Szerkesztés

Szerkesztés

A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató alatt játékot hirdettünk az olvasóknak, kommentelőknek is.

Minden hónap végén kisorsolunk egy szerencsést azok közül, akik véleményt írtak a felkerülő részletek alá az oldalon – a nyeremény szerkesztés, vagy ha az illető nem ír, csak lelkes olvasó, akkor ajándékkönyvet kap.

*

Február végén Soós Szimonetta mellé pártolt a szerencse, aki egy YA fantasy történet elejét küldte el nekünk. Az idézet azonnal akciójelenettel indul, és határozottan érdekes írástechnikai szempontból.

A szerkesztést Róbert Katalin szerkesztő, íróiskolai oktató végezte el.

Kattints ide és nézd meg a szerkesztést!

Szimonetta, nagyon köszönjük a részletet! Ha bármilyen kérdés felmerül a szerkesztéssel kapcsolatban, írjátok meg kommentben.

*

Szeretnél te is szerkesztést vagy könyvet nyerni? Akkor kövesd márciusban az oldalt, és írd meg nekünk és az írónak az egyes részletek alatt a véleményed 😉

Következő sorsolás: március 31-én este

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (8 votes cast)

Leave a Comment

15 hozzászólás

  1. Nagyon, nagyon tanulságos a szerkesztő javítása, de bétaként sajnos az a tapasztalatom, hogy a kezdő írok legtöbbje legfeljebb megköszöni a javítást, és utána szinte egy az egyben beküldi a pályázatra az eredeti, hibáktól hemzsegő írást. Itt látható, hogy a szerkesztő alig győzi a korrigálást, ha minden felbukkanó magyartalanságot, értelmi és stiláris hibát kijavítana, teljesen szétesne az eredeti szöveg. Korábbi években, amikor több pályamű került ki a nyilvános oldalra több esetben tapasztaltam a kezdő írók markáns öntudatát, amellyel könnyedén túltették magukat a legegyszerűbb javítási ötleteken, és büszkén a közönség elé tárták a munkájukat. Az idei pályázatból a nyelvi és értelmi borzalmak általában hiányzanak, talán éppen ez lehetett az egyik oka annak, hogy csak két naponként látunk új olvasmányt. A fenti munkát sokan tanulmányozhatnák haszonnal, és csak kevesek írásán látszik, hogy értve olvassák a szerkesztő megalapozott véleményét.

  2. Nagyon érdekes látni ezt az elemzést 🙂 Közel se ennyire, de erősen pirosított novella alapján hónapokat öltem az összes munkám átírásába. Persze semmi se marad olyan soha, mint amilyennek először megíródott, és szerintem ha 10 év után átolvassa valaki egy ezerszer átírt szövegét, tuti az első, ami kiveri a szemét egy bent maradt szarvashiba _:D Remélem, minden nyertes után elolvashatjuk a szerkesztői munkát, jó látni, hogy néz ez ki különböző munkákon.

    Attila nem értem. Minek olvastatja el bétával, ha utána úgy marad? Volt hogy kaptam módosítás tippet, és bár a tipp nem tetszett, attól még ráébresztett, hogy valami ott nem stimmel, át kell írni. Egyébként nem sok értelme van a bétázásnak. Attól nem jut semmi előbbre, ha valakinek csak a pozitív dolgokat mondják…

  3. Kedves Pálfi Anikó!
    Én sem értem igazán. Az idén nem találkoztam ilyennel, de korábban többször is. Szerintem egyfajta mindentudó gondolkodás állhat a háttérben, és a magabiztos szerző abban ringatja magát, hogy a béta biztosan nem ért hozzá. A mindentudó állapotot persze lehet érvényesíteni a szerkesztőre is, ha valakiben kicsi az alázat, és nagy az öntudat. Kellő önbizalom nélkül egyikünk sem kezd írni, de némi alázat, és mások tudásának tisztelete hasznos lenne. Szerencsére van erre is példa.

  4. @Pálfi Anikó
    Még talán annyit: a béta nem mindenható és nem szakember, tehát nem okvetlen kell követni a tanácsait, de nagyon fontos gondolatot írtál, és jónak látom megismételni. “…attól még ráébresztett, hogy valami ott nem stimmel, át kell írni…” Nem törvényszerű a bétaolvasó javaslatának tökéletessége, de többnyire igaz, hogy ott valami “nem stimmel”. A tanulásra hajlamos szerző ilyenkor a saját gondolatai szerint igyekszik elfogadhatóvá tenni a munkát, és az már a helyes út. Nem szentírás a béta szava, talán a szerkesztőé sem mindig az, de ha valami hiba van a szövegben, érdemes küzdeni a hiba eltüntetéséért.

