Írói utak, írós élmények – 1. rész

Írói utak, írós élmények – 1. rész

Publikáló íróvá sokféle módon válhat az ember, sok út és sok eszköz van a fejlődéshez. Interjúsorozatunkban arról kérdezzük szerzőinket, nekik miért öröm az írás, mit tartanak fontosnak a sikerhez és mi segített nekik, hogy fejlődjenek.

A sorozat első részében négy meseírónk, Ecsédi Orsolya, Kántor Kata, K. László Szilvia és Lovranits Júlia Villő mesél tapasztalatairól.

A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte

Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…

Ecsédi Orsolya: …amikor átlendülök azon a küszöbön, ami a nyűglődést a flow-tól elválasztja, akkor egész váratlanul és meglepően minden a helyére kattan, és olyan, mintha lámpák világítanák meg a történet egyetlen lehetséges útját, amin tovább tud haladni. És ez szuper érzés, mintha többre lennék képes, mint amit amúgy kinéznék magamból, vagy mintha a történet önmagát írná.

Kántor Kata: …mert olyankor kiírhatom az ajtóra, hogy aknamező, belépni szigorúan tilos.

K. László Szilvia: …szeretek játszani a szavakkal. Élvezem az írás folyamatát, azt, ahogy kialakulnak a történetek. Szeretem csiszolgatni a szöveget, és jó érzés az, amikor úgy érzem, hogy sikerült megvalósítanom azt, amit kigondoltam.

Lovranits Júlia Villő: …hatékony eszköznek érzem, hogy a számomra fontos elvekért, célokért tehessek.

Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?

Ecsédi Orsolya: Szerintem (népszerűtlen válasz következik, vigyázat:)) leginkább a szerencse. Ugyanez szükséges, ha valaki igazán sikeres flamenco-táncos, ipari búvár vagy anyagmennyiség-becslő szeretne lenni. Az ember persze addig is megteheti a legtöbbet, ami tőle telik, hogy ha nagyon be akar ütni az a siker, rajta ne múljon. Ezt végül is lehet elhivatottságnak is nevezni.

Kántor Kata: A siker nagyon szubjektív fogalom. Valaki az eladási számokon méri, más azon, hogy mennyien állnak sorba nála az író-olvasó találkozón, hogy dedikáltassák a könyvét, megint másnak az okozza a legnagyobb sikerélményt, hogyha egy (általa) elismert ember pozitívan nyilatkozik az írásról. Nekem az volt a legkedvesebb visszajelzés, amikor egy kisgyerek személyesen mondta el a könyvfesztiválon, hogy a Nózi nyomoz első része volt az legelső önálló olvasmányélménye.  Az édesanyja boldogan erősítette meg ezt a kijelentést, és megvásárolta az összes addigi Nózi kötetet.

K. László Szilvia: Szerintem mindegyikből kell, hogy legyen. Kell hozzá adottság, de ez önmagában nagyon kevés, muszáj folyamatosan fejlődni, tanulni.

Lovranits Júlia Villő: Mindhárom, ebben a sorrendben. Talán még az alázatot tenném hozzá, hogy (főleg eleinte) ne bármi áron magát akarja kifejezni a kezdő szerző, hanem figyeljen arra is, hogy maga az írás mitől működik. Mint egy jó édesanya, ne ráerőltetni akarja a saját normáit a gyerekére, hanem arra is figyeljen, hogy a gyerek mit szeretne.

Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?

Ecsédi Orsolya: Az olvasás. És nem is hiszem, hogy lenne más útja. Az viszont nagyon klassz, amikor az ember rátalál más olyan emberekre, akik segítik benne, nekem például ilyen a Közjáték csoport, ahol más kortárs költőkkel és írókkal összedolgozva javítgatjuk a szövegeinket. De a legnagyobb segítséget akkor is logikus, hogy a legnagyobbak tudják nyújtani, csak ki kell nyitni a könyveiket, hiszen beleírtak mindent, innentől akkor se tudnák eltitkolni a trükkjeiket, ha akarnák.

Kántor Kata: A legnagyobb löketet az adta, amikor az írásom először átesett egy profi szerkesztésen. Erős élmény volt a saját munkámon látni, hogy hol vannak hiányosságok, miben kell fejlődnöm. Ezek után tudatosan kerestem az írástechnikai írásokat, és a könyveket is más szemmel olvastam.

K. László Szilvia: Sokat olvastam, sokat írtam, eleinte csak az asztalfióknak. A fordulópontot az jelentette, mikor egy irodalmi pályázatot megnyertem, gyermekvers kategóriában. Ezután meghívást kaptam Szathmári István irodalmi műhelyébe. Elemeztük, boncolgattuk, véleményeztük az irodalmi szövegeket, saját írásainkat, ezáltal sokat fejlődtem.

Lovranits Júlia Villő: Az olvasás. A bölcsész anyukám és a mindenkori magyartanáraim. Mostanában pedig a NaNoWriMo és a szerkesztői nyílt napok beszélgetései. Meg az Így neveld a regényedet blog! 🙂

Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?

Ecsédi Orsolya: Nem tudom, nekem nincs írói létem. De valahogy úgy képzelem el, mint Bridget Jones, hogy akinek viszont van, az mindig makulátlan ruhában, egy pohár behűtött fehérbor mellett csinálja. Remélem, ez nem félreértés, mert nagyon csalódott lennék.

Kántor Kata: Az egyik tévhit, hogy elég a tehetség, és akiben ez megvan, annak semmi mást nem kell tennie, csak papírra vetni a gondolatatait. Sokan nem tudják azt sem, hogy a leghíresebb és legnépszerűbb írók művei is átesnek szerkesztésen. Úgy hiszik, hogy arra csak annak van szüksége, aki nem annyira tehetséges. A legviccesebb tévhit szerint az írók biztosan nagyon gazdagok.

K. László Szilvia: Szerintem sokan azt gondolják, hogy a sikerhez elég a tehetség, és az írás magától megy, afféle hobbi. A munka részét kevesebben látják. Azt hiszik, hogy aki el tud mesélni egy történetet, az írni is tud, pedig ez nem egészen így van. Igaz, hogy fontos az ötlet, a sztori, de azt jól megírni csak tudatosan, kemény munka árán lehet.

Lovranits Júlia Villő: Sokan elkedvetlenednek, amikor rájönnek, hogy nem elég, ha megírják a saját vágybeteljesítő regényüket életük első kézirataként és az nem lesz azonnal sikeres. Mint bármilyen más művészetnél, először meg kell tanulni a technikát, csak utána jöhet az önkifejezés, sosem fordítva! Az első cél hogy jót írj, és csak utána érdemes azzal próbálkozni, hogy olyat írj amilyet te szeretnél. (És még akkor sem nyomhatod agyon a történetet a saját vágyaiddal).

Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?

Ecsédi Orsolya: Hogy minél többet írsz, annál jobb lesz. Mondjuk azóta kiderült, hogy ez nem feltétlenül igaz, de átlendített elég sok holtponton, szóval igazából mindegy is, hogy igaz-e, tanácsnak önmagában szuper volt.

Kántor Kata: Az, hogy olvass, olvass, olvass!

K. László Szilvia: Meseírás közben félre kell tennem a pedagógus énemet (Varga Bea)

Lovranits Júlia Villő: A NaNo-soktól, hogy ne akarjak azonnal szerkeszteni, hanem csak írjak. Bármi történjék, üljek oda a géphez és szaporodjon a karakterszám. Majd ráérek később variálni, meghúzni, és főleg nem baj, ha nem azonnal tökéletes. Ez nekem egy nagy tanulság volt.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)

Leave a Comment

One Comment

  1. Tetszik a cikk, hogy nem egy egyedül üdvözítő utat jelöl meg.