Ó, sok jó tanácsot kaptam már, és a legtöbbet meg is fogadtam. A leghasznosabb mind közül? Az írás játék. Légy bátor, és kegyetlen, és nagylelkű, és érzelgős, de elsősorban légy bátor. A bátorság hosszútávon meghálálja magát.

Rácz-Stefán Tibor: J.K. Rowling mondta, hogy csak arról ír, ami őt is szórakoztatja, mert ez részben róla szól. És tényleg így van.

 

Olvasd el a többi interjút is:
Ecsédi Orsolya, Kántor Kata, K. László Szilvia és Lovranits Júlia
Bálint Erika, Istók Anna és Okváth Anna
Ashley Carrigan, Chiara és On Sai
Demi Kirschner, Greff Magdi, Novák Vica, Palásthy Ágnes

Kattints ide és tudj meg többet az Írástudó Íróiskoláról

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment