Írástudó Íróiskola Hetek – 100 szavas játék

Írástudó Íróiskola Hetek – 100 szavas játék

Még mindig tartanak az Írástudó Íróiskola Hetek az Aranymosás oldalán. Minden héten az egyik kurzusé a főszerep: a 100 szavas játék témája illeszkedik a kurzus tematikájához, a nyertes művét az oktató szerkeszti meg, bemutatjuk az egyes kurzusokat, és az oktatót szabadon lehet kérdezni a tematikáról, arról, hogyan segíthet ez a kurzus a jobb íróvá válásban, illetve hogy néz ki maga az oktatás.

Ismerd meg ezen a héten a Párbeszéd kurzust!

Hétfő – 100 szavas írástechnikai játék
KeddEredményhirdetés 15 órakor
Szerda – Kérdezz! Bemutatjuk a Párbeszéd kurzus tematikáját, te pedig rákérdezhetsz mindarra, ami ennek kapcsán felmerül benned
Csütörtök – Róbert Katalin, a kurzus oktatója egy cikkben válaszol a kérdésekre 18 órakor
PéntekSzerkesztés: felkerül a nyertes részlete, amit ezen a héten Róbert Katalin szerkeszt meg

Figyelem! Amikor játszol, vedd figyelembe, hogy ha nyersz, most nagyon gyorsan, szerdán délig be kell küldened a részletedet! 😉

 

És most induljon a játék!

A Párbeszéd kurzuson végig csak párbeszédet – bármilyen narráció vagy leírás nélkül – írnak a hallgatók. Próbáld ki magad egy ilyen helyzetben, adj át információt csak egy beszélgetéssel, szóhasználattal, gondolkodásmóddal!

A feladat:
Írj meg legfeljebb 100 szóban egy beszélgetést narráció nélkül, ahol
egy férfi és egy nő
megbeszéli, hogy hova menjenek nyaralni.
Lehet egy pár, lehet szülő és gyerek, lehet más viszonyuk is, DE
derüljön ki a szövegből, hogy melyikük a férfi és melyikük a nő (lehetőleg ne a megszólítás révén), és hogy milyen viszonyban vannak egymással.

 

Határidő:
május 15. éjfél

Eredményhirdetés:
május 16. 15 óra

Nyeremény:
A nyertes beküldheti egy novellája, vagy (kis)regénye első 10 ezer leütését, amit Róbert Katalin, a Párbeszéd kurzus oktatója megszerkeszt, és bekerül a szerkesztői látványpékségbe.

Figyelem! A nyertest kérjük, hogy legkésőbb május 17-én szerdán délig küldje el a megszerkesztendő szöveget!

***

Egyéb segítség a játékhoz:
– kerüld a sablonos megfogalmazásokat
– írd Wordbe, az megszámolja a szavakat (törekedj arra, hogy  100 szó legyen a végeredmény)
– csak egyszer írhatsz, így egy kicsit gondolkozz, mielőtt begépeled
– figyelj a helyesírásra
– ha Facebookon kommentelsz, akkor ne más bejegyzésére írd válaszul (azt lecsukja nekem a rendszer, és lehet, nem veszem észre), és legyen nyilvános a bejegyzésed
– ha a normál kommentsávba írsz, és nem jelenik meg azonnal, akkor se aggódj, majd kiengedem a moderációból

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment

45 hozzászólás

  1. – Ezt nem engedhetjük meg magunknak.
    – Kapok tizenharmadik havi fizetést.
    – Még mit nem. Az az összeg másra kell. Megbeszéltük, hogy idén végre rendesen megcsináltatjuk a tetőt.
    – Kérlek.
    – Nyár végén, legkésőbb ősszel szeretnék kifesteni a konyhában, továbbá láttam egy nagyon jó kis kiárusítást, ahol beszerezhetjük az új kerti bútorainkat.
    – Hát jó. Ha nem gond, a szabadságunk alatt majd eljárok a fiúkkal Aquaworld-be.
    – Most a kiszállításért sem kell fizetni. Ingyen meghozzák az én rattan gyönyörűségeimet.
    – A bónuszomból egész napos belépőre is futja. Legalább rendesen lebarnulok, nemcsak a fejem búbján.
    – Milyen bónuszról beszélsz te itt? Csak nem?! …
    – Mit gondolsz, miért tengerparti szálláshelyeket nézek?

  2. ─ Alpok? Roppanós levegő, illatos fenyvesek, csipkés hegygerincek.
    ─ Idén melegebbre vágyom.
    ─ Negyven éve nem volt rajtad bikini, aúú, ezt miért kaptam?
    ─ Neked van sörhasad. Szicília?
    ─ Megvolt a negyvenkettediken.
    ─ Tunézia? Talpunk alatt forró homok.
    ─ Igen. Az óceán szelíd morajlása.
    ─ Szikrázó ég.
    ─ Kecses pálmafák.
    ─ Színes koktélok.
    ─ Bikinis lányok, áuu!
    ─ És a naplemente.
    ─ A naplemente.
    ─ Ez jó volt. Te!
    ─ Hmm?
    ─ Jövőre lesz a hatvanadik.
    ─ Bizony. A hatvanadikra valami különleges helyet képzelünk el.
    ─ Igen. Na, tegyél a tűzre, megfagyok.
    ─ Elfogyott a fa.
    ─ Akkor bújj hozzám.

