Interjú: Bessenyei Gábor

Interjú: Bessenyei Gábor

Bessenyei Gábor ifjúsági kalandregénye az ókori Görögországba repít – három főhősét a szó szoros értelmében. Erik, Adria és Marcell két kalandos úton van túl, kétszer mentették meg a jövőt elmaradhatatlan társuk, a Kéer segítségével – csakhogy még nem nyugodhatnak meg. Árész, a háború istene azt állítja, a békéért harcol, de lehet, hogy más tervei vannak? Meg lehet vajon szüntetni végre az időzavart? És mi történt Marcellel? Az Olimposz legyőzése sorozat zárókötetében minden kiderül, az is, amiről eddig nem tudtuk, hogy titok.

A szerzővel Kozma Réka szerkesztő beszélgetett

*

Az előző kötetet, A feledés folyóját egy nagy függővéggel zártad le, és ott már lehetett sejteni, hogy a háttérben olyan sötét tervek lendültek működésbe, amiknek a valódi céljára csak ebben a harmadik részben derül fény. Mit árulhatsz el A háború lelke történetéről?

Mivel A feledés folyója tényleg olyan függővéggel ért véget, amit most nem szeretnék ellőni, a történet részleteiről keveset mondhatok. De amikor a Facebook oldalamon először adtam hírt A háború lelke megjelenéséről, azt írtam, hogy ez a regény olyan kérdésekre is választ ad, amiről az olvasók azt sem tudták, hogy fel kell tenni. És még mindig tartom, hogy ez jellemzi legjobban a zárókötetet. A rejtély, a nyomozás, a titkok kutatása alapból a trilógia sajátja, de hogy mennyire, az szerintem csak ebben a részben derül ki igazán, és nagyon remélem, hogy tudok meglepetést okozni az olvasóknak, sőt, a feje tetejére állítani néhány eddigi elképzelést.

Kicsit mesélj arról, hogy mit is takar a címben szereplő „háború lelke”! Ennek az ötletére a görög mítoszokban találtál rá, vagy teljesen a te fantáziád keltette életre?

A háború lelke és a szerepe az isteni szintre emelt hadászatban teljes mértékben az én ötletem, erre nem  találnánk utalást egyetlen görög mítoszban sem. De nem kell megijedni, nem egy új istenséget alkottam, nem rondítottam bele az eddigi hiteles mítosz-feldolgozásaimba azzal, hogy új isteneket találok ki. Teljesen másról van szó. De ez olyan mélyre visz minket a cselekményben, amilyen mélyre még a fülszöveg sem enged bepillantást, úgyhogy itt is kénytelen vagyok titkolózni. 🙂

Ebben a részben a szereplőknek komoly kihívásokkal és minden eddiginél veszélyesebb ellenfelekkel kell szembenézniük, ráadásul a küldetés még a barátságukat is próbára teszi. A történet ismét nagyon izgalmas, és az előző kötetekhez képest egy kicsit sötétebb is. Hogy jött nálad ez az új irány?

Sötétebb lenne? Talán. De úgy gondolom, nem annyival, hogy ezt új iránynak mondhassam. Inkább arról van szó, hogy a szereplőkkel sok minden történt az előző részekben, többek között belepillanthattak az istenek álságos és kegyetlen világába, és nem feltétlenül tetszett nekik, amit ott láttak. Egyes szereplők már a saját bőrükön érzik, hogy a világ megmentése nemcsak móka és kacagás, áldozatokkal jár, és könnyen olyan helyzetekbe kerülhetnek, amilyenekbe soha nem akartak. Hiteltelen lett volna a szereplőktől, ha ezeket a problémákat is az első rész könnyedségével próbálják kezelni.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy már évekkel ezelőtt is nagyon izgatott Árész és az ő kísérete. Ugyan az előző részekben is szerepelt a hadisten, de A háború lelkében válik igazán fontos szereplővé. Tudatos volt, hogy a fináléra tartogattad a kedvenc mitológiai alakjaidat?

Nem, mert érdekes módon Árész társaságából, hiába a kulcsszerep a zárókötetben, maga Árész érdekelt a legkevésbé. Sokkal inkább a társai, akik viszont itt is megmaradnak az elnyomott mellékszereplői szinten. Leginkább az foglalkoztatott, hogy a hadisten kíséretébe tartozó istenek milyen szerepet tölthetnek be egy háborúban. Mi szükség lehet arra, hogy a harctéri mészárlásnak külön istennője legyen, mivel foglalkoznak az iszonyat és a rémület istenei, miért járnak a társasággal halálistennők, mi a feladata a viszály istennőjének a harcok közepette? Imádkoznak-e hozzájuk a harcosok, és ha igen, milyen segítséget várnak mondjuk a harctéri mészárlás istennőjétől?

