Fejes Szonja: Az elfeledett
A fát bámultam, ami az elhagyatott állomásépület belsejéből nőtt ki, átbújva a roskadozó tető cserepei között. Neki volt ereje hozzá, hogy utat törjön magának – gondoltam, miközben lehajoltam Vakarcshoz, és lekapcsoltam a nyakörvéről a pórázt. – Na, menj, legalább te légy szabad! A foltos kis terrier boldogan iramodott el, alig látszott ki a fűből. Itt…