P. Molnár Petra: Hamu kertek

Anna megszédült kicsit, így esetlenül ráhuppant az újonnan vásárolt kerevetre. Az új nevelőnő a szemét forgatta, ezért a lány mélyet sóhajtva elrendezgette maga körül földig érő ruháját. Ujjainak jól esett a szatén érintése, de a palota szalonjának fülledt levegője és a szűk fűző miatt elviselhetetlennek érezte az égszínkék ruhaköltemény viselését. A fejét is alig merte…

Olvass tovább

Tóth Eleonóra: Karácsonyi tétemény

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Ágos nem így tervezte. Egyáltalán nem így. – Gyerekek, mindjárt kész a töltött káposzta! – A hangja megelőzte a nappali ajtóban felbukkanó Erzsi mamát, aki, amint kiszúrta egyetlen elérhető unokáját, már rá is parancsolt. – Ágos drágám, teríts meg! Ha hazaértek apádék, már ehetünk is….

Olvass tovább

Rezeda Réka: Egy szelet szeretet

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Legalábbis nekem, mert lekéstem a megnyitót. Csak a harmadik fűszeresnél kaptam ugyanis csillagánizst. – Szeretetszeletet tessék! – nyögtem fásultan. Egy szilvaszín köpenyes dáma lekicsinylő pillantást vetett csoffadt süteményeimre, és Kmérich asszonyság standja felé fordult. – Áldott estét, hölgyem! – köszöntötte a frissen érkezett vendéget a…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Puha orrú kisasszony

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. István próbált szigorúan nézni az előtte álló, filigrán Fecskehajtó kisasszonyra, amiért ez megtörténhetett, míg az ifjú hölgy összeszoruló ököllel, vékonyra préselt ajkakkal hallgatta a számon kérést. Egy lélek sem volt rajtuk kívül a könyvtárban, István nem akarta a többiek előtt elővenni a leányt. – Mit…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Hívatlan vendég

Dominic egy pillanatig habozva nézte a fölé magasodó fa ágait. Még mindig nehezen hitte el, hogy egy ugrással feljuthat a közel három méter magasan lévő lombkoronába, pedig napok óta gyakorolta már. Nagyot sóhajtott, elrugaszkodott, és mire észbe kapott, már fent is volt, karnyújtásnyira az egyik emeleti ablaktól. Elvigyorodott, és átfutott az agyán, hogy vajon a…

Olvass tovább

Interjú: Róbert Katalin

Hamarosan megjelenik Róbert Katalin új regénye, egy különleges világban játszódó, romantikus fantasy. A tírek szerint mindenkinek van lelki társa és ők az isteneik kegyéből meg is tudják találni a tökéletes társat. Csakhogy most mintha valami rosszul alakulna… A történet hősei egy bizonytalan döntésnek járnak utána, és egyre nagyobb titkokba futnak bele. A szerzővel az új…

Olvass tovább

Korom Katalin: A konténer

Senki nem tudta, hogy került oda. A pipacspiros konténer egyszer csak ott terpeszkedett a csenevész fák alatt a megkopott játszótér szélén. – Biztos felújítást tervez valaki – vélték. – Nekem senki nem szólt – morgott Hadházi, a közös képviselő. – Anélkül pedig el sem kezdhetik! – harciaskodott. – Micsoda zaj lesz! – sopánkodott Palanik néni….

Olvass tovább

K. Simonyi: Sorsosztás

– Szevasztok! – köszönt Alex lazának szánt vigyorral lépve elő a felhők közül. A többiek furcsálkodva néztek vissza. Persze, amikor valaki egy kétéves gyerek külsejét viseli, nem könnyű lazának és sármosnak tűnni. Körülpillantott a félkörbe rendezett széksorokon, majd kaján kárörömmel konstatálta, hogy mindenki itt van. Ezek szerint az előző körben sem sikerült senkinek továbbjutni erről…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: A lélekfestő

  A Campanile harangja elütötte az éjfélt, a kongás végigsöpört a kihalt utcákon. Ekkorra már minden istenfélő aludni tért, csak a gonosz lelkek nem találtak nyugalomra. Damiano azonban képtelen volt pihenni, vagy akár csak megmozdulni. Lehorgasztott fejjel, összeroskadva ült hosszú órák óta, és csak bámulta a szoba kopott falának támasztott festményt. Mikor késő délután hazaérkezett…

Olvass tovább

Szenczi Ildikó: Halott dolgok

A Totem Bar ma este tele volt. Zero a pultnak támasztotta a söröskorsóját, és hunyorogva körbenézett a hófehér asztalok között, mintha várna valakit. Tenyerével eltakarta a feje fölött lévő lámpát, ami egyébként is majd´ kiégette a szemét, de csak így tudta biztosítani, hogy célpontja, Tasha ne vegye észre – a vámpír szeme ugyanis még az…

Olvass tovább

Gabriel Timar: A halál angyala

István a bal oldalára fordult.  Az ágyrács pontosan felvette testének formáját. Ez az igazi kényelem, gondolta. Csak az a baj, hogy ilyenkor hátat kell fordítanom Évának.  Lehunyta a szemét. Váratlanul úgy érezte, mintha langyos szódavízbe mártották volna. Az egész teste kellemesen bizsergett. Önkéntelenül kinyitotta a szemét. Legnagyobb meglepetésére egy simára fésült, fekete hajú, világos bőrű…

Olvass tovább

Szabó Krisztina: Aurora (részlet)

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * I. rész Abban a pillanatban beteljesedett az átok: a királykisasszony lehanyatlott az ágyra, és mélységes mély álomba merült.   1. fejezet Aurora hercegnő már nem hitt a mesékben. Dühösen lökte vissza a könyvet a helyére, bánta is ő, ha meggyűrődnek a lapok! Ugyanazok a hasztalan ostobaságok voltak…

Olvass tovább

Füle Viktória: Négy világ meséje – Koboldföld rózsái (részlet)

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. FEJEZET Égleány, földkirály Királyasszony rózsakertje, Három virág nyílik benne. Három virág, három rózsa, Királyasszony szívén hordja. Hold trónuson ült az Istenasszony, vállára Napból vont palástot, haja égboltként borult a Mindenre, és csillaggá sarjadt benne a lélek tizenkét virága. Négyet abból az új Anyagba küldött, a négy…

Olvass tovább

Alice Kaen: Észak csillaga (részlet)

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. fejezet Az összes ajtóra egy-egy papírlap volt szegezve. Linda csak akkor vette észre, amikor felért a negyedik emeletre, és kilépett a gangra. Az övé az utolsó lakás volt a sorban, így a többi ajtó mellett elhaladva önkéntelenül elkapott néhány szót a közleményből. Sajnálattal értesítjük. Rajtunk kívülálló…

Olvass tovább