Ilyen volt a Könyvhét

Ilyen volt a Könyvhét

Június elején került megrendezésre a 89. Ünnepi Könyvhét, amikor néhány napra kiköltöznek a könyvek, a kiadók és a könyvszerető emberek a Vörösmarty térre. Hosszú sorok, mosolygós dedikálások, napfény (és eső) jellemzi minden évben a Könyvhetet.

Kíváncsi vagy, milyen íróként részt venni az eseményen? Vásárolnak-e ők is könyveket, kikkel beszélgetnek, mennyire izgulnak? Olvasd el íróink beszámolóját, és tudd meg, hogyan készültek az eseményre és hogy telt nekik a Könyvhét 🙂

Ecsédi Orsolya szintén többször is kinézett a Vörösmarty térre, de nagy szerencséje volt, mert mindig a napos pillanatokat fogta ki. „Szeretem a Vörösmarty teret. Könyvhét idején pedig különösen, mert olyan, mint egy színes, zajos, könyvszagú szauna. A melegtűrő-bibliofil létformák szívének kedves”, írja blogján az élményről.
Kattints ide és nézd meg képes beszámolóját 🙂

Fekete Judit kalandokkal teli Könyvhetet tud maga mögött. Ő is kint dolgozott, többször is kellett új pólót vásárolnia, és több helyszínen is sikeresen helytállt. Egyben önismereti kurzust is végzett: „tudok már esernyővel aláírni, tudok egy órát ülni a székemben összegyűlő tócsában úgy, hogy észre sem veszem, és tudok…nem, mást nem tudok”
Kattints ide és olvasd el az egész beszámolót 🙂

Kia, a VII. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertese, akinek a tervek szerint ősszel jelenik meg Pillangólány című regénye, a Könyvhétre jött el az első egyeztetésre
„Az, hogy előtte izgultam, nem kifejezés, szóval magából a Könyvhétből nem sokat fogtam fel, elég volt nekem egyben tartani magamat, de megérte, a találkozás még annál is izgalmasabb és érdekesebb volt, mint amire számítottam.”
Kattints ide és olvasd el az egész beszámolót 🙂

Kozári Dorka ezúttal egy vlogot készített a könyvheti élményeiről, aminek az a különlegessége, hogy Dorka minden nap kint dolgozott a Vörösmarty téren. Ha érdekel, milyen esőben nekivágni, dedikálás előtt izgulni, napsütésben jönni-menni, ez a videó neked készült 😉
Kattints ide és nézd meg az egészet! 🙂

 On Sai pénteken Szolnokon kezdte a Könyvhetet egy izgalmas beszélgetéssel, szombat reggel esőben indult dedikálni, majd aznap és vasárnap is sok-sok íróval, kollégával egyeztetett.
„Több, mint egy órát dedikáltam, utána a Galaktikus Fanklubbal is váltottunk pár szót. Jó volt látni őket, vizesen, nevetősen, ahogy élvezték a Könyvhetet. Flórának köszönöm szépen a mentolos csokit, ígérem jól bementolozva gyorsabban fogok írni.”
Kattints ide és olvasd el a bejegyzést, amiben szó esik még a barátságok időtartamáról is 🙂

Rácz-Stefán Tibor nehezen vágott neki a Könyvhétnek: egész héten beteg volt, ráadásul az eső esett. Végül rengeteg találkozóval és élménnyel gazdagodott a két nap alatt, amit a Vörösmarty téren töltött. „Tulajdonképpen ez a lelke az egésznek. Hogy olyan könyvszerető emberekkel beszélgethetsz, akiket máskor nem látsz, vagy “csak” írásban tartod velük a kapcsolatot”, írj arról, miért szereti annyira a könyves eseményeket.
Kattints ide és tudd meg, kikkel találkozott, milyen hosszan dedikált a szerző 🙂

Róbert Katalin szombat délelőtt a legnagyobb eső közepette dedikált, aztán viszont sok-sok íróval találkozott és beszélgetett. „Köszönöm, hogy elindultatok, hogy végül nem egy forrócsokit vagy kávét választottatok, hanem jöttetek és hoztátok a könyveket. Nagy öröm és nagy megtiszteltetés”, írja blogbejegyzésében.
Kattints ide és olvass hétköznapi hősökről 🙂

Spirit Bliss viharos utat tett meg, mire Pécsről feljutott a Könyvhétre. Míg várakozott a dedikálására, egyre jobban esett, de szerencsére jöttek a kitartó olvasók. „Dedikáltam könyveket, emlékkönyvet, megtudtam az egyik olvasómtól, hogy az én regényeim indították el a könyvmollyá válás útján”, írja a blogján.
Kattints ide, és olvasd el az egész beszámolót 🙂

V.K. Bellone már napsütésben dedikálhatott, így a Könyvhét egy rövid, de annál intenzívebb élmény lett számára. Nagy örömünkre az olvasók még inspirációt és adtak neki: „Köszönöm mindenkinek, aki eljött hozzám! Nagyon élveztem a beszélgetéseket. Olyannyira, hogy kedvet is kaptam folytatni a Meridia II.-t, ami jelenleg Lángoló kikötők munkacímen íródik a gépemen. Mostanság egy kicsit holtpontra futottam egy jelenetnél, de a sok barátságos arc és érdeklődés annyira felpörgetett, hogy dedikálás után szaladtam haza a billentyűzetem elé.”
Ha kíváncsi vagy, hogy Bellone milyen kincsekkel szokott dedikálni, kattints ide, és olvasd el az egész beszámolót 🙂

*

Köszönjük mindenkinek, aki eljött a Könyvhétre. Jövőre találkozzunk újra! 🙂

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Leave a Comment