Interjú: Istók Anna

Interjú: Istók Anna

Istók Anna különlegesen szép története, az Éhes felhő a napot az V. Aranymosás Irodalmi Válogatón tűnt fel. Az erős képekkel megírt regény főhőse két év után tér haza Londonból, hogy szembenézzen a múltjával, Magyarországon hagyott családtagjaival és egy fájó szerelem emlékével. Nóra egyre szenvedélyesebben kezd főzni, zamatos, pikáns ételeket álmodik meg, és közben lassan kénytelen kibogozni a múlt titkait és szembenézni önmagával. A mű egyszerre családregény, felnövéstörténet, fontos benne a szülőktől való elszakadás, de gasztroregényként is élvezhető.

A szerzővel Moskát Anita és Róbert Katalin szerkesztők beszélgettek

 

Rólad lehet tudni, hogy erős írós közegből jössz, az Aranymosásra kerültek már fel olyan novellák, amik a ti írókörötökben készültek – mesélj kicsit arról, mióta foglalkozol az írással, irodalommal, hogy indult ez az egész!

10 éve indult el az Irka Gödöllőn, a könyvtárban amatőr írók, költők műhelyeként, ahol kezdetben Galántai Zoltán scifi író tartott prózaíró tanfolyamokat. Több alkalommal volt vendégelőadónk Varga Bea is, az elmúlt négy évben pedig főként Kabai Lóránt volt a mentorunk, aki nem csak költészeti kurzusokat vezetett, de részt vett az írótáborokban, és szakmai útmutatása mellett kezdett el publikálni több tagunk is. Az én „pályafutásom” is szorosan kapcsolódik az Irkához, itt kezdtem el írni, fejlődni, beletanulni az írásba. Nagyjából három éve jelennek meg novelláim, verseim a Műúton, a Kulteren, Irodalmi Jelenben, hamarosan pedig a Tiszatájnál könyvkritikám. Közben párhuzamosan elvégeztem két online kurzust az Aranymosásnál is, és részt vettem több alkalommal a regénypályázatukon, és végül a rakétaprojektbe kerültem a most megjelenő regényemmel.

 

A regényben fontos szerepet kap a sütés-főzés iránti szenvedély. Te is szeretsz főzni?

Az kiábrándító válasz lenne, ha azt mondanám, hogy nem? Túl sok kreativitást vesz ki belőlem, amit szeretnék inkább másra fordítani. Az a baj velem, hogy maximalista vagyok, mindig a tökéletest keresem. De mindenre nincs időm, ezért fel kell adnom bizonyos dolgokat. Néha persze elkap a lendület a konyhában, legutoljára a gyerekem bulijára csináltam gumicukorból tortát. Azok a csillogó tekintetek! De visszatérve a regényre, jó volt egy kicsit belemerülni a gasztronómiába, ha már a valóságban nincs rá időm.

 

A fejezetek címe is egy-egy fogás neve, a cselekményhez kötődő íz: egy borozó étcsokis forralt bora emlékek egész sorát idézi fel Nórában. Vannak olyan ízek a gyerekkorodból, amiket sosem felejtesz el?

Vártam ezt a kérdést, elárulom, hogy próbáltam felkészülni előre rá és kitalálni a választ. De a helyzet az, hogy nincs se kedvenc ételem, sem emlékezetes gasztronómiai élményem. Vannak nagy poénok, sztorik, egy-egy ételhez kapcsolódva, van, amit már megírtam novellában, van ami még várat magára. De kedvenc ízélmény? Talán a csokis roló az utasellátóból.

 

A regény legnagyobb része egy magyar városban játszódik; nem mondod ki, melyikben, de a jellegzetességeiről felismerhető. Miért tartottad fontosnak hazai környezetbe helyezni a cselekményt? Mennyire dolgoztál személyes benyomásokból, amikor életre keltetted ezt a helyszínt?

A helyszín, bár hasonlíthat egy bizonyos városra, de fikció, mint ahogy az összes szereplő is. A két főszereplőn kívül nem tudjuk senkinek sem a teljes nevét, nincs megnevezve a város sem, csak a kocsmák.  Kitalált és valós élmények keverednek a regényben. Az viszont fontos, hogy hazánkban játszódik. A regény két szálon fut: benne van a jelen történése és a múlt feldolgozása, ami nagyjából a rendszeráltás környékét jelenti. Vannak olyan motívumok, melyek csak magyar környezetben jelentenek bármit is, például a tűrt, tiltott, támogatott kategória, ezt nem igazán lehet külföldi környezetbe tenni.

 

Rengeteg témát felvetsz a regényedben: egyszerre szerelmi történet, felnövéstörténet, a szülőktől való elszakadás és a múlttal való megbékélés története, elmélkedő és szenvedélyes, megpihenő és fordulatos. Szerettél volna nehezen kategorizálható könyvet írni? Egyáltalán fontosnak tartod a kategóriákat, vagy csak korlátozó skatulyák?

Nem szeretem definiálni a dolgokat, mint ahogy nem szeretem az abszolút igazságokat sem. De a regény megírása közben volt egy olyasmi elképzelésem, hogy igényes szórakoztató irodalmat, vagy más néven: szórakoztató kortárs regényt írjak. Hogy ez hogy sikerült, az majd kiderül.

 

„A félelem elnyelt. Magába tömött, mint egy éhes felhő a napot, elhalványodtam benne.” – Az egész regényen végigvonul a félelem érzése, Nóra és Zsóka egyfajta generációs teherként kapja meg már gyerekkorában. Hogyan vált ez a motívum a regény vezérfonalává?

Ahogy mondod, rengeteg mindenről szól a könyv, és rengeteg átalakuláson is ment keresztül. Rögtön az első Aranymosás megmérettetése után el kellett döntenem, hogy a sokféle szálból melyik legyen a hangsúlyos. Meg kellett tudnom fogalmazni magamnak, hogy egy mondatban miről szól a regény. És aztán ott volt a cím, szerettem volna, ha abban benne van az egész történet. Igazából amikor a címen agyaltam, akkor dőlt el véglegesen, hogy ez lesz a vezérlő elv, ehhez kell igazítani mindent. A félelemhez.

 

A két nővér közül Nóra a lázadó, Zsóka a békés, a formálható „marcipángyurma”. Melyikük alakja áll közelebb hozzád? Mennyire voltál lázadó tini?

Én egy konzervatív lázadó voltam.

 

Ez az első regényed, de verseket, novellákat is írsz. Melyiket érzed nehezebbnek, mi jelent nagyobb kihívást?

Néha évekig hordozok magamban egy témát. Aztán egyszer csak valami a felszínre dobja és lesz belőle vers vagy novella. Ebből a szempontból nem különbözik a regénytől, aminek a története szintén sokáig vajúdik bennem, de azért az mégis más. Ahhoz sajnos nem elég egy óra, hogy leüljek és megírjam…

 

A Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! című antológiájában megjelenik Frissen pigmentált bűneink című novellád. Kapcsolódik a regényhez, vagy ez egy önálló történet?

Ez eredetileg egy vers volt Homeopátia címmel, amit Szálinger Balázsnak küldtem el a Hévízbe. Azt mondta rá, nagyon jó az ötlet, gyönyörű a kép, kár, hogy nem neki jutott eszébe, szívesen lenyúlná. De a verset nem közölte le, mert szerinte nem fejtettem ki eléggé a témát. Nem akartam veszni hagyni, tovább írtam, addig, míg novella lett belőle, amit aztán beküldtem erre a pályázatra és most megjelenik. A regényhez amúgy annyi köze van, hogy én írtam azt is.

 

Elkezdtél már dolgozni valamilyen új regényen, vagy egyelőre az Éhes felhő a napot megjelenése foglal le?

Sajnos nagyon kevés időm van az írásra, pedig két regényötlet is van, aminek neki kéne állni. A főzést már feladtam, lehet, hogy az alvással is ezt kéne tennem?

*

Éhes felhő a napot

Gasztroregény. Pszichodráma. Családi eposz. Mindhárom egyszerre.” (O. Zsófia)

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről-lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete fő művét kifőznie: a saját boldogságát?

Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

 

Istók Anna
Könyvtáros, a Gödöllői Városi Könyvtár munkatársa. A helyi irodalmi kör, az Irka alapítója és vezetője. Munkaidőben ír, olvas, szerkeszt, kölcsönöz, oktat. Szabadidejében mindezt egy sör mellett teszi. Verseit, novelláit közölte már a Műút portál és folyóirat, az Irodalmi Jelen, a KULTer és az Aranymosás Irodalmi Magazin. Első regénye a Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg 2017-ben.
Facebook: https://www.facebook.com/istokanna/

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 1.5/10 (2 votes cast)

Leave a Comment