Könyvbemutató, avagy Pöttyökkel teljes az élet

Könyvbemutató, avagy Pöttyökkel teljes az élet

Puska Veronika cikke

A Könyvmolyképző Kiadó sosem nyugszik. Alig zárult le a 2013. évi Aranymosás mese-, és regénypályázat, rögvest kiírták a követezőt, és hogy a köztes idő se teljen eseménytelenül, büszkén mutatták be legújabb könyveiket, szerzőiket. 2013.12.15-én, vasárnap, délután három órától a budapesti Trafóban a Vörös és Arany Pöttyöké volt a főszerep.

A Múzsák sosem pihennek

Budapest, IX. kerület, Liliom utca 41. El sem lehet téveszteni, hacsak valaki rossz irányba nem fordul a metró aluljárójában. Amint átverekedtem magam a földalatti labirintuson, és irányba állítottam digitális iránytűmet – leánykori neve: GPS –, rá is leltem a művészkörökben meglehetősen ismert és népszerű Trafó Kortárs Művészetek Házára. Habár egy fél órával korábban érkeztem a délután háromra kiírt rendezvényre, több jel is utalt arra, jó helyen járok. A portaszolgálat készségesen megerősítette, a könyvbemutató az alagsorban lesz; több, hozzám hasonló érdeklődőt is leltem a Trafó kávézójában, illetve annak előterében. Hogy mégsem utcáról véletlenül betévedőkről volt szó, azt a kezükben tartott, dedikálásra váró könyvek jelezték. Kellemes társaságban, eszpresszót kortyolgatva várakoztam, míg végül be nem futott a délután egyik kettős szerepben is felbukkanó alakja, Varga Bea, a Könyvmolyképző Kiadó egyik szerkesztője. Duplán izgalmas feladatokkal kellett megbirkóznia, hiszen azon túl, hogy moderátori teendők vártak rá a Vörös Pöttyös könyvek bemutatása során, az Arany Pöttyös sorozatban a szerzők székét tartogatták neki. Egy gyors köszönés erejéig odalibbent hozzánk, aztán szaladt is tovább. Az olvasókat várakoztatni nem illik, a pontos kezdéshez pedig előbb be kellett rendezni az alagsori termet, és felkészülni az érdeklődők rohamára.

 A Vörös Pöttyös az igazi

 Az első könyv kiadásán kívül még egy nagyszerű dolog várt Tavi Katára, Andrew Lucas McIllroyra és Zakály Viktóriára: az első könyvbemutató. Ugyan Zakály Viktória már-már rutinos szerzőként mosolygott az asztalnál, hiszen ő második könyvével érkezett, azért meg vagyok róla győződve, hogy számára sincs annál lélegzetelállítóbb látvány, amikor könyvének halma kacsint rá a terem túlsó végéből, vagy amikor leendő olvasói emelik rá várakozó tekintetüket. Pár utolsó biztató pillantás a kiadó dolgozóitól, a reflektorok kereszttüzében ülő szerzőtársaktól, majd felgördült a képzeletbeli függöny.

Sosem jártam még ezelőtt a kiadó egyetlen könyvbemutatóján sem, máshol viszont igen, így volt csekély összehasonlítási alapom. Abban maradéktalanul egyet kellett értenem Viktóriával, hogy a vasárnapi szervezésnél jobbat egy újdonsült szerző nem is kívánhat magának.

Varga Bea, mint moderátor kiváló érzékkel tudta, kitől mit és mikor érdemes kérdeznie, így lehetőséget biztosított a szerzőknek, hogy izgulásukon felülkerekedve bemutathassák művüket, magukat, és kis betekintést is engedjenek az alkotói háttérmunkálatokba.

