Lektori Hírek

Lektori Hírek

Reméljük, mindenki kipihente magát húsvétkor, és folytatódhat az irodalmi válogató. A lektorok most is lelkesen dolgoznak, keresik a megjelenésre érett műveket.

Lássuk, milyen értékelést kaptak az elmúlt időszakban elolvasott írások:

Jacey Alloray: Érted bolondulok

Érdekes alapszituáció és plasztikusan lefestett nyitójelenet, ami után rejtélyt várna az olvasó. A történet azonban nagyon hamar ellaposodik, nem tartja be a letett írói ígéretet, nem épít a nyitójelenetre. Nem jó a dramaturgiai ív. Sok a logikai hiba a történetvezetésben, illetve a skizofréniának, mint betegségnek is érdemes lett volna jobban utánanézni. Az amerikai környezetben sok apró dolog nincs helyén, pl. vásárlás, étkezési szokások, autók; érezni, hogy a szerző nem ismeri igazán a kultúrát. A fiú karaktere és hangja kidolgozatlan, illetve romantikus regényeknél nagyon fontos a szereplők kapcsolatának felépítése és a kettejük közötti kémia átadása, ami itt nem igazán történik meg. Az írás sajnos negatív lektorit kapott. 

Sárközi Erika Nilla: Nordlys – Északi fény

Az író – egy elnyújtottabb kezdés után – nagyon ügyesen bevonja az olvasót, jól teszi be a horgokat, apró információmorzsákat, illetve szépen átadja az érzelmeket, jól bánik a testérzetekkel, nonverbális jelekkel a szövegben. Plusz ízt ad a norvég háttér is (bár itt vannak apró logikátlanságok). A regény azonban összecsapott, mintha gyorsan kellett volna befejezni. A dramaturgiai ív alapján hiányzik legalább a történet negyede, illetve sok apróságból látszik, hogy szöveg nem lett többször visszaolvasva (apró logikátlanságok, idővonalbeli tévesztések). Az érzelmi jelenetek szakaszosan jól működnek, de a nagy egészet nézve el kéne dönteni, hogy a három (és fél) romantikus kapcsolatból melyikre fókuszál az író, és azt jobban megalapozni, mélyíteni a titkokat. A történet elejéből húzni kellene, a végéhez hozzáírni, és egy-két jelenet áthelyezése is célszerű lenne, hogy kijöjjön a nagy egész. Az írás sajnos negatív lektorit kapott.

Erion Kay: Mauri legenda

Az íráson nyelvileg gördülékeny, érezni a háttérvilágba fektetett munkát is, az átok ötlete pedig érdekes egyedi elem. Viszont a dramaturgia félrecsúszik a regény második felében. A csata, pihenés, csata, pihenés csak akkor építi a dramaturgiai ívet, ha nem ugráló konfliktust okoznak az újabb nehézségek, hanem a tét növekszik, és tiszták a célok. Itt nem jó helyen vannak a fordulópontok, ki kellene venni csatákat, szereplőket, és fókuszálni. A legjobban felépített negatív szereplő Zadora, a vele párviadalnak tetőpontnak kellene lennie. A másik gond, hogy ez romantikus fantasy, de nincs igazi kémia a romantikus jelenetekben, sokkal több testérzet, erősebb érzelmi töltet kellene. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.   

R. P. Huntery: Kellemetlen szellemek

Egy érdekes alapötletből kiinduló történet, ahol az írónak van humorérzéke. A túlírtságtól meg lehetne tisztítani az írást, és az erőltetett humorizálást is lehetne tompítani, élvezhetővé tenni, de sajnos a humor megjelenik ott is, ahol nem kellene, így kioltja az izgalmasabb jeleneteket, elveszi az érzelmi feszültséget. A női E/1 nem hiteles sem gondolkozásmódban, sem szóhasználatban (pl. cimbora szó); ez inkább egy idősebb férfi hangja, aki megpróbál kliséket pakolni. Az író nem tartja a fókuszt, rossz a dramaturgiai ív, a felbukkanó statisztákkal és a saját csapongásaival többet foglalkozik, mint magával a történettel, vagy a beígért krimiszállal. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.

