Interjú: K. László Szilvia

Interjú: K. László Szilvia

A Könyvhéten megjelenik K. László Szilvia új mesekönyve. Ennek alkalmából ma interjút olvashattok a szerzővel, később pedig részletet kapunk a Kékmanó, a főnyeremény II. – Marci és a galibák. Verekedéstől pityergésig című mesekönyvből.

Az interjút Zakály Viktória készítette.

***

„Nem esik nehezemre gyerekfejjel gondolkodni”- interjú K. László Szilviával

 Amióta az eszét tudja, mindig is írt, már gyerekként is több füzetnyi versikét, mesét őrizgetett a fiókban. Az áttörést az jelentette, amikor a Csepeli Családsegítő Szolgálat irodalmi pályázatán nyert, és ezt követően elkezdett járni Szathmári István Irodalmi Műhelyébe. Ott, a többiek biztatására kiadót keresett, és szerencsére sikerült is publikálni a műveit. Először a Dörmögő Dömötör című gyermeklapban jelent meg verse, majd három meseregénye és egy verses meséket tartalmazó önálló kötete követte. Karácsonykor jött ki új mesekönyve, Marci és a galibák címmel a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Hamarosan megjelenik a folytatás is, ezen apropóból beszélgettünk K. László Szilvia meseíróval.

 Budapesten él és egy bölcsődében dolgozik kisgyermeknevelőként már húsz éve, mellette gyógypedagógiát tanul az ELTE-n. Két szakot végez egyszerre, autizmus és pszichopedagógia szakra jár. Két kamasz gyermeke van, Kristóf és Nikolett, rájuk a legbüszkébb a világon.

 Úgy gondolom, hogy mindenkinek, de különösen egy írónak nagy hatással van az a későbbi életére, de a könyvekhez való viszonyát egészen biztosan meghatározza az, hogy gyerekkorában milyen kapcsolatot alakított ki az irodalommal. Ez pedig egy kisgyermek esetében a meséket jelenti leginkább. Neked milyen történeteket mesélt anyukád kiskorodban és te milyen meséket mondtál a saját gyerekeidnek?

 Hálás vagyok a sorsnak, mert a szüleimtől ajándékba kaptam a mesék, könyvek szeretetét. Anyukám is, és nagymamáim is sokat meséltek, könyvből és fejből egyaránt, nem telt el nap mese nélkül. Ezt a példát én is követtem a saját gyermekeimnél. Meséltem népmeséket, hiszen ezek olyan ősi tudást őriznek magukban, hogy vétek lenne ettől megfosztani a gyerekeinket, de igyekeztem a kortárs költők, írók műveivel is megismertetni őket. Nagy kedvenc volt Csukás István, de a kislányom szerette Szepes Mária Pöttyös Panni történeteit is. Természetesen voltak közös, kitalált meséink is, amikor a gyerekeim találták ki a szereplőket, és együtt kerekítettük a történetet.

 Biztosan van véleményed róla, hogy milyen a jó mese, mik az ismérvei.

 Szerintem elsősorban az a fontos, hogy már a legelején megfogja a gyermeket, hogy kíváncsi legyen a folytatásra. Ismerjen magára, azonosulni tudjon a szereplőkkel, éljen benne a történetben. Érthető, követhető, de igényes legyen a nyelvezete, és semmiképpen ne akarjuk becsapni őket, mert azt hamar észreveszik. A cukormázzal leöntött didaktikát nem szeretik, és én sem szeretem. Egy jó mese úgy tanít, hogy a gyerek a szimbólumokon keresztül szívja magába mindazt, amire szüksége van.

 Nemcsak tanít, de meg is marad az emlékezetünkben. Tudom, hogy nehéz egyet választani, de mindig akad egy meghatározóbb a sok között. Neked melyik a kedvenc meséd és miért?

 Én felnőtt fejjel is olvasok meséket, és sokszor rácsodálkozom arra, mennyi bölcsesség rejtőzik bennük. Nehéz kedvencet találni, de az egyik mindenképpen Szabó Magda Tündér Lalája. Mondanivalója, olvasmányos stílusa és szemléletes képei egyaránt élményt jelentenek.

 Egy írónak nagyon fontos az ihlet. Te gyakorló anyuka vagy és húsz éve dolgozol kis gyerekekkel. Honnan jönnek a történetek: a ma már két kamaszkorú gyereked ovis korából vagy a bölcsödében szerzett tapasztalatokból?

 Innen is, onnan is, saját gyermekkoromból is. Gyűjtögetem, raktározom az élményeket. Sokat jelent az, hogy a mindennapjaimat gyerekek között élem. Talán ennek köszönhetem, hogy sikerült megőriznem a gyermeki énemet, nem esik nehezemre „gyerekfejjel” gondolkodni.