  3. – Menjünk a tóparti házhoz.
    – Meg vagy huzatva? Különleges helyet válasszunk, ne mindennapit.
    – Mi bajod vele? Apa szeret horgászni, anya kipihenheti magát, te is elszabadulsz a hülye barátaidtól.
    – Először is nem hülyék. Másodszor, anyával sosem tudunk ott pihenni, állandóan talál házimunkát. Csak te ülsz egyfolytában a tévé előtt, vagy nyomkodod a hülye okostelefonodat.
    – Nem igaz, el szoktam menni apával horgászni.
    – Mikor voltál utoljára? Tíz évesen?
    – Akkor mondj valami jobbat.
    – Menjünk a tengerhez.
    – És honnan szerzel tengert?
    – Utazunk, kis barátom. Mit szólsz Horvátországhoz? A kocsiban úgyis fel fogod találni magad.
    – Felőlem.

  4. – Ne haragudj! Te meg mégis, hogy a fenébe tudsz ilyen helyzetekbe kerülni? Hiába a csajok, de ez, már túlzás.
    – Esküszöm, most ártatlan vagyok! Odajött egy szexi vörös, és azt mondta, bejövök neki…
    – Percek óta ezen agyalok, mégis hogy hívtál fel, ha a táblához voltál kikötve?
    – Engedtek egy hívást. Inkább téged, mint anyámat…
    – Hogy, hogy engedtek?
    – A csajjal volt a barátnője is.
    – Tudod mit, aludj ma nálam. Pihend ki magad, nehéz éjszakád volt.
    – Komolyan?
    – Ja, csak ne flangálj pucéran. Kell valami másik ruha, vagy jó amit hoztam?
    – Jó ez, köszi.

  5. – Jól áll ez a bikini. Már készülsz a nyaralásra, mi?
    – Ne bámulj így, ez undorító!
    – Mi bajod van, rád se szabad nézni?! Bezzeg Márknak illegeted is magad. Egyébként hova megyünk idén?
    – Márk a pasim.
    – Haha, nem érdekled, de persze, a pasid.
    – Mindjárt megütlek! Amúgy szerinted, ha fürdőruhában vagyok, hová megyünk? Biztos a hegyekbe.
    – Szóval megint kisírtad apucitól Balatonlellét?
    – Nem értem, mi bajod van vele.
    – Máshol is tudnál napozni, és mi sem unatkoznánk. Csak azért, mert Lellén van Márkék nyaralója…
    – Féltékeny vagy? Lelle és kész. Ha nem fejezed be, megmondalak anyádnak!

  6. – Az alakváltók nem járnak nyaralni…
    – Úgy érted, ilyen bombázó létedre még sosem lógtál fél pucéran a parton?
    – Én eddig kizárólag pocsolyákban mártóztattam meg a szárnyaimat!
    – Viccelsz?
    – Persze! A szüleimmel minden évben utaztunk, de mióta ez az új „életmód” átvette felettem az irányítást, nem igazán mozdultam ki. Nem biztonságos.
    – Most viszont van egy pasid, aki szeretne elvinni, mondjuk Tahitire, Balira, vagy Floridába. Tulajdonképpen mindegy, csak minél kevesebb erdőt lássunk!
    – Lehet drágám, hogy te tengerpartra szeretnél menni, mint az átlagemberek, de gondolj bele, mi történne, ha reggel a takarítószemélyzet egy szarvast, és egy sólymot találna helyettünk a szállodai szobánkban!
    – Végre valami izgalmas!

  7. – Ezt mikor kented fel?
    – Az este, míg tanultam.
    – Nem tetszik.
    – Nem is kell, hogy tetszen.
    – A te körmöd. Azt kensz magadra, amit akarsz. Felőlem aztán disznózsírral is kenegetheted, hátha egy idő után sárga lesz, az sem tetszene. – Gondolkoztál rajta?
    – Micsodán?
    – Hogy hova menjünk nyáron?
    – Van egy ötletem.
    – Ez micsoda?
    – Most nem kell semmit sem mondanod, csak olvasd el.
    – Ez most nekem nem tetszik, anyáddal kicsit öregek vagyunk az ilyenekhez. Csendesebbet nem találtál?
    – Ez egy rock fesztivál, léteznek lírai rock dalok is…
    – Hááát, ha meggyőzöd a harmadik felet, akkor én nem mondok nemet.
    – Szuper! Sima liba. Vedd úgy, hogy már pakolunk.

  8. -Hallod!
    -Mi van!? Gyere ide,ne a szobából kiabáljál!
    -Rá kéne venni anyuékat, menjünk el valami menci helyre nyaralni!
    -Miért is?
    -Tudod a Gáborék is mindig elmennek!
    -Ne zaklasd folyton ezzel őket!
    -De miért?
    -Nem fluimucil forgatáson vagyunk öcsi! Egyépként is! Töröld le a képedről a vigyort! És utoljára mondom:nem!!!
    -Mit szólnál Szilvásváradhoz?
    -Ha azt hiszed,hogy ezzel megtántoríthatsz…!
    -Nővérkém!
    -Várj!Ott vannak a Lipicaiak meg a vízesés?
    -Igen.
    -És elmehetnénk Mezőhegyesre,Egerbe,Pestre és Miskolra?
    -Biztos.Szerintem.
    -Akkor nyomás anyuékhoz! Várj! Nem is! Te csomagolj,én szólok nekik.

