Induljon a rock ‘n roll…

Az első két pályázatnál január-február hónapban elvégeztük az előszűrést, majd utána kezdtek felkerülni az írások. A harmadik pályázatnál már az előszűrés vége előtt megkezdtük a közlést.

De mit tegyünk most, a negyedik pályázatnál? Biztosan sokan kíváncsiak vagytok, mi zajlik a háttérben… sőt, van egy olyan gyanúnk, hogy nagyjából háromszázan mindenképp. 🙂

Úgyhogy nem váratunk titeket, hanem amint az előszűrők gyöngyszemre akadnak, az írás azonnal kimehet az oldalra, és az író innen értesül elsőként arról, hogy az első lépcsőn átjutott a műve.

Izgalmas? Reméljük igen.

A lektorok majd az előszűrés befejezte után kezdik a munkát. És természetesen ekkor minden szerzőt e-mailben is értesítünk.

E héten már pár írást megrostáltunk…

… és így csütörtökön felkerül az első mű.

 

Vajon ki lesz a szerencsés bejutó? 🙂

Nos, amíg várunk, hallgassuk meg Bill Haley 1955-ös világhírű számát…

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 8.9/10 (15 votes cast)
183 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Én lehet a legutolsó voltam aki beküldte a művét, mert 23:30 felé indult útnak az e-mail. Sorrendben történik a szűrés?

  2. Bocsánat, hogy közbeszólok. Az említett számot 1954 április április 12.n vette fel Bill Haley egy szolgálaton kívüli templomban. 1955-ben a Fekete táblás Dzsungel című film kapta fel újra a filmet. Ebben a filmben kezdte a pályáját Sidney Poitier. A kislemez „B” oldalára egy sci-fi filmhez készült dal, a 30 asszony került. Elnézést az offért, de a hatvanéves rock and rollt rádiós sorozattal ünnepeltem.
    Tényleg induljon a rock and roll, és sok sikert a versenyzőknek!

  3. Érdekes újítás. Így sokkal izgalmasabb lesz. Már nagyon várom az írásokat. 🙂 Drukkolok minden beküldőnek. Hajrá!

  4. Így sokkal izgalmasabb lesz, mint a tavalyi 🙂 sok sikert kívánok a versenyzőknek *-*

  5. Krisztián, nem időrendi sorrendben haladunk.
    Attila, köszi szépen a pontosítást! 🙂

  6. Hú, hát ez alaposan meglepett 😀 Pont ezen gondolkodtam, hogy hogyan fogom kibírni még hónapokig, mikor 6 napja olyan kínokat állok ki, hogy nem tudom kifejezni… Sok szerencsét mindenkinek 🙂

  7. Ez érdekesen és izgalmasan hangzik. Viszont, ha értesülhet a bejutó, a kiesett miért csak a végén?
    Minden álszentség nélkül: örülünk egymás sikereinek. Nekem is több ismerősöm pályázott, akinek drukkolok, de végső soron mindenki azt szeretné, ha az ő műve lenne a befutó (még az is, aki már az 1. rostán túljutástól boldog lenne). És ez így is van rendjén.
    Végigizguljuk az X mű felkerülését, még mindig nem az enyém, még mindig nem… a végén sokkal nagyobb a csalódás, mintha simán jön egy email, hogy bocsánat, most nem.

  8. Zorka, ott van a bejegyzés végén is. Az előszűrés befejezésekor minden írót értesítünk.

  9. Lenne még egy kérdésem.
    Tegyük fel, hogy egy könyv jó, de vannak benne bizonyos pontok, amin lehetne javítani – pl. nem tetszik a kiadónak a befejezés, vagy kiejthetetlennek találja az egyik szereplő nevét – akkor kedves szavakkal elutasítják a művet, vagy megkérik a szerzőt, hogy írja át?

    Mármint, ha a könyv tényleg jó, és a blogra kirakott részletek tetszenek az olvsóknak is.

  10. Elég alapos szerkesztőink vannak, szóval ilyesmi nem jelent gondot. (nyilván minden javítást az író beleegyezésével végzünk.)

  11. Ha valakinek a műve nem kerül ki a tájékoztatók előtt, akkor már biztos, hogy nem jutott tovább?

  12. Tücc, spammappában volt a leveled, bocs, most vettem észre.
    Az előszűrők nekem csak az igeneseket adják át, így a nemlegeseket egyelőre én sem tudom. Köszönöm a pályázat lebonyolítása kapcsán a javaslatot, majd a jövő évinél átgondoljuk.

  13. Kedves Szerkesztők!

    Az izgalom „fokozása” végett egy-egy részlet megjelenése után mindig elárulhatnák, mikor érkezik a következő! Szerintem minden pályázó tűkön ül és napjában legalább tízszer meglátogatja az oldalt – ahogy a kommentárokból kiveszem -, hogy olvasható-e már a következő munka. 🙂

  14. @ Brigitta: Ha az oldal frissítésére kattint, akkor látni az újat egy töredék másodpercre. Csak annyi tudok elolvasni, h. „Mókus…”. Szerintem technikai hiba okozza, hogy nem jelenik meg a részlet.

  15. Kedves Krisztián!
    Nem, ma vasárnap van, és szeretnék palacsintát sütni a kölykeimnek, meg más efféléket. 🙂

  16. Február 5-től is kikerülnek még művek? Vagy addigra lezárul, és mindenki tudja hogy tovább jutott, vagy sem?

  17. Nem tudom, milyen dátum ez a febr. 5. Ha kikerült az összes előszűrésen átment írás, majd jelzem az oldalon, és minden írónak küldök e-mailt is.

  18. Akkor én tévedésben vagyok, valószínűleg elnéztem valamilyen dátumot.

    Akkor még februárig mindenki izgulhat. Ha szabad, azt még megkérdezném, hogy aki felkerül az oldalra, az kap értesítőt?

  19. Kedves Bea!

    Bocsánat, hogy én is beszállok a faggatózásba, de meglehetős izgalommal vagyok 😀 azt, esetleg meglehet tudni, hogy nagyjából meddig jutottatok már időben?
    Köszönöm!

  20. Kedves Brigi, a szűrés jól áll, beindult a dolog, már elég sok írást kiválasztottak. 🙂 Mindjárt felkerül a mai részlet.

  21. Ahogy mennek a napok, egyre jobban izgulok… Előttem már kérdezték, hogy miképp halad a szelektálás, de engem azért konkrétabban érdekelne, hogy tudjam: van-e még értelme az izgulásomnak… 😀 Ugyanis én október 23-án küldtem be az írásomat. Ott már tart a szelektálás, vagy mégis, hogy zajlik ez? Mert úgy véltem értelmezni, hogy a legfrissebben beküldöttektől haladnak visszafelé…

  22. Én is nagyon izgulok már. 😀 Aggódok természetesen, hogy nem sikerül, de még lehet reménykedni.

  23. Én már nagyon izgulok, és félek, mert már gondolom a kiválasztás végéhez közeledünk, vagy tévednék? Még bőven lehet reménykedni?

  24. Türelem, már sok írást kiválogattak az előszűrők, még lesz bőven felkerülő. Ma délután jön a következő. (És nyugodtan lehet aggódni, ez nem függ össze a kikerülési sorrenddel. 🙂 A pályázat nagy érzelmi nyomás, ezt mi is tudjuk.)

  25. Ma kerül ki új részlet?

    Lassan vége ennek a hónapnak, akkor a szűrés is már a végénél jár?

  26. A legjobb irományok azok lesznek majd, melyeket kiadnak. Az első öt-tíz-tizenöt oldalból nem egyszerű messzemenő következtetéseket levonni a teljes alkotás minőségére. Aki megüt egy szintet, szerintem azok kerülnek ki. Stílus, nyelvezet, egyedi írói hang… valamiben emelkedjen ki az átlagból 🙂

    A várakozáshoz meg még kitartás. 🙂

  27. Kedves Aranymosó!

    Ma kerül ki újabb részlet? És ha jól számolom, akkor már csak kb. 3 darabra számíthatunk, és vége?

  28. Ezt mi alapján számoltad ki? Hiszen nincs információ arról, hányan jutnak tovább. Ha még tart a szűrés Ők sem tudhatják. 😀

  29. Hát eddig csak hétfőn-szerdán-pénteken kerültek ki részletek, és azt mondták, hogy februárig tart a szűrés.

  30. Az előszűrés kész, most már naponta megy ki írás. Elég sok részletet átengedtek a szűrők, vagyis még bőven lesz új írás.
    A részletek mindig délután kerülnek ki.

  31. Az írók akkor kapnak értesítést, amikor az összes előszűrt írás kikerül az oldalra. Mindenkinek írunk, annak is, aki kiesett, és annak is, akinek a műve a lektori szakaszban részt vesz.
    Utána kezdődik a lektorálás, és jönnek a 2. részletek. A lektorok nem sorrendben haladnak. Minden héten kiteszem, hogy melyik írásról született döntés.

  32. Kedves Aranymosó! Egyike vagyok a pályázatra jelentkező írópalántáknak. Szerintem – és úgy gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel – ne „kínozzátok” tovább a pályázókat. Ha kész vagytok az előszűréssel, hozzátok nyilánosságra a továbbjutók listáját – ahogy az előző években. Izguljanak tovább azok, akik tovább jutottak. Nekem bőven elég volt ez a két hónap!