 Hogyan írsz meséket és verseket? Az alkotás folyamata minden írónál más.

 Ez kétféleképpen történhet. Van olyan, amikor elkezd keringeni a fejemben egy téma, egy történet, amikor előbukkannak a szereplők a semmiből, és nem tudok szabadulni tőlük, míg meg nem írom a történetet. Ilyenkor előfordul az, hogy felkelek reggel, és egész nap nem jut eszembe enni-inni, mert annyira belemerülök az írásba. Aztán van olyan is, amikor megkeresnek egy munkával. Ilyenkor nehezebben állok neki, az eleje mindenképpen hosszabb, mert sokat kell agyalni, hogy igazán a sajátom legyen. Amikor ezen a részen átlendülök, a folyamat már hasonló, általában fel sem állok addig, míg be nem fejezem. Persze ezután még sokáig csiszolgatom, alakítgatom, általában nehezen mondom azt, hogy ez most kész van.

 Melyik az a három szó, ami legjobban jellemez téged?

 Elfogadás, kitartás, hit.

 Tanulsz pedagógiát is jelenleg, gyakorlatban is húsz éve űzöd. Emellett pedig a saját gyerekeiden is tapasztalhattad a jelentőségét. Szerinted mi a feladata egy mai meseírónak vagy egy mesének, ami a gyerekeket fejlődését illeti?

 Igen, már húsz éve dolgozom bölcsődében, kisgyermeknevelőként. Jelenleg gyógypedagógiát tanulok. Talán legfontosabb számomra az, hogy már egészen kicsi kortól átadjam a gyerekeknek az üzenetet, az emberek sokfélék, meg kell tanulni ítélkezés nélkül, békében együtt élni. Nem hitegetem őket azzal, hogy az élet mindig szép, és nincsenek nehézségek. Problémák, bajok mindig jönnek, de mindig van megoldás is. A nehézségeket le lehet, és le is kell győzni!

 Melyik a kedvenc versed, amit te írtál és a gyerekeknek szól?

 Talán a Lajhár Alajos című versemet sorolhatom ide. A főszereplő egy hiperaktív lajhár gyerek, aki emiatt igencsak kilóg a sorból. A Marcis könyvben szereplő versikéket is kedvelem, leginkább azért, mert a gyerekek visszajelzései nagyon pozitívak ezekkel kapcsolatban. Az egyik verset meg is osztom veletek:

 BUBORÉK

Buborék,
Buborék,
Szappanbuborék,
Benne ül egy
Babaarcú
Buborékvitéz.

Libegő,
Lebegő,
Buborékhajó,
Sárgafényű
Lámpacsillám
Lágyan lobogó.

Libegő,
Lebegő,
Lágyan lobogó,
Elpattan a
Sárgafényű
Buborékhajó.

 Ha már a visszajelzéseknél tartunk: egy írónak az olvasói véleménynél talán nincs is motiválóbb, jutalomértékű tényező az életében.

 Nagyon sok visszajelzést kapok, mindig nagy öröm ezt hallgatni, olvasni. Most, a Marci és a galibák című könyvvel kapcsolatban kaptam rengeteg pozitív kritikát, ami nagyon jólesett. Anyukák mesélték, hogy a gyerekek mennyire beleélték magukat a történetbe, hogy megoldódtak olyan nehézségek, amik eddig komoly problémát okoztak a családban. Konkrét példa volt erre a hajmosás. Egy másik nagyon szívmelengető történet az volt, amikor egy autizmussal élő kisfiú anyukája azt mesélte, hogy ez volt az első könyv, amit a gyerkőc önállóan elővett és olvasott. Gyerekek is írtak, megkerestek, elmesélték, melyik volt a kedvenc történetük, a kis bölcsiseim pedig játék közben mondogatják a könyvben szereplő versikéket. Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes volt megírni.

 Mit szoktak kérdezni a gyerekek (vagy szülők) a leggyakrabban tőled a könyvekkel kapcsolatban?

 Sokat járok író-olvasó találkozókra, rendezvényekre, ahol szerencsére nagyon lelkes és érdeklődő gyerkőcökkel szoktam találkozni. Rengeteg kérdésük van, mindig olyan hamar elröppen az idő, hogy szinte alig jut idő megválaszolni ezeket. Emiatt hoztam létre a facebook oldalamat, hogy aki szeretne, ott is meg tudjon keresni, kérdezzen, meséljen bátran. Sokat beszélgetünk a szereplőkről, az írás folyamatáról, sokszor továbbgondolják a történetet, és ezzel kapcsolatban kérdeznek.

 Hamarosan megjelenik a hatodik önálló könyved a Marci és a Kékmanó történetei. Gyermekkönyv esetében nagyon fontos az illusztráció, mesélnél a rajzokról? Hogy tetszettek neked?

