Interjú: Varga Bea

Interjú: Varga Bea

Varga Bea 2018 decemberében megjelent mesekönyve, a Segítség, támadnak a betűk! kifejezetten kezdő olvasóknak készült, akár olyanoknak is, akik kifejezetten nem szeretnek olvasni… Az ötletes történet, mely olyan világba kalauzol, ahol a helyesírás meglepően fontos. Kófic és barátja, Lilla ennek köszönhetően nem egy kalandba keveredik. Vidám játékosság, szerethetően pimasz szereplő és gördülékeny szöveg jellemzi a kötetet.

A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett

*

Új mesekönyv-sorozatod az Alfabéta Mágustanodában játszódik. Milyen hely ez a mágustanoda, kik járhatnak oda?

Csak gyerekek, természetesen. Ebben a világban a mágikus képesség természetes része az életnek, olyan, mint egy zenei tehetség. Akiben megcsillan a mágia, az gyerekként elrontja a technikai eszközöket, ha megijed. Őket mágusiskolába íratják a szüleik, ahol izgalmas dolgokat tanulnak, majd délután hazajönnek. A könyv nem olyan bonyolultságú, mint egy Harry Potter, hanem kifejezetten egyszerűsített nyelvezettel íródott, és kezdő olvasóknak ajánlom első önálló könyvként. Remélem, olyan élményt ad, ami megszeretteti az olvasást.

Többször elmondtad, hogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? című ifjúsági regényedet a lányodnak kezdted írni. Most azért született egy mesekönyved, hogy a kisfiadnak mesélj?

Igen, a fiamnak kezdtem írni. Ő diszlexia-részképesség zavarral indult, így nehezebben tanult meg olvasni, ezért figyeltem fel rá, hogy milyen típusú szövegekkel boldogul könnyebben, és bizony kezdő olvasónak nem mindegy, hogy hol van az alany, vagy hogyan tagolódnak a mondatok. Egy kezdő olvasó kiesik szövegből, ha maga az olvasás folyamata sokszor megakad.

Előolvasnak otthon a gyerekek? A fiad hozzászólt, elmondta a véleményét Kóficék kalandjairól?

Igen, a gyerekeim minden írásomat olvassák. Szerették ezt a világot is, főleg, hogy itt alsósoknak tilos írni. Ez azt hiszem, a valóságban sok kiskölyök álma, miközben a lecke felett bámészkodik. Persze, egészen addig, míg meg nem tiltják nekik. Mert ami tilos, az máris izgalmas lesz.

Ez a tiltás pedig annak köszönhető, hogy a varázslók hibásan leírt szavai életre kelnek. Ez egyfelől egy kis játék a nyelvtannal, viszont a szavak erejéről is szól. Te hiszel abban, hogy a szavak hatással vannak ránk? Na és a hibás vagy a helyes szavak hatnak inkább?

A könyvben számos kaland kerekedik abból, hogy Kófic és Lilla írni próbál. A szavaknak szerintem is erejük van. Ha nem hinnék ebben, bizonyára nem író lennék.

Az, hogy mi erősebb – egy helyesen írt vagy egy hibás szó –, a való életben nem igazán a nyelvtanon múlik, hanem azon, hogy hol és milyen szavakat használunk. A legveszélyesebb emberek azok, akik képesek az igazságot torzítani. Ez sokkal nagyobb kárt tesz a világban, mint bármilyen fegyver. Persze ennek kifejtése már nem gyerektörténet, inkább a felnőtteknek írom meg.

A könyvbemutatón elmesélted, hogy könnyen átraksz más zsánerbe történeteket, például gyerekként krimit csináltál az ismert tündérmesékből. Ez a képesség segített abban, hogy most jól tudj mesét írni?

Ez inkább a mostani zsánerváltásokban segít sokat. Az öcsém három évvel fiatalabb, és gyerekként sokat meséltem neki. A probléma, hogy főleg csajos meséket ismertem, amit fel kellett dobni némi humorral, harccal, vagy pár cowboyjal, netán egy hullával.

Maga a mesemondás inkább egyfajta természetes készség számomra, hiszen szóban évtizedek óta mesélek. Íróként az első díjamat is mesével nyertem. Az olvasók ezt az oldalamat nem igazán ismerik, mert regényíróként szoktam szerepelni (http://onsairegenyek.blogspot.com), de aki már járt valaha is velem egy táborban, az tudja, igazi mesebosziként bármikor leülök egy csapat gyerek mellé, imádom a csillogó szemeket, és az elakadó lélegzeteket.

