Interjú: Lovranits Júlia Villő

Interjú: Lovranits Júlia Villő

Lovranits Júlia Villő hamarosan megjelenő mesekönyvének főhőse egy különleges kisfiú, akinek mezítlábas angyalok és hegyes fülű tündérek járnak a nyomában. Barátja egy sárkánygyermek, Gilice.
Lívió nem fél utánajárni a titkoknak vagy szembeszállni a szörnyekkel, segíteni annak, aki elveszett vagy eltévedt. Kalandjaiban keveredik a mesék csodás világa a mi világunk elemei – a kettő pedig izgalmas, egyedi elegyet alkot.

A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett

*

Hamarosan megjelenik új mesekönyved, a Lívió és a fehér sárkány, ami egy különleges, angyalokkal, tündérekkel és madarakkal barátkozó kisfiú története. Merre jár Lívió, milyen kalandokba keveredik?

Egy vidéki kisvárosban indul a történet, hamisítatlan, otthonos, karácsonyi hangulattal. Innen elkalandoznak persze mesevilágokba, és azt is meglesik, hogyan, hol ünneplik a karácsonyt az angyalkák.

Általában meg szoktuk kérdezni, hogyan jutott az író eszébe az adott történet – de ennek a kötetnek most nagyon különleges háttere van, hiszen a mesék először tényleg egy Lívió nevű kisfiúnak készültek. Mesélsz erről egy kicsit?

Már a második könyvem ihletője tulajdonképpen, egy volt gimnáziumi osztálytársnőm kisfia. Véletlenül találkoztunk egyszer a szülővárosomban, és megígértem neki, hogy ha megmondja, mi a kedvenc állata, írok róla egy mesét. Így születtek az első mesék a Gilice nevű fehér sárkányról, akit az előző, Tündérkapu című mesekönyvembe is belecsempésztem. De ezek a mostani mesék voltak azok, amiket karácsonyról karácsonyra, szülinapról szülinapra írtam a kisfiúnak. Most az édesanyja és az ő bele egyezésével közre is adom.  Nagyon örülnek neki, hogy ő és a húga igazi mesehősök lettek.

Akad ebben a kötetben motoros angyal, meglátogatjuk Galileo Galileit, néha pedig éppen egy Superman jelmez ruha segít megmenteni valakit. Ha jól sejtem, minden történetnél arra támaszkodtál, amit a meséket ihlető Líviót érdekli. Könnyű volt mesét kerekíteni egy csillagász vagy egy játékkamion köré?

Nagyon szeretek „rendelésre” mesét írni. Persze annak könnyebb, akikkel hasonló az érdeklődésem: ezért nagyon örültem, hogy Lívió és az anyukája kedvelik a tündéreket, angyalokat, tengeri állatokat. De mivel engem a természettudományból elég sok minden érdekel, nem esett nehezemre utánanéznem egy tudós életének vagy csillagászati kérdéseknek sem. Emellett a gyerekek nem engednek elszállni, valami túl cukrosat írni, mert kibillentenek a megszokott, felnőtt fejjel sokszor idealizált tündérkés-csillámporos világból egy jól irányzott motorral vagy kamionnal. És ha a gyereket ez érdekli, akkor márpedig muszáj annak a lánctalpas dózernek is belekerülni a mesébe. Ez adja ezeknek a történeteknek a nagyon egyéni humorát.

A mesék legtöbb olvasója egyetért abban, hogy a legviccesebb figura Szőrösorr, és a fia, akik nagyon egyedien kinéző szörnyek – amikor kitalálsz egy ilyen alakot, látod magad előtt? Esetleg le is rajzolod ezeket a figurákat?

Nem mindig, de Szőrösorrot és a fiát tényleg le is rajzoltam.

„Amilyen szép volt Anyi, olyan csúnya volt Szőrösorr: a feje körte formájú, a füle apró, a szeme hatalmas, mint két csészealj. Na és az orra, a bozontos orra lelógott az álláig! Jókora körtefején kis kalap ült. Akkora kezei voltak, mint egy-egy kerti ásó, a hasa szögletes, és két vasalóforma, hatalmas láb lógott ki a köpenye alól.”

Az egyik mese arról szól, hogyan dönt úgy a kis tündér, Allegra Milla, hogy Lívió családjában szeretne élni kistestvérként. Szerinted segíthet a gyerekeknek izgalommal várni a kistesót, ha elképzelhetik, hogy valaha egy tündér volt?

Nem szántam kimondottan probléma feldolgozó mesének, de remélem így van.

Te nemcsak meséket írsz, hanem mesemondó is vagy. Miben különbözik egy megírt és egy elmesélt mese? Mire kell figyelni egyik és másik esetben?

A megírt meséim inkább otthoni, elalvás előtti olvasáshoz valók. Sok bennük az apró, szerethető részlet, a cselekményük egy kicsit lassabb. Olyan történetek, amikben el lehet mélyülni, lehet róla beszélgetni a szülővel. Színpadon saját, modernizált változatban bár, de népmeséket mesélek. Egyszerűen azért, mert a népmesék élő szavas elmondásra sokkal alkalmasabbak, pörgősebbek, mint az én ráérős történeteim. Ezekkel könnyebb lefoglalni egy egész osztályt. De mindkét műfajt lehet szeretni.

