Íróiskola – írós szemmel

Íróiskola – írós szemmel

Vajon mit ad az íróiskola egy már publikáló írónak? Inkább akkor érdemes fejleszteni magunkat, ha be akarunk jutni egy kiadóhoz, vagy az első könyvek megjelenése után is nyújthat újdonságot egy-egy íróiskolai kurzus? Milyen élmény az Írástudó Íróiskola diákjának lenni?

Körinterjúnkban négy sikeres szerzőnk – Bálint Erika, Eszes Rita, Greff Magdi és V.K. Bellone – mesél arról, miért választotta az íróiskolai oktatást, mit élvezett a kurzusokon és mit kapott ez alatt a (néha többször) nyolc hét alatt, amíg az Írástudó Íróiskola hallgatója volt.

A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte

 

Az előtt vagy az után végeztél kurzust, hogy megnyerted az Aranymosás Irodalmi Válogatót, bekerültél a kiadóhoz?

Bálint Erika: Végigjártam az összes kurzust, és utána küldtem be a regényemet a Kéziratszervizbe. (Bálint Erika első regényét a kéziratszervizt végző kolléga ajánlotta a vezető szerkesztő figyelmébe – a szerk)

Eszes Rita: Utána. A Párbeszéddel kezdtem, aztán elvégeztem a Dramaturgiát, majd a YA és NA kurzusokat. A Leírás még hátra van.

Greff Magdi: Nekem a második körben sikerült a Válogató, de amikor először pályáztam, már akkor is írósulis voltam, az akkor még alapozó kurzusnak nevezett tanfolyamon. Aztán szép sorba vettem fel a többit, és mire másodszorra pályáztam, addigra éppen végeztem a Dramaturgiával is.

V. K. Bellone: Utána. Már a Válogató előtt is gondolkoztam rajta, de végül előbb beküldtem a kéziratomat. Kicsit azzal nyugtattam magamat a várakozás stresszes időszakában, hogy majd a lektoriból legalább az biztosan kiderül, melyik kurzusra lenne leginkább szükségem. Pozitív lektorikat kaptam, de a kurzusok ettől még ugyanúgy érdekeltek. Megkérdeztem a kiadó szerkesztőit, melyiket ajánlanák nekem – végül a Leírás kurzust végeztem el, és legközelebb az NA kurzust szeretném.

 

Az íróiskolában az oktatás kis csoportokban zajlik, te mit élveztél a legjobban abban, hogy más írókkal együtt tanulhattál?

Bálint Erika: Sokat lehetett tanulni az én feladatmegoldásaimmal kapcsolatos kritikájukból, ugyanakkor azokból a hibákból is, amelyeket ők követtek el egy-egy feladat kidolgozásakor.

Eszes Rita: A hangulatot, azt, hogy sosem volt versengés, hanem mindig nagyon hamar csapattá alakult a csoport.

Greff Magdi: Két meghatározó élményem volt, és ez minden kurzusra igaz. Az egyik, hogy tényleg személyre szabottak és egyediek a feladatok kiértékelései, a kurzus vezetője nem csak úgy általában értékeli a csoport munkáját. A másik, amit élveztem, az maga a társaság, vagyis az, hogy jobban megismerhettem az írótársaimat, vagy újra együtt voltam az ismerősökkel. Jó hangulatú a csoport, mindenki szívesen megosztja a többiekkel a tapasztalatai, vagy akár azt is, ha éppen egy jó könyvet olvasott, vagy a rosszkedvét, ha kapott egy kritikát a Molyon.

V. K. Bellone: Nagy élmény volt megfigyelni a különböző stílusokat, feladatmegoldásokat. Kiváltképp akkor, ha valami elsőre nekem nem sikerült olyan jól: mindig akadt, akinek viszont épp az volt az erőssége. A kurzus jó lehetőség ismerkedésre is. Ez, és néhány Aranymosás Irodalmi Klub segítségével sok társra leltem, nemrég tagja lettem az Apolló Tintafoltja írócsoportnak is.

 

A 8 hét alatt sokféle gyakorlatot végeztetek, neked milyen jellegű feladatok voltak a kedvenceid?

Bálint Erika: Mindegyik kurzus rengeteg inspirációt adott az íráshoz, az írói Facebook oldalamra feltett mintegy negyvenöt mininovella és stílusgyakorlat ezek alatt a kurzusok alatt született, egy-egy feladathoz kapcsolódva.

Eszes Rita: Amikor ismert regények részleteit elemeztük, például a horogkereső feladatnál. Más írásokon könnyű észrevenni, hogy mi működik és miért.

Greff Magdi: Legjobban az alapozó kurzuson a többiek munkájának a „szerkesztését” – ami valójában a szétcincálását jelenti – élveztem. 🙂 De komolyra fordítva a szót, nekem azok a feladatok mennek a legjobban, ahol cselekményt kell ábrázolni, akár párbeszédben, akár különböző nézőpontokból vagy más módszerekkel.

