Interjú: Hercz Júlia

Interjú: Hercz Júlia

Hercz Júlia a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató egyik nyertese. Regénye a 19. századi Angliában játszódik, ahol felbukkannak különleges, másik világokból érkezett lények – és ezekben a lényekben nem szabad megbízni. Főhősének feladata lenne a világokat elválasztó Fátyol védelme, azonban elzárkózva él, amíg egy levél és egy külvilági férfi rá nem veszi, hogy elinduljon Londonba.

Hercz Júliát a regényről, a kézirat megírásáról és javításáról, írós mindennapokról kérdeztük.

Az interjút Róbert Katalin szerkesztő készítette

 

Az Arany és ónix egy olyan urban fantasy, ami a 19. századi Angliában játszódik. Mesélj kicsit erről a világról és a történetről!

Mindig is szerettem az ebben a korszakban játszódó romantikus regényeket, de egy idő után úgy éreztem, hogy hiányzik belőlük valami. És ez számomra a fantasy vonal volt. Akkoriban nem találtam ilyen típusú regényeket. Volt fantasy, urban fantasy, a 19. század elején játszódó romantikus történet, és misztikus romantika is, de amit én kerestem, ezeknek az ötvözetét, azt nem találtam. És akkor jött az ötlet, mi lenne, ha írnék ilyesmit.

A történetnek két főszereplője van. Az egyik Asarella Fane, aki a Földet körülölelő és a mágikus behatásoktól védelmező Fátyol épségéért felelne, ha egy gyerekkori trauma miatt nem hanyagolná a feladatát. A másik Lord Askham, aki egy olyan külvilági, aki itt ragadt, és nincs más vágya, minthogy szeretne visszajutni a saját világába, és tovább szolgálni a Császárát. Asarellát egy váratlan levél mozdítja ki addigi életéből, ám úrinőként nem indulhat egyedül útnak, így segítséget kell találnia, és ugyan csak egy segítséget vár, mégis kettőt kap. Választania kell két kérője közül, és elindul a kaland, amiben titkok derülnek ki, illetve az is, hogy megbízhat-e választott segítőjében, vagy épp csapdába sétált.

A regényedben több, mondákból ismert lény is megjelenik, akik a te történeted szerint a Fátyol résein szöknek át közénk más világokból. Hogyan született ez az ötlet, mi alapján választottad ki a lényeket?

Mindenképpen olyan lényeket szerettem volna, amik a mondákban is szerepelnek, de szakítani akartam a hagyományos magyarázatokkal. Így jött az ötlet, hogy saját otthonvilágokat teremtsek nekik. Ezután már csak azt kellett megoldani, hogy jussanak, illetve hogy ne jussanak át a Földre.

Lehet tudni, hogy az Arany és ónix kézirata mögött több évnyi munka áll. Sokat változott a javítások során a kézirat? Mennyire volt könnyű újratervezni, átírni a szöveget?

Igen, nagyon sokat változott. Körülbelül a 60-70%-át írtam át, vagy még többet. Volt olyan jelenet, aminek a magja megmaradt, ám teljesen megváltozott. Az átírás először nehezen ment, egyedül próbáltam átvergődni rajta, de rájöttem nem megy, ezért beiratkoztam tavaly a dramaturgia kurzusra, és ott olyan tudást kaptam, ami segített helyre rántani a szétcsúszó ívemet és a világomat.

A regényed a 19. századi Angliát veszi alapul. Hogyan jártál utána az adott kornak, ruháknak, viselkedési szabályoknak?

Építettem egy időgépet, és visszautaztam. 🙂 Viccet félretéve, gondolom úgy, mint bárki más, aki komolyabban el akar merülni az akkori világban, és nem csak felületesen akarja megismerni. Olyan szempontból szerencsés ez a kor, hogy jó sok angol nyelvű szakirodalom található hozzá. Például az Everyday Life in Regency and Victorian England, vagy Kloestertől a Gerogette Heyer’s Regency World, és még sorolhatnám. De a neten is sok mindent lehet hozzá találni: képeket, térképeket. A viselkedési szabályokhoz volt egy kis, szintén angol nyelvű könyvecském (Jane Austen’s Guide to Good Manners), illetve van egy bétám, akivel megbeszélhettem a kérdéses részleteket, de Róbert Kati, a szerkesztőm is segített.

