Irodalmi Kávéház: Segítség! Író akarok lenni!

Irodalmi Kávéház: Segítség! Író akarok lenni!

Mielőtt a pályázat újabb szakaszába lépünk, és megnézzük azon regények harmadik részletét, melyek már egy pozitív lektorit kaptak, kissé pillantsunk körbe a hazai amatőr irodalmi életben.

Vajon hol tud fejlődni egy szerző, hol tudja kipróbálni önmagát?

Amennyire látom, három nagy irányból szerveződnek a zsánerirodalmi közösségek (legalábbis ezek vannak a látókörömben). Vannak a szépirodalmi rétegből induló kezdeményezések, a sci-fi ill. szerepjátékos fantasy életből, illetve a fanfiction rétegből. Ezek mind másképp gondolkoznak, más a belső működési mechanizmusuk, és ami érdekes, irodalmi szinten is egy alapvető nyelvi mérce megugrása után mást tartanak értéknek.
Azt gondolom, egy kezdő szerzőnek mindenhol érdemes téblábolnia, mert így lesz sokszínű az eszköztár. Viszont később, ha eléri az erős amatőr szintet, akkor már jobb választani, hogy hol akar érvényesülni, mert a kiadók, újságok bizony képben vannak a félprofik kapcsán, noha ez “kívülről” nem látszik, sejtelme sincs egy szerzőnek, hogy amikor kopogtat, lehet, hogy azért kap gyors választ a kéziratra, akár igent, akár nemet, mert a szerkesztő figyelmét már jóval korábban felkeltette. (Igen-igen kevés jó író van idehaza, akivel nem izzad vért a szerkesztő, és aki évi egy regényt stabilan le tud tenni az asztalra. Minden kiadóban örülnek a zseniknek, de elzárkóznak a tolakodó, önjelölt írópalántáktól. )

Az írós közösségek maguk is többféle módon működhetnek, sokszor maga a módszerben benne vannak az előnyök és a hátrányok.
1, nyílt weblapok
 Az ilyen weboldalak körül rengeteg szerző van, és nagyon jó a nyitottság, a szabad csatlakozás, de idővel mindenhol kialakul egy keményebb mag, és onnantól kezdve a belsősöket szeretgetik, az újakat viszont elég keményen értékelik, vagy kissé ignorálják. De ha új valaki, be tud kerülni a közösségbe, ha sokszor hozzászól más írásához, és értelmesen.
Karcolat.hu – ez sf/f életből származik, így a fantasztikummal foglalkoznak többet (de nem a misztikus-romantikával!). Erőssége, hogy a nyelvi rész és a logika hangsúlyos. A dramaturgiával úgy tűnik, kevesebbet foglalkoznak.
– Tollal.hu – ez inkább a valós életről író írók csapata, bár sokféle írást fogadnak ők is. A véleményezés inkább ismeretségi alapon megy, és egymás becsülése a lényeg, nem annyira szakmai dolgok. 40 feletti korosztály is jelen van.
– Merengő  – ez egy hatalmas fanfiction oldal, ahol a legtöbb írás az, de mellette önálló sztorikat is fel lehet tölteni. Nagyon sok a fiatal, és nagy a lelkesedés, rengeteg a romantikus, misztikus-romantikus írás. Az első vélemények fogadására, barátok szerzésére jó hely lehet.
– Az Imagine is fan oldal félig, nagyon aktív az élet, itt talán jobban megjelenik a 20 év feletti korosztály is, és rendszeres a belső pályázat.
– a Töviskapuoldal is komolyabb, nagyon sokféle írás van, felnőtteknek is, és alapos véleményeket lehet kapni. Ez is fanfiction csoportból származik, de eléggé elszakadtak már tőle.
2. zárt közösségek
Vannak olyan írós csoportok, melyek nem ennyire feltűnően működnek, de mivel kisebbek, ezért intenzívebbek is.
Néha szerzők csapatot alkotnak, és így kezdenek bele, ez sokáig segíti a fejlődést, de eljöhet olyan pont, hogy  írástechnikai hibákat erősítenek meg egymásban. Máskor egy-egy szerkesztő vagy, profi író a középpont, itt megesik, hogy egy ember ízlése formálja a közt. De olyan is előfordul, hogy könyvtár vagy iskola a gyűjtőhelye, talán ez a legváltozatosabb:
– Irka – ez a gödöllői könyvtár írós csapata – nagyon sokszínűek, minden korosztály jelen van, és rendszeresen hívnak írástechnikai előadókat, jártak náluk költők, prózaírók, sőt, én is, amikor a regényírásról beszéltem és a pályázatokról. Pestről kb 50 perc, megéri kinézni.
– Lila köd – ők inkább szépirodalmi felolvasást tartanak
– Delta műhely – ebbe nem lehet felvételizni, 10 éve létezik, én is innen indultam, és ma már a legtöbb tag író, szerkesztő, lektor. De a Kéziratok éjszakájának nyertese eljöhet a nyári írós táborba.
Számos más ki közösség van, sok közülük a Facebookon szerveződik.
3. Fanzinok, főleg srácoknak:
– Lidércfény: itt orkoktól kezdve bármilyen őrült fantasy téma megjelenik, inkább férfiak publikálnak benne
– Meztelen ügynök:ez még fiúsabb, és néha kissé polgárpukkasztó, és főleg fantasztikum van
4. Alapítványok, egyesületek, újságok:
SpiritArt újság, ez a Karcolatból nőtt ki, és ők papírkiadást is próbálnak csinálni, antológiákat megjelentetni, fantasztikummal foglalkoznak.