Jassó Judit: Azt akarom, hogy szeressetek

Jó nyelvi szinttel megírt, görög sorstragédiára emlékeztető történet, érdekes írói kísérletezés a műfaji határok feszegetésére. Az írói ígéret nem egyértelmű, az első részek ad hoc hatást keltenek, így a regény harmada lóg a levegőben. Ez még nem lenne gond, mert lassabb kifutású a történet, de a szerkezet problémás, a fejezetek nincsenek igazán összefésülve, az író nem épít jobban a Föld stb. címkékből kialakuló mintázatra, és azt sem érzi, hol érdemes kilépni egy-egy jelenetből. Az érzelmi ív a központi gond, nem érzékelni, amit a karakter átél, csak tárgyilagosan olvashatjuk, mi jár a fejében. A tűpontos karakterrajz mellett az író vagy nem érzi igazán, hogyan lehet bevonni az olvasót, vagy a határokat keresi, vajon meddig lehet megszegni a szabályokat és mégis működő szöveget alkotni. Ha előbbi, akkor azt kéne megtalálni, mit jelent az írónak ez a szöveg, ez a szereplő, és lebontani a falat. Ha utóbbi, és ez egy kísérleti szöveg volt, akkor inkább a markáns társadalomkritika felé menni. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.

Illés Adrienn: Pézsmapimpő és a nyavalyatörés

A lektorálás folyamatban.

Garzó László: Álomkór 

Érdekes alapötletet felvillantó írás, ahol az író mozaikszerűen rendezgeti egymás mellé a különböző jeleneteket, töredékeket. Ám túl sok az ugrálás időben és térben, kevés a kontextus, kevés a magyarázat. A világépítés nem sci-fi, hanem ezoterikus benyomást kelt, valószínűleg mert az író nagyon benne él a történetben, és nem látja, hogy az olvasóban milyen hatást kelt. Gondolatokat akar átadni, nem történetet mesél. A futurisztikus hívószavak mögött kevés a valóban kidolgozott háttérvilág. A karakterábrázolás esetleges, nincsenek felvezetve a szereplők érzelmei, csak hirtelen kitöréseket látunk. A befogadást a modoros stílus is nehezíti (a költői képek lényege nem az elvontság, hanem az, hogy a mélyükön élő, eleven hasonlat áll, és ez teszi ütőssé őket, nem az, hogy a levegőben lebegnek). A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.

 

Köszönjük a beküldött kéziratokat!

*

Ne feledjétek, a nemet kapott írások még esélyesek a Public Star státuszra! A válogató végén, egy meglepetésszerű időpontban összesítjük, hogy melyik mű kapta a legtöbb lájkot, és ezt az írást a kiadóvezető külön megnézi. Több kimenetele lehet mindennek, akár íróiskolai kedvezmény, akár szerkesztői segítség a kézirat átdolgozásához.

Szintén a válogató végén több író esélyt kap majd a Rakéta projekthez. Mi is ez a hatalmas lehetőség?

Míg jelenleg csak az adott kézirat kiadhatóságát értékeljük, a Rakéta projektbe való bejutásnál a szerző képességeit, megcsillogtatott tudását, és rugalmas, kreatív gondolkozásmódját nézzük. Ilyenkor egy szerkesztő személyre szabott tanácsokkal segíti a kézirat fejlesztését, és ha elér a mű egy jobb dramaturgiai szintet, meg is szerkeszti. Utána új lektor elé kerül az írás, és igenleges értékelés esetén kiadói ajánlatot kap.

Eddig nyolc író került a Rakéta projektbe, ebből négynél sikeres volt a munka, és az író már a kiadónk csapatát gazdagítja, egynél még folyamatban a javítás.

A Rakéta projektbe kerülő írók egy évig 20% kedvezményt kapnak bármilyen íróiskolai kurzusra, és felvételi nélkül bekerülhetnek.

*

E hónapban is tart az IMÁDOK OLVASNI véleményezős játékunk, ahol többféle nyeremény közül választhatsz, megnyerheted akár Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán regényét, vagy Varga Bea: A siker tintája. Kalandos lépések az írói karrier útján könyvét is, de izgalmas lehetőségként a szövegrészletedet is megszerkeszthetjük.

