Szerkesztés

Szerkesztés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, aminek nyertese, Tiszlavicz Marcsi küldhette be nekünk egy szövegrészletét, amit megszerkesztettünk és most bekerült az oldal szerkesztői látványpékségébe.

Általában regények első 10 ezer leütését kapjuk, Marcsi azonban egy novellát küldött, ami azért is nagyon izgalmas, mert ennek kapcsán beszélhetünk arról, hány nagyobb konfliktust érdemes felvezetni egy (nem túl hosszú) novellában. A szöveget Kunos Anna szerkesztette meg, aki ugyanúgy, ahogy a regények esetében szoktuk, az első 10 ezer leütés alapján elemezte az írói ígéreteket és a novella (vélhető) szerkezetét.

Kattints ide és nézd meg a szerkesztést!

Marcsi, köszönjük szépen a szöveget, és ha neked vagy bárkinek kérdése lenne a szerkesztéssel kapcsolatban, írjátok meg bátran kommentben, Anna szívesen válaszol.

Köszönjük a részletet!

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)

Leave a Comment

5 hozzászólás

  1. Kedves Anna!
    Nagyon szépen köszönöm a szerkesztést! Nagyon jó kérdéseket tettél fel, segítenek abban, hogy jobban rálássak a történetre. Most már jobban érzem a fókuszt, hogy merre kéne vinni, mit kéne hangsúlyozni ahhoz, hogy el tudjam mondani, amit szeretnék ezzel a novellával. Köszönöm az apró észrevételeket és az iránymutató javaslatokat is. 🙂

  2. Kedves Marcsi!
    Örülök, hogy segíthettem, és én köszönöm az olvasást! És ha bármi kérdés felvetődött benned, vagy akár homályos foltok maradtak, kérdezz bátran 🙂

  3. Kedves Anna!
    Újból átolvastam a szerkesztést és a megjegyzéseket. Azt szeretném kérdezni, hogyan lehet egy drámai, mélylélektani történetben ábrázolni a humort? Kicsit elvonatkoztatva ettől a novellától, adott egy karakter, aki humorral próbálja oldani a feszültséget, az aggodalmat. A mennyiségen túl mi lehet az, ami elbillenti a mérleget a mélylélektani folyamhoz “elvárt” komolyságtól? Főleg, ha ez a karakter a narrátor, milyen eszközökkel lehet megoldani hitelesen, hogy a karakter humorával meséljünk el egy drámai eseményt?
    Köszönöm szépen a választ előre is!

  4. Kedves Marcsi!
    Erre én két utat tudok javasolni. Az egyik – a mostani novelládhoz kicsit közelebb álló – ott humorizálni, ahol nem mélylélektani események zajlanak. Tehát pl. ha a karakter a szerelmével évődik, ugratják egymást, vicces asszociációi vannak az az adott helyzetben az pozitív, aranyos. Amikor viszont a főszereplő negatív érzelmei vannak előtérben, oda nem érdemes humort betenni.
    A másik, a stresszhelyzetben viccelődés finomabb dolog.
    Egyrészt van egy olyan út, hogy elsőre humorral elüti a dolgot, és aztán fogja fel a karakter. Pl. közlik vele, hogy agyvérzést kapott a nagypapája, mire ő rávágja, hogy “kész agybaj”. Aztán kapcsol, hogy várjunk, mi? Tényleg?
    Másrészt lehet a fókuszban a “külső” és a “belső” világ szétválása. Ez lehet testbeszéddel (pl. az agybajos megjegyzés után “vontam vállat összeszorult gyomorral”) vagy gondolatokkal, pl eszébe jut, mi lesz így vele, aztán gyorsan mond egy viccet.
    Remélem, sikerült megválaszolnom 🙂 További szép napot!

  5. Kedves Anna, köszönöm szépen a kielégítő választ! Most már csak a gyakorolni kell 🙂