Avana Egyesület sci-fivel foglalkozik, a Zsoldos-díjat és a Preyer-díjat osztják.
A kezdő szerzőknek a Preyer érdekes, mert aki ír a pályázatra, az pár sor véleményt kap a műről. Ők adják ki az Új Galaxis újságot.

Kéziratok éjszakája – ez évi egyszeri élő véleményezés, ahol profi írók, szerkesztők vannak, az SfMag szokta csinálni, és fantasztikummal foglalkoznak.
JAK – aki főleg szépirodalommal szeretne foglalkozni, annak nagyon ajánlom, antológiákat adnak ki, nyári írós táborokat, előadásokat szerveznek.

5. Kiadók
A különböző kiadók máshogy gondolkoznak a kezdő írók kapcsán. Általában pályázaton keresztül várják az írásokat, ezért érdemes a pafi.hu irodalmi részét figyelni. Véleményt túlterheltség miatt nem adnak.

Nálunk, a Könyvmolyképző kiadónál kissé más a dolog, egy többlépcsős rendszert készítettem:

Világ bétái egyesüljetek facebook csoport – egy munkacsoport, ahol a szerzők egymást véleményezhetik
– Irodalmi pályázatfigyelő fb csoport – itt sokféle pályázat van, ki tudja magát próbálni mindenki
– Irodalmi Boncasztal  – ez egy kb 8 éve indult hatalmas projekt, amit most páran folytatunk, külföldi írástechnikai anyagokat fordítunk. Rengeteget lehet tanulni belőle, mindenkinek ajánlom. Fb oldal
– Aranymosás weboldal:  Az év első felében a regénypályázat fut, lehet véleményezni, és meg lehet nézni, milyen művek kapnak végül kiadási ajánlatot. Az év második felében novellák kerülnek ki, írástechnikai játékokat tartok.
– Vannak fizetés ellenében igénybe vehető lehetőségek, ahol lényegében szerkesztőt bérelhet az író. Ilyen az Íróiskola, ami 8 hetes távoktatás, és rendkívül átformálja a gondolkozást. Illetve a Kéziratszerviz, ahol profi véleményt lehet kapni egy adott műről. (Lásd a fejlécben.)

6. Írástechnikai könyvek
Nagy gond, hogy kevés a magyar könyv, vagy nem lehet kapni.
Steele: Kezdő írók kézikönyve és Gesing: Kreatív írás
egész jó, és tárgyalja az alapokat.
Egyéb érdekes írós könyvek: King: Az írásról (önéletrajzi, nem annyira konkrét írós tanácsokkal). Egry: A drámaírás művészete (ezen alapulnak a filmes dolgok), Umberto Eco: Öt séta a fikció erdejében (kissé nehéz, inkább bölcsészeknek ajánlom). Meseíróknak: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, illetve a Mese morfológiája (mindkettő kissé életidegen, de azért érdekes). A szakmáról jó áttekintő a Szerkesztők és szerzők kézikönyve (nyomdai dolgok, kiadók belső szervezeti rendje, egy része már elavult, de maga az áttekintés jó)
Tervezünk a Könyvmolyképzőnél egy gyakorlókönyvet is, illetve később – ha van rá érdeklődés – akkor más írástechnikai könyveket is.