Kalandra fel, véleményezzetek velünk! 🙂

 

 


Leave a Comment

44 hozzászólás

  1. Azon most kicsit elszomorodtam, hogy nem jó a kettejük kapcsolata, legalább az lett volna jó. :s 🙂
    Köszönöm a lehetőséget! 🙂

  2. Mint mindenki, aki még nem jutott ki, én is az élőszűrőben reménykedek, és vagy pozitív lektoriban, vagy Rakéta projektben. 🙂 A Public starhoz nem vagyok elég jó lájkgyüjtő. 🙁

  3. Pézsmapimpőnek drukkolok 🙂
    Nagyon sajnálom a Mauri legendát. Érdekelt volna 🙁

  4. Én csak sóhajtozom, és sóhajtozom… Nem is mondok már semmit arról, hogy szerintem jó és érdekes regények röpködnek ki a semmibe. Abban meg már nem reménykedem, hogy kikerülök, elengedtem ezt a dolgot, és már nem is érdekel.
    A Public Starról már többször elmondtam, hogy egy visszaélésekre alkalmat adó, nem valós tetszési indexet mérő dolog, és végképp nem igazságos. Nyilván ha az az elvárás, hogy a szerző megtanulja önmagát eladni, akkor hasznos képesség lehet a “minél több lájkot”-gyűjtés, de ez gyakorlatilag egy olyan opció, hogy kellő számú fizetett facebook-hirdetéssel és nyereményjátékkal lájkolásért cserébe, egyéb lájkvásárlási módszerekkel tűzdelve tulajdonképpen meg lehet venni a díjat, csak győzze a szerző pénzzel :S

  5. Dyta, tavaly íróiskolai kedvezményt kapott a két Public Star. Miért gond ez? Inkább egy új út, és egy öröm, hogy fejlődhetnek. A kiadóvezető szereti az olvasókat és kíváncsi a véleményükre. Ne feltételezzük, hogy mindenki csal, vagy visszaél, és tetem fölött károgó fekete varjak borítják az eget. 🙂 A mi egünkön süt a nap. 🙂
    Akinek jó az írása, vagy kiugróan tehetséges, az amúgy is bejut közvetlenül a szöveg alapján. Semmiben nem károsodik attól, hogy van egy plusz lehetősége másnak.

  6. Kb sejtettem, hogy ezek a lektori eredmények lesznek. Amúgy ha a nyavalyatöréses írás pozitív lektorit kap, akkor befonom a szemöldökömet. Mert nagyon nem jó. Végig sem bírtam olvasni. az első 3 sor után elég volt belőle…..

  7. Isten ments, hogy vitatkozni akarjak, de a problémám nem az, hogy bárkinek a fejlődési útját kritizáljam, hanem az, hogy a lájkgyűjtés miatt nem feltétlenül az kapja meg a fejlődési lehetőséget (és a kedvezményt), aki a legjobban megérdemli, hanem az, aki a legügyesebb az önreklámban. Egyetlen fanyar gondolatom sem lenne, ha ezt a kedvezményt és lehetőséget szakmai szempontok alapján osztanák szét a kiadó munkatársai a kikerült írások között, és nem bíznák a “közönségre”, vagyis a kapott lájkok számára. Ezzel a véleménnyel nem vagyok ám egyedül, csak én írtam le. Nyilván nem szeretném, hogy a hozzászólásom miatt hátrány érjen vagy rossz benyomást keltsek a kiadó munkatársaiban, így elég rizikós, hogy megfogalmaztam, de talán jobb tudni, hogy van sok-sok pályázó és pályázaton kívüli is, akiknek ez a rendszer nem annyira tetszik. Én örülnék neki, sőt, nagyon szívesen látnám, ha jövőre valamiféle átalakított formában kerülne megrendezésre a Public Star, nagyon sok idő van így gondolkodni a rendszer jobbá, igazságosabbá tételén 🙂

  8. Nem nagyon értem, mi ez a like-vadászat, de nem valószínű, hogy pár rühes like-ért valaha kuncsorogni fogok. Kinn van a cucc, aki olvassa az olvassa, aki nem az nem, és ennyi. Ha tényleg jó, menni fog, ha nem, akkor ennyi.