Ezekről az istenekről nagyon keveset tudni, hiába olvastam utána, a pontos ténykedésükre nem derült fény, csak említés szintjén tűnnek fel egy-egy mítoszban. De talán jobb is ez így, mert így az enyém lehetett az az izgalmas feladat, hogy kitaláljam, kinek milyen a szerepe van egy háborúban, és miként segítik a jelenlétükkel a hadisten munkáját.

Sokan azt mondják, hogy jó második kötetet a legnehezebb írni, viszont ha a szerzőnek ez sikerül, az olvasók azt várják tőle, hogy a harmadik részben még emeljen a téteken. Számodra az eddigiekhez képest nehezebb vagy éppen könnyebb volt a zárókötet megírása?

A második részt problémásabbnak éreztem, mint a harmadikat. Egy második részben reagálni kell az előző részre, elő kell készíteni a harmadik részt, és emellett össze kell hozni egy kerek egész történetet, hogy a második rész ne csak átvezető kötetnek tűnjön az első és a harmadik regény között. Elsőre el is borultam az arányok miatt, és túl hosszú lett a regény. Nagyon sokat kellett dolgozni azon, hogy kivegyem a felesleges részeket, és A feledés folyója a most ismert hosszában létezhessen. A harmadik résszel ilyen jellegű problémáim nem voltak, sőt, kifejezetten vártam, hogy dolgozhassak a regényen, mert még A jövő harcosaiban elrejtettem néhány utalást, beleírtam egy-két – a főtörténet szempontjából – jelentéktelennek tűnő eseményt, amikről én már akkor tudtam, hogy használni akarom az utolsó részben. Alig vártam, hogy visszatérhessek az első rész eseményeihez, és végre összeérjen egy több éve kidolgozott terv.

A Facebook oldaladon éppen fut egy játék, aminek keretében az abban részt vevő osztályok rendhagyó irodalom órát nyerhetnek, ahol a tanulók téged faggathatnak a szerzővé válás és a regényírás rögös útjáról. Hogyan pattant ki a fejedből ez az ötlet, és mi vele a célod?

A jövő harcosai megjelenése után pár hónappal Nyíregyházán is tartottunk egy könyvbemutatót, és amikor a végére értünk, jött a szokásos kérdés a közönség felé: Van-e valakinek kérdése? A tapasztalataim azt mutatják, hogy ilyenkor nem igazán szoktak kérdezni, de akkor egyszerre féltucat kéz is a magasba lendült, és amikor válaszoltam, újabb kérdések jöttek. A közönség főleg iskoláskorú fiatalokból állt, és a legtöbb kérdés az írói létre vonatkozott, a regénykiadás folyamatára, magáról az írásról kérdeztek. Olyan volt, mintha kulisszák mögé akarnának belesni. Akkor jöttem rá, hogy sokak szemében az írói létet egyfajta misztikum lengi körbe, és kíváncsiak rá, hogy működik ez az egész, az ötlettől a regénykiadásig. Ezért is kezdtem bele körülbelül egy éve Az író fejében című sorozatba a youtube-csatornámon, hogy legyen hol beszélnem ezekről a témákról.

Illetve nem rég egy tanár ismerősöm felvetette nekem, hogy szívesen venné, ha meglátogatnám az egyik osztályát, hogy a diákjai ne csak tankönyvekben lássanak írókat, és észrevegyék, hogy az irodalom nagyon is élő dolog. Ebből a két apró élményből jött a rendhagyó irodalomóra ötlete, és a cél is az, hogy közelebb kerüljek a célközönségemhez, és a személyes találkozásnak köszönhetően a diákoknak élőbb kapcsolata legyen az irodalommal és az olvasással.

Egy hosszú kalandon vagy túl Az Olimposz legyőzése sorozattal. Amikor beküldted A jövő harcosai kéziratát az Aranymosás pályázatra, gondoltad volna, hogy néhány éven belül már a teljes trilógia ott lesz a boltok polcain?