  33. Kedves Aranymosó!
    Egyet kell értenem az előttem szólóval. Pokoli két hónapon vagyok túl. Naponta többször, ahogy tehetem megnézem mikor van valami friss hír. Gondolom biztosan idegesítőek is vagyunk a folytonos faggatózással. Kérlek, könyörülj meg rajtunk. (Elnézést az esetleges hibákért, telefonon írtam.)

  34. Kedves Szerzők!

    Magam is pályázó vagyok, semmi közöm a kiadóhoz. Ezt azért emelem ki az elején, hogy a későbbiekben, ebből ne legyen félreértés.

    A véleményem erről a nagy izgalomról, hogy szerintem teljesen fölöslegesen rágjátok a körmötöket, avagy a szerkesztő fülét! A pályázati kiírásban érthetően megadták a feltételeket és a pályázat menetét: február végéig bírálják el, a beérkezett írásokat, utána minden szerző kap értesítést. Meg sem tudom mondani, hogy melyik az utolsó kikerült részlet, amit még láttam, de hetek óta először néztem fel ide.

    Attól, hogy izgultok, – ami egyébként érthető – még nem lesz előbb eredmény. Ha a kéziratotokat, egy nagy kiadóhoz küldtétek volna el, nagy valószínűséggel, még visszajelzést sem kapnátok. A kiadóban dolgozók, nem „kínoznak” Titeket, csupán a munkájukat végzik, aminek csak egy töredéke ez a pályázat!

    Egyébként, akkor sem történik semmi, ha ide most nem választják be a regényeteket. Gondoljatok J.K. Rowling-ra, akit három kiadó utasított el, míg a negyedik megjelentette végül a Harry Potter-t. Ha most nem is kerültök be a továbbjutottak közé, egy másik kiadó, esetleg évek múlva, majd örömmel veszi a munkáitokat. A februárból, már csak 4-5 nap van hátra, hamarosan kiderül, hogy továbbjutottatok-e. Nagy valószínűséggel az én regényemet sem választották ki, ettől még nem ülök itt, romokban heverve, mert ez csak EGY kiadó.

    Senkinek nem szeretnék kéretlenül tanácsnokolni, de azt gondolom, hogy azt az időt, amit itt töltötök azzal, hogy reménykedve nézegetitek, kikerült-e már a művetek, tölthetnétek sokkal produktívabban is; mondjuk írással. Szép is lenne, ha én minden nap ezen enném a kefét, ahelyett, hogy a következő könyvet írnám. (most is, csak azért néztem fel ide, mert pihenek kicsit, ha ezt most megírom Nektek, elszívok egy cigit és visszaülök a készülő regényt írni)

    A regényeiteket Ti írjátok, azok további életét, pedig a Sors. Nyugalom!
    Mindenkinek egy talicskányi ihletet kívánok és szép estét!

    Üdvözlettel,
    Ariana

  35. Kedves László!

    A Facebook sávos kommentedre reagálva, ha megnézed az előző Aranymosás számadatait, akkor a 30 könyv teljesen reális, sőt, szerintem minimum. 300 mű érkezett be. Ahogy láttam az előző pályázatoknál, jóval kevesebb beérkező mű közül is választottak ki többet, mint 30-at. Persze nem akarom saccolni, hogy mennyi lehet ez a szám, de ahogy olvastam, nem előre tervezett számok alapján dolgoznak, hogy csak X számú mű kerülhet ki. Ami jó, az kikerül.

  36. Kedves Írók!

    Kicsit beszéljük át a kereteket.
    A Könyvmolyképző egy nagy kiadó, évi kétszáz címet jelentetünk meg országos terjesztésben. A nevet páran azért nem ismeritek, mert a sorozatokat marketingeljük, nem a cégét. Szinte biztosan találkoztatok Olvasni Jó könyvekkel, általános suliban Jonatán játékkal, vagy Csukás, Böszörményi könyveivel. Kamaszként az Egy ropi naplója, vagy épp a Vörös pöttyös könyvek, felnőttként a Hard Selection sorozat, esetleg az Aranytoll szépirodalmi válogatása került a polcotokra.
    Az idei kiadási terv is megvan már, és jelenleg a jövő évi kiadási sorba válogatunk be friss, új hangú vagy épp szerethető szerzőket.

    Az írói lét elég nagy stresszel jár. Amikor arról írtok, jajezakéthónapdeszar, akkor bennem felmerül, hogy a szerző hogyan bírja a várakozást, hogy jövő ősszel-télen jön ki a könyve, vagy a szerkesztés kemény folyamatát, vagy a negatívabb olvasókkal való kommunikációt, a következő kötet megírását, javítgatását stb. Ezek nagyságrendekkel nagyobb frusztrációk lesznek.

    A pályázat bírálati szakaszai azért nyilvánosak, hogy lássátok a rendszert, közvetve tanuljatok belőle és abból, hogy az oldalon lehetőség van egymás írásainak véleményezésére. Érdemes véleményezni, aktívan bekapcsolódni a folyamatba, egyrészt azért, hogy fejlődjetek, másrészt azért is, hogy a kiadóvezető lássa, van érdeklődés és igény a pályázatra, és jövőre is meghirdesse.

    A pályázati értesítést az ÖSSZES kikerült részlet után küldöm ki. Minden író megérdemli a figyelmet, az írása fölötti beszélgetést, nem csak az első 10-15. Illetve ez egy adminisztratív gond is, mert az írók 2-3%-a klinikai értelemben mentálisan labilis, és megborul egy nemleges választól. Utána konspirációs elméletekkel és hisztérikus kitörésekkel van tele a mélem. Pillanatnyilag más, fontos munkákat végzek, majd a lektori szakasz előtt tudok foglalkozni ezzel a résszel.

    A kiadó fél és egymillió forint közti összeget fektet be egy-egy könyvbe. Megértem a frusztrációkat, hiszen magam is író vagyok, és ennél nehezebb utat jártam be, mi még csak álmodoztunk egy ilyen nyílt pályázatról. De engedtessék meg a kiadónak, hogy úgy bonyolítsa le a pályázatot, ahogy szeretné.

    Mivel sorban állnak a munkák előttem, így a jövőben akkor reagálok egy kérdésre, ha nem válaszokat kell ismételgetnem, hanem új információt adni, remélem, megértitek. 🙂

  37. Kedves Aranymosó!

    Sajnálom, ha meg sértettelek, de egy percig nem gondoltam, hogy nem lennétek nagy és komoly kiadó. Tudom sok munkát adtunk nektek és ti csak cserébe egy kis türelmet kérek, de néha a várakozás rosszabb, mint az elutasítás. Sok esetben jobban aggódunk egy barát művén mint a sajátunkért. Az eddig felkerült művek nagyon klasszak és már vannak kedvencek, akiért lehet szorítani a következő fordulóban.
    Tényleg nagyon sajnálom nem akartalak zaklatni.

  38. Kedves Szerzők!

    Már eddig is furcsálltam, hogy míg sokan majdnem naponta kérdezgetik, mikor kerül fel részlet, mikor kapunk már értesítést, az még csak eszükbe sem jut, hogy esetleg a felkerült írásokra is reagáljanak. Sőt, előfordult, hogy valaki egyenesen egy felkerült részlet alatt tudakozódott, de magáról a történetről szót sem ejtett, ami akárhonnan is nézem, kimeríti a bunkóság fogalmát. Eddig nem akartam ezt szóvá tenni, mert gondoltam, ez nem rám tartozik, de most, hogy már jobban érintett vagyok az ügyben, mégis leírnám a gondolataimat. 😀

    Nagyrészt Aranymosó szavait fogom ismételni, de gondoltam, talán hasznos, ha egy másik pályázó szemszögéből is látjátok ezeket a dolgokat.
    Én is nagyon izgultam, hogy mi lett a regényem sorsa, és ezzel mindenki így van. Viszont tényleg gondoljatok bele, ha elkülditek egy kiadónak a műveteket, még az is előfordulhat, hogy nem hónapokat, hanem akár egy évet, ha nem többet kell várnotok a válaszra, ha egyáltalán reagálnak valami. Azt hogy fogjátok bírni? Mellesleg már nekem is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha nem lesz több Aranymosás pályázat, mert alig-alig reagálnak/reagáltok a felkerült részletekre. Elvégre nem kötelező a kiadónak nyilvánosan végeznie a kiválasztást, ha senkit sem érdekel.
    (Ez a hozzáállás nem elszigetelt jelenség, más írós oldalakon is azt tapasztaltam, hogy mindenki azt szeretné, ha a saját művét ezrek olvasnák és véleményeznék, ők maguk viszont még csak egy nyúlfarknyi véleményt sem írnak a máséhoz.)