  9. Sokat gondolkodtam, hogy beleszóljak-e vagy sem, és először úgy voltam vele, hogy sem, de most mégis úgy gondolom, talán elfér itt ez is. Néhány éve én is részt vettem a pályázaton, és sokkal pozitívabb kommenteket kaptam, mint az az évi Public Star. Az ő könyve végül megjelent – nyilván azért, mert sikerült átírnia a regényt úgy, hogy kiadhatóvá váljon -, az enyém nem. És nem bánom. Furcsa módon nekem még erőt is adott, hogy igen, a közönségnek tetszett, de a regény még nem érett meg a kiadásra, és tovább kell dolgozni rajta. Ha egyszer nem jött össze, jobbat kell írni. 🙂 A “jó írások esnek ki” témáról meg azt gondolom, hogy ha az eleje alapján többen lehúznak egy regényt, és valaki arra hivatkozik, hogy de lehet, hogy később jó lesz, csak azt mi már nem látjuk, az fordítva is áll: lehet, hogy az első fejezet nagyon jó, de a későbbi részekben meg komoly hibák vannak. Szóval, ki tudja.

    Nilla, a tiédet sajnálom, csiszold tovább, még lehet belőle valami 🙂

  10. Kedves Dyta Kostova!
    Távol álljon tőlem, hogy a kiadó prókátora legyek! Pár dologban igen távol áll a véleményünk egymástól, mégis azt mondom neked, hogy erős túlzás lenne akár Aranymosót akár a kiadót korruptnak vagy a korrupció által megvezethető nyeretlen kétévesnek tartani. Egy regény natúr minőségétől eltérő szempontok is vezérelhetnek bármely kiadót – JOGOSAN – az eredmények egyedi generálásánál, de annál azért jóval okosabb a stáb, hogy valamely szimpla lájkverseny csapdájába besétáljon. Pár évvel ezelőtt esélyes voltam egy ehhez hasonló szavazáson, akkor több ok miatt félreálltam. Aztán tényleg megmozdult a manipulációs gépezet, de a kiadó kivédte az akciót, ehhez elég volt némi lelkiismeret és ész. Azóta kidolgozták azt a rendszert, amely ma működik, és tisztán leírva olvashatod, hogy nem a lájkok száma alapján hoznak döntést a különdíjak odaítélésénél. Ezek amolyan vigaszdíjak, a majdnem nyertesek számára azok között, akiket a közönség megkedvelt. Szóval nyugi! Hatalmas szemem van, de még nem láttam csalást. Gyanakodni mindenkinek szíve joga, de csalásra nem fogsz bizonyítékot találni, mert nem csalnak.

  11. Szandra Pilizota: Én remélem, lesz lehetőséged szemöldököt fonni. Mivel nekem pont azok nem tetszenek, amik neked igen, és pont a Pimpőért nagyon szurkolok. Bár tudom, hogy számodra a mese csak az Ezeregy éjszakáról szól. Ezt minden mesénél leírod.

  12. Dyta részemről mindig örülök a más véleménynek, és az érdekes felvetéseknek. Nyugodtan, mondd ki, bármit gondolsz, hiszen ezek jó témák. 🙂
    Nagyon érdekesek a fogyási adatok. Tavaly összefutottam egy íróval, aki nagy kiadónál publikált. Álnéven írt, nem volt Fb profilja, nem tartotta elegánsnak azt sem, hogy neten legyen, vagy egyáltalán elérjék az olvasók. Négyszáz példány, ennyi fogyott a könyvéből másfél év alatt. Próbáltam neki magyarázni, hogy netkorszak van, az olvasók igenis kíváncsiak az íróra. Szerinte ez hülyeség, ő nem akar bemutatóra menni, olvasóval találkozni, és mondta, mondta… de persze ki volt azon borulva, hogy nincs fogyás.
    Önmagunk, és tehetségünk képviselete szintén egyfajta képesség. Ha így nézzük, a Public Star olyan tehetséget csillant meg, ami érték, és bizony elég ritka írós körökben.

  13. Ja, meg voltunk vádolva csalással? 😀 Valahol lemaradtam… 😀
    Az utolsó kikerülő részlet után jön majd egy cikkem, hogy mit látok az idei pályázatból, és miben kéne fejlődni. Nagyon érdekesek a mostani kéziratok, ahogy látom, két fő probléma akad.

  14. Nem baj 🙂 majd jövőre 😀 Köszönöm szépen a részletes lektori véleményt, a görög sorstragédiás hasonlatnak nagyon örültem 🙂 🙂 Az is való igaz, hogy gyorsan írtam meg a történetemet, még érlelni kellett volna, és persze sok-sok más együttható is szükségeltetik ahhoz, hogy eljussunk a megjelenés küszöbéig.

  15. Az ezeregyéjszaka meséi minden mesék királya. egy igen logikusan felépített mesefolyam. Olvastam mind a 16 vaskos kötetet. Valami boszorkányos a szerkezete, ahogy meg van komponálva, pontos logikai és érzelmi vonulat….Nem olyan összevissza, mint a nyavalyatörés és társai. Színvonalilag nagy különbség van a kettő között. Az ezeregyhez hasonlót alkotni még nekem is nagy falat lenne….Annyira nagyon jó.

  16. Szandra Pilizota Eszerint jó sok kötet lehet. Én csak a legszebb meséket olvastam, amit egy kötetben adtak ki. Kicsit unalmas volt, ott kezdtem el sokszor azon töprengeni, hogy át kéne írni az egészet, mert nem ezer egy éjjel, hanem ezer éjjel kétezer évvel ezelőtt. A Benedek Elek által fordítottak tetszettek szinte egyedül. A sztorik jók, de abban a formában nem jött be. Majd levettem inkább Az írnok és a fáraót. Az a mese jobban tetszett. Mondjuk azt vettem le a polcról, ami jobban érdekelt. Csak azért említettem, mert nincs mese, ami alá nem írtad be, hogy nem jön be, mert nem az ezeregyéjjel színvonala. Én meg úgy voltam vele, hogy bejön amelyiket gyerek kezébe adnám. A primitívet nem szeretem, és amelyiknél a történet és a megfogalmazás nem azonos korosztálynak szól.

  17. Köszönöm a lehetőséget, és külön mindenkinek, aki szurkolt nekem! 🙂 Dolgozni fogok még ezen, hogy jobb legyen. A többieknek pedig üzenem, hogy ne csüggedjenek, mindig van hova tovább fejlődni, tapasztalni 🙂

  18. Hű, nagyon szorgos volt a csapat! Hat értékelés egyszerre!
    Mindenkinek gratulálok, aki idáig jutott!

  19. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy az Ezeregyéjszaka meséi nem éppen (kis)gyerekeknek szól, ellentétben az Aranymosásra érkező mesékkel, így sok értelme nincs az összehasonlításnak.

  20. Leone Az eredeti tényleg nem. Nem is értem, hogy lehet gyerekkönyvet ahhoz hasonlítani. De az Ezeregy éjszaka legszebb meséi igen. No azért nem voltam túlzottan oda. De némely külön kiadott feldolgozás már oké volt kicsiként.

  21. Pálfi Anikó: igen, körülbelül akkora lehet a különbség, mint az eredeti Grimm mesék és a Disney-féle feldolgozásuk között 🙂 De Szandra valószínűleg az eredetire gondolt, szóval, csak ezért tettem szóvá.

  22. Leona hasonlatként nekem is a Grimm jutott eszembe. A szuper, felnőtteknek szánt eredeti, a gyerekeknek szóló feldolgozás, és amit a filmsorozat dolgoz fel, és inkább az eredetihez hasonlít. Imádom a nézni a filmsorozatot, tetszik az eredeti, de valahogy egy ötévesnek nem azt olvasnám fel. A mesék többségét ovisoknak szánták, kivéve amit a szerző tizenéveseknek lőtt be, bár a stílus ovisoknak szólt. Nem lenne tisztességes a Micimackó Disney verzióját az eredeti Grimmhez hasonlítani, és nem azért, mert valamelyik rossz, hanem mert más a közönség.