  9. – Legutóbb is milyen jól sikerült!
    – Azzal az égvilágon nem volt semmi baj! Leszámítva, hogy a snowboard nem nekem való
    – És a lécekkel mi volt a baj?
    – Az, hogy előtte a deszka, már elvette a kedvemet az összes téli sporttól.
    – Rendben, legközelebb majd a lécekkel kezdesz!
    – Azt már nem, NHL! Legközelebb tudod hova megyünk nyaralni?
    – Hova, Hollywood?
    – Dubaiba! Te játszhatod a csajoknak az „idenézzetek, de szexi vagyok a deszkán” magánszámod én meg napozhatok!
    – Tetszik az ötlet! Az is lehet, hogy megpróbállak eladni egy sejknek!
    – Csak, ha én választhatom ki, hogy melyiknek!

  10. – Ehhez mit szólsz? Van saját wellness részlegük és az árban benne van egy páros masszázs.
    – Két óra után kezded érteni a lényeget?
    – Haha, baromi vicces. Jó lesz vagy nem?
    – Ha van olyan extra, hogy első este behűtött pezsgő is várjon titeket a szobában, akkor több mint tökéletes.
    – Biztos nem lesz gáz, hogy nem külföld?
    – Életedben először nem felejtetted el az évfordulótokat és még a nyaralást is megszervezed helyette. Már a gesztustól odáig lesz.
    – Akkor mi a fene bajod volt a horgászházzal?
    – Az, hogy nem akarom őt megszívatni. Plusz azért fizetted a kávémat, hogy megúszd az ilyen mellényúlást. Na? Van pezsgő?

  11. – Már az asszonyom vagy. Ugye tudod, hogy megváltozik az életed?
    – Köpök rád.
    – Velem jössz, ha beköszönt a jó idő. Elviszlek apám szigetére. És nem kellene próbára tenned a türelmemet és a jóindulatomat!
    – Hát az is van benned?
    – Ír bestia vagy! Akár a feltöretlen, parlagon hagyott föld. Már régen férjhez kellett volna, hogy adjanak, de jó így, nekem rendelt a sors is.
    – Annyira érdekelsz, mint a King Kong, vagy mint a minyonok a mesében.
    – Már megint varázsszavakat használsz? Mégis boszorkány vagy? Ki tanított rá, mondd? Valld be nyugodtan, hogy az ördögöt szolgálod!
    – Igen, és mondok mást is, időutazó vagyok te barom!

  12. – Kizárt.
    – Miért? Szerintem muris lenne.
    – „Muris”? Pajtában nevelkedtél, vagy mi? Nem muris lenne, hanem gáz, faterod még egy apácával se engedne el nemhogy velem. Mit vigyorogsz?
    – Csak elképzeltem egy apácát biciklitúrán.
    – Baromira a lényegre koncentrálsz! Vágod ugye, hogy kábé tíz éves korom óta nem ültem cangán?
    – De a biciklizést nem lehet elfelejteni!
    – Nem csak az! A bicajtúrával együtt jár a sátorozás, azzal együtt jár a természet, a telóm lemerül, a laptopom be se fér a táskámba… Elveszett ember lennék!
    – Ezért tenne jót egy kis levegőváltozás. Aput meg félreismered, szerintem meg lehetne győzni.
    – Talán ha befeküdne közénk, mint valami francos gyertyatartó.

  13. – Figyelj, van most rám tíz perced? Utána ígérem, hagylak kocsit mosni.
    – Jó. Mit szeretnél?
    – Eldöntjük, hova megyünk augusztusban nyaralni?
    – Miért, mire gondoltál? Nem jó a mamához Gemencre menni, mint tavaly?
    – Nagyon szép hely Gemenc, de nem akarom édesanyádat sokáig terhelni. Elmúlt már hetvenéves, nem akarom, úgy érezze, rálőcsöljük a gyerekeket. De lemehetünk meglátogatni.
    – Jó. Rendben. Akkor?
    – Szerinted megengedhetjük idén magunknak Horvátországot?
    – Mindketten kaptunk bónuszt, szerintem igen.
    – Valami olyan hely kellene, ahová vihetjük a kutyát, és lányok is kiszórakozhatják magukat.
    – Megkérdezem Janiékat, két éve hol voltak a családdal, aztán foglalhatunk is.
    – Köszönöm, csodás vagy. Na, engedem, hogy tovább masszírozd a drágaságod.

  14. – Kedves lesz a vizsgán?
    – Én mindig az vagyok.
    – Velem is?
    – Nos… Japánban például még nem jártam. Ott a fehér bőrömmel és a hosszú, fekete hajammal még gésának is elmennék.
    – Gésa? Azok nagyon szépek!
    – Hagyjuk ezt! Ezért nem jár pluszpont az érettségin.
    – Akkor is veszek önnek jegyet. De csak oda…
    – Vicces. Azt hallottam a Machu Picchu is lenyűgöző…
    – Machu mi?
    – Picchu! A földrajzi felfedezések tétel!
    – Tényleg! Nem mehetnénk együtt?
    – Oh, dehogynem! Érettségi előtt vagy után gondoltad?
    – Helyett.
    – Hahaha. De jó! Milyen csodás nyaram is lesz az idén!
    – Gondolja?
    – Nézd! Huszonketten vagytok az osztályban. Egyikőtök csak elküld valami egzotikus helyre.
    – Az tuti…

  15. – Te most komolyan nélkülem döntötted el?
    – Napok óta vacilláltál a két nyamvadt szálloda között, ha nem foglalok, elviszik az összes szabad szobát!
    – Elviszik, persze! Ne fogd erre, amikor mindketten tudjuk, hogy ott volt plazmatévé a szobához!
    – Főszezon van, és nyaralni akarok, nem a hülye tévé a lényeg!
    – Majd hiszem, ha látom! Istenem, hogy miért mentem bele a nagyvárosi nyaralásba? A kis hegyi házikót kellett volna választani…
    – Végül is, oda vihetnénk a kutyákat is…
    – Igen, nem kéne itt hagyni szegényeket az idióta Pistára…
    – Tudod mit? Lemondom a szobát. Megyünk Németországba!
    – Pakolok szúnyogriasztót!

