Balsay N. Orbert: A Kényszer Nagyúr (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Prológus – A legfontosabb. … … … – Hogy mit parancsolsz? – Hát tudod. Azt mondják minden történet első mondata: „a legfontosabb”. – Oh, te magasságos… Hol hallottad ezt? – Mindenki ezt mondja. – Ez így azért nem teljesen igaz. Kevés kivételtől eltekintve az első mondat teljesen…

Olvass tovább

Pollák Gergő: Lamien, az időutazók szégyene (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga *  Őstehetség született – Üdvözlöm önöket és köszönöm, hogy téridejükből egy négyzetméterpercet sem sajnálva figyelmet szentelnek a Suck’n’Go Porszívóvállalat termékbemutatójának, amelyet készséggel hoztam az otthonukba. Egyedülálló termékeink legfőbb erénye, hogy mind a nap energiáját használják működésükhöz. Képzeljék csak el, hogy a következő Napkitöréskor az emberiség végleg elveszíti az…

Olvass tovább

Efemberger: Másvilág I. A Gyógyszerész (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. fejezet: Bolondokháza (Richard) Richard Finnigant csípős fájdalom ébresztette. Az orrát végig marta valami, és az égető érzés pillanatok alatt szétterjedt a fejében. Hasonlót csak egyszer érzett az életében, amikor Victor az érettségi bál öltözőjében megcsináltatta vele a chiliszippantó kihívást. Unokabátyja ötlete még részeg kábulatában is borzasztó…

Olvass tovább

Early Moon: Balsorshozó (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. – Meg mernéd tenni? – kérdezte Kelu. Toloc szeme összeszűkült, megrázta a fejét. – Bolond vagy! Az erdő figyel. Kelu felállt az asztalra, onnan elérte a fáról lelógó fényvirágok egyikét. Habozás nélkül megragadta hosszú szárát, meglendítette, mire az hintázni kezdett. Sárgás fénykévéje ide-oda pásztázott a kis…

Olvass tovább

L.K. Patrícia: Árnyak hangja (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * – Első fejezet – Sorel nevetve ugrik félre Roland csapása elől. A fiú, amilyen ügyes az íjászatban, annyira sután forgatja a kardot. Pláne a valódinál nehezebb, tompa és kidolgozatlan gyakorlókardot, amit Sorel is csak azért bír el lány létére, mert az apja külön csináltatott neki a falu…

Olvass tovább

P. Molnár Petra: Hamu kertek

Anna megszédült kicsit, így esetlenül ráhuppant az újonnan vásárolt kerevetre. Az új nevelőnő a szemét forgatta, ezért a lány mélyet sóhajtva elrendezgette maga körül földig érő ruháját. Ujjainak jól esett a szatén érintése, de a palota szalonjának fülledt levegője és a szűk fűző miatt elviselhetetlennek érezte az égszínkék ruhaköltemény viselését. A fejét is alig merte…

Olvass tovább

Tóth Eleonóra: Karácsonyi tétemény

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Ágos nem így tervezte. Egyáltalán nem így. – Gyerekek, mindjárt kész a töltött káposzta! – A hangja megelőzte a nappali ajtóban felbukkanó Erzsi mamát, aki, amint kiszúrta egyetlen elérhető unokáját, már rá is parancsolt. – Ágos drágám, teríts meg! Ha hazaértek apádék, már ehetünk is….

Olvass tovább

Rezeda Réka: Egy szelet szeretet

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Legalábbis nekem, mert lekéstem a megnyitót. Csak a harmadik fűszeresnél kaptam ugyanis csillagánizst. – Szeretetszeletet tessék! – nyögtem fásultan. Egy szilvaszín köpenyes dáma lekicsinylő pillantást vetett csoffadt süteményeimre, és Kmérich asszonyság standja felé fordult. – Áldott estét, hölgyem! – köszöntötte a frissen érkezett vendéget a…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Puha orrú kisasszony

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. István próbált szigorúan nézni az előtte álló, filigrán Fecskehajtó kisasszonyra, amiért ez megtörténhetett, míg az ifjú hölgy összeszoruló ököllel, vékonyra préselt ajkakkal hallgatta a számon kérést. Egy lélek sem volt rajtuk kívül a könyvtárban, István nem akarta a többiek előtt elővenni a leányt. – Mit…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Hívatlan vendég

Dominic egy pillanatig habozva nézte a fölé magasodó fa ágait. Még mindig nehezen hitte el, hogy egy ugrással feljuthat a közel három méter magasan lévő lombkoronába, pedig napok óta gyakorolta már. Nagyot sóhajtott, elrugaszkodott, és mire észbe kapott, már fent is volt, karnyújtásnyira az egyik emeleti ablaktól. Elvigyorodott, és átfutott az agyán, hogy vajon a…

Olvass tovább

Interjú: Róbert Katalin

Hamarosan megjelenik Róbert Katalin új regénye, egy különleges világban játszódó, romantikus fantasy. A tírek szerint mindenkinek van lelki társa és ők az isteneik kegyéből meg is tudják találni a tökéletes társat. Csakhogy most mintha valami rosszul alakulna… A történet hősei egy bizonytalan döntésnek járnak utána, és egyre nagyobb titkokba futnak bele. A szerzővel az új…

Olvass tovább

Korom Katalin: A konténer

Senki nem tudta, hogy került oda. A pipacspiros konténer egyszer csak ott terpeszkedett a csenevész fák alatt a megkopott játszótér szélén. – Biztos felújítást tervez valaki – vélték. – Nekem senki nem szólt – morgott Hadházi, a közös képviselő. – Anélkül pedig el sem kezdhetik! – harciaskodott. – Micsoda zaj lesz! – sopánkodott Palanik néni….

Olvass tovább

K. Simonyi: Sorsosztás

– Szevasztok! – köszönt Alex lazának szánt vigyorral lépve elő a felhők közül. A többiek furcsálkodva néztek vissza. Persze, amikor valaki egy kétéves gyerek külsejét viseli, nem könnyű lazának és sármosnak tűnni. Körülpillantott a félkörbe rendezett széksorokon, majd kaján kárörömmel konstatálta, hogy mindenki itt van. Ezek szerint az előző körben sem sikerült senkinek továbbjutni erről…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: A lélekfestő

  A Campanile harangja elütötte az éjfélt, a kongás végigsöpört a kihalt utcákon. Ekkorra már minden istenfélő aludni tért, csak a gonosz lelkek nem találtak nyugalomra. Damiano azonban képtelen volt pihenni, vagy akár csak megmozdulni. Lehorgasztott fejjel, összeroskadva ült hosszú órák óta, és csak bámulta a szoba kopott falának támasztott festményt. Mikor késő délután hazaérkezett…

Olvass tovább