Interjú: Novák Vica

Interjú: Novák Vica

Novák Vica második mesekönyve Minka történetének folytatása. Az első részben Minka megismerte Szélvészt és ellátogatott Szeles-zugba. Most látszólag minden rendben és Minka megkezdte az iskolát, csak egy nagy bánata van: nem megy elég jól neki az olvasás. Sőt, mintha a betűk el is szöknének előle…! Minka és barátja most ennek a titoknak jár utána egy kedves, szórakoztató mesében.

A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett

*

Minkát és különleges barátját, Szélvészt már ismerhetjük a Minka és a felhőfoltozók című kötetből – mégis arra kérlek, mesélj egy kicsit róluk! Merre jártak az előző részben? És milyen kalandba keverednek most?

Minkának, aki az első részben még ovis nagylány volt, és Szélvésznek, a szelek hátán utazó barátjának, előzőleg az időjárással és a bátorság kérdésével gyűlt meg a bajuk, de mindannyiunk szerencséjére, visszaszerezték nekünk a napot. Most egy egészen másféle problémával szembesülnek, bár a megoldást most is Szeles-zugban találják. Tudniillik, eltűntek a betűk. Betűk híján pedig nincsenek történetek! És mivel a hőseink már rutinosak a világmentésben, és Minkának egyébként is nehézségei támadnak a betűkkel, elindulnak egy újabb kalandra, abban a reményben, hogy mindkét problémán segíthetnek.

Minka iskolás lett, de valahogy nehezen megy neki a betűk kibogarászása – neked van olyan iskolai élményed, amikor úgy érezted, mindenkinek jobban megy a feladat, mint neked?

Ó, rengeteg! Bár nekem nem a betűkkel, hanem a számokkal volt – és van a mai napig – némi összetűzésem. Mondjuk úgy, hogy mérhetetlenül sokat köszönhetek a számológép feltalálójának, mert ha fejben kéne számolnom, bajban lennék. A matekóra határozottan nem tartozott a kedvenceim közé. (Meg a fizika sem. Meg a kémia. Fránya képletek.)

Ebben a történetben a betűk és így aztán a mesék sorsa a tét. Szerinted fogynak a mesék körülöttünk, vagy jól végzik munkájukat a betűvetők?

Szerintem mostanában alaposan belehúztak. Biztos sokat túlóráznak – mázli, hogy szeretik a munkájukat. Egyébként azt hiszem, elég széles a kínálat, és mindenki megtalálja azt, amit szívesen olvas fel, vagy ad a gyermeke kezébe, legyen szó akár különleges újdonságról, vagy a klasszikus vonalat képviselő bájos történetekről.

A legtöbb mesében egyértelműen fekete-fehér figurák jelennek meg, ha kiderül, hogy ki az ellenfél, ő többnyire gonosz. Nálad viszont nem a másik legyőzése a megoldás, hanem lehet közeledni az „ellenség”-hez, ha megértjük, mit szeretne. Tudatosan szembe akartál helyezkedni a tipikus gonosz meseszereplő képével?

Szerettem volna, ha nem kell „legyőzni” senkit. Ez már az első könyvnél is egyértelmű volt, és azt hiszem, részben Minka karakteréből, részben a felvetett problémákból fakad. Ha Minka nem próbál segíteni, valószínűleg ő maga sem tud túllépni a nehézségein. És különben is, kinek volna szíve ezt a kedves kislányt odalökni egy igazi gonosz elé? Úgyhogy igen, igyekeztem máshonnan közelíteni, hátha sikerül megmutatni, hogy néha nem az a megoldás, ha felülkerekedünk a másikon, hanem az, ha megérjük őt.

Minka mindkét történetében nagyon izgalmas – és egyben beszélő – neveket kapnak a karakterek. Most például itt van Ábránd a betűarató, és ott vannak a hunyorgók, akikről többet nem árulnék el, de a nevük telitalálat. Hogyan találod ki őket? Van kis listád a névszerű szavakból?

Nem, abszolút nincs ilyen lista. Mindig adja magát az ötlet, eddig egyik néven vagy elnevezésen sem gondolkodtam. Tudom, szörnyen kiábrándító vagyok, de semmi izzadtságszagú sztorival sem szolgálhatok ez ügyben. Meg amúgy imádom a neveket, mindig az a kedvenc részem egy új történet kibontakozásában, amikor elnevezem a karaktereket.

Szimonidész Hajnalka illusztrálta a kötet első részét, így számíthattál arra, hogy ő fogja a második rész képeit is készíteni. Próbáltad elképzelni, hogy milyenek lesznek az új alakok?