  16. – Na, lefoglaltad, drágám?
    – Persze. Hawaira megyünk a családdal. Augusztus utolsó hetében.
    – Jujj, de izgi. A kölykök tuti élvezni fogják, én meg a sárga leszek az irigységtől, amíg nem leszel.
    – Legalább neked is lesz valami színed.
    – Inkább lennék szép kreolbarna a napocskától. Csak úgy bomlanának a pasik utánam.
    – Az meghiszem.
    – Nincs egy fölös bőröndöd, amibe beleférek?
    – Bőrönd van, fölös sajnos nincs. És a vámon elkoboznának úgyis. Húst nem lehet szállítani.
    – Jajj de mókás kedvedben vagy ma édeském.
    – Ne nevess, még a főnök meghallja, aztán szétcsap köztünk!
    – A főnök atomsütek, drága. Mintha nem tudnád.

  17. – Nincs kedved elvinni vacsorázni – oda, ahol még nem voltunk?
    – Nincs.
    – Hm… Nézd, mit találtam az újságban!
    – „Elege van a folytonos napsütésből, az émelyítő koktélokból? Unja már az óceánt? Nyaraljon nálunk! Itt télen jéghideg van, nyáron viszont kánikula! Ősszel és tavasszal nagy, monszunszerű esőzések! Nincs unalmas egyhangúság! Itt tömött buszokon utazhat – viszlát magány! Velünk javíthatja tájékozódási képességét, ugyanis nálunk alig néhányan beszélik az ön nyelvét! Garantált szórakozás! Próbaképpen dolgozhat pár napot egy helyi üzemben, szalag mellett! Napi tizenkét óra robotért fizetünk egy jelképes összeget, sehol máshol fel nem használható helyi valutában! Örök emlék!” Oké, ide elviszlek!

  18. ꟷ Vedd le azt a csicsás kalapot!
    ꟷ Miért?
    ꟷ Mert nem szeretem az ilyen nőcis holmikat.
    ꟷ Hagyj már békén! Csak próbálgatom, hogy mit viselek majd a tengerparton.
    ꟷ Ne álmodozz! És ne csücsöríts, nem áll jól.
    ꟷ Most az egyszer az lesz, amit én akarok. Napozni akarok, koktélokat akarok szürcsölgetni. Csücsöríteni akarok és élvezni a nyarat, de nélküled.
    ꟷ El vagy varázsolva. Mikor tanulod meg már végre a szabályokat? Te nem dönthetsz sem most, sem máskor.
    ꟷ De már a jegyet is megvettem. Most mi legyen?
    ꟷ Szépen visszabújsz a sötétségbe és hagyod, hogy igazi férfiként, egyedül létezzem.

  19. – – És ehhez a szállodához mit szólsz? A Bakonyban van.
    – …
    – Na, ne duzzogj már, bogaram! Nézd milyen szép hely! Van medencéje is, azt szereted, ugye?
    – A Balcsira akarok menni!
    – Ezt már megbeszéltük, csibém. Az nagyon drága.
    – Leszarom!
    – Na, álljon meg a menet! Mindjárt kimosom szappannal a szádat!
    – Bocs, de az összes haverom a Soundra megy!
    – Hova?
    – A S-o-u-n-d-ra!
    – Ja, igen az a zenés muri. A barátaid majd biztos elmesélik milyen volt.
    – Ja, és jól kiröhögnek, hogy én közben veled nyaralok.
    – De hát mindig olyan jól érezzük magunkat. Mint mikor Debrecenbe mentünk az állatkertbe.
    – Ja, százezer évvel ezelőtt…

  20. – Ma szólt a bérügyes Marcsi, hogy csütörtökig le kell adni a nyári szabi kérvényt. Tudod, a beosztás miatt.
    – Igen? Vettél virslit?
    – Persze.
    – Mustárt is hoztál?
    – Igen.
    – Már rohadt éhes vagyok. Fel is dobok egy párat főni. Kérsz?
    – Nem, köszönöm, nem vagyok éhes.
    – Milyen napod volt?
    – Egész jó. Gondolkodtál már, hová menjünk az idén?
    – Nem. Most mit vágod a pofákat?
    – Hetek óta könyörgöm, hogy legalább azt kérdezd meg, hány napra tudsz eljönni! Voltál benn a háeren?
    – Élni nincs időm!
    – A Nórikádnak üzengetni, arra azért van!
    – Tessék. Már megint ugyanott tartunk. Felőlem bőghetsz egész nyugodtan.
    – Most meg hová mész?
    – Elment az étvágyam.

  21. – Mi ez a bőrönd? Talán készülsz valahová?
    – Aham. Lynn néni este említette, hogy Garenben isteniek a sütemények. Legutóbb sok pénzt szereztünk, ideje elkölteni.
    – De hiszen az két hét járóföldre van!
    – Belefér.
    – És mikor akartál szólni…?
    – Jól van, ne hőbörögj! Mivel mindig nyafogsz az utazások miatt, gondoltam, megvársz itt a fogadóban. Majd borozgatsz a többiekkel. Nyugi, hozok kóstolót. Most miért nézel így?
    – Az ég szerelmére, igazán megbeszélhetted volna velem! Most már egy csapat vagyunk! Azt hiszed, egyedül elengednélek? Főleg a múltkori után?
    – Nagyszerű! Még szerencse, hogy neked is csomagoltam. Hozd a bőröndöket, drágám!
    – Tessék?
    – Fogd fel úgy, hogy nyaralunk.
    – Egyszer megöllek…

  22. – Nyuszika tudsz akkor egy kicsit jönni? Épp a foglalj.hu oldalán vagyok, megnézzük akkor a szállásokat?
    – Egy pillanat nyugalmam se lehet?
    – Na de nyuszika, tegnap még te mondtad, hogy ma nézzük végre ki a nyaralás célpontját. Vagy én válasszak úti célt?
    – Isten ment! Múltkor is csak Horvát országig terjedt a fantáziád. Na, mutasd inkább mit néztél?
    – Mit szólnál Tunéziához nyuszikám?
    – Tunézia? Hát ott még a közértes Marikáék is voltak már. Semmi kedvem ilyen proli helyre menni.
    – Nyuszika, akkor hova szeretnél menni?
    – Sehova. Elment a kedvem az egésztől. Mentem volna hozzá inkább a Hufnágerhez.

  23. – Szeretném, ha az erdőben töltenénk a nyarat.
    – Tudom. Azon gondolkoztam, hogy a Bükkbe vagy Erdélybe menjünk?
    – Maradjunk itthon. Menjünk a Bükkbe. Én nagyon boldog leszek ott. Veled lehetek. Szeretlek, kedvesem.
    – Jó, úgy lesz, ahogyan szeretnéd. De szép vagy. Most pont rád süt a nap sugara. Szeretlek.
    – Látod, mennyit vártunk erre! Néha azt hittem, soha nem lehetünk együtt, hogy nekünk csak ennyi jutott. Azt gondoltam, a bensőm csap be, hisz minduntalan láttam magunkat, együtt élni.
    – Boszorkányos kedvesem, eljött a mi időnk. Ennek így kellett lennie. Tizenöt év, nem múló szerelemmel. Az erdőben töltjük a nyarat.

  24. – Nem akarok tengerparton nyaralni.
    – És tóparton? Rég voltunk a Balatonnál.
    – Nincs kedvem a Balatonhoz. De ha vizet akarsz, elmehetnénk a Bodeni-tóhoz.
    – Az hideg. Ott nem lehet úszni.
    – Nem akarok úszni.
    – Most miért? Imádod a vizet.
    – De idén mást szeretnék kipróbálni. Nem tudom. Sosem voltunk még körutazáson.
    – Biztos azt szeretnéd? Kánikulában járkálni a városban, és az se biztos, hogy bírni fogja a lábad… Szívem, ne már. Ugye, a lábad miatt nem akarsz vízhez menni?
    – Szeretnék úszni. De nem merek fürdőruhát venni ezzel az ocsmány sebhellyel.
    – Vedd fel nyugodtan. Dögös leszel.

  25. – Kicsim… te hova mennél nyaralni?
    – Tündérországba! Ahol szárnyakkal repülnek az emberek és sok bohókás lény van. És vannak egyszarvúúúk is!
    – Hmmm…
    – És az ég nagyon szép! Kék, narancssárga. A víz pedig sokkalta tisztább, mint itt lent. Olyan csillogó-villogó. Bárcsak én is anyával mehettem volna már most.
    – Bárcsak…
    – Anya azt mondta, hogy majd ketten maradunk sokáig együtt. De később ismét hárman leszünk és akkor befejezi a ruhám befoltozását. És soha többet nem fogunk fázni.
    – … Gyere, ölelj meg! Jól van… Jól van… Ez a csúnya víz igazából rendes. Azt mondta most elvisz minket anyához.

  26. – Ideje kimozdulni Sötéterdőből.
    – Minek?
    – Hogy emberekkel találkozzunk.
    – Nem szeretem az embereket.
    – Ugyan már! Nyáron mindig leruccantunk az Anduinhoz.
    – Az veszélyes. Én a Szürkehegyekhez mennék.
    – Ott csak törpök élnek.
    – De közelebb van.
    – Á, értem. Nehézkesen mozogsz a nagy hasad miatt, azért akarsz közelebbi úti célt.
    – Hallgass! Te is lassan vonszolod a jókora feneked.
    – Tegnap éjjel dicsérted.
    – Másképp beszélsz majd, ha beleáll egy rohír dárda.
    – Értsd meg, unom a nyamvadék törpöket! Túl vastag a bőrük, nem ízlenek.
    – Nem megyek sehová! És kiütöm a maradék fogaidat, ha tovább panaszkodsz a kaja miatt.
    – Rajta, próbáld meg! Visszakapod a múltkori koponyatörést, teee… troll nemzetség szégyene.

