Interjú: Meghitt pillanatok antológia 2.

Interjú: Meghitt pillanatok antológia 2.

Már megjelent a Könyvmolyképző Kiadó ünnepi antológiája, a Meghitt pillanatok. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet.

A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A kötetben húsz novella került, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

A szerzőkkel Aux Eliza készített interjút, ami először a Kedves Könyvek blogon jelent meg

vissza az első részre

*

Greff Magdi

Hamarosan megjelenik a novellád a Meghitt pillanat antológiában. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a te műved is benne lesz?

Két novellát is írtam ehhez a kötethez, és nagyon örültem, hogy az egyiknek végül sikerült bekerülnie.

Mesélnél egy kicsit a novelláról? Kiknek ajánlod? Kaphatnánk egy pici ismertetőt is?

Szerintem egy alapvetően komoly témát érintő, de mégis jókedvű és kedves novella, szerelemről, barátságról, elfogadásról. Egy gimnazista osztálykarácsonyról szól, és egy szerelmes fiú szemszögéből mesél el egy történetet egészen a húzás izgalmától kezdve, a „mit adjak annak akit húztam” kérdésen át egészen az ajándékozás meghitt és örömteli pillanatáig. Bár kamaszok a főszereplők, de szívesen ajánlom bármely korosztálynak.

Hogyan íródott ez a novella? Van valami különleges rutinod, vagy csak megszállt az ihlet, és leültél bepötyögni?

Mivel két novellát is írtam, így eléggé szorított a határidő. Szerencsére ez inkább ösztönözni szokott és nem gátolni az írásban. Végül a második novella került be a kötetbe. A történet ötletét egyik lányom barátnőjének elejtett megjegyzése adta, amit véletlenül meghallottam, de ennyi elég is volt. Nincs különleges módszerem, ha elakad bennem valami – mint például ez a megjegyzés – akkor töröm rajta egy darabig a fejem, aztán leírom. Szerencsére sikerült a történetet a Meghitt pillanatok szempontjai szerint kitalálni.

Ki a kedvenc szereplőd a novelládból és miért?

A kedvenc szereplőm Viktor, de nem árulhatom el, hogy miért 🙂

Milyen volt a szerkesztés folyamata?

Róbert Katalin volt a szerkesztőm és szerintem zökkenőmentesen tudtunk együtt dolgozni. Már az első körben tudta, hogy mik a gyengeségeim és mivel én is tudom, hogy mik, így jól tudtam javítani a szöveget. A viszonylag rövid szerkesztés alatt is sokat tanultam tőle, nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam.

*

Vasváry Csilla

Hamarosan megjelenik a novellád a Meghitt pillanat antológiában. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a te műved is benne lesz?

Ugráltam örömömben, és nagyon vigyorogtam.

Mesélnél egy kicsit a novelláról? Kiknek ajánlod? Kaphatnánk egy pici ismertetőt is?

Dóra december elsején kap egy SMS-t Rolandtól, a volt barátjától. Aztán másnap is. És így megy ez hetekig, ami persze nem hagyja közömbösen Dórát, az SMS-ek hatására előtörő emlékek egyre jobban felkavarják.

Annak ajánlom, aki épp az első nagy szerelmet éli át, vagy aki szívesen emlékszik vissza az első nagy szerelemre. (Van olyan, aki nem szívesen emlékszik rá? 🙂 )

Hogyan íródott ez a novella? Van valami különleges rutinod, vagy csak megszállt az ihlet, és leültél bepötyögni?

Kimondottam karácsonyi témájú, könnyed romantikus történetet akartam írni. Sokat gondolkodtam, merre induljak el, aztán egyik este elalvás előtt beugrott az alapötlet (az adventi naptár másképp), és még aznap éjjel lefirkáltam, ami eszembe jutott. A következő napokban pedig megírtam belőle a novellát.

Ki a kedvenc szereplőd a novelládból és miért?

Nagyon kevés szereplőm van, mert lényegében Dóra vívódásáról szól a novella, és a vívódást okozó fiú csak az emlékekben van jelen – közülük nem tudok választani. Tehát a kérdésre a válasz: a négylábú mellékszereplőm, Lucifer (alias feketepárduc) a kedvencem.

Milyen volt a szerkesztés folyamata?

