Szélesi Sándor interjú

Szélesi Sándor interjú

Szélesi Sándor  30. regénye a Könyvfesztiválra megjelent Kincsem című, romantikus történelmi regény. A szerző elrepít bennünket a 19. század végére, megmutatja a lovik és lótenyésztők világát, és egy gyönyörű, meglepő szerelem történetét.

A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett

*

A Kincsem kereken a 30. megjelent regényed, egy történelmi regény, miközben a nevedhez főként a sci-fi és a fantasy kapcsolódik. Milyen volt tenni egy kitérőt a történelmi regények világába?

Történelemtanári diplomát szereztem, tehát nem ismeretlen a terep számomra, illetve tizenöt éve már írtam három misztikus történelmi kalandregényt, amely az ősmagyarság ötezer évvel ezelőtti világában játszódik. Be kell vallanom azonban, hogy ez új kihívás volt, egyrészt mert a tizenkilencedik század második fele eddig nem tartozott az érdeklődési körömbe, ott sokkal inkább az ókori görög világ és a felfedezések kora szerepelt; másrészt valahol mégiscsak egy romantikus sztori kerekedett ki a számítógép monitorán előttem. Ilyet eddig csak filmforgatókönyvnek írtam, regénynek nem. De ahogy egyre mélyebbre süllyedtem ebbe a bájos korba, és egyre inkább megismertem a szereplőim valódi arcát, megtaláltam benne a kalandot és a szépséget is.

Évekkel ezelőtt egy filmhez kezdtél anyagot gyűjteni Kincsemről és Blaskovich Ernőről. Emlékszel, hogy milyen élmény volt rátalálni Blaskovich és Szabó Karolina szerelmi történetére? Egyáltalán, mennyi információd volt róluk elsőre? Azonnal „megszólított” ez a páros?

Szabó Karolina titokzatos személyiség, tizenhat évesen találkozott Blaskovich Ernővel, húsz évesen költözött be a Kincsem-palotába, és innentől kezdve eltűnt szem elől. Egy-két darabban még játszott a Népszínházban, de eztán csak az 1930-as visszaemlékezésekből tudunk meg róla apróságokat. Egyetlen egy képet találtam róla, illetve a szüleinek csak a nevét ismerjük. Rejtélyes nő, ahogy rejtélyes volt a kialakuló szerelem is Ernő és Karolina között.

Vicces, de az első reakcióm a bosszúság volt, aztán a kétségbeesés. Történelmileg hiteles akartam lenni, de hogyan jelenítsem meg egy olyan szerelem kialakulását, amelyről semmit nem őrzött meg az emlékezet? Ez kétségbeejtő. De aztán kibontakozott előttem ennek a két különleges embernek a személyisége, és ebből szárba szökkent az a történet, amely a csodakanca mellett a regény fő szálát alkotja.

A blogodon írtad, mennyire keveset őriz meg a történelmi emlékezet azokról a férfiakról, akik 19. század végén a lótenyésztést felfejlesztették Magyarországon. Hol, hogyan találtál végül anyagokat róluk és Szabó Karolináról?

Karolináról színházi kritikákban elvétve, ezekről a férfiakról pedig a Vadász- és Versenylap hasábjain. Ez egy hetilap volt, amely elsősorban a lóversenyekkel és a vadászatokkal foglalkozott, de társasági eseményekről is közölt néhanap beszámolót. Nagy segítség volt néhány, a századfordulón vagy kicsit később született mű. Krúdy Gyula színes leírásai a fővárosi életről, Török Ferenc visszaemlékezései vagy éppen Hoeller Móritz Kincsemről és a Blaskovich-lotról írott könyve.

Sokat kellett kutatnom a Szabó Ervin könyvtár olvasótermében. Volt, hogy egy színdarabra csak 1878-as, kézzel írott változatban akadtam rá. Izgalmas munka volt, de rettentő kimerítő mindent kézben és fejben tartani. A mindennapi élet apróságait ilyenkor elfelejti az ember – tökéletesen hoztam a szórakozott író karakterét regényírás közben.

De visszatérve a főszereplő férfiakra: méltatlanul megfeledkeztünk róluk. Ők a szívüket, lelküket beleadták a magyar lótenyésztés felfuttatásába. A Monarchiában az 1870-es években két és félmillió ló volt, tehát nem kis területről van szó. Becsületes, elveikhez ragaszkodó urak voltak, és bár sok mindenben nem értettek egyet, közösen dolgoztak az ország felvirágoztatásán. Komolyan megkedveltem őket. Ezzel együtt ha valaki rájuk akar keresni a Ki kicsoda?-típusú lexikonokban, akkor bizony nem fogja megtalálni őket. Pedig annyi-annyi kaland fűződik hozzájuk. Tudja valaki például, hogy Batthyány Elemér meg szerette volna honosítani a léghajózást Magyarországon?

A könyvben megjelenő karakterek többsége valóban létezett – könnyebbséget jelentett neked, hogy olyan emberekről írtál, akiknek a tetteiről találni (valamennyi) feljegyzéseket, vagy megkötötte a kezed, hogy valaha volt embereket kell regényhőssé tenni?

Három vagy négy olyan mellékszereplő van csupán az egész könyvben, aki nem létezett. Mindenki más igen: a grófok, bárók, hercegek valódi történelmi személyiségek, a regény eseményei ténylegesen megtörténtek. A versenyek, bálok, vadászatok egy-két apróságtól eltekintve tényszerűek, ahol változtattam, ott csupán azért tettem, hogy a jelenet izgalmasabb legyen kicsit. Egy társasági beszélgetésben például azon szörnyülködnek, hogy Podmaniczky báró agarait megmérgezték, és csak két kis kölyök maradt életben. Ez is valóban megtörtént.