Mire kellett odafigyelned most, hogy másik korcsoportnak meséltél? Mennyire volt könnyű számodra váltani és a fiatalabb olvasók igényeinek megfelelően mondani történetet?

A Segítség, támadnak a betűk! alaptörténete könnyű volt, de maga a nyelvi rész nem, hiszen bonyolultan sokkal könnyebb írni, mint egyszerűen. Katona Ildikó, a kiadóvezető volt a szerkesztőm, és bizony pár helyen kellett a mondattani egyszerűsítés, és az, hogy a csínyek se legyenek túl erősek. Mondhatni pimaszsági határon belül kellett maradnom ezzel a történettel.

A korcsoportváltások csak kívülről látszanak könnyűnek. Nagyon sok szakmai munka, sok-sok gondolkozás és kísérlet előzi meg őket. De élvezem, nagyon szeretek játszani.

Miben más mesét és fantasyt írni?

Sokban más. A dramaturgiai alap ugyanaz, hiszen a fantasy valahol felnőtteknek szóló mese, ám az eszköztár teljesen más. A gyerektörténetekben világosan körvonalazott szereplők, és nem túl rémisztő ellenségek vannak, míg egy rendesebb fantasy árnyaltabban dolgozik. A meseírásról épp pénteken tartok majd előadást. Akit érdekel a különbség, szeretettel várom. Részletek az új szerkesztői blogomon: http://vargabea.blogspot.com.

A decemberben megjelent mesekönyv egy kalandot mesél el – a sorozat további kötetei is kerek, egész történetek lesznek? Mire számíthatunk legközelebb?

Igen, minden történet egész történet. Lesz valami kis apróság, ami nem zárul le, és újabb kalandra hív, de a fő szál mindig önálló egészet alkot. A kiadó idén őszre még két kötetet szeretne megjelentetni az Alfabéta Mágustanodából. Ebből egy már készülőben, a másikat nem ígértem biztosra, hiszen két regényemet is nagyon várják az olvasók, és épp ezekkel foglalkozom. Persze, Kófic kalandjai is már zajlanak a fejemben, és remélem, mikor papírra kerülnek, hatalmas örömöt okoznak a gyerekeknek.

*

Segítség, támadnak a betűk! (Alfabéta Mágustanoda 1.)

Nem csalás, nem ámítás!

Aki szépen énekel, az zeneiskolába megy, aki pedig gyerekként varázserővel rendelkezik és kisüti a mobilt, az mágusnak tanulhat.
Ez eddig még normális, ugye?
Ám az Alfabéta Mágustanodában furcsa szabályok vannak.
Például szigorúan tilos írni az alsósoknak.
Hogy miért? Megtudod a történetből. És azt is, miféle kalandokba keveredett Kófic, a leendő nagy mágus és Lilla, a barátja.
Egy titokzatos háromlábú papagáj is az iskolában kóborol. Vajon segít, vagy nevet rajtuk, miközben fura mondókákkal csúfolja őket?
A nyelvtant népszerűsítő, humorban gazdag történetet minden olyan alsósnak ajánljuk, aki utál írni, és még sosem harapta fenéken az irodalom leckéje.

Varga Bea író, szerkesztő, viselkedéselemző On Sai néven lelkes olvasótábort tudhat magáénak. A Segítség, támadnak a betűk! a tizedik megjelenő írása.
Egy ötletes történet, mely olyan világba kalauzol, ahol a helyesírás meglepően fontos. Vidám játékosság, szerethetően pimasz szereplő és gördülékeny szöveg jellemzi a kötetet.
Kiválóan alkalmas az olvasás megszerettetésére.
Hat-tíz éves gyerekeknek ajánljuk.
Ne habozz, vesd bele magad!

 

Varga Bea (On Sai)

1975-ben születtem Budapesten. Bármit elolvastam kamaszként, de a fantasztikum izgatott a legjobban, és íróként is imádok új világokat teremteni. Vannak kifejezetten humoros írásaim, és vannak, ahol a kalandos történet közepette elgondolkoztatni szeretnék. Az írás mellett nagy szerelmem a pszichológia, és ez sokszor visszaköszön a regényekben. Gyakran hallom, hogy a karakterek annyira élők, hogy szinte kisétálnak a lapokról. Szeretem, ha az olvasó nevet, drukkol, izgatott, vagy épp a főszereplő megdobogtatja a szívét. Élni jó, ez a mottóm, és remélem, ez az öröm a lapokon is visszaköszön.

Facebook: https://www.facebook.com/on.sai.regenyek/
Blog: http://onsairegenyek.blogspot.hu/ és http://vargabea.blogspot.com/
Instagram: https://www.instagram.com/on_sai/

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment