Tavi Kata: Az utolsó zenész

A sötét hajú lány az eget bámulta. Olyan mozdulatlanul állt, mintha nem is lenne igazi, hanem egy ügyes grafikus vetette volna papírra az alakját és a fehér szárnyakat. – Hé, Angyalka, hallasz? – a játékos, határozott hang a közelből érkezett, de válasz nem érkezett rá. – Ne játszd az eszed, szivi, tudom, hogy észrevettél. Engem…

Olvass tovább

Írástudó Íróiskola – Alapozó kurzus

Szeretnéd megtudni, hogy milyen írástechnikai csiszolásra van szükséged? Kíváncsi vagy, milyen kulcselemeket figyel egy szerkesztő, amikor értékel? Akarod tudni, hogyan boldogulj íróként? Ha a válasz igen, akkor itt a helyed! Tanulj egy nagy kiadó szerkesztőitől! A kurzus időtartama: 8 hét Mivel sokaknak családja van, mások pedig a vizsgaidőszak izgalmait élvezik ilyenkor, ezért a visszajelzések alapján…

Olvass tovább

Ferenczi Szilvia: Őszapó

Kora őszi délután volt.Jókedvű fütyörészés hallatszott az egyik erdei ösvény felől, ahol egy barna kabátos kis lény söprögette a lehullott faleveleket. Pentele volt az,egy avarmanó. A fák ágain a levelek különböző színekben pompáztak, a lehullottak pedig avartakaróként terültek el a földön. Az avarmanók ezeket söpörték össze, és ők segítettek az erdőben élő kisebb állatoknak is….

Olvass tovább

Borítótervezés

A következő hónapokban számos nagyszerű magyar regény várható. Megszokott dolog minálunk, hogy bevonjuk a borító tervezésébe a kiadó körül lévő kreatív fiatalokat is, hiszen a tehetségeket mindig érdemes kiemelni. Most is van lehetőség borítókat tervezni. Az adott pályázat mindig az írók Facebook oldalán fut, itt csak egy gyűjtő hírt közlünk, hogy mikor melyik  szerzőnkhöz érdemes…

Olvass tovább

Kapás Melitta: Lúselom rózsája

Az Egy Templomának tornya erőt és biztonságot sugárzón magasodott az ég felé, mint egy hűséges őr, aki vigyáz a rábízottakra. Óvón szemmel tartotta a lovászgazda zsúptetős istállóit, a Bonkár folyón átívelő keskeny kőhidat, melynek repedéseibe repkény kapaszkodott, a folyóra telepedett malmot a korhadt lapátjaival és békés zúgásával, a patakmód kanyargó lúselomi főutca poros folyamát. A…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Vajákosok

Éktelen lárma tört ki a műhelyben. A féleszű Petron fejhangon rikácsolt, mint egy álmából felvert madár, és a zajok alapján dobogott és csapkodott is maga körül. Gavron ösztönösen behúzta a nyakát, de mégiscsak fülelt, hogy kihámozza a szavakat a hangorkánból. – Lányoknaktilos, tilostilostilos, lányoknaktilos! – szajkózta a férfi. Születésekor a vének túl keveset mormoltak el…

Olvass tovább

Irodalmi Kávéház: Műfajok és zsánerek

Hamarosan jön a következő mese- és regénypályázat, így talán érdemes tisztázni pár fogalmat. Pár éve fordult elő velem, hogy egy fiatal lány azt mesélte, hogy drámát ír, és elismerően megdicsértem, nahát, ez mennyire nagyszerű ilyen fiatalon. Elkezdünk a cselekményről beszélgetni, és némi gyanú támadt bennem, hogy az adott történeti ívet kissé nehéz lesz színpadra vinni,…

Olvass tovább

Rácz-Stefán Tibor: Sárkánytetkó

(Figyelem, az írás 16 éven felülieknek szól. Ha fiatalabb vagy, kattints, és menj tovább. A szerk.) *** – Először vagy itt, mókuska? Naná. Rá van írva az arcomra, az tuti. Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire zavarban. Mégiscsak egy meleg szaunában vagyok. Hetek óta kerülgetem a helyet, próbálom feltérképezni, és bátorságot gyűjteni, hogy bejöjjek,…

Olvass tovább

Csobán Zsuzsa: A pesszimista giliszta

Egyszer volt, hol nem volt, született egyszer egy radírgiliszta. Ez a radírgiliszta olyan hosszú volt, hogy Kati, aki készítette, kétszer az ujja köré tudta csavarni. Pár perc múlva született még egy, aztán még egy. A harmadik olyan hosszúra nyúlt, hogy Kati akár háromszor is körbe tudta volna pici ujja körül tekerni, ha ezzel foglakozik, de…

Olvass tovább

Zakály Viktória: Június 31.

Kedves Szüleim, Barátaim, Osztálytársaim és Tanáraim! Most baromira meg vagytok lepődve, mi? Szinte látom a riadt tekinteteteket, a hatalmas kérdőjeleket lógni a fejetek felett, mint valami ócska képregényben, de már késő! Úgysem tudtok már semmit sem tenni ellene. Én döntöttem így, én akartam, hogy így legyen! Hagyjuk a fenébe az egészet… Minek magyarázkodok? Nektek? Pont…

Olvass tovább

Pusztai Andrea: A sorsszövő

Egy nagy, elnyúlt száj közeledett felé a félhomályban, sokkal sötétebb volt a mélye, mint a legmocskosabb bűnnek. Belenézett a sárga fogak ölelte mély üregbe, vonzotta a tekintetét. A száj pedig közeledett, szomjasan bekapta a fejét, nyálkásan rátapadt puha meleg érintéssel, és kiszívta belőle a létet.  ***   Jesabel. Ezt a nevet mondogatta magában. Aztán a…

Olvass tovább

Herbert Márta: Már a jövő sem olyan, mint régen

Kata elégedetten lépett ki az utcára, most már biztos volt benne, hogy hamarosan minden rendbe jön. Angyalka, az asztrológusa soha sem tévedett, és ha azt látta a csillagokban, hogy a napokban találkozni fog azzal a férfival, aki a még csak álmaiban létező gyerekének az apja lehet, akkor az így is lesz. Kata megrázta hosszú, szőke…

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Budapest light

A Publik. Azért szeretek itt lenni, mert ugyanolyan, mint a város. Nem visz el egy álmagyar borospincébe vagy valamilyen műanyag vadnyugatra, ugyanaz a sima por és napfény kavarog a székei és asztalai között, ami odakint. Most persze napfény nincs, mert este kilenc van, de a Publik így is jó. Érzem a karommal a vastag faasztal…

Olvass tovább

Kozári Dorka: A tűzcsap

A tűzcsap a játszótér mellett állt, évek óta nem használták a tűzoltók, így semmi más dolga nem volt, mint hogy a teret szemlélje. A kikopott fűnek nem sok figyelmet szentelt, sem a gumiabroncsokkal körülrakosgatott, kornyadozó virágoknak, őt csak a játékok érdekelték: a mászókák, amelyek úgy csavarodtak ki a földből, mint egy zománcozott dzsungel különös növényei,…

Olvass tovább

Pados Anikó: Egy csipetnyi cukor

A kávéfőző halkan szörcsögött. Ujjaim a pulton doboltak, minden lecsöpögő cseppre egy ütem jutott. A nyár már a hajnalt is felhevítette, fülledt sóhaja ott pihegett a vállamon, és izzadságcseppeket gördített végig a gerincem árkán. Az ablakpárkányra ültetett fűszernövények bánatosan lógatták fejüket. Megszántam őket, és a kannáért nyúltam. Félrehajtottam a leveleket, és vizet öntöttem a cserepekbe….

Olvass tovább