Megismerni a valódi karaktereket, az volt nehéz. Amikor már elkezdtek – úgymond – élni a fejemben, és a regény lapjain, akkor már könnyű dolgom volt. Hihetetlen sok sztori van a korszakból, pont az bizonyult a legnehezebbnek, mit teszek bele a regénybe és mit nem. Ezek a figurák mind regényhősként éltek… Tigrisvadászat Indiában, felfedezőutak Afrikában, párbajok a becsületért… A végtelenségig lehetne sorolni.

Blaskovich Ernő és Szabó Karolina nem az egyetlen furcsa páros ebben a történetben. Megjelenik a háttérben egy másik, nagyon izgalmas szerelmi szál is, amiből, ha jól tudom, talán regény is lesz egyszer. Mesélsz erről egy picit?

A korszak tele van nagy és fájdalmas vagy éppen csodás szerelmekkel. Az 1870-es évek egy bájos kor: még élnek a régi úri világ szabályai. Nem egy szerelmi történet villan fel Blaskovich Ernő és Szabó Karolina története mellett. Batthyány Elemér rövid lángolását éppen csak fel tudtam skiccelni, de így járt Festetics Tasziló is, aki akkortájt már kitartóan próbálkozott a pápánál, hogy a szerelmét, a monacói hercegnét, egyházi jóváhagyással is elválasszák férjétől. Ez a sztori, illetve Festetics Tasziló különleges személyisége annyira megfogott, hogy elhatároztam, erről fog szólni a következő kötet. Egy része párhuzamosan játszódik a Kincsem-sztorival, úgyhogy aki a Kincsemben főszereplő, az ott megjelenik majd mellékszereplőként. Egy-két jelenet meg is ismétlődik, csak más szemszögből látjuk majd a történteket. Izgalmas lesz megírni.

Ezzel együtt azonban tervezek egy harmadik regényt is, amely a korszak legdrámaibb és szerintem a legfélelmetesebb szerelmi kapcsolatáról szól. A boldog és bájos 1870-es évekből tehát el fogunk jutni a kaotikus és tragikus 1880-as évek végéig. Annak a szereplői már szintén felvillannak a Kincsem-regényben, de hát ekkor még nem is sejtik, milyen tragikus vég felé halad a sorsuk.

A blogodból tudom, hogy megnézted a Kincsem című filmet. El tud az ember vonatkoztatni, ha olyasmiről néz játékfilmet, amit ő maga is ismer? Lehet akár jól szórakozni is a moziban, vagy állandóan az jár az ember fejében, hogy ő milyen anyagokat talált a témában?

Huh. A film első negyed órájában azt mondogattam magamnak, “nyugi, Sándor, ez nem Kincsem-sztori, lazíts!”. Merthogy tudni kell, Herendi Gábor alkotása egy kalandfilm, semmi köze a valódi eseményekhez vagy éppen a történelmi tényekhez. Konkrétan a valósággal való egyezése nulla. A címe csupán jó marketingfogás. Na, erről a pontról kellett elrugaszkodnom fejben, hogy élvezni tudjam a Kincsem-mozit, mint egyszerű kalandtörténetet. A szereplők egyébként remek alakítást nyújtanak, a jelmezek, ruhák, a zene csodás. Nekem kicsit fáj, hogy nem szerepel Sissy a filmben Ferenc József oldalán, de ez legyen az én nyűgöm. Tőlem kapott a könyvben pár jelenetet…

Mi a következő írói terved? A Kincsem nagyon intenzív kutatási és írási időszaka után folytatod hasonló történelmi regény(ek)kel, vagy más történet, más műfaj vonz most?

Nem tagadom, pihennem kell. Most egy filmsorozaton dolgozom, ez egy másik kaland, másfajta megközelítést igényel, és míg regényt az ember egyedül ír, a filmes megbízások leginkább csapatmunkák. Ha ezen túl vagyok, még mindig nem akarok történelmi regénnyel foglalkozni. “Lazításképpen” egy könnyed fantasy krimit írok, amely a mai Budapesten játszódik, varázslényekkel és népmesei szereplőkkel nyakon öntve. A fele már ősszel elkészült, és írás közben én is jól szórakoztam: a főszereplőm egy Bercel nevű, mogorva nyomozó, aki nyomozóként a Teve utcai Meseőrségben teljesít szolgálatot, egyedüli emberként megannyi mágikus lény között. Ez egyrészt frusztrálja, másrészt nem nagyon tud mit kezdeni tinikorba lépő lányával… Ehhez jön hozzá egy képtelen ügy: elrabolják a Margit-híd alatt csövező nyolc méter magas trollt. Az ügy szálai egészen az öreg király környezetéig felérnek, úgyhogy Bercelnek nincs könnyű dolga…

*

Szélesi Sándor
Többszörös Zsoldos-díjas író, akinek a Kincsem a 30. megjelent regénye. Történelem szakon végzett az egyetemen, regényei mellett filmforgatókönyveket, novellákat ír. Művei egy részen Anthony Sheenard néven jelent meg.
Kövesd a szerző Facebook oldalát!
A szerző blogján olvashatsz még a Kincsemről és más köteteiről is.

*

Szélesi Sándor: Kincsem

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…

A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Balskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.

Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.

Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 1.0/10 (2 votes cast)

Leave a Comment