Tavi Kata Nyitótánc című regénye és Andrew Lucas McIllroy Árnyból az angyal  című könyve a 2013-as Aranymosás pályázat nagy felfedezettjeként került a boltok polcaira. Míg a Nyitótáncban a tánctagozatos Lillán keresztül a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét ismerhetjük meg, addig az Árnyból az angyal különleges képességekkel rendelkező Cailie Jacobsa a 19. század végi, inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegő korszakába viszi az olvasót. Mindkét szerzőnek ez az első publikált regénye, és igazán érdekes volt megtudnunk, milyen aprólékos háttérkutatásokat kellett Tavi Katának végeznie a hitelesség kedvéért, továbbá hogy Andrew Lucas McIllroy regényötlete eredetileg egy szerepjáték kalandmoduljából származik.

Zakály Viktória neve többeknek ismerős lehet, és nem véletlenül. A fiatal író a Szívritmuszavar második, a Hanna örök címet viselő kötetével örvendeztette meg a sorozat rajongóit. Az ügyesen megfogalmazott kérdésekből megtudhattuk, hogy az első kötet személyes élményekkel gazdagon átszőtt története után most egy jóval inkább képzeletre támaszkodó írással lesz dolgunk. És hogy lesz-e folytatása? Az írónő szerint nem valószínű, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő?

 Arany, ami fénylik

Kis szünet következett, ami alatt bárki 20% kedvezménnyel megvásárolhatta a könyvbemutatón szereplő műveket és dedikáltathatta azon melegben a szerzőikkel. Délután fél ötkor akasztották a hóhért: Varga Bea moderátorból szerzővé lett. Nagy örömmel, időnként szerepéről megfeledkezve válaszolta meg Takács Gábor sci-fi kritikus kérdéseit az On Sai írói néven publikált művei, a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál és a Scar kapcsán.

Előbbi mű a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatásaként a vagány Calderon kapitány és Taina kalandjait meséli el a már jól megszokott és kedvelt humoros űroperaként. Külön öröm volt, hogy az első kötetet olvasók között akadt, aki olyat tudott kérdezni, amire ha a szerző válaszolt volna, fontos lényeget lő le a második kötetből.

A Scar a Szivárgó sötétség sorozat 1. kötete, és inkább a 16-17 éves, vagy attól idősebb korosztály számára íródott. Az élet elgondolkodtató kérdéseit, a szabad akaratot, vallás miatti üldöztetést, jó és rossz szerepét feszegeti, mégsem mentes az érzelmektől és a transzcendens útkereséstől.

A szintén írással foglalkozó embereknek azzal talán nem mondok újat, hogy egy könyv élete gyakran éveket tölt el a szerző fejében, mielőtt akár egyetlen tollvonás, vagy billentyűleütés történne, így volt ez a Scarral is. Varga Beának egy nagy, régóta dédelgetett álma vált azzal valóra, hogy ezt az írást aznap papírba öntve is a kezébe vehette.

 Minden jó, ha jó a vége

 A nap végére sokat apadt a könyvhalom, egyedi könyvjelzőkkel és Jókönyv-garanciával felszerelkezett művek távoztak elégedett gazdáikkal a Trafóból. Habár maga a könyvbemutató véget ért, estébe nyúló beszélgetés vette kezdetét a Kortárs Művészetek Házának kávézójában. Nincs is jobb annál, mint magunk mögött hagyni a virtuális valóságot, és élőben, személyesen találkozni a könyvek alkotóival. Ilyenkor a kérdések azonnal válaszra találnak, és olyan érdekfeszítő, néha vicces beszélgetések kerekedhetnek, amit egyetlen internetes csevegés sem pótolhat.

Könyvbemutatóra járni élmény, ajánlom mindenkinek: tanulságos, üdítő, és olyan tapasztalatra tehet szert olvasó és szerző, ami inspirál, nyomot hagy. Még több ilyen jó példát kívánok mindenkinek, és ha legközelebb azon gondolkozna bárki is, elmenjen-e a kedvenc könyvének bemutatójára, akkor ne habozzon, mondjon igent!

(Puska Veronika)

VN:R_U [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Leave a Comment