A XVII. kerületi Hírhozóban rendszeresen megjelennek meséid. Milyen témákról írsz? Te találod ki őket, vagy egyeztetsz a szerkesztőséggel?

A Zöld XVII Egyesület munkáját segítem mostanában, mint önkéntes. Az ő kérésükre fogom össze a Hírhozó Zöld rovatát mint rovatszerkesztő, emellett meséket is írok bele. Főleg a többi Zöld XVII-es taggal szoktam egyeztetni, ők javasolnak témákat. Például felelős állattartás, vagy a Rákos-patak élővilágának megismertetése. Legutóbb egy környékbeli, kevésbé közismert tó állatvilágáról írtam, amibe egy jégmadár és egy vízisikló halászata is belekerült. Egyébként nagyon izgalmas feladat, jó alapanyag, talán egyszer ebből is mesekönyv lesz.

Munka és a mesemondói felkérések mellett írod meséidet. Van valamilyen módszered arra, hogy időt szoríts az alkotásra? Titkos kuckó? Esetleg jegyzetek, amikből később történetek születnek?

Van egy nagyon jó kis kezdeményezés, a NaNoWriMo (National Novel Writing Month), amin már másodszorra veszek részt. Ez egy nemzetközi regényíró akció, amikor a világ minden táján egyszerre írnak emberek, közben pedig bíztatják egymást. Van magyar csapat is, akiknek saját találkozóik, fórumuk, chat szobájuk van. Világ életemben irigyeltem a kosarasokat, kéziseket, hogy csapatban játszhatnak, együtt élik meg a győzelmet vagy a vereséget. Az írás ezzel szemben jobbára magányos munka. Én szándékosan keresem az olyan lehetőségeket, amikor együtt írhatok másokkal. Jólesik drukkolni egymásnak, tippeket kapni. Idén a NaNosok összeállítottak egy jó kis munkafüzetet is, amit ha kitöltesz, segít a saját kéziratodban. Ezt én lelkiismeretesen kitöltöttem. Emellett A tündérkapu titka című könyvem szerkesztőjének, Kozma Rékának a blogját is olvasgattam, és a dramaturgiai ívről készült blogbejegyzése sokat segített.

Van már új mesekönyv-terved? Vagy most más, rövid történetekre fókuszálsz?

Az idei NaNoWriMon sikerült túllőnöm a célon: úgy néz ki, másfél kéziratnál tartok, és még van egy hetem befejezni. Eddig főleg varázsvilágokról írtam, most elhatároztam, hogy kicsit komolyabb hangsúlyt helyezek az ismeretterjesztésre a mesekönyveimben is. Szeretném támogatni a természetvédelmet azzal, hogy a történeteim fontos helyszínei, szereplői Budapest természeti értékei lesznek. Védett madarak, élőhelyek. Sokan, akik itt élnek, csak a paneldzsungelt meg az aluljárókat látják, de közben még a legkisebb játszótereken is fel lehet fedezni különleges dolgokat. Még a város szívében is akadnak megdöbbentően gyönyörű védett természeti értékek.

Borzasztóan szeretem Budapesten az olyan helyeket, ahol az épített környezet és a természet egyszerre van jelen. Ebben a kettősségben van valami egészen különleges, mesébe illő.

*

*

Lívió és a fehér sárkány

Pszt! Karácsonyi titkok jönnek!

Tudod, ki Lívió? Egy különleges kisfiú, akinek mezítlábas angyalok és hegyes fülű tündérek járnak a nyomában. Barátja egy sárkánygyermek, Gilice.

Amikor Szőrösorr, a rémséges szörnyeteg elrabolja az anyukáját, Lívió nem habozik, és megmenti. Amikor pedig egy törött szárnyú angyalkát talál, azonnal varázsolni kezd, hogy még karácsony előtt visszajuttassa az égbe.

Kalandozz te is Lívióval! Repülj sárkány hátán, etess dióval tündéreket és madarakat, segíts az angyalkának szétosztani a karácsonyi ajándékokat!

Vannak könyvek, melyekből a szeretet árad. Ez a kötet pontosan ilyen.

Lovranits Júlia, a népszerű mesélő és madártani csilingelő újabb mesekönyve egy kisfiú karácsonyi kalandjairól szól. Magával ragadó mesefolyam, ahol a világ benépesül sárkányokkal, angyalokkal és szeretettel.

Bájos szereplők, hangulatos történetek, izgalmas mesék, ahol a gyerekek követelik a folytatást.

Igazi, jó, ágyba bújós mesék.

Olvassátok! Legyen tündéri álmuk a gyerekeknek!

*

Lovranits Júlia Villő

Író, mesemondó és környezeti nevelő. Végzettsége szerint biológus, ökológus. Fellépő mesemondó, a Zalka Csenge Virág által alapított Tarkabarka Iskola követője. Első önéletrajzi ihletésű meseregénye a Lea és a viharbanyák, mely népmesei és természetvédelmi szemléletformáló elemeket is tartalmaz, 2013-ban jelent meg. Második mesekönyve A tündérkapu titka 2017-ben jelent meg.
Facebook: https://www.facebook.com/rigothestoryteller
Honlap: http://lovranitsjulia.hu/

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Leave a Comment