  23. Idén is számíthatunk vajon több Public Starra, mint tavaly? 🙂

    [Amúgy valamilyen szinten egyetértek Dyta Kostovával, azért nagyon nem mindegy, hogy valaki 20% kedvezményt kap az íróiskolába (ami mindenki másnak is elérhető egyébként), vagy szerkesztőt és adott esetben megjelenési lehetőséget. Utóbbi hatalmas lehetőség, ahogyan a Rakéta projekt is.]

  24. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az én vándorló nyírfám már az első lektori héten kiesett, majdnem két hónapja. Így (egy hét szomorkodás után) azzal töltöttem az időt, hogy átgondolva a lektori értékelést és a kommenteket, alapjaiból újraírjam a mesét, mert a dramaturgiával volt gond. Mostanra majdnem kész van az új verzió, ahol Muszulyka kapott egy ellentétes irányú célt. 🙂 Persze tudom, hogy itt az én mesém közel sem a legnépszerűbb volt, de azért még reménykedem…
    Ezt csak azért írtam most ide, mert – bár egy kb. 80 ezer leütéses mesét jóval könnyebb átírni, mint egy tízszer olyan hosszú regényt – a kiesőknek a kezdeti rossz érzés után biztos, hogy sok segítséget tud nyújtani az itt kapott értékelés és a sokféle komment.
    Kitartást kívánok mindenkinek és gratulálok az eddigiekhez!

  25. Hú, szerintem örüljünk, hogy van ez a pályázat, plusz hétről hétre kiteszik a lektori véleményeket, amikből sokat lehet tanulni.
    Más pályázatoknál nincs ez se, csak nem nyertél és kész.
    Aki negatívat kapott, írja át, csiszolja, stb.

  26. Csilla nekem tetszett a nyirfád, és az eleje alapján biztos gyerek elé tettem volna 🙂

  27. Kedves Demeter Attila!

    Most jutottam ismét oda, hogy megnézzem, milyen válaszok születtek, és Öntől ismét égnek áll a hajam, ezért rövid leszek: Azt írja, hogy “erős túlzás lenne akár Aranymosót akár a kiadót korruptnak vagy a korrupció által megvezethető nyeretlen kétévesnek tartani.” Hol írtam én ilyet? Sehol. Azt mondtam, hogy a Public Star díjért folyó lájkverseny szerintem (és mások szerint is) igazságtalan. Pont. Amit összehordott itt, mind olyan összeesküvés-elmélet, amelynek nincs alapja, és amely vádak nem hangzottak el. Ezen kívül szerintem nem kell ekkora hévvel védelmeznie a kiadót, mert majd ők fognak nekem válaszolni, ahogy eddig is tették. Nem titok, hogy én nem kedvelem magát, ez nem is változott meg most sem, úgyhogy a jövőben inkább ne nekem címezze a válaszait, hanem általánosságban közölje itt, nem akarok semmiféle levelezést folytatni magával. Egyáltalán! Köszönöm.

  28. Ugyan nem az én tisztem, de szabad kérni az általános kommentelő közösséget, hogy legyen szíves mellőzni a személyeskedést? Borzasztóan rontja az ember hangulatát, ha feljön egy ilyen jól szituált oldalra megtudni, hogy milyen könyvet kaphat majd kézbe a közelebbi-távolabbi jövőben, és sárdobálást talál a megjegyzéseknél.
    Nem akarok kiemelni senkit, csak általánosságban fogalmazok, de biztos vagyok benne, hogy másokat is zavar. Akinek problémát okoz magában tartani az indulatait, javaslom a kertészkedést, vagy a tumblr-t. Ismétlem, nem céloztam senkire, csak általánosságban fogalmaztam.
    További szép hétvégét mindenkinek 🙂

  29. Dyta Kostova: Nem a tartalom miatt írom, csak megjegyzés: Nickkel magázódva dumálni cikk alatt a kifejezett bunkósság kategóriája netkódexileg. Ezen kívül a hsz nem levél. Ha tudtad, bocs, ha nem, akkor vedd kiegészítésnek 🙂 És ne idegeskedj, ahogy mondod, a hivatalos véleményt úgyis az aranymosástól kapjuk, de ettől bárkinek lehet véleménye, ha megfelelő formában tálalja.