    Úgy gondolom, hogy nem lenne olyan szörnyű a várakozás, ha közben olvasgatnátok mások műveit, ezt tapasztalatból mondom. Én is elolvastam mindenkiét, mindenkinek leírtam a véleményem, és (majdnem :D) ugyanolyan izgalmas volt a többi hozzászólást olvasnom, mintha nekem írták volna. Nem kell kész kisregényt összedobni a történet alá, de ha már néhány szóban leírod, hogy mi tetszett, mi nem tetszett a műben, a szerző már annak is örül. Gondoljatok csak bele, sokatoknak ki fog kerülni az írása, mit szóltok majd, ha senki, vagy csak alig reagálnak rá? És igen, itt most nyilván a „sértett, figyelmen kívül hagyott szerző” szól belőlem, de azt hiszem, hogy mások is örülnének neki, ha újra olyan aktív lenne itt az élet, mint az első pár részlet alatt. 😀

    Elnézést, ha okoskodásnak tűnik a mondanivalóm, megbántani sem akarok senkit, de hátha néhányan elgondolkodnak rajta. Úgy gondolom, az sem megoldás, ha valaki egyszerűen nem látogatja az oldalt, sőt, ez megint a többi szerző teljes figyelmen kívül hagyása. Ha igazán nagy szavakat szeretnék használni, azt mondanám, mivel kicsi ez az ország, a magyar szerzőknek nehéz dolguk van, és inkább össze kellene tartani, mint hisztizni, viszont ilyen mentalitással nem fognak közösségek kovácsolódni. 😀

  39. Mivel csak voltam pályázó az első két évben, most outsiderként alig érzek jogot az általános témában megszólalni, de Melinda nagyon fontos dologról ejtett szót. Mások írásának elemzése és kritika írása rendkívüli módon hasznos. Egyrészt pallérozza az elménket, az íráshoz való hozzáállásunkat, és megtanít minket a kritika elviselésére. Azt hiszem, hogy a türelmetlenség megfékezése mellett ezt a szempontot érdemes komolyan venni. Milyen író emberré akar válni az, aki nem tud (akar) pár sort írni a kollégája munkájához, Vagy úr ír, de nem olvas?
    Kitartást kívánok mindenkinek, és sok sikert! Ha nem most, akkor a későbbiekben!

  40. Kedves Attila,

    Megszólítva érzem magam nem írás tekintetében. Ritkán írok véleményt a részletek alá, de ennek egyetlen oka van: a kezdő szint első lépcsőfokán állok, és nem érzem azt, hogy „jogom” lenne mások írását bírálni. Azt, nyilván oda tudnám biggyeszteni, hogy tetszik, vagy nem tetszik, de érdemi, főként írástechnikai véleményt nem merek, nem tudok megfogalmazni. DE próbálom ellesni, azt, hogy mások hogyan teszik ezt 🙂

  41. Kedves Brigitta!
    Semmivel sem vagy kezdőbb nálam, vagy más pályázónál. Itt nagyjából ketten vagyunk „veteránok” Masonnal, de egyikünk sem érezte magát soha sem előbbre valónak a többieknél. Minket már csak a kíváncsiság, a szakmai érdeklődés vonz ide közétek, de ez nem az álmainkban meglévő szintkülönbséget jelenti a részünkről. Viszont azt hiszem, hogy aki ír, annak mondanivalója van. Sok mindenről van mondani valónk, és ezért (kéretlenül is) leírom, mások szerintem hogyan írnak. Erről is van mondani valóm. Lehet, hogy tőlem, aki két éve nem küldtem be semmiféle pályamunkát ez már tolakodás, de a versenyzőktől elvárható.
    Jó versenyzést kívánok.

  42. Én is teljes mértékben egyetértek Melindával. Különösen, hogy én sem tartozom az aktív hozzászólók közé, ugyanazon okok miatt, mint Brigitta (de Kinda hozzászólásának hála a továbbiakban igyekszem többet véleményezni).
    A türelmetlenség bennem is megvan, de tény, hogy a várakozást átéltem már egyszer, és az 1 év volt… Így ez a mostani nem is számít annyira hosszúnak. 😀

  43. Mint olvasó, annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a pályázók ne felejtsék el, hogy ez egy nyilvános honlap, és nem csak a szerzők látják, hanem bárki, aki erre jár. A „csak” olvasók közül valószínűleg nem sokan fognak hozzá szólni, de lehet számítani rá, hogy azért itt vannak, szavaznak, később akár meg is veszik a kedvencük könyvét. (Legyünk pozitívak! :))

    A zárt pályázatokkal ellentétben ez a fajta lebonyolítási mód lehetőséget ad arra, hogy valaki azelőtt rajongókat szerezzen, hogy egyáltalán megjelenne a műve nyomtatásban. Ezt érdemes kihasználni. Persze a regénynek kell magát elsősorban eladnia, de azért ha valakinek korrekt, nem sértődős hozzászólásai vannak, az könnyebben alakít ki magáról kedvező szerzői képet. Az pedig még bármikor jól jöhet, akkor is, ha most épp itt nem jut tovább.

  44. Kedves Brigitta!
    Egyrészt szeretnék Demeter Attila barátom mondandójára ráerősíteni, miért is jó dolog véleményt írni, másrészt szeretnék kiemelni egy olyan szempontot, ami többnyire elsikkad az itteni diskurzusokban.
    Az írók nagy része azért ír, hogy az olvasók elolvassák a munkáját. (Az „Asztalfiók Kiadó”-nak dolgozókat most ne vegyük ide.) Ha én író vagyok, érdekel, mit gondol a mondataimról az olvasó. Őszintén szólva engem íróként egy kicsivel jobban is érdekel egy olvasó véleménye, mint egy másik íróé. Bocs, kollégák! 🙂
    Aki idetéved, erre az oldalra, és elolvassa a kitett részletet, az olvasó, és az ő véleménye nagyon fontos. Ha azt vesszük, bizonyos értelemben fontosabb, mint egy lektoré. (Na, jó, nem a kiadás vonatkozásában, hanem egyébként… 🙂 )
    Bátorítotok tehát mindenkit, téged is Brigitta, írjon mindenki bátran, írja le az őszinte véleményét! Íróként a keményebb kritikák kezdetben nem esnek jól, de meg lehet szokni, ráadásul még tanulni is lehet belőlük. A dicséretek meg jólesnek persze, de azokat is a helyén kell kezelni.
    A Kinda által felvetett negatív opciót pedig jobb komolyan venni. Ha a Kiadó azt látja, hogy csökken az érdeklődés a kitett részletek iránt, talán átértékeli a ránk fordított fáradozás szükségességét. Két éve, amikor először jártam pályázóként itt, sokkal nagyobb szócsaták voltak az írások alatt, szakmailag tanulságos és érdekes beszélgetések bontakoztak ki. Én szeretném, ha újra így lenne.
    Ja, és ha kikerül az én részletem, akkor engem se kíméljetek! 🙂

  45. Kedves Attila, kedves Mason!

    Ígérem, megpróbálom leküzdeni a lámpalázamat 😀 és valóban, igazatok van, ha a kikerülne az írásom, én is azt szeretném, hogy minél több visszajelzést kapja, akár hideget, akár meleget… köszönöm!

  46. Kedves Aranymosó!
    Jól látom, hogy a beküldött és kiválasztott írások többsége a gimis korosztályról/korosztálynak szól? Nincs ezekkel semmi problémám, de szívesen olvasnék már felnőttesebb-romantikust (is). Vagy olyan nincs? (Fiúk, most ne morogjatok! 😀 )

  47. Kedves mostani és egykori pályázók!
    Úgy látom, addig morogtunk itt a passzivitásról, míg végre néhány újabb kollégánk is megszólalt. Csak így tovább! Ettől él az oldal, és ez válik hasznára a kezdő íróknak is. Ha így megy, talán lesz jövőre is pályázat. Lehet, hogy akkor engem is szétcincálhattok. 🙂
    Sok sikert a versenyzőknek!

  48. Kedves Attila!
    Teljesen igazatok volt, és jó is, hogy ezt szóvá tettétek, mert természetesen volt véleményem minden műről, csak mivel most veszek először részt ezen a pályázaton, kissé félénken véleményezek, mert annyira kompetensnek még nem érzem magam. Éppen ezért volt jó ez a kis noszogatás, mert így „tollat” ragadtam, és véleményezek:) Én is szeretem a vitákat:)
    A te véleményeidet egyébként különösen értékesnek tartom, persze a többiben is sok értéket, és megszívlelendő tanácsot találtam. Fel is használom őket a most készülő regényemben:)

  49. Kedves Rebecca!
    Megtisztelsz. Azért egy ember véleménye csak egy vélemény, és akár hibás is lehet.
    Jó munkát és sok sikert kívánok!

  50. Jelen helyzetem kimerül morzsacsipegetésben, mások asztaláról, ahol nem terítettek meg nekem, mert láthatatlan, ki nem teljesedő, ígéretesnek nem gondolt vagyok onnan nézve. És csak ez számít. Ezt az asztalt körül ülik a tehetségek, a kiváltságosok, hívjuk most így őket, de amíg valaki csak időnként érheti el ezt a bizonyos asztalt, és akkor is csak lopva csippenthet el onnan mások tányérjából, addig felmerül bennem a kérdés, hogy mikortól érezheti magát jelen az asztalnál az, aki nem odavaló, mégis szeretne egyenrangúként érezni.Tudja, hogy mi kell hozzá, és mégis, inkább hallgat. Mert így illik, mikor nem kapunk meghívást.

  51. Kedves Eloise,
    a pályázatra bárki beküldhette az írását, az oldalon pedig mindenki egyenlő, bárki véleményezhet, hangosan gondolkozhat, író és olvasó is egyaránt. Szeretettel várunk.