  27. – Megvettem a jegyeket, idén Londonba megyünk nyaralni!
    – Londonba?
    – Igen… tudod Anglia… Big Ben…
    – De miért pont oda?
    – Miért, miért? Mert még nem voltam és régóta el szeretnék menni.
    – Engem meg se kérdeztél…
    – Azt hittem örülsz majd.
    – Örülök.
    – Akkor jó. A jegyek az asztalon vannak, eltennéd őket? Tudod, hogy én mindent elkeverek…
    – Aha. Drágám, mond csak hol vetted a jegyeket?
    – Az interneten. Miért?
    – Azt hiszem ezzel mellé löttél… Ezen az áll: Kanada, Ontario, London.
    – Micsoda, mutasd? Az nem lehet!
    – Végülis Londonnak London. Így egyébként már jobban tetszik.

  28. – Naaa, menjünk már el valahova közösen! Nézd meg a kölköket, hogy unatkoznak!
    – Remekül elvannak a kutyával.
    – Ugyan! Kerberosz meg sem mozdítja a hatalmas hátsóját, hiába dobálják neki azt az izét.
    – Te adtad oda nekik Zeusz labdáját?
    – Az Olümposz szerelmére, nem mindegy? Ne válts témát! Nem szeretnék folyton idelent döglődni.
    – Hát nem elég neked, hogy az év kétharmadában odafent vagy?
    – Ráadásul olyan sápadtak a gyerkőcök! Ha nem tudnám, hogy az enyéim, azt hinném, itteni lelkek. Nem mellesleg a te bőrödre is ráférne egy kis napfény!
    – Majd csónakázunk a révésszel.
    – Látom, kétszer álltál sorba, mikor a romantikus érzéket osztogatták! Erőltesd meg magad!

  29. -A Provence álomi hely lehet! Mindig is szerettem volna szalmakalapban, virágos ruhában levendulát szedni azokon a végeláthatatlan földeken! És mit szólnál Ausztráliához? Mindig is vonzott az az elvadult vörös vidék. Te hova mennél legszívesebben?
    -Én felmennék egy eldugott kis tiroli fogadóba, ahol a korsó mérete vetekszik a felszolgáló lányok kebelbőségével, és… ne nézz így, tudod hogy javíthatatlan vagyok, na, és literszámra kóstolnám az osztrák söröket! Ideadnád a félretettet?
    -Persze!
    -Öt-tíz-tizenöt-húszezer forint. Akkor jó lesz a helyi hotel meg a Bánki-tó?
    -Tökéletes!
    -Nagyszerű!Bánk bán és Melindája visszatér a birtokára! Tirol meg addig úgy sem megy sehova!

  30. – Vén perverz! Nem alszom veled egy szobában.
    – Ne hisztizz már! Külön ágyunk lesz. Azt hiszed, én akarom két hétig azt a fülsértő ricsajt hallgatni, amit zenének nevezel?! De nem engedhetünk meg magunknak két szobát.
    – De már lefoglaltatok kettőt anyával, nem?
    – Az még a temetés előtt volt. Tudod, milyen sokba került.
    – Miért nem dobtad akkor anyát egy dögkútba, te szemét? Az olcsóbb lett volna.
    – Mit képzelsz, hogy beszélsz velem? Hálás lehetnél, hogy elviszlek álmaid Kaliforniájába. Ha nem ígértem volna meg anyádnak… Épphogy ki tudom fizetni a repülőt és azt a rohadt szobát. Kibírjuk egymást, vagy megyünk nyaralni anyámhoz Ózdra. Válassz!
    – Gyűlöllek!

  31. – Siess már, mindjárt lejár az idő és el fog égni a papír.
    – Nyugi kislány, már félig nyitva a számzár.
    – Ne kislányozz te bunkó, nem én választottalak párnak ebben a versenyben.
    – Már mindegy, nem? Ennyi erőből talán koncentrálhatnánk a feladatra is.
    – Igyekezz, alig egy percünk van.
    – Ne siettess már te idegesítő nőszemély.
    – Esküszöm, ha ennek vége le is út, fel is út.
    – Az érzés kölcsönös, elhiheted.
    – Kinyitottad?! Olvasd már az istenért.
    – É.SZ. 19°34’ és NY.H. 155°30’
    – Ez most akkor mit jelent? Hallod? Mondj már valamit!
    – Azt, hogy megyünk Hawaii-ra…

  32. – Drágám, én megmondtam, hogy tengerpartra nem megyek! A napozás az arckezeléseim után roppant kockázatos!
    – Máskor szeretted, ha megbámultak bennünket, plusz most megmutogathatnád a remekbe szabott, dögös testedet is!
    – Persze, azt bírnád, hogy ott feszítenél mellettem, bezzeg az utolsó műtétre úgy kellett kikönyörögnöm tőled a pénzt!
    – Mert nekem mindenhogy tetszettél. Még az sem zavart rajtad!
    – Hazug! Tudom, hogy a mély hangom is zavar!
    – Sosem mondtam!
    – Én látom rajtad, de a hangszálaimat nem tudom lenyisszantatni!
    – Butus vagy!
    – Tudom, és sajnos messze sem tökéletes!
    – Senki nem tökéletes, például mi mindketten horkolunk, ezért szállodában ne is gondolkodj!
    – Nem is akartam Károlyként és Kálmánként bejelentkezni sehová!

