Interjú: Kántor Kata

Interjú: Kántor Kata

Kántor Kata a IV. Aranymosáson bukkant fel Nóziról, a nyomozókutyáról szóló meséivel. Nózi egy valódi rendőrkutya, aki gazdájával, Huszár őrmesterrel egy költözés után új helyre kerül – ahol nem bíznak a képességeiben, mert nem hiszik, hogy ilyen kicsi kutya profi lehet. De Nózi egy ékszerrablás helyszínén szagot fog, és hamarosan bizonyít…

A szerzővel Kozma Réka beszélgetett

A most megjelenő Az ékszerrablók nyomában mesekönyved a Nózi nyomoz sorozat első része. Honnan jött az ötlet, hogy Nózi kalandjait egy mesekönyvben örökítsd meg?

A meséket 2012-2013-ban vetettem papírra. A papírra vetést szó szerint kell érteni, a történetek nagyrészt utazás közben, buszon, vonaton, repülőn íródtak egy jegyzetfüzetbe. A lelkiismeret-furdalás érzése is motivált a meseírásban, hosszú utazások, több napos távollétek után adtam át, és olvastam fel őket az akkor kilencéves lányomnak. Nózi, mint főhős egyértelmű választás volt, hisz a mintaként szolgáló rendőrkutyus a család négylábúja, és a lányom kis kedvence a mai napig.

A mesében főszerepet játszó kutya nemcsak abban hasonlít a valós Nózira, hogy ő is egy ezüstszőrű yorkshire terrier, hanem mindketten igazi rendőrkutyák. Ráadásul az eredeti Nózi már valódi hírességnek számít, hisz már többször szerepelt a tévében és különböző napilapokban. Elmondanád, hogy ő hogyan került a rendőrséghez, és mik voltak ott a feladatai?

József (Nózi igazi neve) 2008-ban került hozzánk családi kutyaként. A lányom apja rendőrségi kutyakiképzőként meglátta benne a lehetőséget, hiszen nagyon játékos, apportos kutya volt. Négy és fél hónapos bentlakásos iskolán szerezte meg a kábítószerkereső végzettséget, és a sikeres vizsga után munkába is állt. A Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságon, majd a Dunakeszi kutyakiképző bázison dolgozott keresőkutyaként.

 

A sorozatcímben a nyomozást teljesen komolyan lehet venni, Nózi ugyanis nem elveszett zoknik után kutat, hanem valódi bűntényeket old meg rendőrnyomozó gazdája, Huszár őrmester segítségével. Ugye te magad is rendőr vagy, ez bizonyára sokat segített abban, hogy hitelesen tudj bemutatni egy nyomozást.

Való igaz, hogy a történetek megírásánál nagy segítséget adott a rendőri hivatás, amit már lassan 20 éve űzök. A történeteket a mai magyar realitásba helyeztem, és igyekeztem gyereknyelven is hitelesen bemutatni ezt a közeget. Azok az elemek, amelyek a nyomozás során előjönnek, többnyire megfelelnek a valóságnak. Azt gondolom, hogy a sok szakmai kifejezés (pl. helyszínelés, forró nyomon üldözés, őrizetbe vétel, szagnyom, ujjnyomat-vétel, szabadítás stb.) ellenére a történet a gyerekek számára is érthető, sőt, bízom benne, hogy ezzel csak még hitelesebbé és izgalmasabbá vált a mese.

 

Annak, hogy egy kutya szemszögéből  meséled el a történetet az is az érdekessége, hogy ő nagyon másféleképpen tapasztalja meg a világot, például a mesékben végig kiemelt szerepet kapnak a szagok. Hogyan tudtad az ő szemszögét ilyen jól átadni, utánaolvastál a témának, vagy egyszerűen csak figyelted Nózit, hogyan reagál bizonyos dolgokra?

Tizennyolc évig éltem együtt a lányom apjával, aki rendőrségi kutyakiképző, és az egyik legjobb a szakmájában. Nálunk mindennapos volt otthon a kutyákkal való tréningezés, a velük való kommunikáció, így akarva-akaratlanul is nyakig elmerültem ebben a világban. Mindig is bámulatos volt látni a kutyák szolgálatkészségét és munkára foghatóságát. Ehhez persze az is kell, hogy  a megfelelő ember a megfelelő nyelven „beszéljen hozzájuk”. Sajnos én a hosszú évek ellenére sem birtoklom ezt a gyakorlati tudást (még Nózi sem fogad szót nekem 🙂 ), de ezek szerint legalább papíron meg tudom örökíteni a kutya-szemszöget. Kezdetnek ez is elég.

 

A történetben Nózit először kinevetik a többiek, hogy túl kicsi ő rendőrkutyának, és a valódi Nózinak is hasonló előítéletekkel kellett szembenéznie, például a blogodban írtad, hogy a tenyésztője 0 forintra értékelte, hiába fajtatiszta, csak mert nem felelt meg a fajtával szembeni előírásoknak. Motivált téged a meseírásban, hogy az ő történetén keresztül megmutasd az olvasóidnak is, attól még, hogy valaki mások szerint kicsi és jelentéktelen, tehetséggel és kitartással nagy dolgokat képes elérni?