  52. Értem kedves Aranymosó, sőt mi több, tisztában is vagyok ezzel, és azt is belátom, hogy működik ez a papírforma, és hogy mindenki nem ülhet egy asztalhoz, de részese lehet így vagy úgy az össznépi összejöveteleknek, és az üvegfal, ami köztünk van, lerombolható. Sokszor azzal is be kellene érni, hogy ha már az asztalhoz nem ülhetek le, legalább lehetek egy tányér, egy söprögető, egy lágy szellő, ami megsimogatja a résztvevők arcocskáját. Ez az én döntésemen és kitartásomon múlik.
    A lehetőségeket, amikkel időnként élek is, csak köszönni tudom, bár sajnos én ezt úgy látom, hogy ha kikerülsz az oldalra, az fekete, ha nem, az pedig fehér. (Fordítva hatásosabb lenne.)
    A pályázat vége felé az a bizonyos üvegfal ismét elsötétül a kudarcok által. Nincs átmenet. Jobban mondva láthatatlan és ez elbizonytalanít. Az, ami átmenetként üzemelhetne – mert az, hogy bárki írhat, olvashat, véleményezhet, pályázat, írástechnikai képzéseken részt vehet – közel sem tükrözi a helyzet okozta belső vívódásokat.
    Az erős jellem még érezhet bizonytalanságot. Nem a tehetségtelenség jelenléte okoz gondot (bennem), hiszen ez relatív, hanem a sötétben való tapogatózás. A tudat, hogy egyszer be kell látni, hogy nem szabad erőltetni azt, ami nem megy. De itt jön a legfőbb kérdés, hogy ki dönti ezt el. Ha maradéktalanul megbízom bennetek, márpedig ezt teszem, akkor a nálatok hangsúlytalanabb dolgok, mint például a visszautasítás oka, jobban érdekel, mint pusztán a részvétem az oldalon. Mert míg az utóbbit irányíthatom, a másik tőlem független. (Nektek meg egy kínos utómunka, amit érthető, ha már nem vállaltok be, hisz annyian nem értették meg a miérteket a múltban, hogy nem éri meg a fáradságot.)
    A ti asztalotok izgalmas, érdekes, kihívásokkal teli, de úgy gondolom, sem magam, se titeket nem vennélek komolyan, ha megmaradok kívülállóként. És hogyan is lehetne hiteles egy íróként adott véleményezés, vagy annak hitt, ha olvasó marad az illető. Más nézőpont. Nektek az utóbbi is nagyon fontos, nekem meg egyelőre összeegyeztethetetlennek tűnik a kettő.
    Nézem a filmet, ami elé időnként átlátszó pajzsot emeltek, és kedvem támad magam is játszani, de színészi képességeim ezt nem teszik lehetővé. A visszajelzések, ami a nemjelzésekben merül ki, ezt sugallják.
    Készülnek máshol, máshogy és másokkal is filmek, de azt az egyszerű tényt azért nem lehet az asztal alá söpörni, hogy a legtöbb helyen csak, mint nézőkre számítanak a magam félére. Sokat gondolkodom azon, hogy hogyan, miért is van az, hogy a közel háromszáz pályázóból miért csak tíz-húsz hallatja a hangját. Hogy kinek fontos ez, és érdemes-e ez ellen tenni, vagy minden a legnagyobb rendben megy. Egyszerre csak egy kitűzött cél érdekében lehet ‘világmegváltó’ ötlettel előállni, és ez részetekről megvolt, de sokan vagyunk a másik oldalt, akik éreznek magukban vonzódást arra, hogy megmutatkozzanak. Lehetne ösztönzően megmutatni ezt a másik oldalt, akik tisztességgel igénylik és képesek jól kezelni azt, ha megmondják, miért nincsenek készen a szerepjátékokra. Csak azt tudjuk, hogy hogyan kell írni, ezt persze csak feltételezem, ha már ennyire akarjuk, tudjuk is, hogy mit, persze ettől még nem írunk úgy, hogy ez látszódjék, de azzal nem vagyunk tisztában, hogy mivel érjük el az ellenkező hatást, mint amit kiváltani szeretnénk. Azaz mi, kezdőnek skatulyázott önjelölt írók nem tudjuk, hogy mik a legalapvetőbb ‘hibáink’.

  53. Kedves Eloise,
    ha jól értem – két olvasás után sem vagyok benne biztos – a te problémád az, hogy nem érted, miért nem került ki műved részlete az oldalra.

    Mint kívülálló (tavalyi kiesett induló, idén csak csendben figyelek a háttérben), a következőt tudom erre mondani:
    1. tudtommal még nem került ki minden mű! Várj türelemmel, hátha a tied is kikerül!
    2. ha már a hozzászólásodat is ENNYIRE nehéz értelmezni, akkor valószínűleg ez lehet a probléma.

  54. Kedves Hollódombi, a hozzászólásom ezek szerint nehezen értelmezhető, talán csak azért lett olyan, mert inkább körülírtam a témát és az érzéseim,semmint ennél lazábbul vettem volna. Nem tudom megcsalni magam, ha ez érthető. Menet közben részben azért látom, hogy milyennek kellett volna lennem a pályázatommal, de azért azzal tisztában vagyok, hogy nem lett olyan, és az általánosságban vett válaszok és talányok, mint amilyet tőled most kaptam, engedtessék meg, de engem nem elégítenek ki.

  55. Megengedtetik, a világ egy szabad hely. 🙂 Csak, ha nem reálisak az elvárásaid, akkor cserében csalódni fogsz.

    Ha beküldöd egy átlagos kiadónak, és NAGYON jó vagy, és elég pályázatról ismerik a neved, akkor lehet, hogy fél év múlva – ! – valaki visszaír neked, hogy egyáltalán megkapták a könyved, de sajnálják, nincs rá kapacitás. Amit Aranymosóék itt csinálnak, az kb. egy önkéntes munka.

    Mindent megtesznek, amire van kapacitásuk. Szerintem negyed-fél év alatt háromszáznál több regényt kiértékelni már hősies teljesítmény. 🙂 De a kapacitás ennyi. Mindegy, hogy ki és milyen érzelmek vagy erkölcsök alapján várna el tőlük többet, az Aranymosás team is emberből van, nekik is csak 30 órás egy nap.

    Az az igazság, hogy még ha nem is kerülsz ki, a csapat rengeteget tett érted azzal, hogy egyáltalán foglalkoztak a kéziratoddal. Máshol nem fognak ennyit.

  56. Kedves Eloise!
    A hozzászólásod, bizony sokkal művészibb annál, hogy kényelmesen érthető legyen, de ez nem baj, csak az a baj, hogy elvárod azt, hogy fejtsük meg. Oké! Én is megpróbálom. Szerintem úgy érzed, hogy itt vannak, akik megjelennek, és vannak, akik nem jelennek meg. Ez színtiszta igazság. Az viszont már csak csalóka képzet, ha azt hiszed, hogy ez általános minősítés. Az emberek általában nem úgy születnek, hogy megjelenek vagy sem. Van élet az első meg nem jelenés után is, és van átjárás a fázisok között. A „még meg nem jelentek” halmazából bárki átmehet a „majd megjelenők” halmazába, onnan pedig a „már én is megjelentem” halmazába. Egyszerű a matek? Ráadásul ez nem minősítés. Ez csupán ténykérdés, ami akár jelentheti azt is, hogy XY írása nem való ehhez a kiadóhoz, a lektorok rossz pillanatban olvasták el, a pályázat pillanatnyilag másmilyen írásra van beállítva, a kiadó remeknek találja a munkát, csak üzletileg kockázatosabb a vállalhatónál… és még (megszámoltam) hétszázhatvannyolc oka lehet annak, ha valaki a „még nem jelentem meg” halmaz lakója. Én is ott lakom, lehet, hogy nem is pályázok többé soha, mégsem érzem úgy, hogy nem látnak szívesen ennél az asztalnál. Igaz, kicsit extrovertáltabb vagyok másoknál, kicsit nagyobb is a szám a kelleténél, de azt hiszem, hogy aki író akar lenni, az valamiféle hasonló jellemvonásokkal születik. Fel a fejjel! Szerintem van még szék az asztal mellett, vagy ha nincs, a kiadó majd hoz a zongora mellől pótszéket. (Nem helyette ígérem, de így ismerem.) 🙂

  57. Igazából nem azon volt nálam a hangsúly, hogy miért nem kerültem eddig ki, hanem, hogy miért van olyan kevés véleményezés. Ez utóbbi jobban foglalkoztat.
    Semmit sem várok el, bánt, hogy így csapódott le.
    Tudok a kéziratszervizről, köszi. Csupán hangosan elmélkedtem, és eszem ágában sem volt megkérdőjelezni a kiadói hozzáállást, szerintem ha másban nem is, ebben egyértelmű voltam.

  58. Lehet egy olyan kérdésem, hogy minden beküldött pályázat elolvasásra / beleolvasásra került – e (nem igazán tudom, hogy működik) attól függetlenül, hogy milyen a szinopszis vagy az illető kicsit… nagyon 18 év alatt van. És a helyesírás mennyire nagyon számít az értékelésbe?

  59. Name, minden beküldött regény és mese szövegét megnézzük. A helyesírás annyira nem számít.
    Ágnes, hétvégén nem lesz.

  60. És azt lehet tudni, hogy a legfiatalabb továbbjutó mennyi idős volt? ( ez a kérdés így elég érdekesen hangzik, de máshogy nemigen lehet feltenni)

  61. A kor nem számít. 🙂 Nincs kiírva nevezési küszöb, ha jó a sztori és eredeti nem fanfiction stb. akkor szerintem lehetsz akár 12-13 körül is. 🙂

  62. 🙂 csak nagyon nagyon izgulok. Amúgy a 12-13 majdnem… Egy felnőtt nyílván jobban ír és… Ha megtudnám mennyi volt a legfiatalabb akkor talán kicsit megnyugodnék, hogy ez most nem sikerült.