  33. – Azt ígérted, hogy megnézzük a sárkányokat!
    – Biztos vagyok benne, hogy nem ígértem meg.
    – De igen! Azt mondtad, megnézzük őket és megetethetjük a kissárkányokat.
    – Látod, nem ígértem meg, csak mondtam.
    – Ha nem megyünk el a Sárkánykertbe, akkor nem foglak szeretni!
    – Szeretsz vagy nem, muszáj eladnom a kristályt.
    – Akkor minek loptad el?
    – Nem érted még fürtöske, de tudod mit? Miután végeztem a melóval még a Sárkánykertnél is szebb helyre viszlek.
    – Hová?
    – Indigóvárosba.
    – Ott születtünk!
    – És ott készítik a világ legfinomabb édeskrémét. A kristályért kapott pénzből pedig veszek neked egy új topánkát.
    – Megint csak mondod.
    – Nem, ígérem.
    – Ígéred?
    – Ígérem, hogy ígérem.

  34. – Drágám, kaptál holografikus üzenetet a szervizből? Elkészült az űrsikló?
    – Igen. Io tölte után fél fokkal kell érte mennem. Hoznál egy kénsavmentes sört?
    – Persze. Akkor elmehetünk kirándulni holdvégén?
    – Mit szeretnél? Hová repüljünk?
    – A Földre gondoltam. A munkatársam, Luna, tudod, akinek három melle van, a múlt holdvégén járt ott. Azt mondta nagyon szép, csak kevés a légkör hidrogén tartalma. És vinnünk kell néhány palack héliumot is.
    – Szó sem lehet róla. A vezérlőm nem ad ennyi relaxációs időintervallumot. Egyébként is azt olvastam valamelyik virtuális, naprendszerközi jelentésben, hogy a Föld nem biztonságos. Éppen kerítéseket építenek az idegenek ellen. Menjünk inkább a mostohádhoz a Marsra.

  35. – Drágám! Azon gondolkozom, idén hova menjünk nyaralni!
    – Ilyen hamar Angyalom, de hiszen még csak…
    – Igen! A Plútóra!
    – A Plútóra? De az legalább kétnapos út, én annyit nem bírok ki egy űrhajóba zárva!
    – Igaz-igaz. Akkor megállunk a Szaturnusznál! És megnézünk egy napfelkeltét az egyik holdon!
    – Bogaram, a Szaturnusz most nem esik útba.
    – Azt mondják, arrafelé nagyon szépek a napfelkelték.
    – Az legalább kétszer másfél nap kerülőút lenne. Nekem még az is nagyon sok.
    – Visszafelé pedig egy naplementét nézhetnénk meg!
    – Ehh…
    – Drágám! Én olyan boldog vagyok, hogy mi mindig annyira könnyen meg tudjuk beszélni a terveinket!
    – Tényleg? Igazad van Kicsim… Ez mennyire jó.

  36. – Sziaaa! Adj egy csókot!
    – Ne búgj a fülembe te… au, megszúrtál.
    – Tegnap éjjel nem volt rá panasz. Mit nézegetsz?
    – Hogy hova nem megyünk nyaralni.
    – Na, ne! Már megint Sopron?
    – Sopron szép város.
    – Annyira nem, hogy harmadszor is érdekeljen.
    – Idéznélek: „Kizárt, hogy elengedem a fesztiválra, egy csürhe alkalmi numerára éhes kan közé…” De mivel képtelen vagy nemet mondani neki: „na, jó, de csak ha én is ott leszek a közelben, hogy vigyázzak rá.” Bár idén elengedhetnénk őt kettesben a barátjával. Már majdnem egy hónapja járnak, és igaz, hogy még nem mutatta be nekünk, ennek ellenére kezd elmélyülni a kapcsolatuk. Tegnap épp a fogamzásgátlás lehetőségeiről kérdezett…
    – Megyünk Sopronba!

  37. (Elfelejtettem a szövegemhez írni, hogy játékon kívül küldeném be a párbeszédemet.)

  38. -Oh, rettenetes álmom volt a hétfői beavatkozásról.
    -Jaj bátyus, akadj már le erről a végbélkábeltémáról.
    -Könnyű azt mondani!
    -Van egy ötletem! Mi lenne, ha kocsiba pattannánk és leugranánk Siófokra?
    -Csak így hugi? Mi lesz a négyéves öcsinkkel, akit ránk bíztak?
    -Ja tényleg, Pisti. Mindegy, vigyük csak el így. Ő amúgy is halálra unja magát, te meg folyton rettegsz attól a kis műszertől.
    -Ahhh. Csak ne emlékeztess!
    -Pontosan! Én meg, majd megveszek egy jó buliért. Gyerünk! Két óra alatt ott lehetünk, ha nem te vezetsz. Viszont akkor, el sem indulunk.
    -Ez az. Ez kell!
    -Mit mondtam. Fogd a fogkeféket és indulás!

  39. – Hova megyünk nyaralni?
    – Nyaralni?
    – Igen. Hova megyünk?
    – Nem tudom.
    – Válasszunk ki valami jó helyet.
    – Jó. Kocsiba ülünk és elviszlek a szüleidhez.
    – Ez nem volt vicces. Anyuék a másik utcában laknak. Én túrázni akarok és várost nézni.
    – Mehetsz gyalog. Elindulsz a másik irányba és a városnézés is meglesz.
    – Most komolyan! Én romantikus sétát akarok, kézen fogva, meg ilyenek. Mit szólnál, ha a hegyekbe mennénk?
    – Hány napra?
    – Egy hétre. Hidd el, ez lesz a legjobb nyaralásunk!
    – Nem bánom, de legközelebb én találom ki, hogy hova megyünk!
    – Megegyeztünk! De jó!