Húsz éve kevésbé volt átlátható az irodalmi élet, általában a kiadók köré rendeződtek a szerzők, és kellett az élő találkozás a fejlődéshez. Ma már nagyon sok lehetőség van arra, hogy a távolabb élők bekapcsolódjanak a vérkeringésbe.

Még sokféle írós közösség van. Ha ismersz olyat, amit szeretsz, oszd meg az élményeidet, írd le nekünk. 🙂

-vb-

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.3/10 (10 votes cast)

Leave a Comment

29 hozzászólás

  1. Klassz cikk. 🙂 Két aprósággal én is kiegészítem, hátha valakinek esetleg jól jön:

    Az amatőr írói oldalak közül talán meg lehet említeni az Amatőr Művészek Fórumát (www.amatormuveszek.hu). Itt én is megfordultam annak idején (10 évvel ezelőtt még nem volt más, vagy csak én nem találtam). Főleg szépirodalommal foglalkozik, sok a teljesen kezdő szintű írás, de nagyon pozitív hangvételű véleményeket szoktak írni, így kezdeti önbizalomépítésre tökéletes. (Legalábbis régen az volt, a mostani helyzettel sajnos nem vagyok tisztában.)

    Az írástechnikai könyvek közül mindenképpen kiemelném John Braine “Hogyan írjunk regényt?” című könyvét, ami rövid és lényegretörő, személy szerint jobbnak találtam, mint a Kezdő írók kézikönyvét (a listában szereplő többi könyvet sajnos még nem olvastam). Tudtommal nem adták ki újra, így ma már csak könyvtárban elérhető.

  2. Braine könyvét én is nehezen szereztem meg, de nagyon jól szórakoztam rajta. Szerintem nem annyira írástechnikai, mint inkább az írós lét megélése a központi téma (pl. milyen nagy öröm, amikor a kritikusról kiderül, hogy nem tud írni… 🙂 Ezzel okozott pár vidám percet.)

  3. A lakhely szerinti alkotói közösségekkel is próbát lehet tenni, főleg a kezdetekben. Inspiráló támogató légkör eseten önbizalommal töltheti el az oda látogatót. Persze aki nem tervez nagyobbat, országos elismertséget, egy életre szóló helyi munkásságot is létrehozhat igy.

  4. Veronika, esetleg tudsz ilyet név szerint is?

  5. Hasznos cikk, köszönjük 🙂 Az írástechnikai könyvek között én még megemlíteném egyik nagy kedvencem, Milan Kundera “A regény művészete” című könyvét. Ebben az íróval készült interjúk és elemzések is találhatók, szó esik pl. a szerkezet művészetéről. A stílusa kicsit hasonlít Umberto Eco “Öt séta a fikció erdejében” című művére (bölcsész lelkületűek előnyben 🙂 ), de néhány fejezet egész gyakorlatias.

  6. És úgy látszik, a rendszer elnyelte a második kommentemet, úgyhogy ideírom még egyszer.

    Mindenkitől elnézést, amiért nem igazán követtem az idei pályázatot. Eléggé el voltam havazva munkával és írással, úgyhogy nem nagyon mertem feljönni ide, mert a tavalyi tapasztalataimból tudtam, hogy ha belemerülök a kommentelésbe, az mennyi időt fog felemészteni. 🙂 De legalább ezúton gratulálok a kikerülteknek, és sok sikert kívánok mindenkinek, aki még versenyben maradt!

  7. Nagyon megörültem ennek a cikknek. Köszönjük Bea, hogy ezt így összefoglaltad. Szerintem sok kezdő író nincs tisztában vele, hogy az elkészült művével merre induljon útnak.
    A Veronika által megemlített lakhely szerinti alkotóközösségek hiányát emelném ki. Sajnos az én lakhelyemen, Szolnokon, nem igazán sikerült felfedezni olyan társaságot, amely összejöveteleket szervezne, meghallgatná, kritizálná a másik írását.
    De nem csüggedek, folyamatosan keresek. 🙂
    Éppen ezért tartottam, és a mai napig tartom a Könyvmolyképző Fb csoportjait jó ötletnek.

