Írástudó Íróiskola Hetek – A kurzus az oktató szemével

Írástudó Íróiskola Hetek – A kurzus az oktató szemével

Még mindig tartanak az Írástudó Íróiskola Hetek az Aranymosás oldalán. Minden héten az egyik kurzusé a főszerep: a 100 szavas játék témája illeszkedik a kurzus tematikájához, a nyertes művét az oktató szerkeszti meg, bemutatjuk az egyes kurzusokat, és az oktatót szabadon lehet kérdezni a tematikáról, arról, hogyan segíthet ez a kurzus a jobb íróvá válásban, illetve hogy néz ki maga az oktatás.

Ez a hét a Párbeszéd kurzusról szól, a hétfői játék és a tegnapi kérdések után Róbert Katalin bejegyzése következik.

*

A Párbeszéd kurzust másodiknak ajánljuk az Írástudó Íróiskola kurzusai közül, ugyanis nehézségben ez a Szövegboncnok kurzus után következik, azaz a tananyag mennyisége és az elmélet könnyebben befogadható, és ugyan minden hétre van házi feladat, néha könnyebb megérteni, átlátni itt a feladatot, mint a későbbi kurzusokon.

Mivel a kiadó íróiskolájának minden kurzusát megnyitottuk új hallgatók felé, elképzelhető az is, hogy valaki a Szövegboncnok kurzust kihagyja – mert amatőr írói múlttal olyan sok tapasztalat áll a háta mögött, esetleg általános írástechnikai elméleteknek utánanézett, van már egy erős alapja. A Párbeszéd kurzus kimondottan hasznos lehet akkor, ha az írónak már van egy erős hangja, stílusa, azonban szeretne hitelesebben megszólaltatni különböző karaktereket.

Írás közben a szerző saját hangja nyomot hagy a szövegen – a párbeszédeken és a leíró részeken egyaránt –, ami jó dolog. Ugyanakkor gyakran megesik, hogy egy szerző megpróbál egyes szám első személyben írni olyan karakter hangján, akinek más a neme, az életkora vagy a foglalkozása, mint neki, és az olvasók, bétaolvasók visszajelzik, hogy nem tűnik a szöveg hitelesnek.

Ezen segíthet, ha egy a kurzus keretében alaposan végigjárjuk, mennyi minden befolyásolhatja egy-egy ember egyéni hangját. Így a párbeszédekben éppen úgy tud a szerző karakterizálni, mint a leíró részekben, sőt, akár színesebben is tudja megmutatni egy szereplő gondolkodásmódját, mint ha csak elmondaná róla, hogy hogyan szokott reagálni.

Egy karakter – jó esetben – éppen olyan összetett személyiség, mint egy élő ember. Attól, hogy férfi, nem kötelező sört innia és focit néznie, nőként nem kötelező cipőkről beszélgetnie vagy vásárolgatnia. Sőt, ha a főszereplőnk egyes tulajdonságai, gondolatai, szófordulatai eltérnek a megszokott sztereotípiáktól – és erre építünk is –, az külön hatásos lehet.

Éppen ezért a kurzus nem azt javasolja, hogy keressük meg „tipikus” női vagy férfi tulajdonságokat, és ennek megfelelően beszéltessük a szereplőinket, hanem inkább azt, hogy ezek ismeretében találjuk ki, milyen egyedi hang illik az egyes figurákhoz. Azokat tulajdonságokat, amik ebben segíthetnek, viszont sorra vesszük a kurzus során.

Ugyanakkor egyetlen regény összes szereplője sem lesz egyformán mélyen kidolgozott. Egy jelenet „háttérzajában”, mondjuk útközben elcsípett beszélgetésekben egyfelől el lehet rejteni később hasznos információkat, másfelől lehet egy picit bátrabban építeni sztereotípiákra is. Persze, nem a főszereplők, hanem inkább az arctalan tömeg esetében.

