A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és átrepítik a saját világukba. Kántor Kata Nózija ezúttal az Illatok Birodalmában találhatja magát Tóth Eszter révén…
Már majdnem szenteste volt. Nózi ezt onnan tudta, hogy a lakásukba fenyőillat költözött, ami felidézte benne a nyári kirándulást az Alpokban Lillával és a családdal. A konyhából ínycsiklandozó illatok szálltak. A kiskutya nyála összefutott, ha a holnapi ünnepi ebédre gondolt. De a legillatosabb az a piros szalaggal átkötött csomag volt, amit Lilla éppen elhelyezett a karácsonyfa alatt. Nózi orra a doboz oldalán szánkázott, mire Lilla felkacagott.
– Nem, nem Nózikám! Ezt csak holnap bonthatjuk ki. Addig fogd vissza magad, kis haspók!
– Hát, ha muszáj – oldalazott el csalódottan a kiskutya. De máris felvidult, amint a holnapi mennyei virslilakomára gondolt. Mert virslik voltak a dobozban, bizony!
Az este során sorban kerültek az ajándékok a fa alá, legutoljára Huszár őrmester óvakodott oda a fához és csempészett alá egy apró csomagot. Az ajándék arany papírba volt csomagolva és hófehér masnival átkötve. Nózi izgatottan szaglászta meg, de semmi érdekeset sem talált benne. Halványan azonban egy ismerős, de halovány illat csapta meg az orrát. De hiába törte a fejét, nem jött rá, mi is lehet az. A gazdája megsimogatta a fejét.
– Ez egy különleges ajándék Lillának, úgyhogy vigyázz rá, lába ne keljen, te ország legjobb rendőrkutyája.
Azzal Huszár őrmester is nyugovóra tért, és a lakás puha csendbe burkolódzott. Nózi is leheveredett a vackában, orrát a különleges ajándék felé fordította. Ha rajta múlik senki ember vagy kutyafia nem közelíti meg azt az ajándékot! Ezzel a gondolattal a kiskutya mély álomba szenderült.
***
Nózi apró gombszeme azonnal felpattant. Orrába idegen szag kúszott be, ami leginkább szalma, ánizs és émelyítő édesség keverékének tűnt. Fülét hegyezve azonnal motozást észlelt a karácsonyfa felől. Szemét összehúzva egy apró alakot pillantott meg a fa alatt. Gúnyos kacarászás ütötte meg a fülét.
– Különleges ajándék, azt mondja apuka? Nem lesz itt boldog karácsony, se vidám nevetés. Ne legyen a nevem Züzüke, ha ezt hagyni fogom!
A kintről beszűrődő halvány fényben Nózi egy apró copfos manólányt pillantott meg. Szeplős ábrázattal és csintalan szemekkel. A kiskutya megmerevedett. A lányka Lilla ajándékát szorongatta!
– Ki vagy te? És mit keresel itt? – pattant fel azonnal a kiskutya. A manó összerezzent, de vigyora nem tűnt el a képéről.
– Nahát kit látnak szemeim? Csak nem a ház vérebe?
Nózi sértetten kihúzta magát.
– Én rendőrkutya vagyok, és felszólítalak, hogy azonnal tedd le Lilla ajándékát!
– Rendőrkutya?! – visított fel Züzüke, a manó. – Még hogy te, pöttömke?
– Lehet, hogy kicsi vagyok, de a szaglásomat egy németjuhász kutya is megirigyelné! – vágott vissza a kiskutya. Züzüke gonoszan összehúzta a szemét.
– A szaglásod, azt mondod? Hát, majd meglátjuk! Fogadjunk! Visszaadom a drágalátos ajándékocskádat, ha megtalálod a házamban.
Nózi majdnem felnevetett. Hisz ez gyerekjáték lesz!
– Rendben van! Csak meg ne bánd!
– Viszont, ha nem sikerül, akkor a fa alatt lévő összes ajándék az enyém!
