Szerkesztés

Szerkesztés

Húsvétkor 100 szavas írástechnikai játékot játszottunk. A játék nyertese Horváth Adél lett, aki elküldte nekünk egy története elejét, ami ezúttal egy fiatal szerkesztő, Nagy Viktória szerkesztett meg.

A szöveg egy izgalmas horror-thriller nyitásának ígérkezik, aminek kapcsán tudunk beszélgetni az írói ígéretről, a narrátori hangról és arról, miért lehet nagyon fontos az atmoszférateremtés.

Kattints ide és olvasd el a szerkesztést

Ha kérdésetek támad a szerkesztéssel kapcsolatban, írjátok meg kommentben, Viktória pedig válaszol rá 🙂

Adél, köszönjük szépen a részletet!

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)

Leave a Comment

30 hozzászólás

  1. Elég sok megjegyzés van a történetben. Ezek könnyen vagy nehezen javítható hibák? Ha valaki ezt küldte volna be aranymosásra (mármint egy teljes regényt) a sok komment megléte azt jelentené, hogy nem jutt át az előszűrésen? Köszönöm a választ előre is.

  2. Köszönet, ez valóban több szempontból is nagyon tanulságos volt.

  3. Mindig hasznosnak, és elgondolkodtatónak találom ezeket a ritka alkalmakat, amikor bepillanthatunk a szerkesztői munkába.

  4. Jogos Jason Dame felvetése.
    Felmerül bennem a kérdés, ha ilyen mélységben bele kell “nyúlni” egy szövegbe, az nem változtatja-e meg túlságosan meg az eredeti írás hangulatát, karakterét?

  5. Attila, Jason!
    Szerintem ez nem is olyan sok. Vannak helyesírási, központozási javaslatai, azokat nyilván javítani kell, és ennyi. Érdemes megfigyelni, hogy csak ott javít, ahol feltétlenül muszáj, mert hibát észlel. Egyéb helyeken csak javasol, javítani az író javíthat a javaslat mérlegelése után. Ezek a javaslatok beindítanak egy gondolatmnetet, ami aztán az író sajátja lesz, és sikerül olyan szemmel végignéznie a szöveget, ahogy eddig nem tudta. Itt az elején felhívja a figyelmet gyakran előforduló dolgokra, lehet, hogy a későbbiekben már csökken a megjegyzések száma, mert már az íróra bízza. Végig van pár lépés távolság a szerkesztő és a szöveg között, nem érezni, olyat, hogy sajátjaként kezelné a szöveget.
    De csak filozofálok, próbálom beleélni magam a folyamatba, amúgy nem értek hozzá.

  6. Igen, én is azt gondolom, hogy itt azért olyan sok a megjegyzés, mert a szerkesztő magyaráz nekünk, hogy ezt ezért meg azért javítottam, hiszen ebből tudunk tanulni. Ha csak simán átjavította volna, akkor nem biztos, hogy megértjük. Meg ez itt talán egy kicsit nekünk, az Aranymosás olvasóinak is szól, nemcsak a szerzőnek. 🙂

  7. Sziasztok! A sok megjegyzés azért került mellé, ahogy lentebb is írtátok, hogy a lehető legtöbb javítással kapcsolatban érthető legyen, miért történt, ezektől nem kell megijedni.:) Amennyire lehet, vigyázunk az író stílusára, hogy ne vigye el teljesen a szerkesztés. Nem az a cél, hogy kihipózzunk belőle mindent, ami a sajátja, inkább az, hogy olyan formába hozzuk, amivel éppen azt tudja elmesélni a történetén keresztül, amit szeretne.
    A szövegben vannak kisebb és nagyobb munkával javítható részek is, a leglényegesebb a kívánt nyitás megválasztása lenne, mert itt kerül letételre az írói ígéret.
    A pályázattal kapcsolatban nem tudok felvilágosítást adni, de a szövegrészlettel kapcsolatban szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.

  8. Köszönöm szépen a szerkesztést, a hibákat igyekszem majd javítani. Ha láttok benne fantáziát elküldöm majd a következő pályázatra.

  9. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy épp mostanában olvastam arról, hogy a poszttraumás álmokat nagyon sokan rosszul írják. Elvileg itt is erről van szó, történt valami a fiúval, amit újraálmodik, viszont az általam olvasott cikk írója (aki maga is poszttraumás szindrómával küzd) azt állítja, hogy ez nem így szokott lenni, az ember nem álmodja újra a megtörtént eseményeket (pláne, mert ezekre az ember sokszor nem is emlékszik pontosan), inkább csak szimbólumokat, nyomasztó érzéseket, stb. Nem tudom, mi az igazság, csak ez most eszembe jutott.

    Kedves Szerző! Megörültem a debreceni helyszínnek. Bár én úgy emlékszem, mintha a Patológia egy új épületben lenne (vagy abban is), nem egy patinásban, de ebben már nem vagyok teljesen biztos. “Amúgy nem tudom, de ha patológusra gondolok, vagy egy nagy, kétméteres, kigyúrt, vadállat jut eszembe csontfűrésszel, vagy egy ilyen egyhatvanat alig érő, vézna nőci.” Itt viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy boncmesterre gondoltál 🙂 A patológus orvos, aki a mintákat (is) elemzi, a boncmester pedig a nagydarab pasas a fűrésszel, aki a, mondjuk úgy, technikai részletekért (is) felel.

    Kedves Viktória! Ha már lehet kérdezni… ez a javítási mennyiség mennyire számít soknak? Úgy hallottam, az elsőkönyves szerzők rendesen sokkot kapnak, amikor meglátják a rengeteg pirosat a javított kéziratukban. 🙂 Egy megjelenés előtt álló könyv esetében is szokott ennyi lenni?

  10. Köszönet, tanulságos volt a szerkesztés!

    Az eredeti szövegben szereplő sok szleng és káromkodás nekem nem jött be, enélkül is lehet érzékeltetni azt, amit valójában szeretnél az olvasónak elmesélni. De ez csak az én véleményem, másnak lehet, hogy bejön.

    Mindenesetre egy korrekt javítást, és rengeteg tanácsot kaptál, amit feltétlenül érdemes alkalmazni a későbbiekben is.

  11. A megjelenés előtt álló könyveket jó esetben már bétázták, a szerző is átdolgozta őket párszor, de ennek ellenére is változó lehet a javítások mennyisége.:) Itt nem is a javítás mennyisége a fő kérdés, hanem az, hogy mekkora munkát igényel a kívánt javítás. Míg leírásokat beilleszteni vagy mondat szintű dolgokat átírni a szövegben viszonylag egyszerűbb, és kiadás előtt álló kéziratoknál is előfordul, a dramaturgiát átrendezni már sokkal keményebb dió. Ezeket a műveket nem éri meg végigszerkeszteni, jobban jár az író, ha újraírja a kéziratot.

  12. Adél, köszönjük a részletet, és gratulálunk, szép játék volt!:) Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok később is.:)

  13. Kedves Viktória!
    Hálás vagyok a lehetőséget. Az igazat megvallva rengeteg kérdésem van, de lehet, hogy itt hozzászólásként túl terjedelmes lenne leírni őket. Ha esetleg írhatnék egy emailt, vagy valamilyen más formában tudnék tanácsot kérni pár dologban, azt nagyon megköszönném, de persze megértem, ha ez nem lehetséges. 🙂
    Előre is köszönöm,
    Adél

  14. Kedves Adél, nem probléma, ha hosszan kérdezel vissza 🙂 A látványszerkesztésnek ez is a része, hogy felteheted a kérdéseket a javításokkal kapcsolatban, és kapsz rá itt választ. Emailes tanácsadást sajnos nem tudnak a szerkesztők biztosítani, de Viktória itt szívesen reagál.

  15. Kedves Adél!
    Debreceni egyetemistaként szeretnék pár javaslatot tenni a klinikateleppel kapcsolatban. Ha a fiúk villamossal érkeztek, nem tudnak a pszichiátria mellett elsétálni a Klinikàhoz. Ráadásul csak nappali kórházként üzemel, így egyetlen sikoltozó “őrült” sincs az osztályon. Zárt osztály a Kenézy Kórházban van csak.
    Nem logikus számomra a patológia irányába haladni, mert az is teljesen más irányban található, mint a Klinika. Az ott dolgozók pedig biztos nem a kórházi ruhájukban mennek haza. Kicsit jobban figyelnek a tisztaságra pl. szigorlaton már azért megbuktatnak, ha a harmadik emeleten (ahol csak tantermek vannak és hullával sosem találkoztál) le mersz ülni a lépcsőre 2 órás várakozás után.
    A boncolásos résszel nem volt baj, a patológus is boncol. A boncmester a holtestet készíti elő, megejeti a megfelelő vágásokat a megfelelő helyen, kipakolja az asztalra a szervkomplexumot és onnantól a patológus dolga a további boncolás.
    Ami viszont a legjobban zavart, hogy a Klinika csak csütörtökön van nyitva és aki nem az egyetemre jár be sem tud menni, hacsak nem regisztrálták előző nap a HÖK irodában. Szerda Hall, Kazánház hétfő. Ezek annyira fix időpontok, hogy azok is tudják Debrecenben, akik még egyik szórakozóhelyen sem jártak.

    Kedves Aranymosó!
    A kérdésem az, hogy mennyire kell adott helyekhez ragaszkodni egy könyvben, ha ismert helyre teszi az író a cselekményt? Joga van az olvasónak ezt számonkérni? Ezzel mindig bajban vagyok az olvasói oldalról nézve.

  16. Kedves Fanni!

    Én is egyetemista vagyok, sokat járok a telepen, szándékosan nem akartam, hogy teljesen megfeleljen a valóságnak, ez azért csak egy fikció, de ezért nagyon köszönöm a tanácsot!

    Kedves Aranymosó!
    Azt szeretném kérdezni,hogy a kérdészuhatagban, amit szeretnék majd feltenni Viktóriának nem probléma, ha leírom a regény cselekményét? A kezdéssel, fókusszal, karakterábrázolással kapcsolatban szeretnék javaslatot kérni és ezekhez elengedhetetlen lenne, hogy tudja, mi is a fő konfliktus.