  5. Attila: A béta ugyanúgy civil, mint a kezdő író, ezért nézettem át egy full novellát szakmai szemmel is, szerkesztővel. Az ő kifejezetten szakmai tippjeit totál megfogadtam. Viszont ezekben az oldalbuborékban ő is tippeket adott, hogy min kéne változtatni, és írt be javaslatot azzal, hogy vagy valami hasonló jellegű, ha ez nem tetszik. Az első bétám, aki a barátnőm is meg folyton dicsért. Végül közöltem vele, hogy nem láttam még olyan könyvet, ahol valamire nem mondtam volna, hogy ez sok, ez kevés, és ne írjon mondjuk a kajmánról, aki még nem látott egyet se, mert a leírt állat a krokodil. Kicsit hümmögött, azóta bizony jelzi ami neki nem tetszik, és ami a szakmájába vág, annak a szakmai lektorálását rá bízhatom. A többi béta azzal kapta meg, hogy a minimum, amit kérek, hogy kedvenc jelenet/szereplő/bármi, és legkevésbé szimpatikus megfogalmazás/jelenet/szereplő, illetve hogy mit tartanak soknak vagy kevésnek. Ha két bétának, pláne, ha különböző korúak, ugyanaz nem jön be, akkor ki kell törölni az egészet, és máshogy megfogalmazni 🙂
    A másik megoldás, ha a fióknak írunk…
    Ami nem jelenti, hogy nem borulsz ki, ha a gyereket bántják, csak átgondolod a nyafogás után, és nekiesel a módosításnak 🙂
    Jól látom, te is hasonlóan gondolkodsz?

  6. Attila maximálisan egyetértek minden szavaddal!!! Mindig figyelmeztetem az írót, hogy amivel nem ért egyet, arra kérdezzen rá másoktól is, hátha én látom rosszul, hiszen nem vagyok szerkesztő. Azután szembejön velem itt vagy máshol az írás, és döbbenten látom, hogy nem csak a cselekményre, karakterekre, mondatszerkezetre vonatkozóan nem javított, de még a helyesírási hiba is benne van a szövegben, holott jeleztem neki. Ez valahol tiszteletlenség velem szemben is, főleg akkor, ha ajánlást kér tőlem a szerző. Ilyenkor egy kicsit én is szénné égek a szégyentől, pedig éjszakákat dolgoztam a kézirattal, amihez amúgy semmi közöm.

  7. Attila, Anikó, ezek nagyon jó és érdekes gondolatok — talán annyit érdemes még látni, hogy sokszor a kezdő (és akár fiatal) írók megerősítésre vágynak. Miközben szeretnék, hogy jobb legyen a munkájuk, akár öntudatlanul is arra van szükségük, hogy pozitív visszajelzéseket kapjanak.
    A pozitív visszajelzésnek a maga helyén nagyon fontos szerepe van, mert ha valaki sokat ír, azzal is fejlődik, sokat pedig az ír, akit újra és újra megerősítenek. Például különböző fanfiction és más írói oldalaknak ez lehet egy nagy előnye, hogy ott érkezhet megerősítés, ösztönzés.
    Ugyanakkor nyilván egy bétának nem dolga csak fejsimiket osztani, nem ezt kérték tőle. Lehet, hogy az adott szerző még nem állt készen igazán bétázásra, ő még a pozitív megerősítést igénylő szakaszban volt, de rossz helyen, rosszul kérte a véleményt. (És sajnos lehet, hogy mondjuk a pályázat is csalódás neki, amire beadta a bétázott, ám nem javított szöveget, így egy negatív spirál indul el.)
    Persze, ha valaki fejlődni akar íróként, egy ponton meg kell hallania a negatív hangokat. De néha ez lassabban történik vagy később, esetleg az üzenet a sokadik, közel megegyező vélemény után ér célba.

  8. Igazad van, eleinte nagyon fontos a pozitív visszajelzés, de a legtöbben a kedvenc dolgaikról írnak először. Tehát egy sci-fit azt kedvelő barátoknak mutassa meg, a vámpír-romantikát az azt kedvelőknek és tányérszemekkel kérdezzen rá, hogy naaaa??? és kapni fog dicséretet. Egy ponton viszont ezen túl kell lépni, és akkor kell bétáztatni és pályázatra beadni, mert a “szuper, imádlak olvasni” közönsége már megvan, a fejlődéshez már az kéne, hogy ne írd le kél oldalon belül negyvenszer a brokkoli szót, van más zöldség is, hacsak nincs dramaturgiai szerepe. Ezek után pedig nem a 40 brokkolival tegye fel egy pályázatra. Azzal mehet az iskolai novellaíró pályázatra, de az más liga.