  30. Lisa, Attila egy idős úr, ezért magáztam. Azt pedig nem gondolom, hogy összekeverném a levelezést a hozzászólásokkal, de ha minden hozzászólás felett átívelően kifejezetten engem szólít meg, ráadásul pont úgy formailag, ahogy egy levelet írnak, akkor afféle belső levelezést folytatnánk itt, csak épp nyilvánosan, és ezt nem akarom.
    Bunkó pedig nem én voltam, hanem ő, aki rögtön úgy kötött bele a mondandómba, mintha elhangzottak volna az általa említett dolgok, arról nem is beszélve, hogy nem először oktat ki, mint egy gyereket. Hát ne tegye, egyáltalán nem akarok a továbbiakban (se) szóba állni vele, ha lenne itt tiltási lehetőség, akkor már tiltottam volna, ahogy facebookon is tettem. Egyáltalán nem kedvelem őt, és akkor még finoman fogalmaztam. Véleménye ettől függetlenül lehet, de akkor NE szólítson meg benne, nekem ne válaszoljon, ha esetleg kikerülne részletem, kifejezetten megkérném, hogy nekem NE írjon, mert Demeter Attilára én semmiféle formában nem vagyok kíváncsi. Se itt, se Triviumon, se sehol máshol. (Igen, jól érzed, van ennek a mérhetetlen ellenszenvnek előzménye, de a mostani gyanúsítgatása aztán végképp kihúzta a gyufát.)

  31. Gratulálok a Szerzőknek, nagy eredmény, hogy a lektorok a sok kéziratból az övékét tartották figyelemreméltónak. Szerintem ez is sikerélmény, nem szabad veszteségnek felfogni a dolgot.

    Dyta Kostova a lájkolósdi lehet, hogy az írók számára nem tűnik igazságosnak, de szerintem a kiadó és az itt publikált írók számára fontos, hogy minél többen kattintsanak az oldalra, akik aztán vélhetően majd böngésznek egy kicsit. Nézd erről az oldaláról is a dolgot. Nem mással akarnak kiszúrni, vagy igazságtalan előnyhöz juttatni, nekik ki kell használni az ilyen lehetőségeket az olvasók eléréséhez. Ezt most visszaélésnek látod, de ha sikerül itt publikálnod, szerintem már nem annyira fog zavarni a dolog. 😀

  32. Az álláspontodat értettem Dyta, csak gondoltam szólok 🙂

  33. Anikó, köszi 🙂

  34. Lisa: Oké, minden rendben 🙂
    Ildikó: Igazad van, ez is egy szempont. ÉS ahogy Aranymosó írja, az önreklámnak is megvan az a célja, hogy a szerző megtanuljon kommunikálni a követőivel, és újakat is szerezni. Mindkét oldalról vannak tehát igények, ezért is írtam, hogy van bő egy év kidolgozni valamiféle arányos rendszert, vagy a meglévőre építeni még valami szabályzót. Tavaly nagyon elment a lájkszám, ezer fölé/részlet (ebből kettő is volt). Ennyi olvasót még ki is nézek bárki népszerű írás szerzőjéből, de ha egyszer majd valaki nagyon akarja, bevethet mindenféle lájkgenerátort, sőt, olyanokat is, amik viszont nem valós személyekhez kötődnek, így vásárlóértékük sincs, hiszen tulajdonképpen “robotizálva vannak”. Igazság szerint akkor lenne jó és működő a tetszésnyilvánítási verseny, ha valahogy, valamilyen formában lehetne mérni, hogy tényleg valós, és magyar személyek (vagy magyarul beszélő/olvasók) vannak mögöttük. Erre kellene kidolgozni egy rendszert, ami így mindkét oldal és mindkét érv képviselőinek megfelelne. Most csak ötletelek persze, meg szaporítom a szót, a hogyanját egyelőre én se tudom :S

  35. Az eredeti Ezeregyre gondoltam. Már 5 évesen tudtam olvasni és ilyesmivel kezdtem az olvasást, már akkor sem szerettem a buta tipitapi-dínó stílt. 9 évesen már megvolt a Biblia és a Korán – és láss csodát, zsenge korom ellenére értettem őket. az a baj, hogy az ovisokat is vmi értelmi fogyatékosoknak nézik, és nagyon primitív meséket kapnak – valamiért a felnőttek azt hiszik, a gyerek csak az ilyet érti. Pedig nem. Annyira nem buták.