 Igen, nagyon fontos az illusztráció, hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy egy gyerek kézbe vegye a könyvet. Tetszenek a rajzok, kedvesek, szerethetőek a figurák. Egy nagymama, a rajz alapján meg is varrta Kékmanót az unokájának, aki minden nap elkíséri a kisfiút az óvodába.

 Ki is az a Kékmanó? Mutasd be őt nekünk!

 Kékmanó egy sárga sapkás, kék ruhás apró manócska, aki bölcs, mint egy öregember, de mellette játékos és huncut, mint egy kisgyerek. Marci, az óvodás fiúcska nagyon jó barátságba keveredik vele, örömében és bánatában egyaránt számíthat rá. Versekkel, mesékkel, tanácsokkal és sok-sok szeretettel terelgeti Marcit a mindennapok nehézségei során.

 Miről szól a Kékmanó története, kapcsolódik a Marci és a galibákhoz?

 A most megjelenő könyvem a Marci és a galibák című könyv folytatása. Folytatódnak a kalandok, és előkerülnek olyan témák is, amiket sokszor megpróbálunk elrejteni a gyerekek elől. Ilyen például a halál, a betegség vagy az agresszió. Én azt gondolom, hogy a gyerekek sokkal jobban tudják kezelni ezeket a helyzeteket, ha lehetőségük van arra, hogy megosszák a gondolataikat, elmondják a félelmeiket, feltehetik a kérdéseiket. Kékmanó segítségével fel lehet dolgozni ezeket a témákat, ez nagy segítséget jelenthet a szülőknek is. Marci és Kékmanó történetei elsősorban az óvodás korosztályhoz szólnak, az ő problémáikat dolgozzák fel a mesék, de sok visszajelzést kaptam elsős, másodikos kisgyerekektől is, akik szintén szívesen olvasták. Minden mese egy rávezető kis verssel indul, s utána következik a történet, ahol felbukkan egy-egy kicsiket (és szüleiket) érintő téma. (pl féltékenység, elalvás körüli nehézségek, ovis konfliktusok, félelem, öltözködési-evési gondok, hajmosás stb) Kékmanó, az ovis kisfiú barátja, és okos tanácsokkal és sok-sok mesével terelgeti, segíti őt.

 Marci egy nagyon egyedi és szerethető karakter, mégis bármelyik kisgyerek könnyedén beleélheti magát szerepébe, ahogy a szülők is saját gyermeküket láthatják benne. Kiről mintáztad Marcit? Milyen kisfiú ő?

 Marci pontosan olyan, mint a legtöbb óvodás kisgyerek. Néha huncut, néha rosszcsont, néha morcos, máskor pedig vidám és eleven. Mivel olyan, mint egy átlagos kisfiú, a gyerekek nagyon könnyen azonosulnak vele. Érdekes, még a kislányoktól is kaptam olyan visszajelzést, hogy Marci hasonlít hozzájuk. 

 Biztosan van még olyan gyerek vagy szülő, aki még nem találkozott a verseiddel, a meséiddel. Őket mivel invitálnád egy képzeletbeli utazásra, amit te vezetsz? Kiknek ajánlanád a Marci és a Kékmanó történeteit?

 Elsősorban az óvodás korosztály problémáit dolgozzák fel a történetek, de a kétéves bölcsiseim is szívesen hallgatják, nézegetik a képeket, mondogatják a versikéket. Kisiskolás, elsős, másodikos gyerekek pedig azért szeretik, mert könnyen olvasható, érthető, ezért sikerélményt ad az önálló olvasása.

 Hol találkozhatsz még Szilviával?

Folytatásos meséi jelennek meg a Ceumed oldalán www.szeressokosan.hu , Szudorka, a kismanó történeteit is ő írja. A Tudorka Magazinban is publikál időnként, illetve a Mozaik és Apáczai Tankönyvkiadó alsó tagozatos tankönyveiben olvashatóak versei.

Honlap, ahol mindig vannak friss információi: www.klaszloszilvia.hu

Facebookon is elérhető: https://www.facebook.com/pages/K-L%C3%A1szl%C3%B3-Szilvia/440026209423028

A Könyvmolyképző kiadó oldalán akciósan rendelheted meg Kékmanó és Marci kedves kalandjait. 🙂 Két könyvtől ingyenes a kiszállítás.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment

One Comment

  1. Szilviának rengeteg meséjét és versét olvastam már – szerkesztőként kiadóban, és apaként otthon is. Azt hiszem, nem szorul reklámra, de a dicséret mindenkinek jólesik: az írásai megbízhatóan jó minőségűek és szórakoztatóak. Örülök, hogy a kiadóban otthonra talált. 🙂