Interjú: Cselenyák Imre

Interjú: Cselenyák Imre

Cselenyák Imre  most megjelenő regénye bővített, javított kiadása a korábban már megjelent A sivatag hercegnőjének. Főhőse, Zubeida kislány korában kerül a hastáncosokat nevelő mahasti házba, ahol nemcsak szépségével és tehetségével tűnik ki, hanem azzal is, hogy ki mer állni magáért. A szerző regénye visszarepít minket a 13. századi Bagdadba. Izgalmas, korhű, szépséges könyv.

A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett

*

A most megjelenő A sivatag hercegnője egy korábbi regényed bővített változata. Mit jelent ez, hogy bővített? Új jelenetek, fejezetek is kerültek a regénybe?

Valahogy úgy. A hozzávetőleg tíz éve megjelent könyvemnek ez egy erősen javított és felújított metamorfózisa. Több új fejezet is kertült bele. Lényegesen jobb is lett általa a könyv. Tehát akik már olvasták korábban ezt a regényemet, azoknak is javaslom, mert egy sokkal jobbat kapnak helyette.

A sivatag hercegnője a 13. századi Bagdadba repít vissza bennünket, mégpedig olyan hangon, olyan érzékletes képekkel elbeszélve, hogy tényleg ott érezzük magunkat. Hogyan kutattál az adott kor világa, öltözködése, szokásai, nyelvezete után? Mennyi ideig tart egy ilyen kutatómunka?

Mindig érdekelt a kelet világa, hiszen már gyermekkoromban elvarázsoltak Az ezeregy éjszaka meséi. Aztán, mint minden iránt érdeklődő autodidakta történész, nyelvész, filozófus, később elbeszélő, regényíró, tanulmányozásra késztetett a kalifák világa. Hatalmas utat járt be az iszlám kultúra a VI.-XIII. század között. A kutatómunka természetesen folyamatos volt, vagyis nem csupán erre a könyvre korlátozódott, hanem az egész Közel-keletre. Újraolvastam Seherezádé meséit, elmélyedtem a Korán világában, elolvastam Mohamed életét, forgattam a Terebess Ázsia Lexikont, sokat kutattam a keresztes háborúk korát is.

Minden fejezet elején szerepel egy idézet, sokszor arab fohászok, költők műveiből részlet – és bár évek teltek el az eredeti változat megírása óta, az új részek elejére is tettél. Van ebből otthon egy gyűjteményed?

Hogyne lenne. Nagyon régen, még a hetvenes években vettem antikváriumban egy könyvet, amelynek a címe Arab költők, és valójában Germanus Gyula gyűjtötte kötetbe. Ebben igényesen átültetett versek találhatók, többek között Jékely Zoltán, Molnár Imre, Varságh János, Bassár Ibn Burd fordításaiban. Olyannyira megszerettem ezen keresztül az arab költészetet, hogy még azelőtt, hogy publikáltam volna, már megszületett bennem az elhatározás: majd egy ilyesmi témájú regényt is kell írnom. Attól, akinek belső kényszer az írás, minden kitelik. És természetesen ebben is segített az internet.

Zubeida ízig-vérig moszlim nő, mégis kiáll az álmaiért, szerelemből akar házasodni. Hogyan lehet úgy megjeleníteni egy 13. századi hősnőt, hogy hiteles is legyen és ma is tudjon azonosulni vele az olvasó?

Nos, ez a történelem különös fintora. Egy ma élő moszlim nőről nem szívesen írnék regényt. Több okból sem. Manapság csupa rejtély számomra ez az elavult fundamentalista iszlám morál, amely a nőkre nézve rendkívül megalázó. A saría törvényeinek szigorú betartása és betarttatása elsősorban a nőket sújtja. A ma élő muzulmán nők jogai messze kevesebbek, mint hősnőm, Zubeida jogai a XIII. században.

A másik pedig a kultúra, a tudomány, a művészet. Bizony az is humánusabb és szabadabb volt a kalifátus korában. Még akkoriban Európa sok mindenben nem tartott ott, ahol a koraközépkori Irak. Tiszteletreméltó, ugye? Ezt mindenképp érzékeltetni akartam ebben a könyvemben, bár inkább egy különös, lebilincselő sorsot mesélek el benne. Tehát Zubeida közelebb áll hozzám, mint napjaink arab női, és meggyőződésem, hogy a mai lányok igazi érdeklődéssel mélyednek el hányatott, de izgalmasan egzotikus életében.

A regényben nagyon fontos szerepet kap a zene és a tánc. Utánanéztél a hastánc szabályainak? Esetleg hallgattál írás közben arab zenét?

Hallottam, hogy vannak írók, akik fejhallgatóval a fülükön írnak. Nagyon jó ötlet! Még nem próbáltam, de éppen itt az ideje! Természetesen az internet ebben is nagyban a segítségemre volt, ahol elképesztő mennyiségű a zenei anyag a világ valamennyi kultúrájából. Nagyon sok zenét hallgattam meg, s mint zenész ember, a hangi világát is tanulmányoztam. A hastáncban pedig nagy segítségemre volt egy igazi mahasti, akivel nagyon sokat beszélgettem a hastánc lényegéről, filozófiájáról. Ez egy nagyon ősi, szakrális mozgáskultúra kifinomult folytatása, amely a termékenység szelleméből eredeztethető.

Tagja vagy a Történelmiregény-írók Társaságának, legtöbb regényed más korokba kalauzol. Mindig is tudtad, hogy történelmi regényt szeretnél írni? Mit találsz különösen izgalmasnak egy régi kort bemutató történetben?

A történelmi regényírás szeretete nálam inkább a gyermekkori ábrándok továbbélése. Patetikusan azt mondhatnám: azért is élek a világban, hogy megvalósítsam gyermekkori álmaimat. Valóban, amikor tizenévesen dédelgettem az írói hivatást, többnyire történelmi témákban támadtak elragadónak vélt ötleteim. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen mindenki kezdi valahogy.

Korosztályomban sokan a science-fiction  műfajban találták meg gyermeklelkük továbbélését. A női írók mindig is józanabb módon állnak az irodalomhoz, ők elsősorban az érzelmeik kivetítését tartják üdvösnek. Ebből is látszik, hogy egy női író már kislány korában is felelős nagylányként tud írni, míg egy férfi író még idősebb korában is felelőtlen kölyök.

Én a kettő közé sorolom magam, tehát nem vagyok tipikus történelmi regényíró, mert alig-alig érdekelnek a nagy monumentális folyamok, sorozatok. Maximum 8-900 ezer karakter, s abbahagyom, mielőtt még a téma elvesztené számomra a varázsát. Tehát az én regényeim nem klasszikusan históriás történetek tele durva vérengzéssel, hanem emberi sorsok a történelemben. Csak a háttért képezi a kiválasztott időszak, amelyben csetlik-botlik a főhős. Nos, ez az én igazi világom, úgy szoktam fogalmazni, korfestő regényeket írok, amelyben az életút, a hiteles érzelmek a fontosabbak. Mindig izgalomban tart, hogy abban meg abban a szörnyű világban hogyan tudott boldogulni, gyarapodni, szeretni az EMBER.  A hétköznapi ember.

Te mit olvasol szívesen? Kortárs vagy történelmi témájú regényeket?

Is-is. Régen inkább a történelmi regényeket faltam. Gárdonyi, Jókai, Passuth… Aztán jöttek a más tematikájú regények: Móricz, Kosztolányi, Örkény. Közben a világirodalomra kitekintve három

kedvencem is lett, Dosztojevszkij, Bohumil Hrabal, Ivo Andrich. Kortársak közül inkábba a barátaim könyveit olvasom, többnyire, hogy esetleg írjak róluk recenziót. Három nevet említek: Gáspár Ferenc, Kapa Mátyás, Szélesi Sándor. Most azon gondolkodom, hogy melyik magyar kánírónak olvastam el legutoljára a regényét. Vagy Konrád György, Ingáját, vagy Petőcz András Másnapját. Pontosan nem tudom. Most éppen Cs. Szabó Sándor Luther Mártonról írt életrajzát olvasom.

Arany János életéről szóló Áldott az a bölcső című regényed kapcsán több helyen is jártál az országban, és rendhagyó irodalomórákat tartottál. Hogy látod, mennyire ismerik a diákok Arany Jánost?

Fölsorolni se tudnám, merre jártam. Hívnak határokon innen és túl. Amikor én elhatároztam Arany életregényének megírását, még nem is sejtettem, hogy ekkora lesz iránta az érdeklődés. Pedig nem indult jól. A kiadókkal való tárgyalások már kezdtek elkeseríteni. Sokkal inkább rámozdultak a megszokott, fikciós műveimre, mint „nagy” költőnk életére. Szerencsémre azonban Katona Ildikó ebben meglátta a küldetést, és fölvállalta, sőt, nagyon szépen dajkálja is.

Úgy látom, még épp a legjobbkor rehabilitáljuk a Toldi zseniális alkotóját. Rengeteg élményt és elgondolkodtató tapasztalatot szereztem azok irányából, akik az előadásomon föllelkesülve elolvasták a regényt. Nagyon szép leveleket kapok, amelyben leírják, hogy ők soha nem gondolták volna, hogy Arany János ilyen szerethető, csodálatos ember, azon túl, hogy a magyar irodalom talán legnagyobb géniusza.

Tehát a diákok Arany esetében erősen tanárfüggő. Ha érdekes, lenyűgöző órákon ismerik meg, akkor többnyire kedvelik. A másik fele azonban, akik bizony elég sokan vannak, semmilyen érdeklődést nem mutat iránta. No, talán ezért vagyok én, és ezért áldásos, hogy a világon van ez a regény.

A visszajelzések alapján sokan azt kedvelik nagyon az Áldott az a bölcsőben, hogy emberinek mutatja, az olvasóhoz közel hozza a piedesztálra emelt, nagy költőt. Tervezel más ismert magyar szerzőről, művészről is írni hasonló életregényt?

A korábbiakban már említettem, hogy a regényeim többnyire hétköznapi, esendő emberek életéről szólnak. És ebbe Arany János tökéletesen beleillik. Alaptermészete volt, nem én alkottam ilyenné. Mindig is feltűnésmentes, szelíd életet élt, elhárítva magától a felhajtást. Nem voltak soha, mai szóhasználattal élve, sztárallűrjei, és az ellen is a végsőkig tiltakozott, hogy kitüntessék. Jelmondata volt, hogy amiért ő nem dolgozott meg, az neki nem jár. Szíve szerint visszahúzódva, gazdálkodva, borászkodva, gyümölcsfákat telepíve, metszegetve élt volna. Sajnos nem adatott meg neki, mert a magyar irodalom kisajátította.

 A kérdés másik felére válaszolva: nemcsak tervezek hasonló életregényt írni, de benne is vagyok. Jövő nyár közepére megírom a Hej, Tinódi c. regényt, amit ugye nem kell mondanom kiről szól. Aztán hozzáfogok József Atilla életének kutatásához. Egyelőre ennyit tudok mondani.

*

A sivatag hercegnője

Bagdad, hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!
A kislány Zubeida élete csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol hastáncosokat nevelnek.
Nem elég szépnek lenni, a tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita főimám, de Zubeida retteg a férfitől.
A sors közbeszól, és Bagdadban árvíz támad.
Zubeida éppen csak megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy szigeten.
Vajon az-Zahir mit érez iránta?
Tudja szeretni szívből, szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?
Miért hagyja őt faképnél? Találkoznak még valaha?
És mit tehet Zubeida, amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?
Zubeida a szerelem szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani és ellentmondani.
Lebilincselő hitelességgel és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet.
Titkos vágy, tilalmak és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregy éjszaka meséinek magával ragadó világában!

*

Cselenyák Imre
1957. január 1-jén született Nyírkátán, író, zenész, dalszövegíró, a Történelmiregény-írók Társaságának tagja. Jean-Pierre Montcassen néven is megjelentek történelmi regényei. A gimnáziumi érettségi után munkásként dolgozott a gyógyszeriparban, de megfordultam a katonaság alatt a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében is. 1989. óta ír novellákat, regényeket, Budapesten, Dorogon és országszerte, valamint országhatáron túl (Felvidék, Erdély) irodalmi esteket szervez, író-olvasótalálkozókon, zenés rendezvényeken találkozhatsz vele.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Leave a Comment