Ismerd meg a Vágyom rád antológia szerzőit – 3. rész

Folytatjuk interjú-sorozatunkat, amiben a Vágyom rád antológia szerzői arról mesélnek, hogyan születtek meg ezek a történetek. Ha elolvastad az első és a második részt is, nincs más hátra, ismerkedj meg az utolsó négy szerző válaszával és történetével, hagyd, hogy egy másik világba csábítsanak ezen a februári reggelen.

A szerzőket Aux Eliza kérdezte

*

Nagy Roxána

Honnan ered a Násztánc című novella ötlete?

Igazából párom adta az ötletet.  Meghívtak minket egy lagziba, a mennyasszony és párom pedig régen együtt táncolt a szalagavatójukon. Párom viccesen megjegyezte, hogy majd megmondja a menyasszonynak az esküvőn, hogy legutóbb mellette állt menyasszonyi ruhában. A pontos megfogalmazására már nem emlékszem, de rögtön jött is a gondolat, hogy szeretnék egy olyan novellát írni, ami egy esküvőn játszódik, és ilyen nyitómondattal kezdődik. Akkor írtam is egy szösszenetet hozzá, de ez lényegében csak egy keret volt karakterek és plot nélkül. Az után kezdem el ezzel az ötletmorzsával játszani, hogy elolvastam a Vágyom rád pályázati kiírását.

Az esküvő a történet kulcsfontosságú helyszíne. Szerinted máshogy alakult volna a két szerelmes sorsa, ha nem esküvőn találkoznak, hanem más eseményen, mint mondjuk születésnap vagy karácsony?

Ez egy nehéz kérdés. 😀 Ha egy nagyon nyomós indok miatt Éva nem lett volna jelen az esküvőn, és mondjuk, később találkoznak Dáviddal, akár egy születésnapon, *felteszem a rózsaszín, szív alakú szemüveget* akkor is egymásra találtak volna idővel, hiszen semmi sem állhat az igaz szerelem útjába 😉 *oké, oké, inkább leveszem a rózsaszín szemüveget xD*. Hogy komolyabbra fordítsam a szót, nem tudom, hogyan alakult volna pontosan a sorsuk.

A novella szereplői nem csak külső, de lelki konfliktussal is szembenéznek. Neked melyiket könnyebb írni? Külső vagy belső akadályt?

Melyik a könnyebb? Ilyen szempontból nem tudok relációs jelet tenni a két dolog közé. Inkább azt mondanám, hogy a belső akadályokat általában jobban élvezem.

Kérlek, mondj pár érdekességet magadról!

A családom méhészkedéssel foglalkozik, így én is néha felöltöm a méhészruhát (egyébként olyan vagyok benne, mint egy teletabi). Egy kiló mézet két hét alatt befalok (de csak mert visszafogom magam ), és imádom a méhviasz illatát, gyertyákat is készítek belőle.

Gyerekként utáltam olvasni, és fel nem bírtam fogni, hogy mégis ki akarhat író lenni. Aztán olyan 13 éves lehettem, amikor Darren Shan egyik ifjúsági horrora a kezembe akadt. Nagy unalmamban beleolvastam, és fröcsögött a vér, és ömlöttek a belek… Egy oldal után beleszerettem az olvasásba, tíz oldal után már tudtam, hogy író szeretnék lenni. 🙂

Imádom a koreai sorozatokat, és a szomszédokat szerintem már az őrületbe kergettem azzal, hogy a drámákhoz tartozó, érzelmes soundtrackeket hallgatom egyfolytában. Szomorkás, érzelmes zenéket hallgatok, ha fejmoziban le szeretném játszani az egyik ötletemet.

Fotó: Róbert Katalin, Instagram

Vittorio Verossi

Honnan ered az Üvegkalitka novella ötlete?

A japán kultúra kiskorom óta mindig a látóterem perifériáján lebegett valamilyen formában. Mikor a pályázat kapcsán felvetült, hogy romantikus-erotikus történetet kéne írnom, sorra vettem, milyen férfitípust állíthatnék a középpontjába. Az Üzletemberre esett a választásom, épp csak ez önmagában még egy semmi. Egy japán üzletembernek viszont már mögé rakhattam egy egész társadalmi-kulturális dimenziót. Az extrém közeg, amelybe a főszereplőm helyeztem, önmagától generálta a külső és belső konfliktusokat.

Kiknek szól a novellád? Kiknek ajánlod?

Aki szeret egzotikus utazásra indulni, amikor belekezd egy történetbe.

Aki szereti a fordulatokat.

Aki vonzódik a mélységekhez.

Akit érdekelnek az emberi lélek mozgatói.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a történeted bekerült az antológiába?

Nagy kő esett le a szívemről, amiért el fog jutni a közönséghez. Kimondottan erre a pályázatra írtam, de mire elkészült, már tudtam, hogy valahogy akkor is át kell adnom, ha ebbe a kötetbe nem illeszkedne.

Aztán persze jött az ujjongás és örömködés, hogy Szerző Leszek. 🙂

Kérlek, mondj pár érdekességet magadról!

Mióta az eszemet tudom, a legfőbb érdeklődési köröm az Emberek. Ez egyrészt az írásban csapódik le, egyfolytában „modellezem” a különböző személyiségeket. Másrészt oda vezetett, hogy képesített Life Coachként igyekszem őket kilendíteni a holtpontról, ha nagy a káosz az életükben, elakadáshoz érkeztek, vagy csak változtatni szeretnének.