Persze! Ez mindig nagyon izgalmas. De Hajni megint csodásan megoldotta, nem győzöm dicsérni őt. Tényleg imádom a képeit, úgyhogy rendeltem is tőle egy falra akasztható képet az első Minkából, ami most a dolgozószobámat díszíti.

A mesekönyved mellett van még egy megjelenésed: a kiadó ünnepi antológiájában, a Meghitt pillanatok-ban is olvashatunk tőled egy novellát. Mesélsz kicsit róla?

Jaj, nagyon szerettem írni azt a novellát! Most itt is szembementem kicsit az elvárásokkal, elvégre, a karácsonyi sztoriktól a legtöbben a megható, romantikus pillanatokat várják. Fagyöngyöt és lopott csókokat. E helyett én testvérekről írtam, és arról, milyen érzés, mikor úgy érzed, menthetetlenül eltávolodtatok egymástól. Remélem, a novella elolvasása után mindenki megöleli majd a tesóját. Aztán jól lenyúlja előle az utolsó szaloncukrot. Ez már csak ilyen…

A mese és a novella is rövid műfaj. Miben más és miben hasonló a kettő?

Hasonlóak abban, hogy a terjedelmi korlát eléggé megköti a kezemet, nem zsúfolhatom beléjük az összes ötletemet, így szelektálnom kell. Különbözőek abban, hogy mesét írni sokkal szabadabb dolog a számomra. A gyerekek nem fogják azt mondani, hogy varázsceruza márpedig nem létezik, honnan szedted ezt a hülyeséget? Ők azt fogják mondani, kérem a varázsceruzát, játsszunk Minkásat! A novellánál már nekem is sokkal kritikusabban kell szemlélnem a sztorit – és ebben még mindig nem vagyok elég jó. Nekem sok minden belefér, ahogy például az Érints meg-es novellánál belefért, hogy egy sorsszerű találkozásból szerelem lett, itt pedig belefért, hogy a hősnőm kicsit rövidlátó, ha érzésekről van szó.

Hogyan tovább? Lesz még Minkának és Szélvésznek közös kalandja? Vagy más mese, esetleg más műfaj foglalkoztat most?

Nos, annyit emlegettem Szélvész sztoriját, hogy többen is komolyan vették, szóval végül kénytelen leszek tényleg megírni. Ezen kívül van egy regény, amit érlelgetek egy ideje, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy hamarosan beérik. Szurkoljatok nekem!

*

Minka és a betűvetők

Ajjaj, hová szöknek a betűk?
Minka elsős, ügyes, okos, de van egy bánata: nem boldogul az olvasással.
Talán butább, mint a többiek? Ő már sose fogja megtanulni az ábécét?
Megpróbál elolvasni egy feliratot, ám furcsa dologra lesz figyelmes:
egymás után illannak el belőle a betűk!
Eltűnnek az újságokból, a képernyőről, sőt, a könyvekből is.
Minka rögtön üzen a szelek hátán utazó, furcsa barátjának, Szélvésznek.
Lehet, hogy valami galiba történt a betűvetők titkos földjén?
Kósza, a széllény hátán kalandra indulnak Szeles-zugba, hogy visszaszerezzék a betűket, és megmentsék a történeteket a feledéstől.
Ki tudja, ha sikerrel járnak, hátha még Minkának is sikerül megtanulnia az olvasást.
Bűbájos, fantáziadús történet a betűkkel ismerkedő kisiskolásoknak és óvodásoknak.
Indulj vele te is az elveszett betűk nyomába!

*

Novák Vica

1989-ben született Várpalotán, és jelenleg is Veszprém megyében él. Közgazdaságtant és marketinget tanult, azonban gyermekkora óta írónak készül. Első komolyabb írásaként egy Jane Eyre utánzatot említ tizenhárom éves korából. Az interneten eleinte a Karcolat oldalon tette közzé novellakezdeményeit, majd a Merengőn tevékenykedett alkotóként és adminként. Később egy oktatási stúdióban szerkesztést és kiadói ismereteket tanult, 2011-ben a Pannon Lapok Társasága által megjelentetett mesekönyvben publikálták első meséjét. Az V. Aranymosáson a Rakéta Projektbe került, amelynek köszönhetően 2017-ben megjelenik a válogatón részt vett mesekönyve.

Facebook: https://www.facebook.com/novakvica/
Blog: https://tortenetekvagyunk.blogspot.hu/
Instagram: https://www.instagram.com/novak.vica/

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Leave a Comment