Szenczi Ildi: Ne kísértsd a sorsot!

Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…

Olvass tovább

Szenczi Ildikó: Halott dolgok

A Totem Bar ma este tele volt. Zero a pultnak támasztotta a söröskorsóját, és hunyorogva körbenézett a hófehér asztalok között, mintha várna valakit. Tenyerével eltakarta a feje fölött lévő lámpát, ami egyébként is majd´ kiégette a szemét, de csak így tudta biztosítani, hogy célpontja, Tasha ne vegye észre – a vámpír szeme ugyanis még az…

Olvass tovább