Nózi nagyot nyelt. Rögtön a piros masnival átkötött ajándékra gondolt, de Lilla ajándékának halvány, de össze nem téveszthetetlen illata, amit még mindig érzett, bátorságot adott neki.
– Áll az alku!
– Hát, ez remek móka lesz! – kacagott fel Züzüke. Azzal PUKK! Nózi lába alól eltűnt a talaj, és egy szempillantás múlva egy ismeretlen szobában találta magát. Azonnal megcsapta az orrát az irtózatos szag. A kikutya felnyüszített a kíntól. A szag ingerelte orrocskáját, legszívesebben kitörölte volna onnan. A szeme is könnyes lett.
– Mi ez a rettenetes bűz?! – kiáltotta. A feje felett hangos kacagás harsant. Züzüke az apró szoba gerendáin szaltózott.
– Na, mi az pöttömke?! Talán érzékeny a híres-kényes orrocskád? Pedig ez csak egy kis érett pálpusztai sajt.
Nózi végre magához tért annyira, hogy végre körbe nézzen az apró szobában és ott nagy halomban valóban több kilónyi sajt torony magasodott. Nózi, tisztességes kutya révén, imádta a sajtokat, de ilyen borzalmas szagúval még sose találkozott. A szobából egyetlen ajtó vezetett tovább. Nózi kezdett aggódni mit találhat még ebben a rettenetes házban.
– Itt rejtetted el Lilla ajándékát? – kérdezte. Züzüke szüntelenül kuncogott.
– Bizony ám, kutyuli! Lássuk a híres orrod, hogy húz ki ebből a csávából! – Azzal PUKK! Züzüke eltűnt és Nózi magára maradt. A kiskutyának minden bátorságát össze kellett szednie. Vajon a következő szoba mit rejt? Mi lesz, ha nem találja meg az ajándékot? A virsli még hagyján, de Lilla és Huszár őrmester biztos nagyon szomorúak lesznek, ha ajándékok nélkül köszönt rájuk az ünnep. Híres orra lassan hozzászokott a pálpusztai sajt szagához és a bűzön túl már ki tudta venni a parketta lakkjának csípős illatát és a falak mészszagát. Nózi kezdett megnyugodni. Ebben a szobában nincs Lilla ajándéka. Így aztán tovább indult és belépett a következő szobába.
Ha az előző szobát büdösnek találta a következő még ezen is túltett. A kiskutya amúgy sem szerette a halat, de amikor megcsapta a nyitott konzervekből áradó heringszag, majdnem visszamenekült a sajtokhoz. A konzerveken cikornyás betűkkel az alábbi felirat volt olvasható: Surströmming. Nózi elképzelni sem tudta mi lehet ez, de a szaga minden eddiginél túltett. A konzerveken látható svéd zászlót is csak onnan ismerte fel, mert nemrég egy svéd különítmény látogatta meg a rendőrkapitányságot. Nózi nagy levegőt vett és hősiesen végig járta a szobát. Óvatosan kerülgette a konzervdobozokat, bele gondolni se mert mi történne, ha a bundáját összekenné a halas gezemicével. A keresgélés végén arra jutott, hogy Lilla ajándéka ebben a szobában sem lehet. Belépett a következő szobába.
Az első, ami feltűnt, hogy idebent nem érzett bűzt. A szobában halmokban álltak a különös gyümölcsök. Nózi még sose látott hasonlót. Az ovális termések, seszínű barna, vörös és zöld árnyalatúak és tüskés voltak. A gerendán Züzüke ült és vígan lógázta a lábát.