A nemek mellett az életkor vagy a társadalmi státusz, a végzettség is befolyásolhatja a hangot, ezért esik szó külön-külön minden tényezőről. Az egyes heti feladatokban mindig az adott témára fókuszálunk, de ezzel együtt nyilván megjelenhetnek mondjuk a szakmákkal kapcsolatos feladatban életkori vagy nemi sajátosságok is – azaz a hallgató maga dönti el, mennyire kezd összetett figurákat ábrázolni.

A párbeszéd azon kívül, hogy segít pontosabb képet adni a karakter személyiségéről, jó eszköz lehet az információk átadásában, világépítésben is. Jó döntés, ha egy-egy beszélgetéssel, adunk át információkat szereplőkről vagy a háttérvilágról, ugyanakkor az olvasó számára sosem lesz élvezetes egy olyan párbeszéd, ami nyilvánvaló neki, mint „hallgatózó” harmadik félnek szól.

A kurzus második fele már nem(csak) a karakterizálásra, hanem inkább azokra az eszközökre fókuszál, amik segítségével szórakoztatón, hosszú, egy tömbben elhelyezett információk nélkül lehet bemutatni egy háttérvilágot. Foglalkozunk azzal is, hogy a különböző korok, amikben egy-egy történet játszódik, hogyan nyomják rá a bélyegüket a szereplők nyelvezetére. Nemcsak a történelmi regényeknek lehet egyedi a nyelvezet, hanem a sci-fi művekben is megjelenhet olyan szóalkotás, olyan kifejezések, amik reagálnak a világ változásaira, így újítók.

Maga az oktatás itt is interneten keresztül történik, elsősorban a Facebook csoportra építve, mert így több beszélgetés is ki tud alakulni akár párhuzamosan is. A hallgatók minden hét elején megkapják a heti téma tananyagát, ami tartalmaz házi feladatot, sokszor szorgalmi feladatot is. A házikat minden esetben megnézem és egyesével visszajelzek rájuk konkrét megjegyzésekkel és összegző véleménnyel – de akadnak csoportos munkák is a szorgalmik között, illetve jó, ha a hallgatók is visszajeleznek egymás művére.

A kurzus során fontos, hogy akár a visszajelzések, akár a tananyag esetében bármikor lehet kérdezni. A csoportban „nyilvánosan” feltett kérdések előnye, hogy segíthetnek másnak is, hiszen ugyanazok a kérdések akár több emberben is felmerülhetnek. Sokszor egy-egy tananyag kimondottan „sűrű”, sok információt tartalmaz, amit teljesen jogos átbeszélni. A házik javítása során is felmerülhet más nézőpont. Ahogy később a szerkesztés sem egyirányú utasítás, hanem párbeszéd a szerző és a szerkesztő között, úgy lehet hasznos itt is a visszajelzés, félreértések tisztázása.

A kurzus mindig egy nagy halom információ befogadása, egy nagyon intenzív időszak, ami után le kell ülepednie az anyagnak. Az a tapasztalat, hogy általában szüksége van mindenkinek egy kis időre, hogy beépüljön az eszköztárába mindaz, amit elsajátított – de ez jóval kevesebb idő annál, mintha egyedül próbálna fejlődni.

A gyakorlati feladatok viszont már a kurzus ideje alatt segítenek abban, hogy azonnal értelmezzük az elméleti anyagot, sőt, azonnal ki is kell élesben próbálni, nem lehet halogatni. Ez azt jelenti, hogy ha felmerülnek kérdések – akár olyan, hogy ki hogyan sajátítja el egy olyan szakma fogalmait, amit ő maga nem tanult –, ezeket meg lehet beszélni. Ráadásul azonnal kap a hallgató visszajelzést arra, hogy jó irányba indult-e el. Egymás feladatainak és visszajelzéseinek tanulmányozása abban is segíthet, hogy írós szemmel olvassunk szövegeket, ne csak befogadóként.