Imádtam. Én az a típus vagyok, aki szeret javítani és átírni (önmagamat is sokszor ellenőrzöm, mielőtt elküldenék bárhová bármit), és ha ehhez még profi segítséget is kapok, az nagyon-nagyon lelkesít.

*

Őszi Alíz

Hamarosan megjelenik a novellád a Meghitt pillanat antológiában. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a te műved is benne lesz?

A kitartó hitetlenkedés szerintem jól körülírja. A kötet megjelenése felé tartó út minden pontján attól tartottam, hogy valaki majd szól, hogy hát, sajnos mégsem fér bele. De valahol a szerkesztés vége felé csak elhittem.

Mesélnél egy kicsit a novelláról? Kiknek ajánlod? Kaphatnánk egy pici ismertetőt is?

A novella titkokról szól, és egy lányról meg egy fiúról, arról, hogy kettejüknek mennyiféle titka lehet. Néhány titkuk olyan, ami a bűntudat miatt titok, néhány éppen kegyes hazugság mögé rejtett titok, néhány olyasmi, amit félnek kimondani. Tilda és Ottó – ők a lány és a fiú, és nem mellesleg szomszédok – minden év június huszonegyedikén éjjel leülnek az udvaruk határán álló cseresznyefa alá, és elmondanak egymásnak egy-egy titkot, a kikötés azonban az, hogy a titokra a másik semmit se szólhat, meg se rezzenhet. Nyilván ezt a szabályt egyszer sem szegik meg… A történet tulajdonképpen ezeken a június huszonegyedikéken keresztül mutatja be az évek múlását és így a kapcsolatuk alakulását tizenegy és tizenkilenc éves koruk között. A novellát bárkinek ajánlom, aki szintén megkívánta a cseresznyét ebben a ködös, hideg időben, mint én, miközben írtam a fenti ismertetőt.

Hogyan íródott ez a novella? Van valami különleges rutinod, vagy csak megszállt az ihlet, és leültél bepötyögni?

Legelőször a cím volt meg, tulajdonképpen ahhoz érkezett maga a történet, ez talán az egyetlen furcsasága a folyamatnak. Zenelistákat szoktam gyártani a történeteimhez (ez is kapott egyet), de nem hiszem, hogy ez annyira különleges rutin lenne. Ezen kívül meg napközben ment a telefonba és cetlikre jegyzetelés, esténként pedig a fene nagy pötyögés.

Ki a kedvenc szereplőd a novelládból és miért?

Hát, igazából két fontos szereplője van csak a novellának, bűntudatom lenne, ha választanom kellene kettejük közül. Írás közben pont kiegészítették egymást, Tilda talán az egyik legtökéletlenebb (de azért töretlenül kiválóságra törekvő) hősnő, akiről valaha írtam, míg Ottó a leginkább Disney hercegre hajazó hősöm. Izgalmas volt egy ilyen kombinációval dolgozni.

Milyen volt a szerkesztés folyamata?

Rettentően élveztem. Mármint rengeteget kellett húzni a történetből, de remek volt látni, ahogy egyre inkább kikristályosodik az, amit el akartam mesélni a novellával. Róbert Kati, aki mindannyiunk írását szerkesztette, igazi hős.

*

Sárközi Erika Nilla

Hamarosan megjelenik a novellád a Meghitt pillanat antológiában. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a te műved is benne lesz?

Éppen hazafelé tartottam a munkából, és iszonyú meleg volt aznap, de úgy örültem, hogy mindenről elfelejtkeztem és csak vigyorogtam, meg hajtogattam magamban, hogy: igen, igen, ez megtörténik.

Mesélnél egy kicsit a novelláról? Kiknek ajánlod? Kaphatnánk egy pici ismertetőt is?

Az én novellám elég rövidke, és egy karácsonyi osztálybuliról szól, ahol a karakterek egymást ajándékozzák meg. Közben kidomborodnak a szálak, amik egymáshoz fűzik őket, és tele van vérbeli, sulis aprósággal. Éppen ezért ajánlom mindenkinek, aki járt vagy éppen iskolába jár. 😊

Hogyan íródott ez a novella? Van valami különleges rutinod, vagy csak megszállt az ihlet, és leültél bepötyögni?

