A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató idejére játékot hirdettünk az olvasóknak: minden hónapban kisorsoltunk egy szerencsést azok közül, akik véleményt írtak az egyes regényrészlethez. A nyertes beküldhette egy regénye vagy novellája első 10 ezer karakterét, amit egy szerkesztő megszerkesztett.
Áprilisban F. Zsuzsanna lett a szerencsés, aki egy kalandos-romantikus kisregény nyitását küldte el nekünk. Az első jelenet alkalmas arra, hogy megnézzük, mire érdemes figyelni, hogyan lehet az olvasó figyelmét megragadni egy történet nyitásakor.
A szöveget Róbert Katalin szerkesztő, íróiskolai oktató szerkesztette meg.
Kattints ide és nézd meg a szerkesztést 🙂
Zsuzsanna, köszönjük neked a részletet, ha kérdés merülne fel, írjátok meg nyugodtan kommentben.
*
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott a VII. Aranymosás Irodalmi Válogató első szakaszán, és véleménnyel, visszajelzéssel segítette az írók munkáját.
Az Imádok olvasni játékot májustól újragondolt formában folytatjuk, kattints ide és ismerd meg a részleteket, tarts velünk a következő hónapokban is 🙂
*
És megint sokat tanultam:) köszönöm!
Tanulságos volt a szerkesztés! A részlet is nagyon tetszett.
( Olvasnék szívesen ehhez hasonló kalandos, rejtelmes, szerelmetes regényt. Ahol keresik a kincset, a titkot, ismeretlen helyekre utazhatom, borzonghatok, félhetek, és végén győzök! )
Én is írnék effélét, de azt gondolom, meghaladná a képességeimet.:)
Sok sikert az írónak!
Nyár és strand
Köszönöm szépen a szerkesztést, nagyon sokat segít! 🙂 Nyár és strand, köszönöm a véleményt, nagyon örülök, hogy tetszett a részlet, remélem, hogy sikerül jól megírnom! 🙂
Kedves Zsuzsa!
Gratulálok, hogy szerkesztést nyertél. Tetszett a részlet.
Kedves Szerkesztőség!
Nem értek egy gondolatot a szerkesztésnél. Bátorkodtam kiemelni a legkifejezőbb mondatot, de igazából nekem az a két bekezdés nem világos, ami úgy kezdődik, hogy: „Fiona a nézőpont karakter…” És a kiemelt mondattal végződik: „Amik miatt elhiszi, hogy ez a cél olyan, amiért Fiona bármit megtenne, és amik miatt ő maga is érzi, hogy van tétje ennek a történetnek.”
Eszemben sincs vitatkozni, nehogy bárki kötekedésnek gondolja. Tényleg csak kérdezni szeretnék. Méghozzá a logikai dolgokról.
„amiért Fiona bármit megtenne” – Háború van, mégis oda megy.
„van tétje ennek a történetnek” – A törzs élete, békéje. (Nehogy Gordon lerombolja az egész falut, vagy rosszabb esetben mindenkit megöljön a maszk miatt.) Muszáj, hogy Fionának legyen legalább egy önző érdeke? Mondjuk a maszk miatt több pénzt kap a múzeum – vagy ahol ki lesz állítva.
Ha ezek után kétségbe vonjuk Fiona elhivatottságát (remélem, csak irodalmi/szerkesztési értelemben hiteltelen, ha ez így van, tényleg félreértettem a szerkesztést és bocsánatot kérek, hogy raboltam a Szerkesztőség idejét), akkor mindenféle főhős hiteltelenné válik, hiszen miért higgyem el, hogy egy rendőr az életét kockáztatja, vagy miért érdekelne, hogy egy távoli kontinensen valaki mennyire szereti a másikat.
Köszönöm a reám szánt időt. (Remélem nem írtam sok butaságot.)
Kedves Bea,
köszönöm szépen a kérdést 🙂
Amiről az adott helyen beszélek, az a belső motiváció.
Nem feltétlenül önös érdek, sok pénz vagy akármi ez, hanem valami, ami felülírja azokat az alapvető reakciókat és ösztönöket, amik az ember önvédelméből táplálkoznak. Hogy nem kockáztatom az életemet — hacsak nincs valami, ami annyira értékes és fontos számomra, hogy megéri, hacsak nincs valami, ami annyira hajt, hogy megteszem.
Egy regényben a hős pontosan akkor válik hőssé, amikor elindul egy olyan úton, ahonnan nem tud visszafordulni, ahol kockáztat, ahol kilép a komfortzónájából. De a regényhősök is emberek, akik lehet, hogy szívesebben kortyolgatnának koktélt a teraszon, szóval kell nekik valamilyen motiváció arra, hogy ilyen utakon elinduljanak.
Egy rendőrnek is van egy nagyon erős belső motivációja, ezért kockáztatja az életét mások biztonságáért. Ez következik az ő személyiségéből. Viszont nem látom ezt Fiona itt megmutatott személyiségében.
Azt látom, hogy Fiona hajlandó a háború ellenére odamenni. De a kérdésem az, hogy miért? Miért hajlandó egy szandálos, manikűrözött kezű, szoknyáját féltő nő nekivágni a háborúnak? Mivel az első megjelenése alapján nem tűnik annak a hős-típusnak, aki belső kényszerből szeretne megvédeni egy teljesen távoli törzset, kell valami magyarázat, hogy miért mozdul ki a komfortzónájából. (Vagy olyannak kell mutatni, aki ezzel még nem mozdult ki a komfortzónájából.)
A másik kérdés, hogy mi Fiona számára történet tétje? Elmondja ugyan, hogy Gordon nem szerezheti meg a maszkot, de nem látom, hogy ezt miért viseli a lelkén, mert amúgy ez a hely inkább kicsit koszos és undorító — a jelenetek alapján — az ő szemében. Fiona egyelőre nem tűnik nagy emberszeretőnek, aki önmagát és kényelmét, béékéjét áldozná ismeretlen életéért.
Amit írsz, azaz a törzs jövője, az Foster számára a tét. Az nekem teljesen világos is, hogy neki mi a baja Gordonnal, de az nem világos, hogy mi Fiona baja Gordonnal, ő csak azt ismételgeti, hogy „nem kaphatja meg” a maszkot.
Rengeteg lehetőség van itt: lehet persze a pénz, de lehet akár lelkifurdalás is (Fiona kinyomozta a maszk létezését, a hír eljutott Gordonhoz, most egy törzs életét veszélyeztetjük, ez megkondított benne valamit), vagy lehet valamilyen verseny (Gordon és őközötte, amit még nem ismerünk) — de valaminek lennie kell, és nem bízhatjuk az olvasóra annak eldöntését, hogy mi ez a valami, ezt az írónak kell megmutatnia 🙂
Természetesen van rá egy teljes regénye. De az elején érzékeltetnie kell, hogy a helyzet összetett, a főhősnő okkal mozdul ki a komfortzónájából, legalább azt meg kell mutatnia, hogy lesznek még titkok.
Remélem, érthetőbb, hogy mire gondoltam 🙂
Kedves Katalin, köszönöm a választ. 🙂