– Nahát, már ide is értél? Nem gondoltam volna, kutyuli! Kérsz egy kis duriánt? – Züzüke csettintett, mire az összes gyümölcs vastag héja felrepedt, feltárva a belsejüket, amely élénksárga színben terítette be a padlót. A pálpusztai és a svéd érlelt hering után Nózi azt hitte, már felkészült mindenre, ám a duriánnak nevezett gyümölcs szaga úgy csapta orrba, hogy megtántorodott és elterült a földön. Próbálta az orrát a padlóba dörgölni, elűzni a szagot. Ám a durián szaga nem eresztette. Marta, csípte az érzékeny orrot. Nózi felnyüszített. Haza akart menni! El ettől a borzalmas helytől! Azt akarta, hogy Lilla átölelje és sétálni menjenek, ahol az avar és mókusok, madarak ismerős illata veszi körbe. De Lillára gondolva Nózi izmai megfeszültek. Egy emlék kúszott be a tudatába. Mikor belépett és még nem árasztotta el a szobát az égtelen bűz, ismerős illatot érzett. Lilla ajándéka itt volt ebben a szobában! Már csak meg kell találnia! A kiskutya nagyot szusszantott, majd feltápászkodott és útnak indult. Züzüke nagy szemekkel követte az útját, ahogy bejárta a szobát.
– Hát, te meg mit művelsz?
– Amiért idejöttem! Megkeresem Lilla ajándékát!
Csoda vagy szerencse, ki tudja, de egy perc múlva a termések között Nózi egy fehér szalag csücskét pillantotta meg.
– Megvan! – kiáltott fel, majd megragadta a szalagot és kirántotta az ajándékot a kupacból. Büszkén tartotta fel: – Megtaláltam! Megnyertem a fogadást! Most pedig tüstént vigyél haza és többet a házunk közelébe se lássalak vagy bevitetlek és egy zárkában töltöd a karácsonyt!
Züzüke morgott és toporzékolt dühében, de tudta, hogy nincs mit tenni. A fogadás az fogadás. Sunyi szemét Nórira emelte.
– Rendben van, te átokfajzat! Ezúttal te nyertél! De találkozunk mi még, vagy ne legyen a nevem Züzüke a legkomiszabb manó a világon!
– Én pedig állok elébe vagy ne legyen a nevem Nózi a nyomozó!
Azzal PUKK! Nózi a következő percben maga mögött hagyta a bűzös házat és ismét a nappalijukban találta magát. A karácsonyfa ugyanúgy illatozott, mint azelőtt. Nózi óvatosan visszatette az ajándékot a fa alá, majd holtfáradtan leheveredett a fekhelyére. Jólesően szívta be az otthon ismerős illatait és hagyta, hogy a pálpusztai, a hering és a durián szaga örökre feledésbe merüljön.
***
Másnap olyan szép karácsonyt ültek, mint még soha. Nózi boldogan csócsálta a virslit, amit a piros szalagos csomag rejtett és figyelte Lillát, aki izgatottan bontotta ki az aranypapírosba rejtett ajándékot. Huszár őrmester izgatottan figyelte lányát.
– Remélem tetszeni fog! Én készítettem saját kezűleg!
– Nahát, apa! Ez a kedvencem! – A dobozból csinosnak nem mondható és elég halovány színű mézeskalács figurák kerültek elő. Lilla ettől még mosolyogva nézte az ajándékát. – Te készítetted? De hát nem is tudsz sütni!
– Elmentem egy kurzusra! Gyerünk kóstold meg!
Nózi figyelmeztetően vakkantott, de senki se figyelt rá. Lilla hatalmasat harapott a mézeskalácsból, de arca azonnal eltorzult és gondolkodás nélkül kiköpte.
– Mi történt? – nézett nagy szemeket Huszár őrmester.
– Jaj, apa! Ebben só van! Mégis mennyit tettél bele? És nincsenek is benne fűszerek!
– Jaj, istenem! Azt hiszem, összekevertem a cukorral. A mézeskalács fűszereket pedig kifelejtettem!
Még sokáig kacagtak a figyelmes, de félresikerült ajándékon. Leghangosabban Nózi. Tehát ez volt az a furcsán ismerős szag! Azért a sót kiszagolni egy durián halomban nem semmi!
Kíváncsi vagy, Züzüke milyen nehézségek elé állítja Pöttöm Pöttyöt? Itt találod Tóth Eszter meséit!
Nózi nyomozásai érdekelnének? Itt találod Kántor Kata Nózi sorozatát!