Kincses Nóra: Katabasis

Aranyrög pályázati novella, 348 pályázó között III. helyezést ért el   Liv megnyomta az entert, de semmi. Remélte, hogy még elcsíp egy kis internetet, nem jött össze. Azt akarta, hogy tudjanak róluk a világ másik végén, de ez a kint tomboló széllel egyre esélytelenebb lett. – Semmi? – Toshiro teljesen beöltözve lépett be az ajtón. –…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Amiről csak a fák beszélnek

Belépünk a faházba, magamba szívom az ismerős illatot. Hazatértem. Csomagjaink hangosan koppannak a padlón, ahogy Ed leteszi őket mögöttem. – Nos, hogy tetszik? – kérdezem. – Nagyon… klassz. – Hazug! Mosolyogva fordulok felé. Sötétbarna haja kócos, néhánynapos borosta terül el kisfiús arcán. – Ez az én titkos helyem. Néha úgy érzem, csak ez a ház…

Olvass tovább

Nissa Norden: Ütött az órád

A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Akarsz-e játszani

A terem elcsöndesült, a lámpákat hangos kattanással oltották le. A közönség halkan suttogó, alaktalan feketeséggé tömörült. A színpadon álló régi zongora hívogatta a fiút, mint hideg téli estéken a kandalló melege. Mikor leült elé, és ujjaival puhán végigsimított a billentyűzeten, úgy érezte, hazaérkezett. A kotta szintén ismerősként üdvözölte. Friss illata volt, mint amit most hoztak…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Kórház utca tizenkettő

Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Addikció

Izgatottan szálltam ki a GMC-ből, Chris meglepetést ígért. Kételkedtem benne, hogy olyat tudna mutatni, amitől leesik az állam, de értékeltem a próbálkozást. Eleve elvetélt ötletnek tartottam egy randit, mert ketten együtt olyanok voltunk, mint egy időzített bomba. Viszont ragaszkodott hozzá, én pedig kicsíptem magam. Bár ha tudom, hogy a házába hoz, nem veszem fel ezt…

Olvass tovább

Vittorio Verossi: A kígyó szívében

– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…

Olvass tovább

Carrie Todd: Kimondatlan kívánságok (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást. /John Steinbeck/ * Egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam 1. Mit kérnél, ha lenne három kívánságod? Mint a mesékben. Jön egy jó tündér, és azt mondja: teljesítem, amit kérsz. Bármit. De vigyázz, mit…

Olvass tovább

Bo Ra: Éji vágyak

    A szíved ver. Vér áramlik két összekötött keringésen keresztül – egy a szív és a tüdő között, melynek neve: kis vérkör. A jobb szívkamra oxigénben hiányos vért pumpál a tüdőverőéren keresztül a tüdőt behálózó hajszálerekbe. Ott a vér megszabadul a szén-dioxidtól és friss oxigént vesz fel, majd a szíveden keresztül ez az oxigénnel dúsított…

Olvass tovább