  8. Köszönjük a cikket, nagyon hasznos!

    A nyílt weblapok táborát erősítem a http://holnapmagazin.hu/ oldallal. 2010 óta vagyok a tagja, és úgy érzem, rengeteget fejlődtem az első írások óta. Sokat tanultam ott is. 🙂

  9. Örülök az újabb oldalaknak, nyugodtan írjatok még. 🙂

  10. Hasznos összefoglalás. Engem a következő mondat lepett meg leginkább: “Igen-igen kevés jó író van idehaza, akivel nem izzad vért a szerkesztő, és aki évi egy regényt stabilan le tud tenni az asztalra.”
    Szerintem sok olyan író van, aki képes évente egy könyvet megírni, de azokból már sokkal kevesebb, aki be is tud futni a könyveivel. Kitalálhatatlan, miért van így: talán a kevés reklám, a nagy zaj (évi 10-11 ezer kiadott könyv sok a magyar piacnak), esetleg a kis olvasótábor, az érdektelen téma… Tényleg nem tudom.

  11. Én egyet értek Szabolcssal, szerintem is viszonylag sok jó szerző van idehaza, csak sokan inkább a fiókban rejtegetik az írásaikat, vagy olyan kiadóknak küldik el, akik egyébként egyetlen pillantást sem vetnek a kéziratokra, így sosem derül fény arra, hogy mennyi remek regény születik évente…
    Illetve, szerintem az a szomorú igazság, hogy ma Magyarországon csak egy nagyon szűk réteg keresi az igényes, értelmes könyveket, a többség egyáltalán nem olvas, aki igen, azoknak nagy része meg leragad valahol a celeb önéletrajzok és az összecsapott tiniponyva szintjén. Legalábbis én ezt tapasztalom…..

  12. Szabolcs, három év alatt több, mint 700 kéziratot láttunk, a regénypályázat nyílt, bárki beküldhet írást, vagyis az sincs, hogy nem jut a kiadó elé a mű. De ha megnézed, 2 % kapott kiadási ajánlatot, nem több, ők sem “kész” szerzők még, hanem tehetségek, akiknek fejlődés kell. Az igazi kaland a második-harmadik kötet kiadásánál kezdődik. Kevés az igazán jó író, akiben egyszerre vannak jelen a különböző képességek, és mellé az írói alázat is.
    Az is baj – és ezt szerintem már tucatszor mondtam -, hogy nem gyakorolnak az írók. Nem az a csiszolás, hogy írogatják kedvenc sztorijukat, hanem az, hogy pl. stilisztikai gyakorlatot végeznek, vagy narrációs feladatokat. Eleinte még megkérdeztem az embereket, hogy ki hányszor ült le célzottan gyakorolni egy-egy írástechnikai elemet. Ahogy hímzéseken, képeken és más alkotásokon is látszik, hogy tudja-e az alapokat az illető, úgy egy íráson is.

    A befutás más téma, ez sokszor függ a könyvpiac változásától, vagy bejósolhatatlan apróságoktól.

  13. Heni, írói szempontból nem olyan könnyű ám celebkönyvet írni (mármint a celeb helyett), vagy tiniponyvát. Mindenfajta írást lehet jól, meg rosszul csinálni, szerintem érdemes nem lebecsülni a más írói vagy olvasói rétegeket, amíg az ember nem próbálta ki, hogy ő képes lenne-e rá. 🙂
    Az “igényes” könyv pedig mindenkinek más, ez a legérdekesebb.

  14. Nos, nyilván nem írtam még celebkönyvet, hiszen nem vagyok az, meg remélem nem is leszek, de én közgazdász-hallgatóként mindent a kereslet-kínálat szempontjából nézek 😀 Nem lebecsülöm (vagyis jó, igen, ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor tényleg nem becsülném túl sokra bulvársztárok önéletrajzát), csupán arra célzok, hogy úgyis elsősorban az olvasókon múlik az, hogy milyen magyar szerzők regényei kerülnek könyvpiacra, nem magán a kiadón vagy a szerzőn, hiszen nem ők irányítják azt, hogy milyen könyvekre van igénye az emberre. És ha ebből a szemszögből nézem, akkor én sajna úgy látom, hogy ha bemennék a VV villába, hamarabb kiadnák a szakácskönyvem, mintha szakács lennék 😀

  15. Heni, ahogy Aranymosó is utalt rá, igazából nem az ír celebkönyvet, aki maga is celeb. Ha kiadnának egy olyan kéziratot, amit tényleg egy celeb írt, az iszonyú munkát jelentene a szerkesztő számára: gyakorlatilag újra kéne írnia az egészet. Ezért egy ún. szellemíró írja meg a könyvet a celeb nevében, elvileg a hírességgel egyeztetve, de olvastam már olyan esetről, hogy nem is beszélt egymással az író és az illető, akinek a neve alatt megjelent a mű. Ha életrajzi könyvről van szó, az egy dolog, de ha fikcióról, akkor szinte biztos, hogy a borítón szereplő ismert név nem több, mint egy marketingfogás a kiadó részéről.

