Boros Csilla Andrea: Osztálytalálkozó

Azt mondják, kövesd az álmaid, bárki lehetsz, aki csak akarsz. Az én esetemben ez nem igaz. Nézem a hosszú asztalt körülülők arcát, az idő múlása mindenkin meglátszik. Petyhüdt, tésztaszerű arcok, melyet túlkelesztettek, és most formátlanul futnak ki a tálból. Lapos, lángosszerű arcok, melyek az áll alatt húsos táskaként domborodnak. Próbálom felfedezni bennük a harminc évvel…

Olvass tovább

Claire Devos: Virtuális szerelem

Hogy a fenébe lehet megfordulni? Ha így folytatom, nekimegyek a falnak. Állj, állj! A francba. Hülye avatár. Komolyan. Óvatosan megpróbálok néhány újabb lépést tenni. A pultok mögött álló figurák bárgyún mosolyognak felém. Hú, de fura! Hogy lehet itt bármilyen komoly tárgyalást lebonyolítani? Ha a főnök nem parancsol rám, hogy keressek néhány potenciális új partnert, gondolkodás…

Olvass tovább

Magyar Anna: A fiú, aki szerette a telet

Régen Gidának sokkal egyszerűbb dolga volt, amikor az apja hangoskodott. A nagyi még ott élt a szomszédban, és anya a lelkére kötötte, hogy mindegy, hány óra van éppen, nyugodtan sétáljon át hozzá ilyenkor. Mármint amikor vitatkoznak – anya legalábbis így mondta. Gida – ugyan még csak nyolcéves volt – kiforrott véleménnyel rendelkezett ebben a témában,…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Palimadár

Éhes a gyerek. Egyfolytában. Eszik napkeltekor, napközben, alkonyatkor. Enne éjjel is, ha nem fáradna el az ordítástól. Szerencsére alszik hajnalig. Etetjük az anyjával, de ennek semmi nem elég. Az asszony szerint nagyétkű. Szerintem zabál. Sokkal nagyobb, mint a testvérei voltak ilyen idős korukban. Ordít, eszik, növekszik. Ja, és ronda. Eleinte nem szóltam semmit, a többiek…

Olvass tovább

Rajhona János: A varázslant

− Nézd meg, gyerekként milyen jól megvoltak, két kis imádnivaló csöppség, most meg már nem kellenek egymásnak. − Valamit ki kell találni. Mi lesz vagyonnal, ha ezek a saját fejük után mennek? − Rikának folyton csak a szerelem jár a fejében. Nem mondom, lánykoromban én is gondolkoztam rajta, de az már túl sok, amennyit ő…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Egy új élet felé (Az ösztöndíj 2.)

Megállok a hatalmas, betonszürke gyárépület előtt. Mielőtt belépnék, jól megnézem magamnak a derengő hajnali szürkületben. Ma látom utoljára. Veszek egy nagy levegőt, erőt gyűjtve megmarkolom tömött hátizsákom szíját. Előveszem a zsebemből a belépőkártyámat, becsipogok, a fotocellás ajtó kinyílik. Az öltözők felé veszem az irányt. Közben reménykedem, hogy nem futok össze a pletykásokkal, mert ők biztosan…

Olvass tovább

Harka Sára: Suhancom

Március Valaki rátenyerelt a kapucsengőmre, már percek óta berreg szakadatlanul. Édes Istenkém! Igazán leállhatna mielőtt a maradék hallásomat is elveszítem! Amennyire tőlem telik, elvonszolom magam az ajtóig. Az én hetvennyolcéves, vonatbalesetet megélt lábammal pár métert totyogni is egy örökkévalóság. Útközben azért belepillantok a komód fölötti tükörbe, torzonborz-e a hajam, nincs-e spenót a fogsoromba ragadva. A…

Olvass tovább

Jassó Judit: Játszani, mint a gyermek

Az óriásmaci – valamivel több, mint egy méteres magasságával – december harmadikán érkezett meg Juliékhoz. Olivér cipelte haza a város túlsó felén lévő hipermarketből, ahol sales-esként dolgozott. Barátjuk, Feri a kislányát, Borókát szerette volna meglepni vele, így a méretes ajándék karácsonyig átmeneti otthon kapott. Juli eleinte azt gondolta, miután tudomást szerzett a tervről, hogy értelmesebb…

Olvass tovább

Agatha Keyguard: Jane Everett megbocsátása

A szobának nagymama-illata volt. Egy semmihez sem fogható, kedves esszencia, ami most mégis hidegen nehezedett Mira mellkasára. Ott volt mindenben; beleivódott a sötét bútorokba, a krémszínű tapétába, a bevetett, fehérvirágos ágyneműbe. A melegsége azonban már nem volt sehol. Mira védekezőn fonta össze karjait maga előtt, ahogy a fagyos, téli szél nekicsapódott az ágy feletti ablaknak….

Olvass tovább

Jassó Judit: Vilma, Vera

Hosszú a szenteste az utcán, van idő gondolkodni róla, meg az életről, mindenről, ami az embernek eszébe jut. Hol lehet most a szociológushallgató kislány, aki egyszer régen végigélte itt kint vele a karácsonyt? Együtt rótták a kilométereket, megfordultak a három nap alatt az összes szokott helyen, bemutatta őt a barátainak, a haja szála sem görbült…

Olvass tovább

Harka Sára: Petra és a farkas, meg az a nyomorult furulya

Ahogy sétálok az utcán, le-lecsukódik a szemhéjam, képes lennék állva elaludni. Ha ez így megy tovább, hamarosan meghalok végkimerülésben. Meglátom a hangszerboltot az út túloldalán. Ablakain zongorát imitáló, fekete-fehérre festett spaletták, a kirakatában egy grandiózus hárfa trónol aranyszínű égősorral körbetekerve. A hárfa mögött a mennyezetről apró, fából faragott hangjegyek lógnak, némelyik ráérősen himbálózik vagy forog…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Megálló

– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hazudtak

– Menjünk vissza egy kicsit korábbra – mondta Arthur Kent, és egy üres oldalra lapozott a füzetében. Még legalább két embert akart ezután meghallgatni, és ha nem találja meg nagyon gyorsan azt a gyémántot, a milliomos tulajdonosa elintézi, hogy Kent végleg bezárja a magánnyomozó irodáját. – Pontosan mióta ismerte az áldozatot? – A hét elején…

Olvass tovább

Leta Hollin: Tisztára mosva

– Csalódtam benned, fiam – szól nagyapa csendesen, a fülemnek mégis túl hangosan. Az ajkamba harapok. Tudtam, hogy nem kellett volna bevallanom a családomnak, főleg nem vacsoránál. Amikor elmondtam nagyapáéknak, hogy a fiúkat szeretem, és barátom is van, nagymama kezéből kiesett a villa, és hangos csörömpöléssel landolt a padlón. Azóta se vette fel. Kibámulok az…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Életed utolsó napja

S. Vera fiatal volt és akár szép is lehetett volna, ha egy kicsit többet törődik magával. Egy unalmas, szürke irodában dolgozott, ahol minden hétköznapja egyformán telt, hétvégenként pedig ötödszörre is megnézte a laptopján kedvenc szappanoperái összes évadát egy nagy tál pattogatott kukoricával az ölében. Ez volt S. Vera élete. Ez a napja is ugyanolyan eseménytelenül…

Olvass tovább