Szerkesztés

Szerkesztés

A hónap elején 100 szavas játékot játszottunk, ahol egy teljesen hétköznapi tárgy nézőpontjából kellett írni, ráadásul a titokzatos E/2-es narrációs technikával. A játék nyertese Rita lett, aki elküldhette egy regénye első 10 ezer leütését, amit egy szerkesztő megnézett és megszerkesztett.

Rita egy fantasy nyitását hozta nekünk, a történet elején azonnal felvillant egy izgalmas konfliktust, továbbá a szövege kapcsán néhány visszatérő, tipikus hibáról is lehet beszélni. A szerkesztést Tim szerkesztő végezte el.

Kattints ide, és nézd meg a szerkesztést!

Rita, köszönjük a szöveget! Ha kérdés merül fel a szerkesztés kapcsán, írjátok meg kommentben, Tim szívesen válaszol 🙂

Köszönjük mindenkinek a játékokat 🙂

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)

Leave a Comment

7 hozzászólás

  1. Kedves Tim! Köszönöm a szerkesztést. Sok jó tanácsot kaptam. Remélem, tanulok belőle. Soha nem küldtem még be semmilyen írásomat sehová, csak magamnak írogatok, mert szórakoztató hobbi. Teljesen rutintalan vagyok, gondolom ez látszik is. Bevallom, rosszabb értékelésre számítottam. Annyira nem is lett piros, mint ahogy tartottam tőle. 🙂 A hibák nagy részének tudatában vagyok, pl. a suta leírásoknak, meg a süllyesztésnek, csak nem tudtam, hogy így hívják. 🙂 Igen, éreztem, hogy ez így sok, de nem tudtam, mit húzzak ki belőle. Köszönöm a támpontokat.
    A többi problémával kapcsolatban pár szó:
    1. A megérkezős jelenetet hangulati megalapozásnak szántam, hogy érzékeltessem, milyenek a szokások és hogy a császári családot milyen tisztelet övezi. (Ezzel ellentétben áll az, ahogy a mágus bánik velük.) Tudtam, hogy ez a rész kicsit unalmas. Még maga Missandra is arra gondol, hogy ez időhúzás és szeretne hamarabb túlesni a formaságokon. A későbbiekben persze nem lesznek így részletezve az üdvözlések, itt is csak azért tértem ki rájuk, hogy az olvasó maga előtt lássa, elkönyvelje a szokásrendet, és utána már csak egy-két szóval kelljen rá hivatkoznom.
    2. A hársfáról: Nekem is van hársfám az udvaron, és idén is májusban virágzott, az még tavasz. 🙂
    3. A Ronkhar “nevét” azért használom névelővel, mert nem ez a neve, ez csak az a titulus, ahogyan szólíttatja magát. Ennek háttere később kiderül a szövegből. Ahogy a karakter céljaira is fény derül.
    4. Küldetések, konfliktusok, cselekményszálak: Ebből a részletből nem derül ki, de valójában nem Missandra a főszereplő, ő csak egy fontosabb mellékszereplő. Az ő fejezeteiből értesülünk a palotabeli eseményekről (míg a központi karakter nincs jelen), melyek kihatnak a tulajdonképpeni főszereplők sorsára. A Látó fog jósolni Missandrának több dolgot is, az egyik lesz a fő cselekményszál (A főszereplő a császári elnyomás alatt sínylődő országból megérkezik a palotába, hogy megölje a császárt, M. apját…). A többi, pl. a Látó új teste csak mellékszál, melyek persze befolyásolják a fő cselekményszál alakulását és konfliktusforrásként szolgálnak a szereplők között (pl. a Látó a főszereplő húgának testét akarja megszállni). A történetben minden összefügg mindennel, és minden fő irány egyazon cél felé tart (legyőzni a mágust).
    5. A szuperlatívuszokat és a többször használt kifejezéseimet eddig észre sem vettem. 🙂 Jó, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
    Egyébként ez egy friss írás, kb. áprilisban kezdtem gépelni. Nagyon nyers változat, nem is néztem még át. Azért küldtem épp ezt, mert ebben a világban élek most fejben, ez érdekel legjobban. Még befejezetlen és elég képlékeny, bár a fő cselekményvázlat megvan. Most a tanácsokat megfogadva átnézem, kijavítom. Nagyon hasznos volt számomra a szerkesztés, tudatosította a tipikus hibáimat. Igyekszem ezeket a jövőben elkerülni. Még egyszer köszönöm a lehetőséget. További szép napot!