V. K. Bellone: Nagyon szerettem játszani mindegyik feladattal, és a szorgalmikkal is. Például amikor képről kellett megadott szempont alapján írni – mondjuk ugyanazt a szobát úgy, hogy a nézőpontkarakter a szerelmét várja, vagy úgy, hogy épp kitört a zombiapokalipszis.

A legnagyobb hatással az a feladat volt rám, amikor egyszerűen csak ki kellett menni egy közterületre, és spontán írni, amit észlelek. Ezzel egy olyan felszabadult írásélményt ismertem meg, ami merőben eltért a megszokott bekuckózásomtól. Azóta is gyakorlom néha.

 

Számodra mi volt a legfontosabb dolog, amit kaptál a kurzusoktól?

Bálint Erika: A rendszerbe foglalt írástechnikai ismeretek, a feladatmegoldások során kapott visszajelzések, tanácsok.

Eszes Rita: Az oktatók személyre szabott visszajelzései, amik alapján az ember tisztába kerülhet a saját erősségeivel és gyengeségeivel.

Greff Magdi: Az én válaszom erre elég egyszerű, mert a kurzusok nyújtotta segítség nélkül nem jelent volna meg az első regényem, a Húzós szerelem, és most nem lennék a Könyvmolyképző Kiadó szerzője.

V. K. Bellone: Az érzés, hogy képes vagyok fejlődni. Rengeteget tanultam, de a sok tanulság közül egyik sem fontosabb a többinél, mind együtt hat. Inspirál, hogy látom, az írásaim jobbak, mint a kurzus előtt. Már nem tart vissza, ha észreveszem egy-egy gyengeségemet, mert tudom, hogy ez csak az első lépcső, hogy erősséget faragjak belőlük. Magamtól tanultam jó ideig, de egy ponton megrekedtem – a kurzus segített átlépni a régi korlátaimon.

 

Miért ajánlanád másoknak az Írástudó Íróiskolát?

Bálint Erika: Nincs olyan művészeti ág, ahol jelentős eredményt lehet elérni, pusztán azzal, hogy tehetséges vagy, vagy annak hiszed magad. Vannak technikák, ismeretek, amiket el kell sajátítani. Na, és persze gyakorolni kell. Sokat. Erre jó az íróiskola. Amit ott megtanulsz, nem fogja befolyásolni a te egyéni hangodat, de ad egy szilárd alapot az íráshoz.

Eszes Rita: Mert külföldi, neves írók online kurzusai sem tudtak többet adni vagy jobban magyarázni. Tényleg úgy érzem, hogy a lehető legjobb helyre kerültem itt.

Greff Magdi: A szórakoztató irodalom írása inkább egy szakma, amihez nyilván kell tehetség is, de a szakmai fogásokat ugyanúgy el lehet sajátítani, mint más területeken. Ahogy az angol tanfolyamra is beiratkozunk, ha meg akarjuk tanulni a nyelvet, úgy ha meg akarunk tanulni írni, akkor ehhez is el kell végezni a megfelelő képzéseket. Az Íróiskola már több éves oktatói tapasztalattal rendelkezik, kiváló oktatókkal. A tananyag jól felépített, az átadása minőségi szakmai anyagok segítségével történik. Érdemes kipróbálni! 🙂

V. K. Bellone: Hiszek a tanulás fontosságában. Aki komolyan gondolja az írást, egy szintig eljuthat saját maga is, de előbb-utóbb valamilyen forrásból (legyen az sok műelemzés, szakkönyv vagy kurzus) tanulnia kell. Szerintem vidámabb társakkal együtt tanulni, és sokkal hatékonyabb olyan tapasztalt szakemberektől, akik segítőkészek, figyelik az egyéni stílust, erősségeket és gyengeségeket is. Mindenkinek megvan a maga útja – az enyém egy következő kurzusra visz.

 

Te is kedvet kaptál? Ősszel öt kurzust is indítunk, amik különböző készségekre fókuszálnak, illetve más-más tudási szinten segítenek. Ismerd meg őket, nézd meg, melyik mikor indul. Kattints ide további információért, várunk szeretettel kurzusainkon 🙂

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Leave a Comment

2 hozzászólás

  1. Kedves Aranymosó!
    Érdekelne az íróiskola, de nem tudom, melyik kurzusra lenne érdemes jelentkeznem. A Szövegboncoló és a Leírás között tépelődöm. Mit írjak a jelentkezésnél a “tárgy” mezőbe? Írjam be mindkettőt, és azután kapok javaslatot, hogy melyiket próbáljam meg? Hogy működik ez?
    Előre is köszönöm a választ!

  2. Kedves Zuzmó,

    küldd el a jelentkezéshez szükséges 10 ezer leütésnyi részletet, írd meg az emailben, hogy foglalkoztál-e már bárhol írástechnikával (akár blogok követése, könyvek olvasása), illetve, hogy tanácsot kérsz, és segítünk, hogy melyik kurzus segíthet neked most a legtöbbet 🙂