A sztereotípiák az élet minden területét átszövik. A német juhászkutyák rendőrkutyának valók, a yorkshire terrierek pedig arra, hogy cukik legyenek  –  mondatja velünk a mindig biztonságos és kényelmes sztereotípia. Az emberi közegben is számos ilyet találunk. Sokan már gyermekként szembesülnek azzal, hogy a testi adottságaik, a családi hátterük vagy etnikai hovatartozásuk előre elrendeli, hogy milyen szakmát választhatnak, és hogyan boldoguljanak az életben. Ez a fajta általánosítás szerintem súlyos torzulásokat okozhat. A mesékkel szeretném arra bíztatni a gyerekeket, hogy vegyenek példát az igazi Nóziról. Ő megmutatta, hogy nem a pedigré vagy a méret a lényeg, hisz ő ugyanolyan sikeres rendőrkutyává tudott válni, mint német juhászkutya társai. A mesék legfőbb üzenete ezért az, hogy igenis ki lehet szabadulni abból a kényszerzubbonyból, amit a társadalom, az osztálytársak vagy akár a szülők a gyerekekre adnak. Ehhez persze bátornak, és főként, elég kitartónak kell lenni. Remélem, hogy Nózi segíteni tud ebben.

 

A könyv (ami akkor még a Kutyakalandok Nózival címet viselte) a tavalyi Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.  Viszont említetted, hogy korábban már indultál az Aranymosáson, akkor egy krimivel. Minek hatására tértél át a mesekönyvekre?

A 2014-es Aranymosásra egy regényt (krimit) küldtem, és noha az előszűrésen átment, a lektorok végül nem ajánlották az írást publikációra. Ez akkor nagyon elkeserített, de mivel már félkészen állt a következő krimim, úgy gondoltam, hogy 2015-ben majd azzal pályázok újra. Szerettem volna egy színvonalas írást leadni, ezért elküldtem a történetet a kiadó kéziratszervízére, ahol kielemezték az írást. A szerkesztők minden írástechnikai hibámra rávilágítottak. Ezekből ugyan eszméletlen sokat tanultam, azt azonban tudtam, hogy már nem lesz időm arra, hogy a leadási határidőre az egész regényt átjavítsam. A kéziratszervíz elemzésében a szerkesztő egy nagyon érdekes javaslatot tett, miszerint a szerző (mármint én 🙂 ) olyan stílusban ír, hogy inkább ifjúsági irodalommal kellene foglalkoznia. Akkorra már számtalan Nózi kutyás mese feküdt a fiókomban, de korábban soha nem gondoltam rájuk úgy, mint amikkel pályázni lehet az irodalmi válogatóra. Nekiültem hát, hogy átdolgozzam őket, és igyekeztem felhasználni minden tudást, amit az évek alatt az írástechnikáról szereztem. Örülök, hogy ennek meg is lett az eredménye.

 

Végezetül elárulod, hogy dolgozol-e esetleg már egy új könyvön? Számíthatunk újabb kalandokra Nózival?

A sorozat következő részét már el is küldtem a kiadónak, jelenleg szerkesztésre vár. Annyit elárulhatok, hogy kapcsolódik az első meséhez, de önállóan is érhető. Nózi az első mesében megismert ékszerrablókkal kapcsolatos, elvarratlan szál nyomába indul, és a történetben fontos szerepe lesz egy láncra vert kutyának is.

 

Kozma Réka egy videóinterjút is készített Kántor Katával Nózi szakmai múltjáról, a mesekönyv születéséről, az Aranymosással kapcsolatos tapasztalatairól:

Az ékszerrablók nyomában – Nózi nyomoz 1.

Kicsi a bors, de erős!
Nózi kutyának és Huszár őrmesternek nincs könnyű dolga.
Senki sem bízik abban, hogy egy ilyen kicsi kutya profi lehet,
és esélyt sem kapnak a bizonyításra.
Ám Nózi egy ékszerrablás helyszínén szagot fog,
és rátalál a tolvajokra.
A lenyűgöző szimat azonban nem segít, ha nincs bizonyíték a tettre.
Lehet, hogy Huszár őrmesternek szégyenszemre
el kell engednie a zsiványokat?
Vajon van még valami Nózi tarsolyában, amivel segíteni tud
a gazdájának? Sikerül megoldani az ügyet?
Vidám kutyacsapat, izgalmas kalandok, nagyszerű rejtély!
Kedves Olvasó! Vidd haza máris!
Nóziba bele fogsz szeretni.
És talán még az olvasásba is. 😉

 

 

Kántor Kata

1977-ben született. Rendőrtiszt, a főiskola után a PPKE jogi karán végzett. Jelenleg az Európai Unió Rendőrakadémiáján dolgozik mint nemzeti szakértő. Az írással komolyabban 2010-ben kezdett el foglalkozni, amikor papírra vetette első meséit egy kis nyomozó kutya kalandjairól. Az ihletet egy valós karakter, a családban élő rendőrkutya adta, akinek igaz “kalandjairól” később krimik is születtek. A Kutyakalandok Nózival c. mesesorozata a IV. Aranymosás pályázaton nyert publikálási lehetőséget.

https://www.facebook.com/nozinaploja/

 

 

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Leave a Comment

One Comment

  1. Öröm volt a regény háttértörténetét olvasni, kíváncsi vagyok a könyvre 🙂