Mióta foglalkozol írással? Végeztél kurzusokat? Hogyan fejlesztetted magad?

Ugyan gimiben írtam pár novellát angolul, és egyet-kettőt magyarul, ilyen-olyan pályázatokra (angol verseny, sci-fis novella pályázat gimiseknek), de ezek csak próbálkozások voltak. Egyszer könyvet nyertem: Capote: In Cold Blood című regényét. Nem is gondoltam arra, hogy én ezzel komolyabban akarok majd foglalkozni. Mindig is szerettem olvasni, és történeteket kitalálni és ezzel a kettővel nagyon jól megvoltam.

Végül kb. tíz évvel ezelőtt, amikor rátaláltam a Merengőre és az azóta megszűnt AFS-re, gondoltam arra, hogy álnév alatt elkezdem megosztani egy-két ötletemet. Teljesen meglepett, hogy a történetemet valaki el is olvassa, sőt tetszik neki, és alig várja a folytatást. Akkor gondoltam azt először, hogy jó-jó, rendben, de biztos lehet valahogy jobban is csinálni ezt az egész írás dolgot, úgyhogy lecsaptam az épp akkor megjelent Kezdő írók kézikönyvére. Azt forgattam, olvastam, és akkor volt, hogy a Könyvmolyképző Kiadó meghirdette az első Aranymosást. Beadtam egy kisregényt, de még előszűrésen sem jutottam át.

Előfizetettem a férjemmel a Writer’s Digest magazinra, és jelentkeztem az akkor induló alapozó kurzusra, amire döbbenten konstatáltam, hogy felvettek. Úgyhogy sok-sok év alatt végigjártam a leírás, párbeszéd és végül a dramaturgia kurzust, közben írástechnikai könyveket olvastam, és amikor időm engedte (az idő közben született három kislányom mellett), írtam.

Három kislány mellett mennyire lehet időt szakítani az írásra? Van titkos időd, eszközöd arra, hogy rá tudj hangolódni a szövegre?

Férjem, és a szüleink nagy segítséget jelentenek abban, hogy hétvégenként akár több órát is tudjak az írással, a történettel foglalkozni. Úgyhogy ilyenkor, meg hétköznaponként az esti órákban tudok erre időt fordítani. Mindig el szoktam olvasni az utolsó egy-két oldalt, hogy egyáltalán tudjam, hol tartok, illetve, zenét szoktam hallgatni: U-KISSt, NU’EST-et, MBLAQ-ot, Savage Gardent.

Milyen élmény volt a szerkesztés?

Nagyon jó. Már most hiányzik, de tényleg. Intenzív, és sokat tanultam belőle. Természetesen kellett húzni a szövegből, és variálni rajta, valamint át is írtam, de mindegyiket teljesen pozitív élményként éltem meg.

Hogyan tovább? Dolgozol most valamin?

Már vannak ötleteim, és az egyiken el is kezdtem dolgozni. Ugyan csak egy-két oldalas jelenetek vannak meg belőle mozaikszerűen, de remélem sikerül jól megírnom, és összeraknom.

 

Hercz Júlia

1981. február 2-án születtem Budapesten, majd nem sokkal utána szüleimmel Pécsre költöztünk. Itt végeztem tanulmányimat, majd férjhez mentem és született három kislányom. A legelső novelláim a gimnáziumi évek alatt íródtak angol nyelvű pályázatokra, majd hosszú szünet következett. Végül 2008-ban a fanfiction oldalak felfedezésekor kezdtem újra az írással foglalkozni. Fejlesztettem magam, írástechnikával foglalkozó könyveket és angol nyelvű folyóiratot olvastam, beiratkoztam írókurzusokra is.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/herczjulia.regeny/

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment