Minna Hoderin: A Nyolcadik Amulett -1.

A katona leugrott a lováról, és odasétált a tábortűzhöz. A többiek már megtisztogatták szablyáikat a lángok fényénél, és komoran figyelték az egyre sűrűsödő sötétséget. A hatalmas ütközet után már elengedhették volna magukat, ám a kopasz, kreol bőrű igabar harcosok szeme riadtan villogott a félhomályban. Próbáltak vigadozni, borral, élelemmel és táncosnőkkel ünnepelni a győzelmet, a felcserek…

Olvass tovább

Demi Kirschner: A Jana Robins Ügy -1.

Jana vásárlási ösztöne fejletlen volt. Ajándékot akart venni az apjának és Griffinnek, de a pláza harsány színeitől már negyed óra elteltével káprázott a szeme, a háttérből szóló karácsonyi dalok mintha egy sláger automatából szóltak volna, és annyi vásárló mászkált a polcsorok között, hogy a túlzsúfolt is szelíd jelzőnek számított. Végigjárta a drogériákat, a kiegészítős butikokat….

Olvass tovább

Lezárult az előszűrés

Tegnap lezárult a II. Aranymosás mese- és regénypályázat előszűrése, ez a négy lépcső közül az első, melyen át kell jutnia egy műnek. (A többi lépcső: 1. lektor, 2. lektor, Katona Ildikó kiadóvezető döntése.) Az előszűrők 196 művet utasítottak el, főleg a nyelvi szint alapján. Itt nem a formai hibákat nézték pl. szóköz hiánya, kis helyesírási…

Olvass tovább

Bessenyei Gábor: Az Intézet – Öregszív – 1.

„Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált?  Virágok közt feküdni lenn a földön,  s akarsz, akarsz-e játszani halált?”   I. fejezet  Idegen otthon  Egy… Félix egy szeptemberi délután érkezett az Intézetbe, és ahogy megállt a bejárati kapu előtt, rögtön a gólem jutott eszébe, aki miatt lényegében odakerült. A lény éjszaka látogatta meg. Testén…

Olvass tovább

Felkai Ádám: Gengsztertanonc – 1.

Első rész: A sóvágói banda   I.: Gengszterek, várak és esernyők   1.   ― Elnézést, ön gengszter? ― Kérdezte Pocskovics Kornél. A megszólított, Fejsze,a Szindbád egyik sötét bokszában üldögélt.Az asztalon a máskülönben hatalmas sörös krigli úgy törpült el előtte, ahogy kútkáva a hegy árnyékában.Fejsze szomorú,táskás kutyaszemét a söréről Kornélra emelte. Kornél szája bíztató mosolyra…

Olvass tovább

Marcus Lord: T, mint Testvériség

Néha az jut eszünkbe: vajon ki vagyok én? Olyankor történik ez meg velünk,  amikor olyasmit cselekszünk vagy gondolunk, amitől megdöbbenünk; amit nem hittünk volna magunkról; ami után önkéntelenül felmerül a kérdés: ez valóban én lennék?  S ha nem, hát ki volt ez?   Mi van akkor, ha olykor valóban nem önmagunk, hanem valaki, valami más…

Olvass tovább

Rácz Tibor: A gyilkos áldozat

Prológus Amikor a szekrényemhez értem, beraktam a hátizsákot, a pisztolyt pedig a farmerembe helyeztem, úgy, hogy eltakarja a bő pulcsim. Éppen bezártam a lakattal a szekrényt, amikor valaki megkopogtatta a hátam. Hátra sem kell fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ki az. – Helló, szépségem. A te videódra vertem egész szünetben. Állítólag mindenkinek megvoltál, csak nekem nem….

Olvass tovább

Marco Caldera: Szin markában – 1.

Aziznak felpattant a szemhéja. Nem csupán hétköznapi egyszerűséggel kinyílott, hanem olyan hirtelen vágódott fel, amilyen csak ócska horrorfilmekben látható, midőn a mozi zombija életre kel, hogy a következő pillanatban legyilkolja szeretett hozzátartozóit. A férfi kinézete és lelki egyensúlya ugyanilyen híven tükrözte egy élőholt bolondos jókedvét: arca gyászosabb látványt nyújtott, mint egy elárvult kiskutya, hangulata komorabbnak…

Olvass tovább

John Leriel: Scholomance – 1.

Első rész Róka Szabina   1. Szabina rettegve húzta össze magát az apró szekrényben. Semmi mást nem látott, csak az ajtók közt beszüremlő, vékony fénysávot. Megrémítette. Hiába kerülte szemeivel, a fény vonzotta tekintetét, a félelem pedig amúgy is minden mást elhomályosított. A rés mögül beszűrődő zajok emlékeztették, mi várja, ha elhagyja búvóhelyének vélt vagy valós…

Olvass tovább

Irodalmi Kávéház: az Aranymosás oldal céljáról

Pár szót beszéljünk a pályázat szakmai és lelki részéről. Úgy gondolom, az írás, a kritika írása és a szerkesztés három különböző készség. Aki tud írni, nem feltétlenül képes megfogalmazni más hibáit, és lehet, hogy csapnivaló szerkesztő, mert ráerőlteti a saját stíljét másra. Akinek éles a szeme, és jól véleményez, nem biztos, hogy a saját írásában…

Olvass tovább

Mason Murray: Visszatérő végzet

1 A zuhanyrózsából forró vízcseppek ezrei zúdultak a testére. A kabint pillanatok alatt elöntötte a forró gőz, de ettől csak gyorsabban áradt szét benne az adrenalin. Legszívesebben énekelt volna, teli torokból és hamisan, de nem akart nagy zajt csapni. Beérte a halk fütyörészéssel, miközben a finom illatú női tusfürdőt masszírozta a bőrébe. Az együttlét emléke…

Olvass tovább

Tavi Kata: Sulijegyzetek – 1.

Ha visszagondolok a tavalyi évre – az első évemre a gimiben –, leghamarabb az jut eszembe, milyen zűrös idők vannak mögöttem. A zűröset nem rossz értelemben használtam. Illetve jó és rossz értelemben egyaránt. Anyu kicsit sem csodálkozik, hogy így érzek, mert totál zűrösnek tart. Mondjuk ennél tudományosabban szokta magát kifejezni, amikor nekikezd a hegyi beszédnek….

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Húsdaráló tér – 1.

1.   Martin Dezmann szorongva ült a MENYI-iroda várótermében. Jobb kezét a felesége fogta, tenyerük izzadsága összekeveredett. Martin nem bírt sem Adimea, sem a lánya aggódó arcára nézni, inkább a többi várakozót figyelte. Egyikükön sem látszott annyi félelem, amennyit ő érzett. A legtöbbjük számára a mérés szükséges formaság volt, csak egy frissebb biztonsági papírért vagy…

Olvass tovább

Bökös Borbála: Szmirkó – 1.

Első fejezet Szmirkó útra kel   A puhavölgyi tündériskola pontban napnyugtakor eresztette szélnek nebulóit. A Becsüs nemzetség leszármazottai pajkosan ugrándozva zúdultak ki a kristálykupolás épületből, és puszta ifjonti csintalanságból ködvarázslatokkal tették csúffá a rivális Imsó törzs fiait. Azok sem adták alább: tollpihe förgetegeket bűvöltek rájuk, ezért aztán jó néhány erdőhossznyi területen igencsak elképedtek a madarak,…

Olvass tovább

Székelyhidi Zsolt Tamás: Az elkerülhetetlen kert – 1.

FÁTUM A szürkület hamuja olyan alattomosan terjengett a nyomasztó vidéken, mint ahogy a hajnali köd fátyla ereszkedik le a hegyek között. Rendkívüli bágyadtság lepett be mindent, de a csend még ennél is szörnyűbb volt. Áthatolhatatlanul és őrjítőn feszítette Androméda elméjét, aki még a saját lélegzetvételét sem hallotta, annyira elszívott minden neszt a levegő sötét némasága….

Olvass tovább