    Üdv, Adél

  17. Kedves Adél, persze, írj le bármit a kérdéseknél, amit fontosnak érzel 🙂

  18. Kedves Fanni,
    ha valaki szándékosan eltér egyértelmű, jól beazonosítható helyszínen ilyesmiktől, mint a villamos útja, utcák egymásból következése, viszont közben teljesen realista módon megnevezi a helyszínt, az okozhat zavart az olvasóban. És ha nem tudja, hogy ez szándékos (mondjuk nem egy párhuzamos univerzum Debrecene ez), akkor hiheti hibának.
    Lehet ilyenkor meg nem nevezett is a vidéki város, és akkor van hitelesség, de nincsenek apró eltérések.

  19. Kedves Viktória!
    Úgy néz ki, kénytelen vagyok elárasztani a kommentszekciót. Az igazat megvallva kicsit kétségbe estem a szerkesztést látva, szóval lehet a krízis beszél belőlem, de most igazán szükségem lenne néhány jó tanácsra. Remélem, nem leszek túlságosan a terhére ezzel. 🙂
    Ahhoz, hogy legyen értelme is annak amit kérdezek, felvázolnám (amennyire tudom röviden, bár így utólag átfutva kicsit elszaladt velem a csikó) a történetet és annak fényében kérdeznék párat a kezdéssel ill. a stilisztikai elemekkel, fókusszal, karakterábrázolással kapcsolatban.
    A történetnek két meghatározó szereplője van: Dávid és Morella.
    Az alap konfliktusnak egy – a történet jelenéhez képest- öt évvel korábbi esemény tekinthető: egy kiránduláson Dávidra teljesen rátelepszik egy fekete hajú lány, távolról figyeli, mindenhová követi és figyelemfelkeltésül döglött, széttrancsírozott hollókat pakolgat az ajataja elé. (Ez a rémálom, ami folyamatosan zaklatja Dávidot.) Mivel a továbbiakban a fiú próbálja elfojtani magában a félelmet, próbálja meg nem történté tenni, senkinek sem beszél a dologról (rombolná a macsós imidzsét). Az állandó frusztráltság miatt, amit az álmok és a lány miatti félelem okoz, Dávid erősen kompenzálni kezd és kialakítja a kezdésben megismert bunkó énjét. A nagyképűségét az is tovább táplálja, hogy hihetetlenül okos (bár nem kifejezetten művelt), és hogy bomlanak utána a nők. A buliban egyébként megismerkedik „a” lánnyal, aki teljesen az ujja köré csavarja, és úgy néz ki, hogy valahonnan mindent tud Dávidról. (Ő egyébként a nő a patológiáról.) És Dávid szokása szerint ezt a nőt is azonnal megkapja, de nem lankad az érdeklődése, ahogy általában, hanem inkább erősödik.
    Következő héten gyilkosság történik Dávid iskolájában: egy fiatal lányt találnak holtan. Dávid bízva az eszében és tartva a rendőrség alkalmatlanságától csellel bejut a lány holttestéhez, ám a boncteremben találkozik a buliban megismert lánnyal. Innentől kezdve intellektuális versengés alakul ki kettejük között, ki jön rá hamarabb a halál okára stb. Később kiderül, hogy a lány is Dávid iskolájába jár, a patológiára és az igazságügyre szabadidejében, protekcióval jár be és segít a boncolásokban, halál okának kiderítésében. Ez a „hobbija”. A lány nevét egyébként nem nagyon tudják, az iskolában mindenki, még legtöbbször a tanárok is Morellának hívják, a furcsa személyisége és a még furcsább érdeklődése miatt. Dávidnak nagyon megtetszik ez a morbiditás, sok idők töltenek majd együtt stb., de büszkeségből egyikük sem ismeri be, hogy szerelmes a másikba. Morella anyja elhagyja a családját, az apja pedig kórházba kerül és mivel Dávid szülei elmennek nyaralni, , Dávid megengedi Morellának, hogy nála töltsön pár hetet. A halálesetet további kettő követi, mindkettővel hasonlóan járnak el, kiderítik a halál okát, csak a gyilkos nincs sehol. Persze folyik a nyomozás, de a legtöbb zsákutca. Az egyedüli hihető magyarázat egy Krisztián nevű srác bűnössége, ugyanis a lányok korábban mind az ő barátnői voltak, viszont a problémát ezzel az jelenti, hogy Morella szintén járt a fiúval. Mivel eddigre Dávidban egy már szinte beteges ragaszkodás alakul ki megfenyegeti Krisztiánt, aki viszont Dávidot szánja: ugyanabba a hibába esik, mint ő régen. Szerinte Morella követte el a gyilkosságokat, és mindent úgy elrendez, hogy rá terelje a gyanút, az évekkel ezelőtti csúnya szakításuk miatt bosszúból. Dávid persze nem hisz neki, de Krisztián olyan dolgokat árul el Morelláról, olyan elméletekkel áll elő, amelyek a nap folyamán beigazolódnak. (pl. Morella apja a pszichiátrián van, és a lánya is örökölte a beteges hajlamait. Arról, hogy megszökik az apja a kórházból és megöli a saját padlására bezárt feleségét egy újságcikk jelenik meg, amit Dávid elolvas.) És így, hogy Dávid már tudja, hogy Morella igazából Krisztiánt akarja megbüntetni, nem jelent a rendőröknek, hanem belemegy Morella játékába és szerelemből fedezi a lányt. Morella elárulja a gyilkosságok részleteit, megmutatja Dávidnak a gyilkos vegyületeket, injekciós tűket stb. Egy nap, mire Dávid hazaér a gimnáziumból holtan találja Krisztiánt a saját hálószobájában. Összezavarodik, ugyanis ha Krisztián halott nincs kire rákenni a gyilkosságokat. Morella viszont elmagyarázza neki, hogy minden jel arra utal, hogy maga Dávid követte el a dolgokat: a bizonyítékok, gyilkos fegyverek stb. a lakásán vannak, van itt egy holttest és még ezernyi más részlet, amit Morella a nála eltöltött idő alatt elrendezgetett. Indítékként Morella a szerelmet hozza fel: Dávid évek óta szerelmes belé, és féltékenységből illetve az elutasítás fájdalma miatt követte el ezeket. Látta, hogy Morella készül újra összejönni Krisztiánnal, így megfenyegette Krisztiánt, hogy megöli, ha nem hagyja békén Morellát, de a fiú nem vette komolyan, így az exeit kezdte el eltenni láb alól szépen sorban, és mikor végső elkeseredettségében már nem tudott mit tenni, elrabolta Morellát, a házában fogva tartotta és megölte Krisztiánt, aki segíteni próbált volna a lánynak. Dávid érti a vádakat, és látja, hogy minden teljesen logikus, mindent elrendezett Morella, amíg ő nem látott a rózsaszín ködtől, ám nem érti, hogy miért vele teszi ezt Morella. És itt jön be újra az álom, ugyanis kiderül, hogy az a bizonyos lány a kiránduláson Morella volt (azóta persze rengeteget változott, festette a haját stb.). És azóta figyelte Dávidot, kémkedett utána, és a bosszút tervezgette azért, amiért annyi éven keresztül nem vette észre a fiú. Persze hívja Morella a rendőrséget, feladja a fiút, akit le is tartóztatnak stb.
    Na és akkor most kezdeném a kérdéseket.
    1) Ugye szó volt arról, hogy Dávid antipatikus az olvasók számára. Maga az egész könyv arra épül, hogy a saját bunkósága és nagyképűsége miatt egy lány átjár az eszén és megbüntetni. Azért próbáltam minél ellenszenvesebbnek beállítani, hogy a végkifejletnél őszintén örülhessen az olvasó annak, hogy csúful elbántak vele. Vagyis egy szerethető karakter esetén ilyen végkifejlettel én biztos összetaposnám a könyvet. Ezt figyelembe véve, alakítsam át a karaktert? Legyen szerethetőbb, elfogadhatóbb stb.? Vagy esetleg legyen egy jellemfejlődési íve, hogy például szerethetőként kezdi és egyre inkább elkorcsosul?
    2) Nyelvhasználat: Dávid jellemére tekintettel, a menősködés kifejezésére próbáltam szlenget használni. Ön szerint ezt hanyagoljam? Hogyan fogalmazzam meg szofisztikáltan, hogy irdatlan nagy bunkóról van szó?
    3) A kezdés maga: itt őszinte leszek, mikor kiderült, hogy megnyertem a szerkesztést annyira kétségbe esve próbáltam valami értékelhetőt beküldeni, hogy fogtam és átírtam a már meglévő kézirat elejét: meg is lett az eredménye, eléggé összecsaptam. Volt egy másik variáció, ami az első gyilkossággal indít és magát a bulit, a megismerkedést beszélgetésekből lehet kikövetkeztetni. Viktória, Ön mit javasolna? Legyen inkább in medias res a gyilkossággal elindítva, vagy legyen ez a felvezető? A történet további alakulása ismeretében melyik lenne előnyösebb?
    4) A fókusz: mivel ez egy olyan thriller-krimi, aminek a fő mozgatórugója egy szerelmi szál / szerelmi szálak, Ön mit gondol melyik vonal legyen inkább hangsúlyosabb? Béták jelezték, hogy nem egyértelmű, mit szeretnék kihozni a dologból egy krimit vagy inkább romantikus jellegű könyvet. De ha az egyik szál szinte előfeltétele a másiknak, mit tegyek? Én mindenképpen a krimi vonalat szeretném erősíteni, de mivel elég fontos a lélektani megalapozottság nem akarom, hogy az a szál elvesszen. Mit tanácsol?
    5) Felmerült a kommentek között a földrajzi pontosság, stb. Én olyan ember vagyok, akit ez egyáltalán nem érdekel, szeretek saját szabályokat hozni, saját világot építeni, még ha realisztikus helyszínen is járok. Ön szerint alakítsam át, hogy minden teljesen pontos és hiteles legyen? Ha ezt megtenném meg kellene neveznem Dávid iskoláját, aztán rengeteg olyan dolog kerülne elő, aminek a pontosításával nem szeretnék foglalkozni. Ön szerint hagyhatom így, a szerzői szabadságra hivatkozva vagy inkább egyáltalán ne nevezzem meg a várost?
    Hirtelen így ennyi lenne, remélem nem gyűlöl meg túlságosan. 🙂
    Előre is köszönöm a válaszokat és még egyszer nagyon köszönöm a szerkesztést is.
    Üdv, Adél

  20. Ja, és még valami 🙂
    Hogyan tegyem könnyebben értelmezhetővé a címeket? Mit fed ez pontosan?

  21. Kedves Adél! Kérdezz bátran, amíg kérdésed van, nincs rossz kérdés.:) Én személy szerint nem emlékszem rá, hogy Debrecen említve volt a részletben név szerint, így feltételezem, hogy a Klinikának van ott akkora híre, hogy az ottani hallgatók egyből a városukra ismernek. Ilyenkor, ha el akarsz rugaszkodni a valóságtól, akkor tényleg célszerű nem megnevezni a vidéki várost (viszont akkor a híres szórakozóhelyeit is érdemes átnevezni, hogy más se asszociálhasson rá, aki ismerős arra).

    A kérdéseidet mindjárt végigveszem, elöljáróban annyit, hogy amikor először láttam szerkesztve írásomat, a piros jelöléstől engem is elkapott a szívdobogás és a pánik. Ez természetes, az embernek érzékeny pontja a szövege. Emlékszem, hogy nekem két napomba került, mire egyáltalán végig tudtam gondolni, amit leírva láttam. Elsőre teljesen leblokkolt az agyam. 😀 Semmi esetre se ess kétségbe!

  22. Kedves Adél! Köszönöm az összefoglalót, így azért sok dolog a helyére került. Nem egészen sorban fogok válaszolni a kérdésekre. És ne viccelj, kérdezz bátran, a kérdéseid jók!:)

    A könyv címének a történet egészének ismeretében már van értelme, viszont a latin kifejezést nem fogod tudni lábjegyzetezni egy borítón, és nagyon kevesen ismerik, még a rigor mortis is csak kevesek szókincsében szerepel. Aki nem ismeri, annak nem is lesz figyelemfelkeltő egy könyvesbolt polcán.
    Ha a gyilkosságok és a Patológia körül zajlanak az események, akkor az Algor mortis az első fejezet címeként még elfogadhatóbb lenne lábjegyzettel, viszont ehhez jobban illene az eredeti ötlet, amiben a gyilkossággal magával indítasz. A Dögök itt is jobb választás volt, pláne, ha a holttest előkerülése és az álombeli „ajándékok” is szerepelnek már benne.:) A második fejezet címével nem értettem pontosan, mire utalsz, ez ködösebb volt, helyi szlengnek hat, amit nem feltétlen ismernek az emberek, így fennakadhatnak rajta, hogy mit is jelent.

    A földrajzi pontossággal kapcsolatban a regény világépítése és a hitelessége a fő kérdés. Krimi/thriller zsánerben különösen fontos a hiteles építkezés, és ha a mi világunkban játszódó, realista írásról van szó, akkor ezzel sajnos nem lehet megspórolni a kutatómunkát. Az olvasóknak fel fog tűnni, ha kilóg a lóláb, mivel ők is ebben a világban élnek, ismerik a szabályait, a társadalom működését, ráadásul a zsáner sajátossága, hogy az olvasó az ismert szabályok alapján próbálja kisakkozni, mi is történt.:) Sosem tudhatod, mikor kerül a regényed olyan ember kezébe, aki esetleg ismeri a történet szakmai oldalát, vagy talán az adott városban lakik. Hiteltelennek tűnhet, hogy gimnazisták kutatják a halál okát orvosi előképzettség nélkül, hogy engedély nélkül szöknek be az Igazságügyi Orvostani Intézetbe (az igazságügyi boncolásokat nem a Patológián végzik). Az is lehet, hogy tudni akarják majd, pontosan milyen pszichiátriai betegsége van Morellának és az apjának.
    Ha nem lenne ennyire hangsúlyos az orvosi rész, akkor mindezt jobban el lehetne kendőzni, így viszont lényeges elemmé válnak. Itt jó megoldás lehet, ha a karakterek maguk már orvostanhallgatók, és pl. TDK kapcsán járnak be az Intézetbe, így lehetőségük lehetne ezekkel a holttestekkel foglalkozni.
    Szintén érdekesség, hogy a lány nevét senki nem tudja, még a tanárok sem, pedig a beiratkozáshoz szükség van a személyes dokumentumokra, és akik kezdettől egy osztályba járnak vele, hallhatták, ahogy felszólítják az órákon. Magyar oktatók miért épp olasz beszélő nevet adtak neki? Két tannyelvű gimnáziumba jártak esetleg?

    Az, hogy a város maga meg van-e nevezve, nem feltétlenül lényeges, bár az utcanevek, a szórakozóhelyek elnevezése és hasonló apró részletek jól meg tudják teremteni a valóság illúzióját. Nem kötelező létező helyszínt választanod, de a saját díszletedhez tartanod kell magad. Ez sokszor könnyebb, ha mégis általad is ismert környezetbe teszed a cselekményt. Ha az orvosi egyetemi klinika/intézet fontos helyszín, és az általunk ismert Magyarországon játszódik a regény, akkor óhatatlan, hogy az olvasók Budapestre, Pécsre, Szegedre vagy Debrecenre helyezik fejben a cselekményt.