  63. Gondolom az ennyire fiatal a 14 évet is magába foglalja :/ ez esetben köszönöm, hogy részt vehettem 🙂

  64. Ó, bocsánat a kifejezésért. Én még az előző évezredben születtem, nézzétek el. 🙂

  65. Ó, akkor a „mármajdnemtizenöt” se játszik…
    Mindenesetre köszönöm a lehetőséget. Esetleg jövőre, vagy két év múlva. A többieknek pedig sok sikert, hajrá! 🙂

  66. Kedves aranymosó!

    Tavaly az előszűrők írtak véleményt a tapasztalataikról. Idén nem lesz ilyen közzétéve? Nagyon sokat lehet azokból is tanulni.

    Üdv Beáta

  67. Kedves Aranymosó! Nem teljesen vág témába, de: létezik ma Magyarországon olyan könyvkiadó/irodalmi ügynökség, aki külföldre is kiközvetíti a kortárs magyar szórakoztatóirodalmat? Boccs a kérdésért, csak nem hagyott nyugodni… Üdv: zoltán

  68. Kedves Zoltán!
    Irodalmi ügynökség nincs, mert akkorák a fordítási költségek, hogy nem éri meg. Egyes kiadók néha próbálkoznak a saját íróikat kivinni. Nálunk épp a Calderon regényem áll most fordítás alatt, de majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ha sikerül kiépíteni egy partnerkapcsolatot, talán megnyílik egy ilyen út itt is.

  69. Nagyon köszönöm a gyors választ:) Akkor eszerint az embernek nem marad más lehetőség, minthogy saját maga lefordítsa és lottóötös esélyekkel induljon el a külföldi irodalmi ügynökségek felé…. Huhh. Rosszul hangzik:( Viszont sok sikert a Calderonhoz és remélem úttörő lesz belőle!!!!

  70. Ez is egy lehetőség… Már én is gondolkodtam rajta… De azért magyarul sokkal könnyebb megszőni azokat a szóvirágokat, ugyebár… 🙂 legalábbis a magam nevében szólva…

  71. Kedves Aranymosó!
    A szűrés meg egyebek milyen sorrendben történnek, ha szabad kérdeznem? Csak mert egyre türelmetlenebb vagyok, hogy „Jaj, vajon látták-e már? Ha igen akkor nem felelt meg? Ha nem vajon mikor kerül sorra?” stb. Talán főleg azért vagyok ennyire türelmetlen, mert ez az első ilyen pályázat pályázat, amin részt veszek és eléggé izgulok sz eredmény miatt… >.> Ha egy pályázat átjutott az írói álnéven fog megjelenni az oldalon a pályázóknál? És ha kérdezhetnék még egyet: az első lektor lépcsőjén eddigi tapasztalatok alapján nagyjából mikorra lehetne várható az összes mű „átesése”? Előre is köszönöm!

  72. Ugyanazzal a regénnyel nem lehet újra pályázni.. De ha a nevek ugyanazok maradnak hasonló témában az is baj vagy az nem kizáró ok?

  73. Ha már egy előttem szóló rákérdezett, megérdeklődöm én is a magam korosztályát: 16-17 éves továbbjutó esetleg van? 🙂

  74. Elindítottunk egy lavinát! 🙂 Én is szeretném megköszönni, hogy részt vehettem és sok sikert mindenkinek! 🙂

  75. Name, új regényt várunk. Ha ismerősnek fest, akkor a szövegszerkesztőben van egy összevetés funkció, és két kattintással egybevetjük a szövegeket. Szóval a név mindegy, a tartalom ne legyen olyan, mint a korábbié.
    Gini, sajnos ez nazgúl őrzi az excelt, így erre az infóra még várnod kell. 🙂
    Juci, Ágnes, még bőven van írás.

  76. Még bőven van írás? Jaj, de jó! Éppen kezdtem elkeseredni, hogy nem ütöttem meg a mércét… Persze lehet, hogy így sem kerülök ki, de legalább még reménykedhetek 😀

  77. Kedves Szerzők!

    Elnézést, hogy késedelmesen reagálok, de sajnos nagyon kevés az időm arra, hogy figyelemmel kísérjem a pályázatot. Azon is meglepődtem most, hogy még tart a részletek nyilvánosságra hozatala.

    Demeter Attilának:

    Kedves Attila!

    Nem arról van szó, hogy azért nem olvasom el a kikerült részleteket és követem napi szinten, az itt zajló eseményeket, mert „az úr ír, de nem olvas”. Két munkahely mellett írom a következő könyvet, ezért aztán, nem csak hétköznapokon dolgozom, de hétvégén is most már, plusz hajnali kettő óra tájban szoktam ágyba kerülni és reggel hatkor kelek. Sajnos, arra már nincs kapacitásom, hogy minden részletet végigolvassak és véleményezzek. (ilyenkor, péntek estére, már nem merek igazán tükörbe nézni, mert hozzám képest, egy püffedt vízi hulla is, Sharon Stone!)

    A véleményezésről, avagy kritikáról azt gondolom, hogy nagyon sokat segíthet, de sajnos volt itt alkalmam belefutni olyan hozzászólásokba is, amiktől annak ellenére is kinyílt a kis bicska a zsebemben, hogy nem az én regényrészletem alá írták. Ha olvasó ír véleményt, az valóban sokat segít az írónak, hiszen a „közönség” nyilvánul meg. Az viszont eléggé visszatetsző tud lenni, amikor egy másik kezdő író, olyanokat ír, a már továbbjutott részlet alá, hogy „akármennyit gondolkodom, nem tudom eldönteni, hogy ez miért került ki ide”. Volt ilyen hozzászólás! Ezzel nem csak a szerzőt sértik meg, de a kiadót is, hiszen valamiért, csak kiválasztották és továbbjuttatták azt a regényt! A másik, amikor olyan hozzászólásokat kap az író, amiben éppen csak át nem írják a könyvét, hiszen emlékezhettek; volt itt olyan hozzászóló is, aki mondatonként javította a hibákat. Sőt, volt itt egy kedves Fiatalember, aki minden részlethez kommentárt fűzött, alaposan kivesézett mindent, amit Ő hibának vélt, írástechnikai tanácsokat adott, et cetera. Aztán telt-múlt az idő és a kedves Fiatalember regényét is tovább juttatták, így elolvashattuk, hogy Ő mit alkotott. Nos, az Ő regényrészletében is nyüzsögtek a hibák, olyannyira, hogy tele volt a részlet elgépeléssel, tehát úgy adta be a munkáját a pályázatra, hogy még csak át sem nézte. Ezek után, kapta is az ívet rendesen, a legtöbben azt írták, hogy nem ezt, illetve nem ennyit vártak Tőle, hiszen olyan professzionálisnak tűnt, a hozzászólásai alapján. A kedves Fiatalember, ekkor védekezésbe kezdett, teljesen fölöslegesen, már mindegy volt. Érdekes, hogy azóta semmihez nem szólt hozzá…!

    Itt lép a képbe Papp Brigitta és Dryka hozzászólása (amit ide írtak): maximálisan egyetértek a Hölgyekkel, nincs még annyi tapasztalatunk, hogy bírálhatnánk, a másik szerző munkáját. A vélemény és a javítva bírálás között, orgonálni lehet a különbséget. Míg a vélemény segít a szerzőnek, (akár a negatív vélemény is) addig a bírálat rosszul esik mindenkinek. A másik, ami ide tartozó téma, hogy sokszor láttam olyan hozzászólásokat, amiben azt vetik a szerzők szemére, hogy ez, vagy az, miért így van, vagy amúgy, a karakter miért csinálja ezt, vagy azt? Ez a rész így nem logikus, az úgy nem helyénvaló… Ilyenkor, szegény író, szepegve kér elnézést, hogy ez még csak az első részlet, majd a későbbiekben kiderül minden, helyére kerülnek a dolgok, nem lesz logikai bukfenc. Senkinek nem tűnt fel, hogy maximum 23-25000 karakternyi rész kerül ki, egy átlagosan 400000 karakter terjedelmű regényből? Ez a 25000 karakternyi szöveg, a teljes könyv, első tíz oldala nagyjából. Az alapján akarják megítélni a teljes írást, hogy mi történik az első tíz oldalon? Érdekes. Eszerint, itt néhány hozzászóló, Tolkien-t is úgy kivágná, mint a taknyot, mert mondjuk a Gyűrűk Ura első tíz oldala, nem éppen izgalmas, sőt, túl sokat el sem árul a teljes történetről, mivel a harmadik fejezetig, a törpök népes nemzetségét sorolja fel az író. Szegény, amatőr (?) Tolkien, sűrűn kérhetné az elnézést, miszerint: „Ne tessék haragudni, én csak egy precizionista nyelvészprofesszor vagyok”!

    Azt gondolom és ez abszolút szubjektív nézetem, hogy egy írónak, az olvasók véleménye kell, hogy számítson és azoké a szakembereké, akikkel együtt dolgoznak azon, hogy polcra kerüljön a könyvük. (értsd: lektorok, szerkesztők) Hibát találni, mindenben lehet, viszont lehetetlen olyan művet alkotni, ami mindenkinek tetszik! Személy szerint, én akkor szólok hozzá egy részlethez, ha egyrészt időm engedi, másrészt ha tudok olyat írni a Szerzőnek, amivel nem ártok, csak használok!

