Interjú: Deme László

Interjú: Deme László

Deme László új mesekönyve, az Orsi és a tankok izgalmas és különleges témát dolgoz fel: az 1956-os forradalmat mutatja be egy kislány nézőpontjából. Orsi különleges eseményekbe csöppen, a felnőttek másképp viselkednek, sőt, a tárgyak is másképp viselkednek, például egy lyukas zászló háborús dalokat énekel, egy utcatábla megszólal. Deme László mesekönyve hol tréfásan, hol izgalmasan, hol meghatóan mutatja be 1956 eseményeit, tanulságos szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak.

A szerzővel Kozma Réka szerkesztő beszélgetett

Honnan jött az ötlet, hogy a mesekönyved háttereként az 56-os forradalmat használd?

Először az érdekelt, hogy beszélni kellene a háborúról a gyerekeknek. Nem túl tündéri téma, de hozzátartozik a világunkhoz, többnyire mégis szemérmesen hallgatunk róla a gyerektörténetekben. Pedig a szíriai polgárháború kapcsán is rengeteg szívszorító videó kering, vagy a koszovói háború idejéről nekem egyetemistaként is megmaradt, ahogy esténként Szeged fölött elhúztak a NATO-bombázók, és bár nem kellett szaladnunk a pincébe, elég vészjósló volt, ahogy egy pillanatra az emberek füleltek, feszülten hallgatták a zúgást. Akkor milyen lehet egy gyereknek, amikor összeomló házak közt, fütyülő bombák elől kell futnia? Gondoltam, érdemes bemutatni valamit egy ilyen világból, még ha meseként is, nem pedig dokumentarista hűséggel. Így jutottam el végül ahhoz az általunk is ismerős(nek vélt) korszakhoz, amikor a szüleink, nagyszüleink gyerekként tapasztalták meg, hogyan fordulnak ki a mindennapok a megszokott mederből.

Mennyire érezted azt kihívásnak, hogy érzékeltess valamit a forradalom történelmi jelentőségéből, de olyan módon, hogy az a gyerekek számára is érthető és élvezetes legyen?

56-nak van egy romantikája számomra, ez is megjelenik, de jobban érdekelt, hogy be tudom-e mutatni Orsinak a szemszögét, aki éppen akkor gyerek, amikor egy történelmi esemény zajlik. Neki ugyanis egyáltalán nem az esemény jelentősége az érdekes, hanem a körülmények, amik körbe veszik és elindítják egy kalandra. Közben az, hogy találkozik mondjuk egy kilyukasztott zászlóval nem attól lesz fontos a történetben, mert a forradalom jelképe, hanem mert beszél és háborús dalokat énekelget. A jelképet a gyerekolvasó teheti hozzá, mert neki már remélhetőleg ismerős a zászló, ha máshonnan nem, az iskolai ünnepségekről. És ha olvasás után majd megint unatkozik egy október 23-ai ünnepélyen, de eszébe jutna, hogy azért ilyen lyukas zászló sehol máshol nincs a világon, az elég klassz lenne.

Te nyilván fiatalabb vagy annál, hogy saját élményeid legyenek az ötvenes évekről, de megkérdeztél esetleg idősebb rokonokat vagy ismerősöket erről a korról, miközben a könyvön dolgoztál?

Akit lehetett, körbekérdeztem, próbáltam keresni gyerekkori visszaemlékezéseket, történelmi anyagokat. Anyósom például akkor volt kisiskolás, de őket pont vidékre vitték, viszont segített abban, miket tanultak, és elmesélte, hogy kék papírral kellett beborítani az ablakot, mert féltek a légitámadástól. Döbbenetes volt arról olvasni, hogyan igyekeztek a kommunisták átváltoztatni a karácsonyt, mivel Sztálin születésnapja, december 18-a lett a fő téli ünnep. Jézuska helyett a fenyőfát a Télapó hozta, de megtiltották a karácsony előtti bérszámfejtést, így megoldódott az ajándékozás problémája, nehogy már jól érezze magát valaki ezen a nem kommunista ünnepen. Agyrém, nem? És még egy nagyon érdekes színházi előadást is láttam a MU Színházban, ahol egy idősekből álló színjátszó csapat a saját gyerekkori élményeit mesélte el. Meg is kértem több tagot, hogy olvassák el a készülő könyvet, és írják meg róla a véleményüket.

Szerinted miért fontos az, hogy egy mai gyerek mesék által is megismerkedjen más történelmi korokkal, és hogy akkor hogyan éltek az emberek?

Nem tudom, hogy fontos-e, de talán ha érdekes egy mese, kicsit közelebb hozza a gyerekek számára is a múltat. A háborúról szerintem fontos beszélni gyerekeknek is, de általánosságban nem lehet, kell konkrét kapaszkodó. Egyik lehetséges út a történelmi esemény felidézése, mert 56 konkrét, tettekkel, képekkel, ebből lehet meríteni. Szerintem érdekes lehet egy gyereknek, ha elmegy a Corvin-közbe és valaki elmeséli neki, hogy itt álltak a tankok, onnan lőttek a forradalmárok stb. De lehet, hogy valakinek nem érdekes, mégsem hinném, hogy emiatt kevésbé igazodik majd el a jelenben.

