P. Molnár Petra: Fehér Fátyol

Anyám szélesre tárta a szalon ablakainak szárnyait. Az Arrochar hegység felől fújó hűvös, áprilisi szellő meglibbentette a bútorokat takaró fehér lepedők szélét, melyeket hamarosan le is húztam a bársonyszófáról és a hozzá tartozó karcsúlábú fotelekről, felkavarva az évek óta gyűlő port. Két éve járt itt utoljára a kastély gazdája, Mr. Chesterton egy nagyobb nemesi társasággal….

Olvass tovább

Winston Smith: Vacsora a bűnevővel

            A konvoj egyre lassuló tempóval haladt a meredek szerpentinen, a lenyugvó nyári nap fénye mélyvörössé változtatta az ég alját. Távol, a magasban szélvihar tombolt, foszlányokká szaggatva a gyülekező felhőket. A három járműből álló benzingőzös karaván második napja haladt a végső cél felé. Útjukat vadul tomboló vihar és villámárvizek sorozata kísérte, mintegy megkísértve célja elvetésében…

Olvass tovább

Magyar Anna: Szellemidézés

  – Ha hall engem valaki, küldjön egy jelet! – mondom hangosan. Szememet az előttem égő gyertya lángján pihentetem, minden más elmosódik körülöttem, csak ez az apró fény létezik számomra. Elsőre kísértetiesnek tűnhet ez a pillanat, de nem az. Mert az égvilágon semmi sem történik, pedig esküszöm, mindent a leírás alapján csináltam. Pentagramma? Pipa! A…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Megálló

– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Mondd, mire vágysz!

Azt mondják, az ördög Pradát visel. Nos, én jobban szeretem a Versacét. Valamilyen szinten mindenkiben ott motoszkál a sötétség, ami csak arra vár, hogy a felszínre törjön. Gonosz vagy angyal, jó és rossz; sokszor nem különbözik, nincs jelentősége. A szél egyre makacsabbul csapkodja körülöttem ébenfekete hajam, de már látom a bár fölött lógó táblát. Megszaporázom…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A fekete macska

– Básztet nem maradhat nálam – csusszant be Lili a nyitott bejárati ajtón át Robi oldala mellett az előszobába. Letette a rózsaszínű kisállat hordozót. – Nem vihetem magammal. Ugye gondját viseled? – Figyelj, ebbe a lakásba nem jöhet semmiféle állat! – Básztet nem közönséges állat. Varázsmacska, egyiptomi mau. – Ne röhögtess már! Itt akkor sem…

Olvass tovább

E.P.Nick: Nem sejtettem, hogy a bűvölet

Fagyváltó havának 21-ik napja. Lehunyom a szemem, várom az álmokat. Apránként ködbe merülnek gondolataim, elmém fogódzói szétforgácsolódnak, és miközben a feledésre várok, a szenvedés tüze végtelen ciklusban gördül át vénség szikkasztotta testemen. Nem bírok szabadulni a múlttól és a vég nélküli jövőmtől, hiába is menekülnék. De a százkilencvenedik születésnapom majd mindent eltöröl. Éveken át kerestem,…

Olvass tovább

Csoma-Lőrincz Tamara: Teaszertartás

Az egész család benyomult az otthonunkba. Durva hangokkal üldözték el az addigi síri csendet: kulcs csörrent, egy ajtó nekiütődött a falnak, cipősarkak kopogtak és valaki levágott egy edényt a konyhapultra. A szagok is töményebbek voltak az elviselhetőnél: virágra emlékeztető parfüm, sült krumpli és kolbász, utóbbitól felfordult a gyomrom; ha lett volna benne valami, egészen biztosan…

Olvass tovább

April Faye: Mackenzie Jones darvai

A darvak minden évben ellepték Marblemoor városát. Olyan sűrűn, olyan vastag tömegekben érkeztek, hogy szürke tolltakaróként borultak a lápra. Csak piros bóbitájuk törte meg az egyhangúságot. A város háromnapos fesztivállal ünnepelte a madarak érkeztét. Ilyenkor színes lampionok költöztek az utcákra, papírból hajtogatott darvak fityegtek a lámpaoszlopok közé kifeszített zsinórokon, és egész éjjel fénybe borult a…

Olvass tovább

Johhny Silver: Síneken

Álltam a sínek között, és néztem, ahogy belevesznek a messzeségben. A talpfák már akkor keményre száradtak a nap perzselő tüzében, amikor gyerekként először közéjük merészkedtem. Nem állítom, hogy emlékszem az esetre, hiszem alig hároméves lehettem, ám a homlokomon örökké ott virít az esés nyoma. Anyám sokszor felemlegette, hogyan ordítottam, ő pedig hátrahagyta apámat a ház…

Olvass tovább

Laczkó Lilla: Villanyszerelők

Az autó motorja egyenletesen berregett. Ollie az ülésébe süppedt, az ülésfűtés átmelegítette a hátát és a combját. Rob mereven nézte az utat a kormánykerék mögül, nem fordította felé a fejét. Az ötórás út alatt New Yorktól Exeterig csak egy mondatot váltottak egymással, amikor megálltak egy benzinkútnál. A csend kezdett fojtogató lenni. Ollie bekapcsolta a rádiót,…

Olvass tovább

Erion Kay: Mellékhatás

Az ellenállhatatlan erő a bokor mélyére penderítette. Odakintről ordítozás, fémes, csattogó hang hallatszott. Szédelegve emelte fel a fejét. A hasán feküdt a csupasz földön, felette sűrű növényzet. Arca égett a karcolásoktól, sajgó teste ezernyi sebről adott hírt. Zavartan körbenézett, odakint csata dúlt. Fogalma sem volt, hol van. Ekkor megragadták a két bokáját és durván kirántották…

Olvass tovább

Sereg Margit: A viharok akkor a legpusztítóbbak, ha új lovas van a vad hajsza élén

Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Téltelen

A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Budapest light

A Publik. Azért szeretek itt lenni, mert ugyanolyan, mint a város. Nem visz el egy álmagyar borospincébe vagy valamilyen műanyag vadnyugatra, ugyanaz a sima por és napfény kavarog a székei és asztalai között, ami odakint. Most persze napfény nincs, mert este kilenc van, de a Publik így is jó. Érzem a karommal a vastag faasztal…

Olvass tovább