  40. – Ehhez mit szólsz?
    – Mi ez?
    – Szerintem Olaszország.
    – Szép.
    – És ez hogy tetszik?
    – Ez mi?
    – Talán Görögország, de nem vagyok biztos benne.
    – Tök jó lenne, ha egyszer mondjuk egy prospektusból választanánk, és nem a Google képkeresőjéből.
    – Az egyáltalán nem kreatív.
    – De az persze igen, hogy beírod a keresőbe, hogy “szép helyek a világban”.
    – Ne már! Sokkal jobb így kettesben kiválasztani, hova megyünk, nem pedig egy előre gyártott cucc alapján. Így legalább elképzelhetem, hogy már ott vagyunk. Elkap egy hangulat…
    – Aha.
    – Jujj, ezt nézd, kicsim! Ez de szép!
    – Kicsim, ez Szeged.
    – Nem.
    – De. Oda van írva. Látod?
    – Tényleg. Akkor menjünk Rómába.
    – Szuper.

  41. – Nyuszi, döntsük el hová is megyünk nyaralni idén!
    – Menjük Erdélybe a nagyszüleimhez!
    – Hát… Én inkább a Bahamákra voksolnék.
    – Az drága!
    – De Erdély meg… Erdély.
    – Mi bajod vele? A nagyiékkal van a baj?
    – Dehogy! Tudod nagyon jól, mennyire szeretem a nagyszüleidet. Én csak nem szeretnék az erdélyi hegyek közt bolyongani két hétig.
    – És mi olyan jó a Bahamákban?
    – Hát minden! Ragyogó napsütés, végeláthatatlan homokos tengerpart, kristálytiszta víz, pálmafák és még sorolhatnám…
    – Együtt akarsz úszkálni a malacokkal?
    – Nem bánom a malacokat.
    – Hát jó. Legyen.
    – Köszönöm szívem! Jövőre menjünk Erdélybe.

  42. – Ne kérdezz semmit, csak hallgass végig! Ha egy jóképű idegen, akinek az élete romokban, odasétálna hozzád és megkérne, hogy azonnal pakold össze a holmidat, cuccold be a lakókocsijába, aztán húzz el vele az ismeretlenbe, életed legnagyobb kalandjára, mit mondanál?
    – Feltételezem, hogy te vagy az a jóképű idegen, ugye?
    – Nem egyértelmű?
    – És miért tennék ilyet? Mi van, ha elrabolsz vagy valami?
    – Az utca túloldalán lakok. Ahogy elnéztelek, ugyanolyan unalmasak a hétköznapjaid, mint nekem, ugyanolyan magányos vagy, mint én, miért ne kockáztatnál?
    – Hova mennénk?
    – Ötletem sincs.
    – Ez őrület… Nem hiszem el, hogy ezt teszem.

  43. – Hova menjünk nyáron? Oroszországot kipipáltuk tavaly, szóval?

    – Utazzunk el Sohaországba!

    – Miért pont oda?

    – Ott van Hook kapitány! Találkozni szeretnék vele!

    – Miért éppen Hookkal?

    – Csak mert.

    – Rendben, de hogy szeretnénk mi ezt megvalósítani kincsem?

    – Tök egyszerű! Mivel te rendőr vagy megfenyegeted Pán Pétert, hogyha nem engem visz el Wandy helyett, akkor letartóztatod az árnyékát birtokkavarásért!

    – Birtokháborításért, drágám. Egyébként ez egy remek ötlet! Na és szeretnél még mással is találkozni manó?

    – Aladinnal.

    – Megoldható,ha eszel sok zöldséget és nem bántod a fiúkat az oviban.

    – Maradjunk inkább Olaszországnál papa!

    – Akkor megbeszéltük?

  44. – Elegem van ezekből a nyomorult titkokból! Ha kiderül, hogy van még valamit, amit nem mondtak el, lelépek!
    – És mégis hova mennél?
    – Egy másik világba. Keresek egy térkaput.
    – Azokat több mint ötezer éve lezárták.
    – Állítólag fele annyi hatalmam van, mint egy sárkánynak. Előbb-utóbb tuti kinyitnám.
    – Liammel utánad mennénk és hazahoznánk. Feltéve, ha túlélem azt, hogy a bátyád kétdimenziósra püföl, amiért hagytalak elmenni.
    – Áh, mire utolértek már rég felfalt valami interdimenzionális miazma. Vajon rólam neveznék el, ha már én voltam az első földi áldozata? De ahhoz, hogy megehessen, előbb ki kellene nyitnom a kaput, amihez mégiscsak egy sárkányra lenne szükség…

  45. -Petra belinkelt egy jesoloi mobilházat. Kibérelhetnénk a nyárra!
    -Már nem akarsz nagyobb lakást?
    -Annyi pénzünk úgy sincs.
    -Ha mindig nyaralásokra költjük, nem is lesz.
    -Közös élmény kell a gyerekeknek. Ha abból sok van, akkor a lakás mindegy.
    -De nem neked.
    -Élveznéd.
    -Utálom a kempingeket.
    -Ezért sem erőltetem a sátrazást. Pedig imádom! A sátorszagot, a hálózsákos kukacozást, még a szúnyogokat is.
    -Szúnyog és büdös itthon is van. A kukacozásra is vannak ötleteim…
    -Ha lesz kukacozás, lesz nagyobb lakás? Hátha lesz baba…
    -Miért érzem úgy, hogy a végén valahogy mindig az lesz, amit te akarsz?
    -Csak akard te is azt, ami lehet.