  2. Kedves Rita!
    A 3. megjegyzésedhez jutott eszembe. Azt mondod az egy titulus, mint pl. király, császár, de azokat sem írod nagybetűvel kezdve, akkor a Ronkhar is kisbetűvel lenne helyes és már is nem néznék névnek, szerintem.

  3. Kedves Dóra! Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál. Igen, valóban félrevezető lehet a nagybetű, de azt akarom vele sugallni, hogy belőle csak egy van. Ez olyasmi, mint pl. a Dalai Láma. Ezt is láttam már így, nagy kezdőbetűvel leírva. És a szereplők kvázi névként használják a kifejezést, mert nincs más választásuk. Ez a karakter nem emberi lény, az eredeti neve emberi beszélőszervekkel kimondhatatlan hangokból áll (ezt később a történet folyamán meg is említi). Fény derül a múltjára, motivációjára, céljaira és arra is, miért nem igázta még le az emberi világot, ha egyszer olyan nagy mágikus hatalma van. Ha kisbetűvel írnám a megszólítását, úgy tűnne, mintha több ilyen nagyhatalmú lény is lenne, vagy másoknak is kijárna ez a titulus, mintha mindenfelé ronkharok szaladgálnának a világban. 🙂 (Ez pedig pont az ellenkezője annak, amit ki akarok fejezni a karakter nevével.) Kb. úgy van, mint “a Látó”, őt is Látónak szólítják szemtől szemben, nincs más neve; de névelővel használatos, ha róla beszélnek. Ezért döntöttem e mellett a megoldás mellett.

  4. Kedves Rita!
    Így már érthetőbb és meg is értem miért így írtad a nevét. Igazán érdekesnek hangzik a történeted, ám remélem figyeltél benne arra, ami nekem sok történetben nem tetszik, hogyha ő olyan nagy hatalmú lény, akkor ne haljon bénácska halált és a veresége is jól felépített legyen.
    Pont van egy ilyen könyv, amiben nekem nagyon nem tetszett, az amúgy számomra megkedvelt gonosz halála, olyan összecsapott lett.
    Sok sikert hozzá! 🙂

  5. Kedves Rita!
    Örülök, ha hasznosnak találtad a szerkesztést!
    1. Értem a szándékot, hogy a császári család tiszteletét szeretted volna érzékeltetni. Ugyanakkor a megérkezés és a fogadás leírása körülményesre sikerült. Az időhúzásból és Missandra megvárakoztatásból nekem pont nem a tisztelet jött le. Te magad írod: a hercegnőt bosszantja, hogy megváratják.
    2. Idén valóban egy héttel korábban érett be minden, és így pont átcsúszott a hársvirágzás az évszakhatáron, de ez inkább kivételek kategóriája, vagy még inkább a síkos cipőkanálé. 😉
    Ám ez a te világod. Te vagy benne élet, halál és időjárás ura. Ha annyira fontosnak érzed benne a tavaszi hársfavirágzást, engem sem fog zavarni. Csak egy észrevétel volt részemről.
    3. Ezt Dórával már kitárgyaltátok.
    4. A részlet alapján nehéz következtetni a teljes regény szerkezetére. Csupán annyi adat áll rendelkezésemre, amennyi a részletben szerepel. Abból pedig logikusan az következne, hogy Missandra a főszereplő, és Ronkharral való konfliktusa fog a történet középpontjában állni. Ezért most kicsit megleptél a folytatással kapcsolatos terveiddel.
    Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában a hatékony nyitás fontosságával. Gyakran látni másoknál, hogy prológusok és felesleges első fejezetek előzik meg azt a pontot, ahol valóban beindul a cselekmény. Éppen ezért örültem a te nyitásodnak, ahol úgy tűnt, gyorsan és hatékonyan bemutatod az alaphelyzetet, a főszereplőt és a regény konfliktusát. Erre most kiderül, hogy mégsem a főszereplővel kezdtél és nem is a fő konfliktussal. Ez nem jó hír! Nagyobb problémának érzem, mint az összes többit együttvéve.
    Ha nem tartod meg az írói ígéretet, az olvasó szinte biztosan csalódott lesz a regény végén. És ezt nem akarhatod!
    Az új infók ismeretében úgy módosítom a véleményemet, hogy jól, dinamikusan kezdted a JELENETET, de a regény szerkezete szempontjából nem biztos, hogy jó döntést hoztál, amikor nem a főszereplővel és a főkonfliktussal indítottál. Ezen mindenképp elgondolkodnék a helyedben. Hiszen, mint látható, képes vagy lendületes nyitást írni, már csak azt kéne jól megválasztanod, hol és kivel csalogatod be az olvasót a történetedbe.
    5. Éppen erre jó egy-egy ilyen látványszerkesztés, hogy a szerzőknek bővüljenek az ismeretei.