  9. Ez a “megerősítő szakasz” nálam talán annyira fiatalon zajlott le, hogy már nem is emlékszem rá, ezért nem gondolok rá, és ez nyilván hiba, pedig valóban fontos dolog lehet a kezdőknél. Azt hiszem, hogy ha most itt bocsánatot kérek a szigorúságomért és a látszólagos meg nem értésemért talán enyhíthetem az értetlenségem kellemetlenségét. Ez a baj a sok eltelt évvel (az egyéb fiziológiai kellemetlenség mellett). 🙁

  10. Természetesen egy béta szigorú — legyen is az, ezt kérték tőle. Csak amikor azt látjuk, hogy az író semmit nem fogadott meg, akkor érdemes arra gondolni (azon kívül, hogy na tessék, kár volt időt szánnom erre a javításra 🙂 ), hogy talán túl korán kért bétázást.
    Ez az író felelőssége, nem a bétáé. Ő kérte, neki kell megküzdenie azzal, ha túl korán kérte.
    És ahogy írtam is, egy ponton meg kell hallani a negatív hangokat. De ha mondjuk valakinek nincsenek olyan barátai, ismerősei, akik tudnak és akarnak olvasni amatőr írást és lelkesedni, vagy ha nem talál rá olyan amatőr írós csoportra, ahol ezt megkapja, hanem egy bétakereső csoportba fut bele, akkor sajnos eltévedhet.
    Ez van. A lényeg, hogy ő nem gonosz vagy rosszindulatú, csak még nem tart ott, hogy elfogadja a tanácsokat. Néha tényleg három különböző helyről kell hallani ugyanazt, hogy egyszer célba érjen. Ilyenkor az adott írónak a legnehezebb, mert frusztráció éri és sikertelenségeken keresztül jut el oda, ahová az első bétázás után is eljuthatott volna, ha szerencsésebb alkat vagy máshol tart a fejlődésben.

  11. Katalin, én nem hiszem, hogy valaha is eljutok arra a pontra, hogy totál megbízva magamban ne akarjak csak és kritikát hallgatni. De nem véletlen, hogy még annak is többnyire írok valamit segítőileg, akit tízesre értékeltem, mert volt olyan pár. Azoknak főleg azt írom, ami miatt, ha megvenném, morognék magamban. Olyan is volt, akinek nem írtam, mert a kikerült részletről nem jutott eszembe semmi különös, de ez nem függött a pontszámtól. Ha meg nem érintett meg, de legalább jól felbosszantott valami, nem tudok dicsérni 😀
    Pozitív itt, ha kikerült, ha a lektori pozitív, és leginkább, ha ki is adják. És igen, kell olyan ember, aki megcibálja a füled és simogatja a lelked, ha pont nézel ki a fejedből hülyén, és olyan napod van, hogy nekem nem sikerül semmi. Hogy ez egy béta, aki imádja a stílusod, egy barát, egy társ, vagy egy kolléga, az mindegy.

  12. Izé… Nincs és 😀 Azt akartam írni, hogy csak kritikát 😀

  13. Ezekről a szakaszokról volt is már szó itt, az oldalon, a “Kezdő író életútja” címen, ha jól emlékszem.

    A megerősítésre éhes szakaszban saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy az online amatőr irodalmi klubok nagyon jók, mert ott ugyan többnyire csak a jót írják le a tagok (a rosszat elvétve merik, mert nem akarnak sértődést, plusz talán félnek, hogy akkor a saját írásukra is egy nyersebb viszonválasz jön), mégsem teljesen fals az a kép, amit kap a szerző, mert ha látja egy írása mellett, hogy az olvasások száma ugyan nagy, de nincs egy szál hozzászólás sem, akkor már érzi, hogy valami nem stimmelt vele, de nem kap rögtön szívszélhűdést a sok negatív visszajelzéstől. Aztán idővel majd meglesz rá az igénye, hogy átmenjen a nagyobb medencébe, mélyebb vízbe, és ott már jöhet pár hullám is.

    A bétázás sikeréhez szerintem két ember kell, mert nagyon nem mindegy, hogy az észrevételek, kritikák milyen stílusban vannak tálalva, a magas lóról adott, lekezelő vagy gúnnyal fűszerezett tanácsok ellen még akkor ágál az ember, ha egyébként van bennük igazság. (Hozzáteszem, szerencsére én személy szerint még ilyennel nem találkoztam). A béta oldaláról akkor sem tartom hiábavalónak a munkát, ha az író nem fogadja meg a tanácsát, mert ebből is sokat lehet tanulni: ha már több írásban szúrtam ki ugyanazt a zavaró tényezőt, akkor a sajátomban is könnyebben észreveszem. Olyan meg még nem volt, hogy valaki mélyen megsértődött/megharagudott volna rám, legfeljebb éreztem a válaszul adott magyarázkodásból, hogy nem lesz megszívlelve, amit írtam.

  14. De szeretnék szerkesztést nyerni!!!
    🙂

  15. Mindig hasznosak az ilyen szerkesztések! Megéri átböngészni őket, ahogyan a hozzászólásokat is! 🙂