Vasváry Csilla: Megálló

– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hazudtak

– Menjünk vissza egy kicsit korábbra – mondta Arthur Kent, és egy üres oldalra lapozott a füzetében. Még legalább két embert akart ezután meghallgatni, és ha nem találja meg nagyon gyorsan azt a gyémántot, a milliomos tulajdonosa elintézi, hogy Kent végleg bezárja a magánnyomozó irodáját. – Pontosan mióta ismerte az áldozatot? – A hét elején…

Olvass tovább

Leta Hollin: Tisztára mosva

– Csalódtam benned, fiam – szól nagyapa csendesen, a fülemnek mégis túl hangosan. Az ajkamba harapok. Tudtam, hogy nem kellett volna bevallanom a családomnak, főleg nem vacsoránál. Amikor elmondtam nagyapáéknak, hogy a fiúkat szeretem, és barátom is van, nagymama kezéből kiesett a villa, és hangos csörömpöléssel landolt a padlón. Azóta se vette fel. Kibámulok az…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Életed utolsó napja

S. Vera fiatal volt és akár szép is lehetett volna, ha egy kicsit többet törődik magával. Egy unalmas, szürke irodában dolgozott, ahol minden hétköznapja egyformán telt, hétvégenként pedig ötödszörre is megnézte a laptopján kedvenc szappanoperái összes évadát egy nagy tál pattogatott kukoricával az ölében. Ez volt S. Vera élete. Ez a napja is ugyanolyan eseménytelenül…

Olvass tovább

Aux Eliza: Szín és jég

Halálszag árad a nővérem albérletéből. Sötét van, az ajtó tárva nyitva. Nincs fogas, ahová ledobhatnám a fekete szövetkabátomat, ezért inkább magamhoz szorítom, nehogy bármi összekoszolja, mint a falakon kúszó penészfoltok vagy a málló vakolat. Tűsarkúm kopogása fenyegetően visszhangzik a falatnyi folyosón. A hideg áthatol a ruhámon, mintha évek óta nem fűtöttek volna a lakásban. Hihetetlen,…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: Ami igazán fontos

A két szem tabletta ellenére Zoltánnak még mindig hasogatott a feje. Megdörzsölte a homlokát, és felhajtotta a maradék whiskyjét. Gerda múltkor az arcába vágta, hogy sokat iszik. Éppen csak le nem alkoholistázta az a ribanc. Rohadtul nem értette, mekkora a nyomás rajta. Zoltán telefonja megcsörrent. Rápillantott, elhomályosult előtte a kijelző, egy pillanatra be kellett csuknia…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Kistestvér

­– Rita. – Anyu lassan benyitott lánya szobájába, majd megállt az ajtóban. – Mondani szeretnék valami fontosat. – Mondjad. – A tizenhárom éves Rita fel sem nézett Balatoni alkony című festményéből, amelyen éppen dolgozott. A szobája ablakából rálátott a magyar tengerre, amely fölött a lemenő nap gyönyörű, aranyló sárgás rózsaszínre színezte az eget. Rita úgy…

Olvass tovább

Buli Vivien: Mami

Ott szaladt a kisfiú, s lobogott a szélben a vékony vászon ing, mosoly az arcán, s vele tüzelt az izgalom a szemében is. Halkan sikkantott, ahogy átugrott egy kövön, nevetve lengette karját, s vidáman lobogott egy színpompás boríték az ujjai között. Ott szökkent a kisfiú, s már fordult be az udvarba, boldogan kiáltott, azt sikoltotta:…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A fekete macska

– Básztet nem maradhat nálam – csusszant be Lili a nyitott bejárati ajtón át Robi oldala mellett az előszobába. Letette a rózsaszínű kisállat hordozót. – Nem vihetem magammal. Ugye gondját viseled? – Figyelj, ebbe a lakásba nem jöhet semmiféle állat! – Básztet nem közönséges állat. Varázsmacska, egyiptomi mau. – Ne röhögtess már! Itt akkor sem…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Szív-újra-tervezés

Figyelmeztetés: erotikus tartalom   – Ez egy szuperérdekes otthontervezős feladat, pont neked való! – közli Pali. – És, Patrícia, ha ügyesen megcsinálod, és a fiatal pár is elégedett lesz a végeredménnyel, szólok az érdekedben Líviának. Bárcsak ne említette volna a nejét, így még örülök is neki, hogy a nyakamba sózta ezt a helyettesítést is. Én…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Az ösztöndíj

– Nem szeretem a szalámit – nem tudom elfojtani azt a fintort, amely önkéntelenül kiül az arcomra. Anyu mindig elfelejti, hogy az én szendvicsembe ne tegyen. Persze tudom, hogy az ételt meg kell becsülni. De reggel van, morcos vagyok. Nem aludtam jól. Egész éjjel besüvített a szél az ablakon, mert nem zár rendesen. Korábban már…

Olvass tovább

Kartali Zsuzsanna: Begurulva

Apa megint nem jött el értem. Anya és én tartottunk ettől, de hát mindig reménykedik az ember. Lehívjam a liftet? Nem, még korai. Fél óra késés bármikor összejön, kibírok még egy felet. Anya alig várta, hogy hajat moshasson, most ajtót se tudna nyitni. Ha víz van a fülében, a pánikgombot is hiába nyomkodom. Víz… Hogy…

Olvass tovább

Fiál-Kiss Zsófi: Életet az életért

Csak azért egyeztem bele, hogy megírom a közös történetünket Katával, mert a „pszichomókusom” szerint senkinek nem kell megmutatnom. Még neki sem. Ha gondolom, beteszem a fiókba, vagy rituálisan elégetem – amikor ezt mondta, kacsintott egyet, mintha valami közös titkon osztoznánk. A középkorú, kopaszodó, kerek szemüveges pasas röhejes módon tényleg egy mókusra emlékeztetett. Kicsi szája és…

Olvass tovább

Tegdes Péter: Ketrecben (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Első rész I. Csilla Eltört. Basszus! Ezért fogom holnap öt perccel korábbra állítani az ébresztőm. Mindig ez van, ha sietek. Rohanok, aztán kiejtek a kezemből mindent. Legalább ezért a csészéért nem kár, még anyámtól kaptam nászajándékként. Csoda, hogy egyáltalán adott nekem és Ferinek mást a rosszalló grimaszain…

Olvass tovább

Császár Mónika: Storm – Vihar (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga *   ‒ Hol a fenében vagy?! ‒ Dugó van, nem fogok odaérni. ‒ De hát megígérted… ‒ Ne idegeskedj, Gabi, inkább élvezd a sikered, megérdemled! – és ezzel Ivett már le is teszi a telefont. ‒ Szuper – morgom magam elé a szemem forgatva. Ivettel kislány korom…

Olvass tovább