Az első mesekönyvedben, az Zsófi és a zoknivadászban, és ebben a másodikban is egy kislány a főszereplő, ráadásul a két cím felépítése is hasonló. Véletlenül alakult ez így, vagy tudatos volt a részedről?

Annyi kisfiú volt már mesehős, hogy ideje bemutatni lányokat is talpraesett főszereplőként. Szeretnék kibújni a skatulyákból, ha tudok, például ez esetben abból, hogy csak a fiúk lehetnek elég bátrak és ügyesek, hogy végig merjenek menni az éjszakai, forradalmi Budapesten. De nem akarom ezt túllihegni se, szívesen írok majd fiú hősöket is. A címek esetében viszont nem annyira sikerült ez a „kibújás”, egyszerűen ezek jutottak eszembe.

A komoly téma ellenére nagyon vicces és jópofa pillanatok is vannak a történetben, mint az oktatási miniszter káoszba torkolló iskolalátogatása, vagy a megborotvált plüssmedve. Ezeket a szellemes szituációkat te találtad ki, vagy valahonnan hallottad őket?

Egyiknek sincs konkrét alapja, mint a Fenyőünnepnek, de akár meg is történhettek volna abban az abszurd korszakban. Arra már nem emlékszem, hogy valakitől hallottam vagy talán olvastam volna egyik-másik motívumukat, de az biztos, hogy olyan eseményeket próbáltam találni, amelyeken be lehet mutatni a kommunizmus szürreális világát, ahogy egy mindennapi történés teljesen másba fordul. Így lesz egy rosszul vakolt falból miniszter elleni merénylet, egy maci borotválásából pedig brutális erőszak, csak azért, mert a felnőttek a körülöttük lévő feszültség miatt ezekre a dolgokra másképp tekintenek. Persze, a feszültséget a gyerek is érzi, nagyon érdekes ez az ellentétes észlelés a gyerek és a felnőtt világ találkozásánál, és csak maga a problematika annyira frappánsan benne van egy kétsorosban, amit mostanában olvastam Papp-Für János Árnyékapa című verseskötetében, hogy muszáj megosztanom: „anya szerint egy új apa kellene./szerintem egy másik játszótér.” Zseniális.

Elárulod, melyik az a rész, amit a legszórakoztatóbb vagy legérdekesebb volt megírni?

Nagyon izgultam Orsiért, amikor a krumpliosztásnál menekülniük kell a megvadult tank elől, és a mellette felbukó nagyija eltorzult arccal kiált rá, hogy fusson tovább, ne törődjön semmivel. Annak pedig kifejezetten örültem már, amikor végre rá lehetett kanyarodni a mesére, és felnyávogtak a macskakövek, danolgatott a zászló, panaszosan csilingelt a felfordított villamos. Ezek a kedvenc részeim.

Úgy látom, hogy meseíróként szeretsz új dolgokat kipróbálni, a Zsófi és a zoknivadász és az Orsi és a tankok is eléggé más jellegű mesék. Van már esetleg ötleted egy új történethez? Mivel lepsz meg minket legközelebb?

Van egy jó ötletem, hogyan lehetne megbolondítani kicsit a gyerekverseket, ezt mindenképp szeretném egy kötetben kipróbálni. Azon is gondolkodom, hogy le kéne zárni a zoknivadász történetét egy második résszel. De még az is lehet, hogy inkább felnőtteknek írok egy izgalmas „mesét”.

*

Orsi és a tankok

Kalandos történet az igaz meséket kedvelőknek!

A kisiskolások élete már 1956-ban sem volt könnyű, és Orsi ezt pontosan tudja.

Pedig Orsi és az osztálytársai igyekeznek jól viselkedni, de ez elég nehéz, ha a felnőttek még az sem tudják eldönteni, hogy ki hozza karácsonykor az ajándékot, a Jézuska vagy az óriás fenyőfa, ráadásul az anyukája azt sem árulja el neki, hogy miért nem borotválhatja meg a barátnője plüssmaciját, az apukája pedig miért pusmog idegen bácsikkal a parkban.

A sok furcsaság között már meg sem lepődik, hogy októberben lövik fel a tűzijátékot, amiről kiderül, hogy nem is tűzijáték, hanem a forradalmi harcok fényei.

Ezután Orsi hihetetlen kalandokba keveredik. Óriási tankokkal néz farkasszemet, lyukas zászlókkal elegyedik szóba, és már nem is csoda, ha a romos éjjeli körúton barangolva még a macskakövek is panaszosan rányávognak.

Deme László mesekönyve hol tréfásan, hol izgalmasan, hol meghatóan mutatja be 1956 eseményeit, tanulságos szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak.

Tapasztald meg az ’56-os forradalmat egy kislány szemével!

Deme László

1979-ben születtem Szegeden, jelenleg Budapesten élek a családommal. Kommunikációval, reklámmal és újságírással foglalkozom. Írtam színdarabokat és szlogeneket, kritikákat, cikkeket és szappanoperákat, novellákat és plakátsorokat, végül meséket, amióta kisfiam született. Először csak fejből meséltem lámpaoltás után, épp ami az eszembe jutott. De pár apró történet elkezdett nőni, növekedni meg nyújtózkodni, mint a mesebeli paszuly, és úgy összekapaszkodtak, úgy összegubancolódtak, hogy mese lett belőlük. Aki olvassa-hallgatja, kibogozhatja, ha akarja!

 

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Leave a Comment