  16. Kedves Aranymosó: a jelenlévők mindig kivételek. 🙂 Tényleg kevés olyan kiadóval találkoztam, amely hasonlóan sokat foglalkozna a szerzőkkel, az írás szakmai részével, mint ti. Én csak azt nem akarom elhinni, hogy – mondjuk – az USA-ban ezerszer annyi tehetséges (vagy csiszolható tehetségű) szerző él, mint nálunk. A könyvkiadásokból legalábbis ez olvasható ki. Szerintem az ügynökök nagyon hiányoznak nálunk, akik egy közepes minőségű, de feljavítható kézirattal meg tudnák fűzni a kiadókat.
    Kedvenc példám Steve Berry (szeretem a kultúrtörténeti thrillereket): nyolcvanvalahány kiadó utasította el, mire egy fantáziát látott benne, és azóta a bestsellerszerzők közé soroljuk. Más kérdés, hogy a harmadik regényét olvasom, és még mindig nem értem, hogyan tud ennyi unalmas részt beleszőni az egyébként érdekes alaptörténetbe…

  17. Nincs több tehetséges ember, csak az írást szakmának tekintik, és annyira természetesnek veszik, hogy írósulikba, írós táborokba járnak, hogy az életrajzba sokszor nincs is megemlítve, legföljebb riportokból derül ki.
    Az irodalmi ügynökséget a kiadók is hiányolják, és sok ötletelés volt ez ügyben, de gazdaságilag nem megoldható. Lényegében ez a pályázat is kicsit hasonló, csak épp egy darab kiadó felé szól, és én képviselem majd a regényeiteket. 🙂

  18. Na igen, a jelenlévők kivételek 🙂 Az én véleményem sem a Könyvmolyképzővel kapcsolatos, mert itt legalább látom azt, hogy próbálkoznak a magyar szerzők megismertetésével, csak az írók oldaláról – nos, onnan nehezebb ez a dolog. Mármint, biztos kis hazánkban is nagyobb igény lenne az írósulikra meg táborokra, mint Amerikában, csak a itt az átlagember annyira a béka feneke alatt lubickol pénzügyileg, hogy bármennyire szeret írni, gondolom valahol az utolsók után szerepel a pénztárcájában egy ilyen kurzus. Marad az internet.

    Egyébként, visszautalva a korábbi hozzászólásomra a magyar olvasói rétegekről, lehet hogy én csak azért vagyok ennyire negatív a kérdéssel kapcsolatban, mert az én családomban és szűk környezetemben jóformán egyetlen embert sem tudnék mondani, aki olvasni szokott. Esetleg, ha megerőltetem magam, találok 2-3 ilyen személyt, de valahogy mégis mindenki kikerekedett szemekkel néz rám, ha találkozunk a buszon és nálam van egy könyv. Na meg, hányszor megkaptam az “úúúúristen, te olvasol?”, “én nem tudnék elolvasni egy ilyen vastag könyvet”,na meg a büszke “hát, én meg tudnám számolni egy kezemen, hány könyvet olvastam el, hahaha” típusú megszólalásokat régebben 😀 😀 Nem tudom, bennem ez a nagy könyv-ellenesség olyan mély nyomot hagyott, bár lehet, hogy csak rossz helyre születtem vagy sokan titkolják 🙂

  19. Egy másik apró különbség a viszonyok között, hogy az angol nyelvterület nagyságrendileg kb 400 millió potenciális olvasót rejt míg a magyar ugye 10 milliót – ha meg lehetne élni az évi 1-2 könyv megírásából valószínűsítem nálunk is sokkal több stabilan “termelő” szerző élné boldog alkotói álomát. És ha jól értem az ügynöki rendszer is ezen bukik el.
    Bár tény, hogy nem ismerem a szerzők juttatásait, erről lehet tudni valamit?