    A főszereplő antipatikussága is jó kérdés.:) A bosszú-történet szempontjából logikus választás, és tényleg megadhatja a végén a várt beteljesülést, hogy a srác végre elbukik. Azonban fennáll a veszélye, hogy ha az olvasó nem tud vele azonosulni, nem fogja érdekelni a további sorsa, nem lesz kiért végigizgulnia a regényt. Az olvasó a boltban leveszi a polcról, beleolvas az elejébe, aztán könnyen lehet, hogy vissza is rakja.
    Mivel E/1-ben írtad, az ő bőrébe élhetjük bele magunkat, és ez a bőr nem túl marasztaló. Megteheted azt, hogy párbeszédekben, visszaemlékezésekben, vagy bizonyos szituációkban utalsz arra, mennyire bunkó volt évekkel ezelőtt, viszont a jelenünkben már benőhetett valamennyire a feje lágya, talán bánhatja is, amiket művelt. A beképzeltségét, pláne, ha van is mire, megtarthatod, az csak árnyalja a karaktert, de éreztetheted, hogy képes a változásra/fejlődésre. Talán épp Morella lenne az a lány, akit (mindkettejük morbid furcsaságával együtt) képes igazán megbecsülni. Így koppanhat is a végén, talán számíthat is rá az olvasó, de könnyebb kapcsolódnia a karakteréhez.

    A szleng használatával az a baj, hogy néhány év múlva tényleg annyira átalakul, hogy a későbbi olvasók már nem feltétlen fogják érteni, a már elavult kifejezések pedig ma is furcsának hatnak olvasás közben (általában ugyanez a helyzet a popkultúrás utalásokkal is). A karakter bunkóságát, lazaságát nem csak a szóhasználattal, de a viselkedésén, a gondolatain keresztül is érzékeltetheted, mint pl. amikor megnézi magának a buliban azt a lányt.
    Kérdés, hogy mitől ilyen bunkó Dávid? Azon túl, hogy a végződés miatt jobbnak láttad, ha nem szimpatikus. Van ennek oka? A korábbi lelki sérülések nem feltétlen indokolnák, hogy csatakancának nevez egy nőt. Ha alacsony az érzelmi intelligenciája, akkor viselkedhet így, ha magas, akkor inkább empatikussá, nyitottabbá válik. Persze lehet ő egyébként egy zseni attól, hogy az érzelmi intelligenciája a béka feneke alatt van :D, de ezzel megint az antipatikus főhős problémájába ütközöl. Megoldás lehet az is, hogy kifelé esetleg bunkó, de a gondolatai között ez nem jelenik meg, csak a viselkedésében. Ettől felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy minek játssza meg magát?

    A nyitást jól érzed, az eredeti ötlet konkrétabb írói ígéretet tartalmazna.:) Jó volt az első ötlet. Ennyire a regény elején megéri úgy vázolni az alap szituációt, hogy az olvasónak legyen valamiféle benyomása arról, mire számíthat a továbbiakban. Egy hátborzongató gyilkosság, majd utána a besurranva végzett kutakodás az Igazságügyön elég konkrétan lefektetné a történet alapjait. A bulira és az ottani megismerkedésre elejtett megjegyzésekkel is utalhatsz, pl. hogy Morella szeme a holttestet nézve is ugyanolyan izgalommal csillog, mint a buliban, ahol megismerte és belezúgott, de hát ez bennük a közös.

    Az összefoglalás alapján inkább orvosi kriminek/thrillernek tűnik, mint romantikus történetnek, hisz bár a gyilkosságok mozgatórugója egy szerelmi bosszú, mégsem a két szereplő kapcsolatának alakulása hajtja előre az eseményeket. A szerelmi szál teljesen elfér mellékszálként, aláfestőként. Amíg a történet fő fordulópontjai nem arról szólnak, hogy összejönnek-e, vagy hogy hogyan alakul a kettejük kapcsolata, hanem egyfajta morbid versengésről, amit fentebb is írtál, hogy melyikük esze vág jobban, addig a fő szálad a nyomozásé.:) Ehhez arra kell figyelned, hogy a fő cselekmény a gyilkosságok és a kihívások mentén haladjon. Eközben nyugodtan lehetnek beszúrt jelenetek, lehet egy íve annak, ahogy Dávid tényleg beleszeret Morellába, vagy hogy egyre durvább dolgokba megy bele a lány kedvéért, mint pl. a falazás a gyilkosságok kapcsán.

    Amit ugyan nem kérdeztél, de olvasás közben felmerült még bennem, hogy milyen korosztálynak szánnád ezt a történetet? Mert a regény jelen üzenete ezzel a véggel az, hogy a bunkó tinédzserek megérdemlik, hogy lecsukják őket, míg egy viszonzatlan szerelmű, elmebeteg gyilkos méltó bosszút áll rajtuk. Egy ilyen végződést idősebb karakterekkel felnőtt olvasók jobban elfogadnak a thriller zsánerében, a fiatalabbak számára zavaró lehet, hogy megtörik a világ igazságosságába vetett hit.

  23. Kedves Viktória!

    Köszönöm szépen a hosszú választ 🙂
    Nem tudom, hogy ennyire megtévesztő vagy ennyire pontatlan lettem volna, de én debreceni vagyok 😀 Itt születtem, jelenleg itt élek és az orvosin tanulok, szóval kicsit furcsa, hogy mindenki Debrecenről meg a kórboncnok és a patológus közötti különbségről beszél. Ha minden jól megy igazságügyis leszek, pontosan tudom, hogy mit csinál 🙂 Nyilván pontosabbnak kell lennem a jövőben, csak azt nem tudom még, hogyan fogom Dávidot és Andrist beregisztrálni a HÖK-nél. 😀 Amúgy regényben ki van fejtve Morella betegsége, még a mérget kimutatási eljárása is szerepel, csak gondoltam ez nem része a rövid összefoglalónak. Egyébként sokat gondolkoztam rajta, hogy esetleg beemelem őket az egyetemi életbe és tényleg orvostanhallgatóként jelennének meg Ez nekem is egyszerűbb lenne, hiszen most én is benne vagyok a dologban, lehet tényleg ez lesz belőle. Az Algor mortis egyébként fejezetcím, nem is akartam borítóra tenni. A halál beálltának fázisai egységek a könyvben és azok az egységek vannak felosztva számokkal alfejezetekre. Az utolsó egység a Decompositio (bomlás). Ebben az esetben sem hagyhatom meg őket?
    Igen, azzal nekem is problémám van, hogy hogyan is jutnak be pontosan az igazságügyre, mert őrzik, mint a Szent Grált, meg videókontroll meg éjjeliőr, agresszív portásbácsi minden játszik. Azt láttam az egyedüli kivitelezhető megoldásnak, hogy Morella korábbról ismeri az egyik orvost (Morella anyja is orvos) és ő segít neki bejutni. Sőt, ez a TDK-s dolog egészen elgondolkodtató, futhatna az egész ilyen címszó alatt.
    Morella neve pedig Edgar Allan Poe azonos című novellájának főszereplője miatt ragad rá. Ugyanolyan bizarr a lány, becenév és gúnynév egyben. Tudják a valódi nevét, de inkább ezt használják. Volt olyan osztálytársam általánosban, akit mindenki, végig Kicsinek hívott és én körülbelül hetedikben jöttem rá, hogy ja, ő amúgy Márk. De például Dávid nem is fogja megtudni a rendes nevét. Ezt megint az egyetemi légkör jobban alátámasztaná, nincs olyan sok hely, ahonnan megtudhatná a valódi nevét. A nyitást egészen biztos, hogy vissza fogom írni, én is éreztem, hogy ez sokkal gyengébb. Dávid és az ellenszenvesség. Kisit visszafogom majd, hogy ne legyen annyira szemétláda, de én annyi könyvet olvastam ahol azt vettem észre, hogy a főszereplőnek konkrétan nincsen egyénisége, mert annyira azt akarta az író, hogy bele tudjam élni magam, hogy egyszerűen nem is volt főszereplője. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik a rossz fiúval azonosulnak szívesebben, mint a tinilánnyal, akinek egyetlen vágya, hogy valaki végre összejöjjön vele. Szóval ez nekem ilyen személyes perverzióm, mindig gonoszak a főszereplőim (mondjuk többek között ez is magyarázhatja, hogy miért a fiókban vannak, nem a könyvespolcon). A célközönség, pedig lehet bárki, akinek beveszi a gyomra. Mindenképpen idősebbekre (tizenhét +) gondoltam, de én már örülnék annak, ha egyáltalán lenne közönség. Köszönöm szépen a tanácsokat, nagy valószínűséggel mindet megfogadom majd. Összességében mit gondol, Viktória? Ha átdolgoznám lenne benne fantázia? Érdemes lenne esetleg jövőre elküldenem a Mosásra? Megéri vele foglalkozni? A könyvvel magával és úgy általában az írással?

  24. Kedves Adél! Azt hiszem, az a mindenki csak én voltam. Mivel nem ír az ember ok nélkül regényt Debrecenbe, a Klinikára meg főleg nem, így alapból én is azt feltételeztem volna, hogy ottani orvostanhallgató lehetsz, ha nincs az ódon patológiaépület meg a pszichiátriai sikolyok, amik miatt elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem. Én nem vagyok orvos, nekem másféle kötődésem volt ezekhez a dolgokhoz, és inkább csak személyes emlékek alapján írtam, amit írtam. Nyugodtan hagyd figyelmen kívül.

    Mivel én is épp egy olyan regényt tervezek, aminek egy (másik) egyetem a helyszíne, így a helyszín pontos vagy nem pontos leírása nálam is aktuális kérdés. Nekem az a filozófiám (realista regény esetében, persze), hogy ameddig a konkrét épület konkrét helyiségéről van szó, addig lehetőleg az utolsó villanykapcsoló helye is stimmeljen (ha arra járna valaki, akár ellenőrizhesse is). Viszont ha a kitalált szereplőnek pl. az irodájáról van szó, akár egy plusz folyosót vagy ajtót is odaírok, hogy az viszont ne legyen beazonosítható.

