Kramisha: Vérszomj (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Prológus Az érzelmei elhalványultak, elnyomta valami más. Valami, számára eddig ismeretlen, amellyel bár már találkozott ezelőtt is, de most szokatlan intenzitással tört rá. Valami ősi, állati erő, amit nem tudott kontrollálni. Csak arra tudott gondolni, hogy öljön.  Akkor pillantotta meg a férfit. Csak állt egyhelyben, lemerevedett végtagokkal….

Olvass tovább

Anita Boza: Az éjszaka színei (részlet)

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Figyelmeztetés: erőszakos tartalom * 1. A szemerkélő esőn át felnéztem az apró vegyesbolt vörösen világító reklámtáblájára, amelyen remegve pislákolt a második neonbetű. Megborzongtam, fázósan összehúztam magamon a dzsekimet, majd beléptem az ajtón. Csak egy üveg borért ugrottam be, úgy terveztem, gyorsan végzek, az égen gyülekező sötét gomolyfelhők miatt…

Olvass tovább

Nagy Roxána: A kiválasztott

A puskám céltávcsövén figyelem őket. Egy farönkön ülnek, szorosan egymás mellett, Mandy szőke haja előreomlik, ahogy köhög. Dex közelebb hajol hozzá, és a kóbor tincseket Mandy füle mögé igazítja. A célkereszt Mandy kipirult arcán van, ott, ahol Dex megérintette. Viszket az ujjam a ravaszon. Egy ütés a vállamon. Megpördülök, lendítem a puskát, hogy fejbe vágjam…

Olvass tovább

Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 3. rész

–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…

Olvass tovább

Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 2. rész

–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…

Olvass tovább

Sereg Margit: A viharok akkor a legpusztítóbbak, ha új lovas van a vad hajsza élén

Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Téltelen

A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…

Olvass tovább

Julia Moonlight: Anubisz

(A szerző a 100 szavas írástechnikai játék egyik fordulójának nyertese, regényrészletéről szerkesztői véleményt adunk.) Az anubisz kutya szobor fekete kő szeme megmozdult. Ilyen nincs, már képzelődöm, dörzsölte meg szemét Selena és még a rátörő ásításról is megfeledkezett. Nem kellett volna hajnali egyig javítanom azokat a ritka pocsék dolgozatokat, dünnyögte. A bizonyosságra való törekvés azonban arra…

Olvass tovább

LauraL Delarmée: Vámpírok márpedig…

Prológus Ha utolér, meghalok! Fejem hátra-hátrarántva menekülök, bár tudom, esélyem sincs. Zihálva kapkodom a levegőt, a hideg égeti légcsövemet. Úgy futok, akár a nyúl a róka elől… Bokám alól kifordul egy fagyott földgöröngy, megingok. Nem! Nem állhatok meg. Remegő lábakkal, erőtlenül rohanok tovább. Körülöttem ködöt böffent fel a rideg, holt föld. A tájra boruló szürke,…

Olvass tovább

Felicity Somnis: Faygates – Út a pokolba – 1. rész

Előszó „Az élet olyan, mint egy sötét és mély szakadék, amiben csak zuhanunk, sosem tudhatjuk, mikor érünk az aljára. Útközben azonban találkozhatunk olyan értékekkel, amelyek visszaránthatnak a szakadék széléről. Közhelynek hangzik, de amikor valami véget ér egy új veszi kezdetét. Mindig létezik az, amiért, vagy akiért érdemes élni és a fényt választani a sötétség helyett….

Olvass tovább

J. Simon: Szaturnuszi mesék – 1. rész

Prológus Mindig, mikor lemegy a nap, egy másik világ kerül fölénybe. Amikor teljes a sötétség. Az emberek házaikba húzódnak, ablakaikat bezárják és lámpát oltanak, hogy távol tartsák a megmagyarázhatatlant, mely a félelmet, a mérhetetlen rettegést mutatja feléjük. Én tudom mi ez. Az a világ, amelyről a szülők mesélnek a gyerekeiknek, hogyha rosszak. Ahol démonok, hegyes…

Olvass tovább

Artair McKnight: Kristályszép – 1. rész

1. Spirit Glen Szürkefalú, málladozó kastély úszott holdfényárban a hegyormon. Én az erdőben futottam. Lihegtem, mint egy agyonhajszolt agár a kutyafuttatáson. Fogalmam sincs, hogy ki, de valaki biztosan követett. Menekülnöm kellett előle, mert tudtam, hogy ha lelassítok, azonnal rám veti magát. Egy szörnyeteg lehetett, de nem néztem hátra, hogy eldöntsem, mennyire visszataszító a képe. Le…

Olvass tovább

Vass Andrea: Lucifer lányai – 1. rész

Lilith összehúzta magán ormótlan köpenyét és mereven bámulta a lenti félhomályt. Szeme, mely élesebb volt mint társaié,  átlátott a szürkületen, de ezúttal nem volt mit nézni. Általában imádott itt fent üldögélni a külső falon trónoló vízköpők rejtekében, és a várudvaron nyüzsgő életet figyelni. Szerette a színes kavalkádot, az árusok széles gesztusait, ahogy szőnyegeket, drapériákat, dísztárgyakat…

Olvass tovább

Inez E. Martin: Ékes Lelkek – 1. rész

Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. (Énekek Éneke 8:6) Múlt a mából Valahányszor megérintem, elönt a forróság. Lassan megöl a kíváncsiság, de nincs merszem megbolygatni a múltat.  Csak nemrég fogtam fel, hogy mekkora veszéllyel járt az, amit hetekig műveltem. De hát akkor még kislány voltam. Naiv és ártatlan….

Olvass tovább

Silenne A. Morte: ParaDies: A bostoni krimiéjszakák

Pislogtam párat. A karjaim és lábaim, a fejem és minden tagom egyszerre moccant meg, mintha valami furcsa görcs rántott volna össze. Talán az is volt, a szívem görcsös összehúzódása, ahogy visszatértem a létbe. Furcsa gondolatok, képek ömlöttek át az agyamon, évezredek emlékei, fékeveszett tudás: a világ megváltozott, és eltorzult. De megtalált. Megtalált a Vér. Az…

Olvass tovább