    Azoknak a Szerzőknek üzenem, akik nagyon a szívükre veszik, hogy a többi amatőr író szerint, micsoda egy vackot kapartak össze: volt egy zseniális költőnk, Fodor Ákos (Isten nyugtassa!), aki erre remek receptet tudott. Idézem: „Korszerű önvédelmi fegyver: vállról indítható rándítás” No, ezt a csodafegyvert, bármikor be lehet vetni.

    Most pedig nyugodtan dobjatok rám malomkövet. 😀

    Minden kedves Pályázónak, sok sikert kívánok a továbbiakhoz! 🙂

    Üdvözlettel,

    Ariana

  78. @ Demeter Attila
    Kíváncsiságból: Hogyan lehet, h. több történetet is „bétáztál” a kikerültek közül?

  79. Kedves Szfinx!
    Van erre egy nagyon rövid és egy valamivel hosszabb válasz.
    A nagyon rövid: megkértek rá.
    A kicsit hosszabb: Az Aranymosás mellett szerveződött egy bétacsoport, amelynek munkájában kezdettől fogva részt veszek. (Az első két Aranymosáson magam is pályáztam.)Ebben a bétacsoportban nemcsak én bétázom mások írásait, hanem mások is bétázzák az enyémet, ez kölcsönös segítség. Éppen Bartos Zsuzsa esetében is így történt. Egyébként is van számtalan hely az interneten, ahol egymásba botolhatunk, és forgolódunk ilyen helyeken. Többekkel kötöttünk személyes ismeretséget. Amikor korábban az itteni társasági életben való részvételt szorgalmaztuk néhányan a régebbi résztvevőkkel, például Mason Murray-val, akkor éppen ennek a hasznára céloztunk. Masonnal is ismerjük egymást, és nemcsak az interneten találkoztunk.
    Szóval nincs a dolog mögött semmi sumákság, semmi sötét ügyködés, csak annyi, hogy szeretünk nyüzsögni. Ha akarod nevezheted stréberségnek, de nem az. Csak szeretünk beszélgetni, és írással foglalkozni.
    A bétacsoport egyébként nyílt, a felvételhez még az admin (Varga Bea, alias Aranymosó) engedélye sem szükséges. A weboldal tulajdonosaként (Ez talán nem teljesen igaz, azt hiszem, a tulajdonos a Kiadó) felhatalmazta a tagokat, hogy bárki felvegye a jelentkezőket.
    Ha fontosnak tartod a részvételt, jelentkezz, és egy jó közösségben találod magad! A csoport egyébként azért működik jól, mert a keretek nagyon demokratikusak, de Bea mégsem dobja közénk a gyeplőt, hanem szabályokhoz igazodva irányítja a csapatot, és betartja, betartatja az ésszerű szabályokat.

  80. Attila, köszi a kibontást. 🙂
    Szfinx, nagyon jó, hogy megkérdezted. Az Aranymosás nem csak egy pályázat, hanem egy pezsgő irodalmi élet is van a kiadó körül. A Világ bétái egyesüljetek csoportot itt találod:
    https://www.facebook.com/groups/430065673713068/?fref=ts
    Az Irodalmi pályázatok csoportunkat itt:
    https://www.facebook.com/groups/470366466341382/?fref=ts
    (A novellázás nagyon fejleszt, ajánlom mindenkinek.)
    Szakmai segítséget sajnos csak térítés ellenében tudunk nyújtani, hiszen ilyenkor kiesik egy szerkesztő munkája. A fejlécben megtalálod az Íróiskolát, amire mindig ősszel lehet jelentkezni, illetve a Kéziratszervizt, ami folyamatos dolog.
    Szoktam néha előadást is tartani, hamarosan lesz egy újabb Pesten, majd meghirdetem a Fb oldalamon. Mindenkinek javasolom, keressen írós barátokat, csoportokat, így könnyebb fejlődni, és jót tesz az írós léttel járó stressz ellen is. 🙂

  81. Kedves Attila & Aranymosó!

    Köszönöm a választ.
    Eszemben sincs stréberségnek tartani. Sőt… Egyszerűen csak kíváncsivá tettek a megjegyzések.

  82. Kedves Aranymosó!

    Közeledünk a végéhez? Már kezdek aggódni, hogy én nem jutok tovább. Van még remény, vagy csupán egy-két részlet kerül ki.

  83. Krisztián, igen, közeledünk a végéhez. Még 19 mű van hátra, de párat „talán” kategóriába tettek az előszűrők, ezeket át kell még néznem, vagyis a végleges szám ennél kevesebb lehet.

  84. Még lenne egy kérdésem. Ha véletlenül rosszul kategorizáltuk el a művünket, az hátrányt jelent a szűrés folyamán?

  85. Kedves Krisztián!
    Még szép, hogy izgulsz, izgul mindenki.
    Én azt az elvet vallom, valakinek a sor végén is lenni kell. 🙂
    Ha úgy jön ki, a magam részéről szívesen bevállalom ezt a pozíciót, aminek még van egy plusz előnye is: utána rögtön eldördül a startpisztoly és a lektorok is munkához látnak, rögtön indul a következő forduló. 🙂

  86. Lehet, hogy igazad van, de nagyon kellemetlen érzés nap mint nap azt látni, hogy mások művei már kikerültek.

  87. Kedves Krisztián!

    Miért érzed kellemetlennek? Én már akkor is örültem mások sikerének, mikor még nem került ki az irományom. Ki fog kerülni az alkotásod, ha jónak ítélik meg. Nyugalom. Nem emberi élet múlik ezen, úgy érzem.

  88. Kedves Dávid!
    Lehet, hogy te így érzed, nem múlik ezen a pályázaton emberi élet, de bizony, ha Krisztián abban a cipőben jár, mint én, – meg szerintem sok más pályázó is-, hogy az első regénye most jelenhetne meg, akkor hidd el, hogy eléggé fontos neki a döntés.
    Vegyük az én példámat: október 23-án küldtem be az írásomat, és igaz, hogy januárban indult a szelektálás, de ettől függetlenül nyilván október 23-a óta bennem volt az izgalom, hogy mi is lesz a sorsa írásomnak.
    Arról nem is beszélve, hogy mennyi munka van egy könyv megírásában, és minden pályázó nyilván érzett magában legalább egy kis tehetséget, ha már volt mersze beküldeni az írását. Így, amikor minden egyes nap azzal szembesül az ember, hogy más regénye kerül ki és nem az övé, természetes érzés a csalódottság. Ugyanis lehet, hogy valaki könnyen megemészti, hogy nem jutott tovább a regénye („egy próbát megért”), de sokaknak ennél sokkalt többet jelent szerintem.
    Úgyhogy én teljes mértékben együtt érzek Krisztiánnal, mert az én munkám sem került még ki.

  89. Nyugi van, srácok 😀
    Gondoljatok arra, hoyg amilyen szerencsések vagytok, ti lesztek az utolsók, az segít, legalábbis nekem eddig még bejött. Aranymosó március 19.-én azt írta, hogy még 19 mű van és minden hétköznap kerül ki alkotás, így legjobb számításaim szerint még 13 írás van hátra, vagyis még várhatunk a végére egy keveset 😀

  90. Figyelmetlenül olvastál! 🙂 19 mű van hátra, de abból csak néhány mű került a „talán” kategóriába, így 19-nél kevesebb lesz a kikerülő regények száma. De persze a remény hal meg utoljára- akinek van még reménye… 😀

  91. Megértem, hogy akinek nem került még ki, izgul, de… ha nem került ki, azért kell írni, hogy a következő kikerüljön, ha kikerült, akkor pedig azért, hogy még tovább jusson, és kiadják… Így is, úgy is írni kell. Ha imádod, amit csinálsz, akkor nem ez a pályázat fog Téged visszarángatni, bár tényleg örülök neki, hogy én kikerültem. Kitartás és türelem srácok!

  92. Kedves Fertig Dávid!

    Örülök mások sikerének, nem ezért érzem magamat veszélyben meg csalódottan. Viszont tényleg nagyon nehéz azt érezni, hogy a sajátodnak még nem sikerült bejutnia, pedig bízol benne. Jónak érzem, amit alkottam, ezért úgy gondolom, hogy helye van a továbbjutók között, ám ha valamilyen oknál fogva mégsem ütötte meg a mércét, nos akkor el se fogom hinni, mert mindenemet beleadtam az alkotásba. Ez az első regényem, máshol sosem pályáztam, kezdő vagyok, vagyis ha most nem sikerül az áttörés, akkor ez lesz a legelső medvepuszi.

  93. Kedves TomVét!

    Szerintem nem lenne könnyű egy új regénybe fogni azok után, hogy mondjuk az előző nem jött össze. Például megírtam a beküldött regényt, és még semmi se biztos, de már most a folytatásokon jár az eszem. Kész téboly volna lemondani róla.

  94. Kedves Gini!

    Kösz az együttérzést, és szurkolok neked a tovább jutáshoz. Egyébként milyen regénnyel pályáztál? A műfaját elárulhatod?

  95. Tudom, mindenki szeme előtt a bejutás lebeg, de nem tesz jót egy túl korai publikálás sem. Még azt hiszitek, az első jó könyvet nehéz letenni az asztalra, pedig nem. Az első és a második között sokkal nagyobb lépés van, és jóval nagyobb érzelmi nyomás is, mint ez a pályázat.