  20. Heni, az olvasási szokások nagyon érdekesek. Nekünk hatalmas olvasói bázisunk van, és rengeteg a fiatal. Ha jársz esetleg két hét múlva a Könyvvásáron, nézd meg a 81-es standot a Vörösmarty téren, szusszanni sem tudnak a kollégák. Rengeteg kamasz olvas, és nemcsak a lányok, hanem a fiúk is.
    A felnőttek sokszor munkába menet olvasnak a különböző járműveken, vagy családanyák mosogatás után éjjel. Nekik megint mások a szokásaik. Valószínűleg csak ilyen környezetben élsz, de ez változni fog, ha más iskolád, vagy munkahelyed lesz. 🙂
    Az írósulik drágaságáról meg általában eszembe jut, hogy ennél nagyobb összegeket költenek emberek egy új mobilra, vagy fél év alatt szórakozásra, nyelvvizsgára meg sokszorosát. A tudás megszerzése mindig befektetés, bármilyen tudásról van szó. 🙂

  21. Valter, igen a nyelvterület mérete is fontos különbség.
    A szerzők nem keresnek sokat idehaza. Minden kiadónál kicsit más amúgy, nincsenek egységes honorok.
    Szerintem nem kell búsulni azon, hogy kis ország vagyunk. Cserébe van egy zseniálisan színes, hajlékony nyelvünk. 🙂 A nehéz publikálás meg jót tesz, teher alatt nő a pálma, a tehetségek kénytelenek fejlődni, csiszolódni. 🙂

  22. Nem is tudom, sok iskolába jártam már és volt pár munkahelyem is, de én valahogy mindenhol ezzel találkoztam. Pedig, az agyammal én is tudom, hogy nem szabadna ennyire leszűkíteni a saját tapasztalataimra a kört, csak ha nem nagyon látom ellenkezőjét, úgy nehéz. Persze, tisztelet a kivételnek, tényleg vannak a buszon olvasó fiatalok, meg ahogy mondom, azért nekem is akad egy-két ilyen ismerősöm, de a végeredmény mindig az, hogy az én környezetemben sajnos nem divat olvasni. Amit amúgy én sajnálok, de azért szoktam terjeszteni az igét 🙂 Bár, lekopogom, az utóbbi időben már viszonylag keveset hallottam, az “úúúú, én meghalnék, ha el kellene olvasnom egy könyvet”- típusú mondatokat 🙂 :)) Szóval, alakul a dolog 😀

  23. Kedves Mindenki! 🙂

    Rendszeres olvasója vagyok az Aranymosás oldalnak, és már régóta érlelődik bennem egy kérdés. Ebben a cikkben és jó néhány korábbiban is (pl. Ki az amatőr és ki a profi író?) megjelent az a kitétel, hogy egy tehetséges/jó/profi írónak évente körülbelül egy könyvet kell írnia. Az én specialitásom a történelmi regény, és bár próbálom feszegetni a határaimat, még mindig ez a kedvenc műfajom olvasás és írás terén is. Csakhogy az a tapasztalatom, hogy egy igazán jól megírt és hiteles “múltidézéshez” legalább egy-másfél évig kell kutatni, kivéve, ha valaki egy konkrét korhoz vonzódik vagy 10-20 éves írói rutinnal rendelkezik. (Vagy mondjuk eleve sorozatot tervez, de erre nem minden történet alkalmas.) Szóval a kérdésem az lenne, hogy általában a kiadók mennyire veszik szigorúan ez a szabályt? Ha mondjuk 2015-ben kopogtatnék valahol egy új regénnyel, elhajtanának-e csak azért, mert utoljára 2013-ban publikáltam, és annak már lecsengett az (amúgy sem túl nagy) híre, én magam pedig nem tűnök elég “rutinos” és ezáltal termékeny írónak?

    Előre is köszönöm a válaszokat! 🙂
    Zsófi

  24. Zsófi, általában a kiadók szeretnék a folyamatos publikálást, de a történelmi regény tényleg más dolog, és nagy háttérmunkát igényel. Nincs kőbe vésve ez a dolog, 2-3 évente is tökéletesen jó egy regény, ha igazán kidolgozott.

  25. Köszönöm szépen a gyors (és megnyugtató) választ! 😉

  26. Ami azt illeti, szerintem meghatározó, hogy a (leendő) író külső kontrollos személyiségű, vagy belső.
    A fejlődési utak is eszerint változnak.

  27. Jimbo, mire gondolsz?

  28. Megemlíteném Gárdonyi Géza: Titkosnapló című művét. Ebben többek között az írás titkaival is foglalkozik. Érdemes ezt is elolvasni:

    http://mek.oszk.hu/07000/07048/index.phtml

  29. Köszönöm. 🙂