Abban az időszakban a megjelenés lehetősége is távolinak tűnt, nemhogy regényekkel előre tervezzek. Soha nem voltam az írásaimmal nyomulós fajta, így nekem az Aranymosás regénypályázat az ideális lehetőség volt, nem kellett kéretlenül házalni, nem kellett kilincselni, csak pályázni. Elképzelni sem tudom, hol lennék az Aranymosás nélkül, így még inkább hihetetlen, hogy két éven belül már a harmadik regényem jelenik meg. Egyrészt. Másrészt viszont néha már természetesen is tudom kezelni ezt a helyzetet. Mert belegondolok, hogy mi mást is kellene nekem csinálnom, ha nem történetek írni és mesélni? És ha ezt kell csinálnom, akkor természetes, hogy megjelennek a regényeim, nem? 🙂

Ezután mire számítsanak tőled a rajongók? Maradsz az ifjúsági regényeknél és a mitológiai témáknál, vagy valami teljesen újba szeretnél belevágni?

Habár Az Olimposz legyőzése trilógia véget ért, egyelőre még nem engedem el teljesen. Az előttünk álló évben szeretném még kiegészíteni néhány novellával, konkrétan egy, a második és harmadik rész között játszódó történettel, illetve három részessé bővíteném a Kéer, az ókori halálistennő előzménytörténeteit, aminek az első része Árész szolgája címen idén került fel a blogomra.

Ezeket a novellákat leszámítva a mitológiát egy ideig hanyagolni fogom, de maradok az urban fantasynél és az ifjúsági regényeknél. Igaz korosztályban most kicsit feljebb lépnék, a legutóbb elkészült regényemet tizenhat éven felülieknek szánom. Eddig azt mondtam róla, hogy ez egy ifjúsági horror, de most már inkább csak azt, hogy egy misztikus történet, amiben vannak horrorisztikus elemek, a tőlem talán kissé váratlan romantika mellett. Persze én a romantikához nem feltétlenül a szokásos módon nyúlok, a mindent elsöprő szerelmek pedig egyáltalán nem érdekelnek. Sokkal inkább foglalkoztatott, hogy egy tizenéves fiúnak milyen nehézségei, félelmei, gondolatai vannak, amikor először ismerkedne egy lánnyal.

Ezen kívül most nagyon benne vagyok egy fiatalabbaknak szóló focis regényben, amiben szintén felüti a fejét a misztikum, de ez, és a fentebb említett írás is kicsit kísérleti jellegű, és még fogalmam sincs, hogy mi lesz belőlük.

*

A háború lelke – Az Olimposz legyőzése 3.

Mit teszel, ha a világod a tét?
Erik és Adria megnyugodva tért haza az ókori Görögországból. Helyrehozták a múltbéli időzavart, azt hitték, mindenki fellélegezhet… Csakhogy van egy gond: Marcell helyett valaki más tért vissza velük. Ki lehet az idegen imposztor, és mit akar a jelenben?
Közben a valódi Marcell egy spártai kiképzőtáborban senyved. Vajon mit akar tőle Árész? A háború istene tényleg a békéért harcol, vagy ennél sötétebb tervei vannak?
Eközben Zeusz azon fáradozik, hogy végleg megszüntesse az időzavart a jelen és a múlt között, ám az istenek megérzik a létüket fenyegető veszélyt, és mozgolódni kezdenek. Viszály forrong mindenütt, és csak egy apró szikra hiányzik, hogy kirobbanjon a háború, szétszaggatva az idővonalat. A jövő harcosainak meg kell küzdeniük a legsötétebb alvilági erőkkel.
Marcell, Adria és Erik hatalmas bátorsággal vetik magukat a kalandokba, noha olyan cselszövésre bukkannak, ami nemcsak a világ sorsát, hanem a barátságukat is veszélyezteti.
Vesd bele magad az utolsó istenvadászatba!

Bessenyei Gábor

1985-ben született, a főiskolán újságírást tanult, a pályafutását is újságíróként kezdte. A III. Aranymosás pályázat egyik győztese. Novellákkal már több felületen bemutatkozott, mielőtt az első ifjúsági fantasyregénye, A jövő harcosai, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent 2015-ben. Az első regényt egy évvel később követte a folytatás, A feledés folyója címen, most jelenik meg a sorozat zárókötete.
https://bessenyeigabor.blogspot.hu/
https://www.facebook.com/bessenyei.gabor/
https://www.youtube.com/channel/UCW9HR1BqMY5T6Z2MGFriGiA
https://www.instagram.com/bessenyei.gabor/

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.0/10 (3 votes cast)

Leave a Comment