  96. Kedves TomVét!
    Ez a hetedik regényem, amit megírtam már, de az első, amivel pályázok. Kevés reményt látok a továbbjutásra, ennek ellenére pont tegnap nagy ihlethullám kapott el, hogy a beküldött regény második részét írjam. Szóval nyilván nem áll meg a világom, ha nem jutok tovább, mégis bántana. Hiszen mindenki dicsérte az írásomat, és azt mondták: nagyon profi, főleg ahhoz képest, hogy csak 17 éves vagyok. Ezek között volt olyan is, aki értet hozzá (magyartanár), és barátok, stb… Most majd elválik, hogy azok, akik tényleg értenek hozzá, ugyanezen a véleményen vannak-e. 🙂

    Kedves Krisztián!
    Igazán nincs mit, és köszönöm a drukkot, én is drukkolok neked, kitartás! 🙂 Egy tanácsot viszont fogadj el tőlem: Ha nem jutnál tovább, ne add fel! Hiszen J.K. Rowling-ot is többször visszautasították, mire megjelent a Harry Potter. Aztán milyen sikere lett, nem igaz? (Persze nyilván van sok ember, akinek nem tetszik, de nincs is olyan mű, ami mindenkinek tetszik.)
    Magam részéről fantasy-val pályáztam, aminek Álmodozó a címe. Szerintem az eddig írtak közül ez sikerült a legjobban, és úgy gondoltam ez a pályázat egy jelzés lesz számomra, mivel író szeretnék lenni (meg fényképész). Gondoltam majd most elválik, hogy van-e esélyem rá, vagy sem… De már édes társam a kibírhatatlan türelmetlenség… 😀

  97. Gini, azt a ‘talán’-t nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. Gondolom, a talánba elküldöttek is örülnének, ha legalább az előszűrésen átjutnának.

  98. Kedves Mindenki!
    Izgulni jó dolog, de mindent nem lehet egyetlen lapra feltenni! Én nagyon régóta írok, sok neves pályázaton nyertem- sokukon meg nem, sok díjat kaptam- mégtöbbet mások, sőt, állami kiadásba is került egy novelláskötetem, DE: ezek mögött sok visszautasítás, sok meg nem nyert pályázat és sok- sok türelem és kitartás is volt!!! Pont azért, mert nem elég, hogy jól írsz, jót is kell írnod és olyannak kell elolvasnia, aki éppen vevő rá. Én például most fejezem be a következő regényemet és mélyebbre ásva magam a vöröspöttyösök világába, már bánom, hogy nem ezt tudtam beadni a pályázatra, mert sokkal jobban profilbavágott volna, de ettől még nincs az a pénz, hogy az írást abbahagyjam. Ilyen erővel azt is kérhetnék tőlem, hogy többet ne vegyek levegőt… Kb. az is ugyanilyen esélyekkel menne! Én is hivatásos íróként képzelem el az életem, és sokat álmodozom, és most például magam vágok bele, hogy angolra fordítom a regényem és külföldi ügynökségeknél házalok majd (éljen az ingyenes emailek virágkora!!!)- mert az a bizonyos sültgalamb ugye… Pénz és ismerettség nélkül nehéz, de kitartok mellette, hogy nem lehetetlen. szóval kitartás, és semmi zsörtölődés, jobbak az esélyeitek, mintha lottóznátok:) (Ui: az esetleges félregépelésekért boccs, a kisfiam sokat segített a fenti sorok létrehozásában… 5 éves… vérprofi 🙂 )

  99. Helló, Mil vagyok, két és fél éve flow-élmény függő. Tegnap reggel hatig kéziratot javítottam, egy nagyon nehéz részen dolgoztam (öt óra alatt megszületett öt oldal, igazi negatív rekord), de olyan lett, mint akartam, megszólalt a karakter is, és most fantasztikusan érzem magam, a kialvatlanság miatti megszédüléseket leszámítva.
    Mindig, amikor kétségbe esem, amiért még nem sikerült megosztanom másokkal a történetet, emlékeztetem magam erre az érzésre. Ahogy arra is, hogy az írás megváltoztatta az életem, függetlenül attól, hogy publikáltam-e már. A világ színesebb, izgalmasabb, viccesebb, az élmények élénkebbek, a bosszantó dolgok kevésbé bosszantók. Máris előrébb vagyok, mint akkor, amikor még nem írtam, hiszen el van mesélve a történet, közben jól szórakoztam, és még fejlődtem is.
    Szóval amikor vergődök, hogy miért nem adták még ki, igyekszem erre gondolni. 🙂
    Meg ja, izgulok én is, de rendesen 😀

  100. Szia, Mil!
    Flow- élmény függő… Ez nagggyon jó! Gyakran gondolok magamra úgy, mint valami különös drogfüggőre, csakhogy az én drogom az írás. Rendes elvonási tünetekkel, meg minden… (egyszer abbahagytam az írást egy időre… életem legnehezebb félórája volt:) ) Hát, mostmár legalább tudományoasan is meg vagyok magyarázva 🙂 És így van: a jutalom az írásban maga az írás. Ugye, hogy ugye???

  101. Írás nélkül én sem tudok meglenni. Igaz, regényt először írtam. Viszont van más formája is a dolognak: cikkek, publikációk, napló… Aki elkezdi, nem tudja abbahagyni! 😉

  102. Üdv Mindenkinek!
    Először is, én is azok közé tartozom, akik pályáztak, és még mindig reménykednek, de megfogadtam, hogy most nem fogok türelmetlenkedni. Annyira nagyon 😀
    Tavaly én is pályáztam, az első regény nagyságú történetemmel, és nem kerültem be. De nem adtam fel, még ha négy hónapig nem bírtam írni egyetlen sort sem (ami nagy szó, figyelembe véve, hogy idestova 28 éve írok/írogatok). Azóta belekezdtem több történetbe, mind egytől egyig a számomra kedves fantasy kategóriába került, aztán jött egy gondolat, és ketten vágtunk bele egy történetbe. Olyanba, amivel nagyon-nagyon régen foglalkoztam utoljára, semmi misztikum, semmi vudu. Igaz, hogy olyan világban, olyan közegben játszódik, ami a napjaim minden percét kitölti, bár csak odavágyódással. Az is lehet, hogy olyan témaválasztással, ami nem épp elfogadott, bár beszélünk róla(ha kategórizálni kellene… nos… azt a képzeletre bízom XD). Persze, épp emiatt félünk kissé, hogy nem felel meg az elvárásoknak.
    Mégis annyira bennem/bennünk élnek hőseink, hogy már nemcsak egyszerűen a folytatás készül, hanem rögtön kettő is.
    Ne add fel Krisztián. Semmiképpen. Ha ez tesz boldoggá, csináld. Lehet, hogy ha nem kerülsz be, fájni fog, de csiszolhatod, tisztázhatod, hozzágondolhatsz.
    Mindenesetre a várakozóknak kitartást (magunkat is beleértve), a bekerülteknek nagy gratula :).

  103. Ez érdekes. Én például sosem tudom pontosan, mit fogok írni. Csak elkap egy érzés (egy szín, egy illat, vagy efféle) és zombiként vonulok is írni. A szavak azután szépen sorban összeállnak, csak úgy, maguktól. Ezért azután írni pont olyan izgalmas, mintha olvasnék, (neeem. sokkkal jobbb) ugyanis fogalmam sincs, mi fog történni a következő pillanatban 🙂 Az az 1-2 beavatott, akik a készülő irományokat folyamatukban olvassák, mindig nyaggatnak, hogy mondjak el újabb részleteket az elolvasott regényből, csak pár következő mozzanatot, hogy jó vége lesz- e, vagy ilyesmi. Már megszokták a válaszomat… Honnan tudhatnám, mi fog történni? Hiszen még nem írtam meg! 🙂

  104. Kedves Gini!

    Persze, hogy megpróbálnám pozitívan értelmezni az esetleges bukásomat,mert nem jönnek össze elsőre a dolgok, ahogy a tapasztalatok is állítják. 2010-2011-ig írtam meg életem legelső regényét, ami 1000 oldalas lett. Füzetekbe és tollal írtam, miközben azt hittem, hogy már révbe is értem, a művemet sokan olvassák majd. Közben besegítettem az öcsém regényébe is, a naptár meg 2012-őt mutatott. Végül egyiket sem küldtük el valamilyen pályázatra, mert kezdtünk lemondani az álmodozásról. Aztán következett a mostani regényem, amit 2013-ban fejeztem be, majd átolvastuk, és akkor kiderült, hogy nem lett jó, nem profi az írás… még nem az igazi, hiába kerek a történet. Elhatároztam, hogy újraírom az egész történetet, csak az alapokat hagyom meg, és majd ezzel pályázok az Aranymosáson. Mivel szűk lett a határidő, a végén a tervezett regény negyedét tudtam megírni, és úgy lezárni a végét, hogy ez ne tűnjön fel. Így is 400 oldalas lett.