  36. Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a megmérettetésen. Nagyon köszönöm, hogy sokan szorítottak a Mauri legendának, és tovább olvasták volna. Nekik megígérhetem, hogy egyszer ebből a kéziratból könyv lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. A még bent maradt írótársaimnak türelmet, kitartást, és sikeres publikációt kívánok.

  37. Szandra Pilizota ebben mi a különleges? Én is olvastam 5 évesen. Na és? Azt a nemtommi dínót nem, gondolom még nem is volt. Tilalom nem volt, olvastam ami a kezembe került, Jókait, Rejtőt, Karl Mayt. De az EREDETI Ezeregyet nem adnám egy ovis kezébe. Gyakorlatilag horror meg thriller. A legszebb meséi átdolgozás nemk, de abból nekem csak a Benedek Elek átdolgozások voltak emészthetők. A sztorik jók, de… Nem minden való gyerekkézbe, amiben szerepel a mese szó. Nem azért, mert hülye, hanem mert gyerek. Másként lárja a világot. Nem azt kell a kezébe adni, amit levettem a polcról, primitív se kell, de a horrort se javaslom…

  38. Óvónőkènt, fejlesztő pedagóguskènt mondom: az Ezeregyèjszaka nem ovisoknak való.
    Nem azért, mert bárki is butának nézné őket, hanem mert egész egyszerűen nem nekik való
    Minden korosztálynak megvannak a megfelelő mesék, az nem az ovis korosztályè, ahogy pl.Andersen vagy Oscar Wilde meséi sem.

  39. (közben kiokositottam magam. A tipi-tapid nem mese, hanem egy gyerekdal 25 évvel ezelöttről. Miért nem a csipp-csipp csókához hasonlitottad? még az is évszázadokkal fiatalabb egy régi arab mesefüzérnél)

  40. Sajnálom, hogy továbbra sincs újabb pozitív lektori, pedig reménykedtem.:(
    Ebből a csokorból a Mauri legenda és Az érted bolondulok, amit szívesen a könyvespolcomra tettem volna.
    Néhány észrevétel a mesék körüli vitához. Értem én, hogy van néhány olyan zseni aki kisgyerekként az eredeti ezeregy éjszakát olvasta (valószínű nyelvzseni, mert beszéli az ókori arabot), de az nem az átlag. Egy 3-6 éves gyereknek nem hosszú és szerteágazó történetre, versekre van szüksége, ami sokszor olyan mögöttes tartalommal bír, amit a felnőttek sem értenek. Ha már mindenáron régi történeteket akarunk, akkor ott vannak Aiszophosz állatmeséi. Rövidek, képszerűek, és a gyermekek számára értelmezhető a tanulság.

  41. Srácok, mi lenne, ha letudnánk ezt a vitát egy ízlések és pofonokkal? Egyébként pedig gyakorlásnak javaslom a toleranciát és a szerénységet, nyilván úgy, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.

  42. Innentől moderálás van az oldalon. Köszönöm a megértést.

  43. Sziasztok!

    Még visszakanyarodnék egy kérdés erejéig. A fentebb említett hibáim megértésében és kiküszöbölésében segítségemre lenne a dramaturgia kurzus? Mindenképpen szeretném végigcsinálni, ha most nem sikerül, akkor jövőre, csak abban nem vagyok biztos, hogy ezeket a hibákat egyáltalán lehetséges-e? 🙂

    Köszönöm, szép estét mindenkinek!

  44. Szia Nilla,
    ebben abszolút segíthet a dramaturgia kurzus, mert az kimondottan a dramaturgiai és érzelmi ívekre fókuszál 🙂