A kurzus során főleg technikákat vagy gondolkodásmódokat lehet elsajátítani, nem konkrét fordulatokat – hiszen nincs két regény, ahol biztosan beválnának ugyanazok a fordulatok, és különösen nincs két író, akinek egyformán jól állnának ugyanazok a fordulatok. Éppen ezért fontos a gyakorlati házik elkészítése, ahol az elméletet rögtön a saját stílusunkban lehet kipróbálni.

Elsőként sokszor azokból az ismeretanyagokból építkezünk, amivel rendelkezünk – például saját végzettségünk –, és aztán elkezdünk kutatni, utánanézni ismeretlen fogalmaknak, elképzelni ismeretlen szituációkat. Ez kurzus gyakorlati feladatai mindig játéknak tekinthetők, így lehet közben próbálkozni, több irányt, utat is megnézni, és komolyabb nyomás nélkül csinálni mindezt, hiszen itt az ember nem egy konkrét pályázatra, megjelenésre ír. (Ettől függetlenül egy-egy jelenetet később akár tovább is lehet dolgozni novellányi terjedelműre.)

Maga a kurzus egy kicsit sarkított szituáció, ugyanis a nyolc hét alatt tilos a narráció vagy a leírás. Mindent párbeszéddel kell átadni – és tény, hogy később jobbára senki se fog így írni, hiszen még egy drámánál vagy forgatókönyvnél is szabad némi szerzői utasítást tenni a szövegbe. Erre a kiélezett helyzetre azért van szükség, mert írás közben sokszor egy erősséggel kendőzünk el más hiányosságokat.

A kurzus ideje alatt nem lehet narrációval kifejezni a szereplő érzelmeit: „mondta unottan”, „kacsintott”, „lehelte rémülten”, hanem a szöveget kell úgy megfogalmazni, hogy kiderüljön, mit érez a szereplő. És nem lehet leírással elmagyarázni egy helyiség hangulatát vagy bútorzatát, hanem úgy kell beszéltetni a szereplőket, hogy – direkt kijelentések nélkül – kialakuljon az olvasóban valamilyen benyomás a környezetről is.

Mindez segíthet abban, hogy később tudatosan használjuk az itt kipróbált eszközöket, és a narrációval vagy a leírással vegyítve, élő, hiteles párbeszédeket alkossunk.

A kurzust záró novella egyébként már nem szükségszerűen párbeszéd-centrikus, itt a hallgatók kipróbálhatják azt, hogy hogyan tudják az eddig megtanultakat kamatoztatni egy „átlagos” novellában, hitelesen beszéltetve a karaktereket, de szükség esetén más eszközöket is alkalmazva. A novellákra egyesével visszajelzek, reflektálva a nyolchetes közös munkára is, illetve a konkrét szöveg erősségeit, gyengeségeit kiemelve. Mint minden kurzus végén, itt is lehetőség van arra, hogy a jól sikerült novellák kikerüljenek az Aranymosás oldalra, illetve a kevésbé jól sikerültekkel a szerző tud dolgozni a javaslatok alapján.

A Párbeszéd kurzus tehát abban segít, hogy a karakterek megalkotásánál és később beszéltetésénél figyelembe vegyünk több olyan tényezőt, ami hathat a személyiségükre. Az egyes tipizálások néha éppen azért hasznosak, mert segítenek kitalálni, hogy hogyan lehet kimondottan egyedi egy figura azzal, hogy nem a tipikus, elvárt módon beszél.

A párbeszéd jó eszköz lehet a háttérvilág bemutatására, információk átadására (figyelemfelkeltő elhallgatására) is – a kurzus során ezekkel a lehetőségekkel is foglalkozunk.

Hasznos lehet olyanok számára, akik átjutottak az Aranymosás előszűrésén, de a lektorok elutasították, ha bétaolvasók vagy lektorok visszajelzése alapján probléma van a műveiben a hitelességgel, háttérvilággal, párbeszédekkel.

A következő kurzus ősszel indul (október végétől december közepéig tart), és október 1-ig lehet rá jelentkezni. Tovább információk elérthetők az Írástudó Íróiskola fülön.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Leave a Comment

One Comment

  1. Köszönöm a részletes beszámolót.