Tiszlavicz Mária: A csend hangja

Mi a halálnak erőltették akkor? Oké, hogy hétévesen cuki voltam, meg lehetett dicsekedni a zenélő gyerekkel, de miért nem gondoltak hosszútávra? Ha meg annyira fontos az a hülye matek, miért nem matekszakkörre írattak be? Csörtetek előre, az erdő egyetlen zöld massza körülöttem, alig látom, merre megyek. Csak messzire akarok kerülni, minél messzebb a várostól. A…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: A maszk mögött

– Kijöttünk kicsit a levegőre, a háziorvos mondta, hogy lehet – hadarom a telefonba. Remélem, nem hallatszik, mekkora gombóc szorítja a torkom. Mire elköszönök anyutól, elfutja a könny a szemem. Mi a fenét keresünk az utcán? Amikor a járvány elérte az országot? Rásandítok Hubára, de ő békésen szunyókál a babakocsiban. Nem zavarja a szél, a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Viszi a víz

Erzsike már messziről hallotta a szakácsné kacagását, miközben szaporán kalapáló szívvel cipelte fel a kútról a kannákat. Biztosra vette, Ilus a pincéren nevet, Kovács Hugó megint teszi neki a szépet. Hogyne tenné, még sok van délidőig, most dologtalan a pincér, ráér az a fehérnéppel kacarászni. De mindég csak Ilussal… Erzsike orcája egészen kipirult, ahogy befordult…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Szív-újra-tervezés

Figyelmeztetés: erotikus tartalom   – Ez egy szuperérdekes otthontervezős feladat, pont neked való! – közli Pali. – És, Patrícia, ha ügyesen megcsinálod, és a fiatal pár is elégedett lesz a végeredménnyel, szólok az érdekedben Líviának. Bárcsak ne említette volna a nejét, így még örülök is neki, hogy a nyakamba sózta ezt a helyettesítést is. Én…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Újrakezdés

Tökéletesnek ígérkezett az idő kirándulásra, a kora nyári alkonyban remegett a meleg, az erdő illata bekúszott a lehúzott ablakon. Kata élvezte a vezetést, ahogy az út kanyargott az autó előtt, és közben hallgatta férje válaszait kisfiuk fáradhatatlan kérdéseire. – Most miért nem látjuk a csillagokat? – kérdezte Máté. – Mert még fent van a nap,…

Olvass tovább

Interjú: Meghitt pillanatok antológia 3.

Már megjelent a Könyvmolyképző Kiadó ünnepi antológiája, a Meghitt pillanatok. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról….

Olvass tovább

Meghitt pillanatok antológia – 2. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hullócsillag

Fázott. Míra összefogta a kardigánját, de a vékony szöveten átfújt az őszi szél. Harsogó hullámok vizet köptek a szandáljára, pocsolyaszag áradt a tó felől. Hold világította meg a stéget a parton. Vissza akart fordulni, borsódzott a háta a sás zizegésétől. Mintha valaki mellette lopódzna a sekély vízben. De pontosan azért haladt tovább a híd felé,…

Olvass tovább