    Drukkolok neked, hogy sikerüljön ebből egy remek kis regényt kalapálni, ami talán fel is bukkan a következő Aranymosás pályázatok egyikén!
    Sok sikert és jó munkát kívánok hozzá!

    Tim

  6. Kedves Tim! Köszönöm a válaszokat. A szerkezettel kapcsolatban értem, mi a gond. Az az igazság, hogy tervezek az egész itt olvasott rész elé egy “igazi” első fejezetet, melyben bemutatom a tényleges főszerepelőt, Heddát, aki egy tábornok harcos leánya és szintén rendelkezik némi varázserővel (ahogy egyébként Missandra is, ez a későbbiekben ki is derül). Abban részletezem, milyen nyomorultul él Hedda a császári elnyomás miatt, és milyen szeretetteljes kapcsolat van közte és a húga között. Itt is egy konfliktussal nyitok. Már itt érlelődik a főhősben az elhatározás, hogy a császár halálát kívánja, de még nem lép a tettek mezejére. Ezután jönnek a Missandrára koncentráló részek (ezekkel bemutatom a másik oldalt, hogy ők ezalatt hogyan élnek). Megfigyelhető a két ország közti kontraszt (nyomor-gazdagság), viszont mi látjuk azt is, amit az elnyomott országok nem: hogy nem a császár a legfőbb hatalom, nem ő az igazi ellenség. Megfigyelhető a két lány jelleme közti eltérés is. Egy rövid ideig két szálon fut a cselekmény. Aztán történik Heddával még valami, ami elindítja azon az úton, ami a regény fő konfliktust képezi. Megérkezik a palotába, hogy eltegye láb alól az uralkodót, de közben megismerkedik a császár családládtagjaival, különböző összecsapások és barátságok alakulnak ki, stb. Nos, a kezdő fejezet még nincs kész, csak 15 mondat eddig, ezért vágtam ki belőle és azt nem küldtem be. Szerinted a fent leírt módon kivitelezhető a kezdés (egy fejezet Hedda, három Missandra, majd megint Hedda), vagy inkább először több fejezeten át koncentráljak a főszereplőre és csak utána érdemes bemutatni a császári udvart és az ottani hatalmi viszonyokat (áttérni a másik nézőpontkarakterre), hogy ne vezessem félre az olvasót az írói ígérettel? Ezt még mindenképp átgondolom. A megérkezős jelenetet pedig próbálom kicsit felpörgetni.

  7. A kérdésedre nehéz válaszolni, hiszen nem egyetlen működő szerkezet létezik. Abból biztos nem lehet baj, ha a főszereplővel és a főkonfliktussal indítod a regényt, de utána több megoldás mellett is dönthetsz.
    Nem tudom, Missandrát meddig akarod vinni, de ha a regény végéig, akkor beválhat például egy szabályosan váltogatott séma is. Egy fejezet Hedda szemszögéből, egy Missandráéból, majd újra csere. De azt is el tudom képzelni, hogy megírod úgy az egészet, ahogy most könnyebben kijön, aztán később variálsz a sorrenddel.