  105. Kedves Naomi!
    Én is épp úgy írok, mint te, de szakasztott! Örülök, hogy más is így alkot. Régebben megpróbálkoztam a vázlattal, de olyan messzire kavarodtam tőle, ami főleg a nyakas karakterek hibájának tudható be, hogy rá sem lehetett ismerni az eredeti történetre. Javára változott… 🙂

  106. Kedves Krisztián!
    Az szép teljesítmény, gratulálok! Én még sose írtam ilyen hosszú regényt (leszámítva azt, ami három rész foglalna egy könyvbe)… 😀 (Persze ez mondjuk függ a betűtípustól, betűmérettől is, azért kértek itt is karakterszámokat.) De ügyes vagy. 🙂
    Én is úgy vagyok vele, hogy átdolgoznám a régebbi műveimet, csak kettő kivételével az összes írásom elveszett két hónappal ezelőtt egy „baleset” miatt, szóval így jártam. Úgyis volt közte olyan regényem, amihez már egy éve nem írtam semmit, ugyanis és egyszerre három-négy regényen szoktam dolgozni… 😀 De sok félbe is marad, csak a legerősebbek kerülnek ki győzedelmesen a csatából… 😀 Az a szerencsém, hogy mindig sok ötlet kering a fejemben, és sok inspiráló hatás ér… 🙂

  107. Igen a megírásra tényleg nehéz időt szakítani, de én ebben eléggé mániákus vagyok. Ha írok, akkor írok. Olyankor néha hetekig nincs rendes takarítás, meg vacsora, meg amúgysem tudok lélekben semmi másnál jelen lenni, ha fizikailag el is szakítanak az alkotástól.A családom ebben igazán különleges, nagyon hisznek bennem és kezdenek belerázódni:) Egy átlag regény mondjuk nálam is úgy 600ezer karakter körül van, a legutóbbi ilyennél két pelenkacsere között és alvás meg evés helyett másfél hónap volt megírni. Ha csak ezzel kéne foglalkoznom… Uhhh. Kéthetente egy regény:) A több párhuzamos regény megírása nálam nem vált be, úgy inkább kínlódás volt- nem tudtam a karaktereimmel összeszokni, beléjük szeretni, velük élni. Sok sikert mindenkinek 🙂

  108. Beleszeretni a karakterekbe nálam kábé 3 másodperc, elbúcsúzni tőlük az igazán nehéz. Nem az, amikor odaírom a lap aljára, hogy ‘Vége’, hanem az, amikor a Word-öt zárom be és mondom azt, hogy kész, ezen jelenlegi szintemen már nem tudok javítani.

    Azért különös belegondolni, hogy már csak 6 írás van hátra…

  109. Kedves Aranymosó!
    Az után érdeklődnék, hogy hány részlet van még vissza, és ha minden részlet kiderült akkor kb. mennyi idő mire megérkezik az értesítés?

  110. E héten kiderül a zord igazság. 🙂 Még két részlet van, holnap és holnapután, aztán pénteken elküldöm a leveleket is. Hétfőn egy cikket írok, amiben a statisztika és egyéb érdekességek lesznek, illetve a pályázat további menete.

  111. Lenne még egy kérdésem, mert már úgyis csak egy hely maradt. Az erotika és a véresebb jelenetek belefértek ebbe a pályázatba? Mert az enyém bőven tartogatott ilyet, és elgondolkodtam, hogy nem-e ez is negatívum.

  112. Krisztián, az előszűrésen nyelvi okokból lehet kiesni. Vér vagy szex nem zavar minket, ha nem sablonosan véreznek és szexelnek.

  113. Krisztián, bocsánat, ha kötekszem, de nem az erotikával van a gond, hanem pl a „nem-e” szerkezettel. Jaj, remélem, csak véletlen. Nagyon csúnya nyelvi hiba.

  114. Kedves Jusztina!

    Már felesleges a rám irányuló megjegyzés, mert éppen most kaptam meg az elutasító e-mailt. Sajnos tényleg nem sikerült a továbbjutás.

  115. Kedves Aranymosó! Először is nagyon köszönöm, hogy részt vehettem a pályázaton, nagyon izgalmas volt ez a 3 hónap, viszont lenne pár kérdésem: Az írósuli is fizetős? És ha igen, az árakról hogyan lehet tudakozódni? Ugyanis nagyon kíváncsi lennék, hogy komolyan megvilágítva mik lehettek a regényem „nyelvi” hibái. Fehér Klára díjas író vagyok, a FISZ tagja, állami kiadásban finanszírozták meg az első novelláskötetemet egy nyertes pályázat útján, egy 3000 résztvevős nemzetközi pályázaton az egyik meseregényem dobogós lett- el sem tudom képzelni, hogy egy nyelvi szűrésen vérezzek el, ennél már azért komolyabban benne élek a dologban, jó régen:) Sajnos nincsenek tízezreim a kéziratszervízre, viszont tényleg szeretném tudni, mik lehettek azok a szarvas hibák, amiken elcsúsztam, és ezt gondolom az írósuli fel tudná tárni… Köszi a választ előre is, és persze a lehetőséget mégegyszer!!! Üdv: Prágai Noémi

  116. Kedves Noémi!
    Ezen most annyira meglepődtem, hogy le is tettem, amit épp csináltam, és kíváncsian megnéztem az írásodat, hátha valamit elszúrtak az előszűrők.
    De ez a szöveg nem jó, nem humoros, hanem simán csak erőltetett. A zsánerirodalom kissé más terep, mint a szépirodalom, és ami talán újdonság ott, nekünk lerágott csont. Az előszűrők a sablonos írásokat is kiszűrték.
    Szeretettel várunk a következő pályázatra.

  117. Kedves Aranymosó!
    Rendben, köszi, a kritikát bírom, a bizonytalanságot kevésbé:) Én meg már azt hittem nyelvi szint alatt valamiféle… nem is tudom… magyartalanságot kell érteni, vagy zsúfolt nyelvi hibákat, vagy nem is tudom… Mindenestre tényleg nagyon köszi, hogy még külön rá is néztél, ez igazán jól esett:) Természetesen a köv. pályázaton is szeretnék indulni, és arra már valami más stílusú dologgal készülök, remélem az sikeresebb lesz… Sok sikert a további munkáitokhoz és szurkolok a versenyben maradottaknak!!!

  118. Kissé szíven ütött engem is a „nem”. Azt hittem, talán én is benne vagyok abban a háromban, de nem. Nem volt tökéletes az én írásom sem, de nem érzem úgy, hogy nyelvi szinten gyengébb lett volna az oldalra kikerült többi írásnál. Volt bennem mindig is egy kis félelem, hogy azért nem fogok átjutni az előszűrésen, mert az antropomorfizált állatokat felvonultató krimi-thrillerem túl szokatlan, túl erős lesz az előszűrőknek, holott az eddigi vélemények alapján azt hittem, hogy a kiadó vevő a semmihez sem hasonlító, egyedi és új történetekre. Ezért próbálkoztam egy Magyarországon még kevésbé ismert, de külföldön népszerű zsánerrel. Sokat olvasok idegen nyelven. Jó lett volna, ha a „furry zsánert” bele tudtam volna csempészni a pályázatba, ha tovább nem is jut. Kissé el vagyok keseredve. Kíváncsi lettem volna, hogy mire gondol az előszűrő, miközben olvassa a regényem, mert sejtem… az egyediség most gyengeség volt.

  119. Kedves aranymosó!
    Esetleg az én írásomra is ránézne, és elmondani, hogy pontosan miért nem jutott át a rostán?Az enyémben is voltak nyelvi hibák?
    Ez azért lenne fontos a számomra, hogy tudjam folytatni az írást, és pályázni a következő kiírásnál.

  120. Kedves Aranymosó!
    Az írósuli engem is nagyon érdekelne. Hogyan lehet oda bekerülni, van valamilyen feltétele? Persze a díjazás is érdekelne. A honlapon erről nem találtam információt.

  121. Sajnos, a „légyszi, csak az enyémet…” jellegű dolgokat nem tudom teljesíteni, mert muszáj a munkámat csinálni, és ennek csak egy része a pályázat. 🙂

    Az Írósulinál a kurzus díja 50 ezer plusz áfa, évi egy Alapozó van, max 15 fővel foglalkozom. Felvételivel lehet bekerülni. Szeptemberben tesszük ki a kiírást, érdemes figyelni a weboldalt. Utána van még Párbeszéd, Leírás és Dramaturgia kurzus.

  122. Kedves Aranymosó,
    végigkövettem a pályázatot. Voltak nagyon jó művek, jobbak a sajátomnál, de voltak olyan írások is, amiket nem tudtam hova tenni, mégis megbarátkoztam akkor velük. Nincs mű hiba nélkül. Egy kiadott könyvben is akadnak hibák. Akkor ezekre a hibákra ráhúztam én is az „egyedi írói hangot”. De most…
    Tudom, minden írónak a sajátja a legjobb, a legszebb, a legeredetibb. Az előző előszűrők összegző gondolatait olvasgatva felcsillant a szemem, amelyekben új zsánerekre hívták fel az írók figyelmét, új, szokatlan történetek megírására sarkallták őket. Az idei Aranymosáson is voltak eredeti történetek, de sokat már olvastam más tollából. Ráadásul számomra zavaróan sok volt a mese. A kiírás szerint bármilyen műfajban küldhettek a szerzők regényt, de ennek ellenére az igazi felnőtt történetek, a thriller-horror szinte teljesen parkolópályára voltak állítva. Én az utolsó percig bíztam benne, hogy az Aranymosás dramaturgiája a végére igazán „tökös” lesz, és az utolsó három helyet a sok mese után három felnőtteknek szánt Hard selectionos történet kapja meg. Szó sincs arról hogy lenézzem a meséket, mert az egyik legnehezebb műfajról van szó. De sérelmezem, hogy az idei Aranymosáson (többnyire) csak a meséknek és a tini regényeknek osztottak helyet!

  123. Hej, Paul, én is sérelmezem, hogy alig küldtek thrillert, de hát ez nem egy tökéletes világ… 😀
    Hétfőn amúgy kikerül a statisztika, és jobban megérted az arányokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük