Lovas Krisztián: Tükröm, tükröm

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Papa fél éve hagyott itt minket. Sérvet kapott, megműtötték, de aztán lábadozás közben tüdőembóliában elhunyt. Azt mondják ez elég gyakori az időseknél. Hetvennyolc évesen érte utol a halál, remélem legalább elfáradt útközben az a rohadék. Nagypapa a család parazsaként működött. Minden helyzetből a legjobbat…

Olvass tovább

Nissa Norden: Ütött az órád

A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Pesti gólem

1. Nem lett volna szabad ilyen sokáig magára hagynom Simont. A torkom elszorult, a rossz érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy hazafelé tartottam. „Már nem gyerek, 15 éves, ráadásul zseni” – próbáltam magam nyugtatni, sikertelenül. Simon számára, ha elmerült annak a gépszörnynek a bütykölésében, megszűnt a külvilág. Azt sem vette volna észre, ha bomba csapódik…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Ne kísértsd a sorsot!

Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…

Olvass tovább

Kiszely Réka: Szilorom titka

Szilorom úgy gubbasztott az alacsony hegy oldalában, akár egy szemérmes kisasszony, akiről mindenki megfeledkezett. Sziszegővadon ősöreg fái körbe zárták az épületet, mindössze egyetlen elhanyagolt kocsiút vezetett Temeran irányából az udvarházhoz. Az egymás mellé fektetett kőlapok közt fű sarjadt, az egykori árok partján magasra nőtt a gaz. Látszott, hogy jó ideje nem járt erre sem hintó,…

Olvass tovább

Rajhona János: A varázslant

− Nézd meg, gyerekként milyen jól megvoltak, két kis imádnivaló csöppség, most meg már nem kellenek egymásnak. − Valamit ki kell találni. Mi lesz vagyonnal, ha ezek a saját fejük után mennek? − Rikának folyton csak a szerelem jár a fejében. Nem mondom, lánykoromban én is gondolkoztam rajta, de az már túl sok, amennyit ő…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Akarsz-e játszani

A terem elcsöndesült, a lámpákat hangos kattanással oltották le. A közönség halkan suttogó, alaktalan feketeséggé tömörült. A színpadon álló régi zongora hívogatta a fiút, mint hideg téli estéken a kandalló melege. Mikor leült elé, és ujjaival puhán végigsimított a billentyűzeten, úgy érezte, hazaérkezett. A kotta szintén ismerősként üdvözölte. Friss illata volt, mint amit most hoztak…

Olvass tovább

P. Molnár Petra: Fehér Fátyol

Anyám szélesre tárta a szalon ablakainak szárnyait. Az Arrochar hegység felől fújó hűvös, áprilisi szellő meglibbentette a bútorokat takaró fehér lepedők szélét, melyeket hamarosan le is húztam a bársonyszófáról és a hozzá tartozó karcsúlábú fotelekről, felkavarva az évek óta gyűlő port. Két éve járt itt utoljára a kastély gazdája, Mr. Chesterton egy nagyobb nemesi társasággal….

Olvass tovább

Winston Smith: Vacsora a bűnevővel

            A konvoj egyre lassuló tempóval haladt a meredek szerpentinen, a lenyugvó nyári nap fénye mélyvörössé változtatta az ég alját. Távol, a magasban szélvihar tombolt, foszlányokká szaggatva a gyülekező felhőket. A három járműből álló benzingőzös karaván második napja haladt a végső cél felé. Útjukat vadul tomboló vihar és villámárvizek sorozata kísérte, mintegy megkísértve célja elvetésében…

Olvass tovább

Magyar Anna: Szellemidézés

  – Ha hall engem valaki, küldjön egy jelet! – mondom hangosan. Szememet az előttem égő gyertya lángján pihentetem, minden más elmosódik körülöttem, csak ez az apró fény létezik számomra. Elsőre kísértetiesnek tűnhet ez a pillanat, de nem az. Mert az égvilágon semmi sem történik, pedig esküszöm, mindent a leírás alapján csináltam. Pentagramma? Pipa! A…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Megálló

– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Mondd, mire vágysz!

Azt mondják, az ördög Pradát visel. Nos, én jobban szeretem a Versacét. Valamilyen szinten mindenkiben ott motoszkál a sötétség, ami csak arra vár, hogy a felszínre törjön. Gonosz vagy angyal, jó és rossz; sokszor nem különbözik, nincs jelentősége. A szél egyre makacsabbul csapkodja körülöttem ébenfekete hajam, de már látom a bár fölött lógó táblát. Megszaporázom…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A fekete macska

– Básztet nem maradhat nálam – csusszant be Lili a nyitott bejárati ajtón át Robi oldala mellett az előszobába. Letette a rózsaszínű kisállat hordozót. – Nem vihetem magammal. Ugye gondját viseled? – Figyelj, ebbe a lakásba nem jöhet semmiféle állat! – Básztet nem közönséges állat. Varázsmacska, egyiptomi mau. – Ne röhögtess már! Itt akkor sem…

Olvass tovább

E.P.Nick: Nem sejtettem, hogy a bűvölet

Fagyváltó havának 21-ik napja. Lehunyom a szemem, várom az álmokat. Apránként ködbe merülnek gondolataim, elmém fogódzói szétforgácsolódnak, és miközben a feledésre várok, a szenvedés tüze végtelen ciklusban gördül át vénség szikkasztotta testemen. Nem bírok szabadulni a múlttól és a vég nélküli jövőmtől, hiába is menekülnék. De a százkilencvenedik születésnapom majd mindent eltöröl. Éveken át kerestem,…

Olvass tovább

Csoma-Lőrincz Tamara: Teaszertartás

Az egész család benyomult az otthonunkba. Durva hangokkal üldözték el az addigi síri csendet: kulcs csörrent, egy ajtó nekiütődött a falnak, cipősarkak kopogtak és valaki levágott egy edényt a konyhapultra. A szagok is töményebbek voltak az elviselhetőnél: virágra emlékeztető parfüm, sült krumpli és kolbász, utóbbitól felfordult a gyomrom; ha lett volna benne valami, egészen biztosan…

Olvass tovább