    “Az, hogy a város maga meg van-e nevezve, nem feltétlenül lényeges” – Személy szerint mindig örülök, ha egy regény egy magyar városban játszódik, amely város nem Budapest. Elvégre, Magyarországon sem csak BP létezik 😀

  25. Kedves Adél! Kitartást kívánok, én Szegeden jártam végig ugyanezt (nekem valószínűleg a JATE Klub lett volna gyanús), már csak ezért is közel érzem a történetet. 😀 Mindig megörülök, ha orvosis vonatkozást látok.

    Nagy egységek címeiként már maradhat a latin lábjegyzettel ellátva, sőt, ha egyszer végigveszik a karakterek is valahol az elején a hullajelenségeket, akár egymás vizsgáztatása közben, akkor gyorsan tisztázódik is, hogy miről van szó.:)
    Az egyetemista karakterek azért is könnyítenének a helyzeteden, mert akkor fel sem merülne, hogy gimnazistáknak szánod YA krimi/thrillerként a regényt, ott lehetnének még korcsoport problémák belőle, részben a végső üzenet miatt is.

    A főszereplő kedvelhetősége és az, hogy ő amúgy egy negatív karakter, nem feltétlenül üti egymást, de a karakterábrázolás szempontjából nem érdemes pusztán bunkónak és visszataszítónak beállítani a történet legelején.
    Hús-vér, komplex karakterként (akinek negatív és pozitív tulajdonságai egyaránt vannak) egy Dextert vagy egy Dr. House-t is kedvelnek az emberek, de animékből pl. a Death Note-ból Light karaktere sem egy szent. Viszont ha megfigyeled, nekik mind-mind van valami olyan tulajdonságuk, céljuk, amivel könnyen lehet azonosulni. Feltételezem, hogy azok a negatív karakterek, akikről olvastál, és akik annyira közel kerültek hozzád, hogy mintaként szolgálnak, szintén megfogtak valamivel és behúztak a saját történetükbe. Az egyik szerkesztőnk nagyon jó cikket írt a témában a blogján, amit amúgy csak ajánlani tudok, rengeteg egyéb témát is érint.:)
    http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2016/11/hogyan-tedd-fohosod-kedvelhetove-es-ez.html

    Az írással mindenképp megéri foglalkoznod, ösztönösen jól ráérzel bizonyos dolgokra, a többit pedig gyakorlással mindig lehet fejleszteni.:) Szokták mondani, hogy egy rosszul megírt kéziratot mindig lehet javítani/újraírni, míg a semmivel, bármilyen jó az ötlet az író fejében, nem lehet dolgozni.
    A történetedben van fantázia, és bár a pályázattal kapcsolatban továbbra sem mondhatok semmit, mindenképp megéri megpróbálni összeraknod. Rengeteget lehet tanulni pusztán azzal is, hogy végigírod a kéziratot, félrerakod kicsit “hűlni”, hogy eltávolodhass a szövegtől, aztán előveszed megszerkeszteni.:)

  26. Kedves Adél!
    Valahogy éreztem, hogy egy szakra járunk 😀 Amikor patológiám volt a gyakvezetőmmel megbeszéltem, hogy bemehessek boncolni, így általában reggel hatra már ott voltam. A legtöbb helyen délelőtt van boncolás, délre már elcsomagolnak mindent.
    Szerintem az igazságüggyel is meg lehet ezt beszélni. Nem tudom mennyi személyes tapasztalatod van, de nekem ebben az évben volt ez a tárgyam és teljesen másmilyen a helyzet, mint amit a CSIben és társaiban látunk. Az igazságügyis itthon nem nyomoz. Csak megállapítja a halál lehetséges okát és nem érdekli (hivatalosan) ki követte el. 🙁
    A kutató munka a legjobb az egész írásban. Én pl. a gyermekpszicihre vettem fel az egyik gyakorlatomat, hogy jobban megismerkedjek ezzel a világgal és lehet negyed annyi karakterem sincs rendesen leütve, mint kellene, de nagyon hasznosan telt az a hetem.
    Kitartást a könyvhöz (és a vizsgaidőszakhoz)! Azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e megírni, beküldeni a pályázatra, nem lehet százszázalékos magabiztosággal is kijelenteni bármelyik végletet. Ha te érzel benne fantáziát és szereted csinálni, akkor ez a lényeg (és ne érdekeljen, hogy más beleköt abba, a főszereplőid mikor és hol buliznak és nem alapoznak Klinika előtt, hanem egy vagyont otthagynak 😀 ) Ezek a te szereplőid, a te történeted! Hajrá 🙂

  27. Átlagos mennyiségű módosítás. Az első, nyers változat sosem jó.

  28. Kedves Viktória!
    Nagyon hálás vagyok a tanácsaiért és hihetetlenül örülök, hogy Ön szerkesztette a részletet. Köszönöm az idejét, a szakértelmét és a bátorítását.
    Üdvözlettel,
    Adél

  29. Kedves Fanni!
    Köszönöm a jókívánságokat, neked is kitartást a vizsgákhoz! 🙂
    Adél

  30. Kedves Adél! Köszönöm, hogy olvashattam.:) Kitartást a vizsgákhoz, és további jó írást kívánok!