Egy nosztalgikus séta a múltba volt! Felidéztem, nálunk az osztályban hogyan működtek a dolgok, és amikor összeraktam a darabokat, leültem megírni. Akkoriban nagyon kevés időm jutott írni, úgyhogy inkább többet terveztem, hogy menet közben ne kelljen annyit változtatni.

Ki a kedvenc szereplőd a novelládból és miért?

Nincsen külön kedvencem. Mindenkit egyformán szeretek. 😊

Milyen volt a szerkesztés folyamata?

Hát, először is, elképesztően gyors. Legalábbis nekem nagyon gyorsnak tűnt, de nem azért, mert kapkodtunk volna, hanem mert gördülékenyen ment a munka. Megértettem, hogy Kati miért kéri, amit kér, és igyekeztem a legjobb formámat hozni.

*

Eszes Rita

Hamarosan megjelenik a novellád a Meghitt pillanat antológiában. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a te műved is benne lesz?

Természetesen nagyon örültem neki, de biztos mindenki ezt mondja! Szerintem a novellák méltatlanul alulértékeltek a regényekhez képest, így már annak is nagyon örülök, hogy a Könyvmolyképzőnél lassan hagyománnyá válik az antológiák megjelentetése. És mivel én nehezebben írok novellát, mint regényt, ezért mindig nagy megtiszteltetés, ha egy novellámat elég jónak értékelik a nyomtatáshoz.

Mesélnél egy kicsit a novelláról? Kiknek ajánlod? Kaphatnánk egy pici ismertetőt is?

Az idén megjelenő regényemhez hasonlóan ez a történet is Japánban játszódik, de nincs benne semmi természetfeletti. Egy másik irányból közelíti meg a könyvben szereplő egyik mellékszálat, az elrendezett házasságot. Arról szól, hogy mi történhet, ha egy puszta megállapodás után az egyik fél mégis beleszeret a másikba. Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretnének egy picit bepillantani egy másik kultúrába. Vagy csak szeretnek elgondolkodni azon, hogy milyen sokfélék vagyunk. Hogy egy huszonkét éves személynek is mennyire más lehet az élete, mint ahogy általában gondolkodunk a huszonkét évesekről.

Hogyan íródott ez a novella? Van valami különleges rutinod, vagy csak megszállt az ihlet, és leültél bepötyögni?

Mondjuk úgy, hogy terápiás jelleggel kikívánkozott belőlem. Valós alapja van, de az életben nem volt kerek lezárása a történetnek, szóval tulajdonképpen megleptem magam karácsonyra ezzel a novellával. És igen, csak úgy leírtam, tulajdonképpen emlékekből és vágyakból vágtam össze.

Ki a kedvenc szereplőd a novelládból és miért?

Haru, mert pajkos, mint a tavaszi napfény. De ezt a gondolatot a főszereplőmtől loptam. És Noriko, aki jelen sincs, csupán beszélnek róla. Mert nagyon emlékeztet valakire, és mert azon kevesek közé tartozik, akik álarc nélkül és igazan járnak a világban.

Milyen volt a szerkesztés folyamata?

Róbert Katalin a szerkesztőm egyébként is, ráadásul párhuzamosan szerkesztettük az idén megjelenő regényemmel a novellát, és hát a két történet témája is valamennyire hasonló. Ezért picit olyan volt, mintha a novella szerkesztése is egy állomása lett volna a regény szerkesztésének. Lélekben már mindketten hetek óta Japánban jártunk, szóval emiatt gördülékenyen haladtunk. Nem akarok spoilerezni, de ezt azért elmesélem: az Elrendezett házasság vége eredetileg sokkal távolságtartóbbra sikerült. Aztán a regényben épp egy felfokozott pillanatnál jártunk, és mondtam is Katinak, hogy emiatt most hiányérzetem lett a novella végén. Azt hiszem, megkönnyebbült, hogy magamtól belecsempésztem néhány érintést, anélkül, hogy erre külön utasítania kellett volna. Persze, csak miután egy fél napot nevettünk ezen az egészen.

*

Találkozz személyesen is a Meghitt pillanatok antológia szerzőivel!

December 16-án 13 órától lesz a kötet könyvbemutatója az Alexandra Pódiumon (1055 Budapest, Nyugati tér 7., IV. emelet). Gyere el te is, dedikáltasd a novellákat 🙂

Ha ott leszel, csatlakozz az eseményhez

Szeretettel várunk 🙂

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Leave a Comment