A másik fő vonal, hogy imádok szórakoztatni. Zenével, történetekkel, vagy csak azzal, hogy az adott társaságban élénken cseverészek. Az introvert könyvmoly sztereotípiája nálam megdől.

*

P. Molnár Petra

Honnan ered a Mire a rododendron elvirágzik című novella ötlete?

A férjemmel való megismerkedésünk története adta az alapötletet, amelyet aztán „az élet nem elég jó dramaturg” jelszóval felismerhetetlenül átalakítottam. Egyébként is foglalkoztat a külföldön élő magyarok helyzete, gondolkodása: mennyire vágyódnak haza, mi alapján döntik el, hogy végül melyik országban telepednek le, mennyire akarnak beilleszkedni, mennyire tartják meg a saját hagyományaikat. Persze egy regény is kevés lenne, hogy ezeket elég mélyen kifejthesse az ember, így a novellában csak a „hazamenni vagy maradni” dilemmát választottam, ami a saját életemben is visszatérő kérdés.

A novellád címe igazán különleges. Miért pont rododendron?

A rododendron a kedvenc virágom. Ezt persze a Skóciába való megérkezésemig nem is sejtettem. A magyarországi éghajlat nem kedvez neki, így otthon csak jelentéktelen cserjékkel találkoztam. Skóciában a rododendron viszont faméretűre nő, hatalmas lombján pedig ezernyi virág pompázik tavasszal a rózsaszín, a lila és a piros minden árnyalatában. Egyszerűen varázslatos. A látványuk egy romantikus novelláért kiáltott.

Skócia is kap szerepet a novelládban. Személyes kötődés fűz a helyhez, vagy egyszerűen tetszett az ország, ezért választottad?

Szeretek olyasmiről írni, amit jól ismerek. Ha nem kell külön kutatást végezni a helyszínről, akkor könnyebb a történetre koncentrálni. Skóciát pedig jól ismerem, mert ott élek a családommal. Pedig először minden napfényimádó porcikám tiltakozott az ötlet ellen, és a skóciai állomást életem egy rövid fejezetének szántam csupán, de a sors úgy hozta, hogy hosszabb időre az otthonommá vált. De, mint kiderült, mindent meg lehet szokni: még az esőt, a ködöt és a hideg szelet is. A lélegzetelállító tájhoz viszont szerencsére még nem szoktam hozzá, mert így minden reggel kicsit leeshet az állam, amikor körbenézek.

Kérlek, mondj pár érdekességet magadról!

Nagyon szeretek utazni és más kultúrákat megismerni. Szerencsére többször is adódott lehetőségem, hogy a különböző országokban dolgozhassak is, és ne csak felületesen, egy nyaralás alatt ismerjem meg a görögöket, lengyeleket, skótokat. A külföldi élményeimet pedig szívesen felhasználom a novelláimban is. Szabadidőmben az olvasás és az írás mellett szívesen rajzolok és teszek hosszú sétákat a tengerparton.

Illusztráció: László Maya

Rácz-Stefán Tibor

Honnan ered az Egyszerűen vörös című novella ötlete?

Egy külföldi LMBT szórakoztató oldalon olvastam egy érdekes interjút, amiben egy meleg escort mesélt a munkájáról. Nagyon megdöbbentett, amikor azt nyilatkozta, hogy az ügyfelei leginkább „boyfriend experience élményt” kérnek, olyan együttlétet, ami olyan érzetet ad, mintha a pasija lenne az illető, tehát nem csak érzéketlen aktusra vágytak tőle, hanem csókkal, érzékiséggel, beszélgetéssel vegyített találkozóra. Rögtön elgondolkodtam rajta, hogy milyen lehet ez a kuncsaft oldaláról, tudni, hogy amit kap, az csak illúzió, mégis, nagy eséllyel hinni akar benne, hogy a valóság. Így született meg a novella ötlete, az írás során pedig bennem is végig kétesélyes volt, hogy Danil csak a munkáját végzi, vagy többre vágyik.

A novellában és a regényeidben egyaránt hatalmas szerepet kap a főhős önelfogadása, lelki megpróbáltatásai. Mi a legfontosabb szabály szerinted, ha valaki ilyen fontos és időtálló témáról szeretne írni?

Hogy megmutassuk, az a legfontosabb, hogy önmagunkat szeressük. Hiába vannak olyan dolgok rajtunk, vagy a személyiségünkben, ami vonzó lehet az emberek részére, ha nem szeretjük önmagunkat, könnyedén elveszíthetjük a másikat.

Novellát könnyebb írni számodra vagy regényt?

Szerintem ez nagyon ötletfüggő, egy novella is jelenthet olyan kemény kihívást, mint egy regény, hiszen itt eleve kisebb időkeret áll a karakterek személyiségfejlődésének a kidolgozására. Mindkét műfajt nagyon szeretem, kedv- és ötletfüggő, hogy mikor melyikhez

nyúlok.

Kérlek, mondj pár érdekességet magadról!

Nehéz erre a kérdésre bármit is válaszolni, hiszen kinek mi az érdekes. Amit viszont érdemes lehet tudni, hogy dolgozom újabb regényeken és történeteken, illetve idén érkezik a Fogadj el! Vörös Pöttyös kiadása extra tartalommal.

*

Olvastad az első és a második részt is?

Ismerd meg te is a Vágyom rád antológiát. Kattints ide, és olvass bele, rendeld meg kedvezményesen!

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük