Erion Kay: Mauri legenda (részlet)

Erion Kay: Mauri legenda (részlet)

A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga

*

1.

A nap lemenőben volt, mikor megérkeztek Pendorba. Luciát máskor ámulattal töltötte el a legendás jósda látványa, most viszont a lelkét mardosó kétség, és a vállára nehezedő teher mindent elnyomott. Egész nap lovagoltak. Csapatával baj nélkül átvágott Thessonar tartományain, majd az amazonok uralta Ponga-fennsíkon. Elcsigázott volt, minden porcikája pihenésre vágyott, ám tudta, a java még csak ezután jön. Hátrafordulva végigpillantott csapatán, de a mauri testőrökön a fáradtság jele sem látszott. Büszke volt rájuk! Tudta, hogy szakmája színe-java sorakozik mögötte, és bármikor az életüket adnák érte. Viszont még nem ismerhették a titkot, ami őt lassan az őrületbe kergette.

A hatalmas sziklafal tövében eltörpültek Pendor robusztus falai. Ott fent, a sziklahegy belsejébe vájt üregekben már kigyulladtak az esti fények, az apró réseken át fáklyák pislákoltak a végtelen sztyeppére. A fal és a hegy között elterülő városnak csak a felső része látszott a magas bástyák miatt, de közelről még annyi sem. Pendor a falak előtt állva bevehetetlen erődnek tűnt.

A várárokban víz helyett száraz kóró tenyészett, és a masszív kapuhíd leeresztve várta, hogy csapatával átkeljen rajta. A kapuőrök uralkodónak kijáró tisztelettel fogadták, miközben lovaik patái végigdobogtak a híd deszkáin.

– Üdvözöllek, fenség! – Lailo lépett eléjük, az orákulum első szolgája. Lucia emlékezett rá évekkel ezelőttről. A férfin alig látszott az idő múlása. – Kívántok vacsorázni?

– Egy falat sem menne le a torkomon – válaszolt Lucia, miközben leszállt a lováról. – Viszont a csapatom éhes, hálás lennék, ha gondjukat viselnék. Az orákulum tud fogadni?

– Nagyasszonyom a türelmedet kéri. Addig talán mégis kóstold meg a vacsorát. A szakácsunk kifejezetten a tiszteletetekre készítette.

Luciát bosszantotta, hogy várnia kell, de igyekezett udvarias maradni.

– Akkor nem illik visszautasítani – mosolygott rá a férfira.

A nap már csaknem lebukott, de fénye még ott ragyogott a nyugati horizont vöröslő felhői között; a város szűk utcái árnyékba borultak, csak a tágas főtér, és a magasra felnyúló várfalak részesültek az utolsó sugarakból. Mialatt a mauri csapat kényelembe helyezte magát a fogadó előtti padokon, Lucia szintén leült az egyik asztalhoz. Úgy tűnt, ez is nekik van előkészítve. A fogadó étkezőjébe akkor sem fértek volna be, ha az történetesen üresen áll, most viszont a kiszűrődő hangokból ítélve teltház volt. Egyedül érezte magát, főleg így, hogy külön asztalt kapott. Az uralkodói család sarjaként illett némi távolságot tartania a katonáitól, de most pont nem a magányra vágyott. Szülei váratlan elrablása és a titok, amire pár napja fény derült, teljesen felkavarták. Most, hogy tétlenségre kárhoztatták, szinte elviselhetetlenné vált a várakozás.

Frissen sült báránycombot kaptak, húsa szinte levált a csontjáról. A katonák falták, Lucia csak piszkálta a villájával. Merthogy itt villát, meg kést is adtak, nem úgy, mint Menedék legtöbb városában, ahol kézzel ettek. Az étel illata csábította, néhány falatot magába gyűrt, de a gombóc, amit a torkában érzett, nem engedte, hogy többet egyen. Aggódott a szüleiért, aggódott, mit mond majd az orákulum, aggódott, találnak-e megoldást, és ha találnak, vajon elég erős lesz-e, hogy megoldja? Annyira szerette volna, ha most valaki mellette áll, átkarolja a vállát, és bíztatóan a fülébe súgja: ne félj, túl leszel rajta! Édesanyja szavajárása csengett a fülében. Mindig ezt mondogatta, ha megoldhatatlannak tűnő akadály előtt állt. De ő most Zadora foglya. Selva talán. A herceg jelenléte most megnyugtatná, bár az örökös féltése korábban valósággal megfojtotta. Ezért is váltak el az útjaik.

Beesteledett. Az asztalokon mécsesek égtek, a fogadó falára tűzött fáklyák bevilágították az egyre vidámabban iszogató maurikat. Lucia irigyelte őket a gondtalanságukért. Beleivott a poharába. A vörösbor még le sem ért a torkán, amikor ismét meglátta az orákulum első szolgáját közeledni.

– Fenség, az orákulum vár – szólította meg Lailo.

Lucia, mintha vesztőhelyre menne, felemelkedett a székéről, és elindult kísérőjével a zegzugos utcákon át, a vulkanikus hegy alkotta sziklafal felé. A házak ablakából gyertyafény szűrődött ki a félhomályba, meleg fényük a családot és a biztonságot juttatta eszébe. De tudta, hogy neki most az előtte álló akadályra kell gondolnia. Kezét ösztönösen a kardja markolatára csúsztatta és megszorította. Talán ő az egyetlen egész Menedéken, akitől nem kérik el a fegyvereit, ha az orákulum szentélyébe tart. Tisztában volt vele, hogy ez hatalmas megtiszteltetés.

A szentélyben tömjén és mentaillat fogadta. Izgalommal vegyes áhítattal lépett a csarnokba. A falakon lobogó fáklyák imbolygó fénnyel vonták be a torz kőfigurákat, melyek a szentély két oldalán sorakozó oszlopokról vicsorogtak rá. Bár nem hitte, kiskorában úgy tanították neki, hogy ezek egy alacsonyabb síkon létező világ torz lényei, akik olykor áttévednek magasabb létsíkokra, hogy az ott élőket riogassák. A szentély hátsó fala előtt, széles pulpituson, lótuszülésben várta az orákulum. Vastagon festett arca akár egy kőszobor, ruháját ismeretlen jelek tarkították. Vendége közeledtére elmosolyodott.

– Már vártalak, leányom! – Hanghordozása a különös megjelenés ellenére barátságosan csengett. Rámutatott az emelvény előtt leterített vastag szőnyegre. Lucia szó nélkül leült, és várta, hogy a nő újra megszólítsa. Örült, hogy nem transzban látja, mert attól két évvel ezelőtt a háta is borsózott.

– Mi járatban, szeretett hercegnőm?

– A tanácsodért jöttem orákulum. – Hirtelen azt sem tudta, hol kezdje, annyi mindent akart kérdezni. – Pár napja tudomásomra jutott, hogy mi az átok valódi oka. – Ránézett az orákulumra, de az mindent tudó, mindent értő szemmel figyelte. Luciának olyan érzése támadt, hogy előző mondatával semmi újat nem mondott neki.

– Te már tudtad? – kérdezte döbbenten.

Az orákulum bólintott.

– A vérvonalad. Az van elátkozva. De ez gondosan őrzött titok volt. Hogyan tudtad meg?

Lucia szája halványan megremegett. Eddig a pillanatig abban reménykedett, hogy az egész csak rosszindulatú mendemonda.

– Cornélia nagynéném mondta el, miután feltörték a caitani levéltár titkos rekeszét, és elvitték Aleppa levelét. Aztán a szüleimet elrabolták.

– Ez két igen rossz hír! Van gyanúd, ki tette?

– A szüleimet Zadora tőrbe csalta Variolban. Azt üzente, menjek értük, ha élve akarom őket viszontlátni.

– Eszedbe ne jusson! Megölnének mindhármatokat!

– Nem állt szándékomban… Zadora végre megszerezhetné a mauri trónt.

– Nem csak a trónt! – emelte fel csontos kezét az orákulum. – A két esemény, a levél és a szüleid elrablása összefügg. Leányom! Ha az egyik titok a tudomásodra jutott, meg kell ismerned a másikat is, mert ha csak az ellenségeid tudnak róla, könnyen veszélybe kerül az életed. Fontos, hogy tisztán láss! A titok első fele, hogy Aleppa három emberöltővel ezelőtt elátkozta a vérvonaladat, mert a dédanyád elutasította a fiát. Igen. A te vérvonalad miatt szenved világunk az átoktól, mert nem csak a családodat sújtja, hanem mindenkit. A titok másik fele viszont az, hogy az átkot az utolsó leszármazott véráldozata megtöri. Ez pedig te vagy!

Lucia döbbenten nézte. A hír letaglózta. Szólni is alig bírt. Hosszú pillanatokba telt, míg feldolgozta a hallottakat.

– Vagyis, ha meghalok – szólalt meg akadozva –, megszűnik az átok?

– Igen, mert a vérvonal megszakad. Ha nincs gyermeked, akkor vége az átoknak Menedéken.

Lucia sokkosan ült. Érezte, hogy kifut a vér az arcából. Kényszerítette magát, hogy gondolkozzon.

– Én a levél létezéséről sem tudtam! Egy levéltárosnak nyoma veszett a levéllel együtt. – Hirtelen felnyögött. – Teremtőm! Ha az a levél tartalmazza azt is, amit elmondtál…

– Tartalmazza – bólintott az orákulum.

Lucia becsukta a szemét, úgy érezte, ez egy rossz álom.

– Én ezeket miért csak most tudom meg? – préselte ki magából a kérdést.

– A titkot kizárólag a mindenkori mauri uralkodó ismerhette és én. Felfedése a királyi család, de akár a mauri birodalom végét jelentheti. Apád nyilván úgy gondolta, elég akkor a tudomásodra hoznia, ha majd királynő leszel. Nem könnyű ilyen teherrel együtt élni.

– Cornélia honnan tudott a levélről?

– Cornélia beavatott látó. Ott él veletek az udvarban.

– És ez már elég ok, hogy ismerje a családi titkot?

– Ő sincs tisztában mindennel. Azt, hogy véget ér az átok, ha a vérvonal megszakad, ő sem tudja! Légy óvatos vele, ne tedd az ellenségeddé! Olyasmiről is tudomása lehet, amiről csak keveseknek.

Lucia elgondolkodva nézett maga elé.

– Ha a levélben Aleppa mindezt megírta, akkor a titok nem titok többé. Hamarosan mindenki megtudja.

– Meglehet – hümmögött az orákulum. – Mostantól óvatosnak kell lenned, mert célponttá váltál. Menedéken hősként ünneplik majd a gyilkosodat!

Lucia remegő ujjakkal dörzsölte meg a homlokát.

– A Szinódushoz eljutott már a hír?

– A Szinódusra ne számíts. A Szinódus egy vallási köntösbe bujtatott, királyságok felett álló hatalom, és mágiával a legrejtettebb titkokat is képesek kifürkészni. Ha tudomásukra is jutott a hír, az érdekei nem mindenben egyeznek a tiéddel. Bizonyos célokkal egyetértenek majd, másokkal viszont nem. Ne legyenek illúzióid.

– Akkor… – Luciának elakadt a hangja, szinte megszédült. Maga sem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz kimondani. – Akkor tudom, mi a dolgom.

Hirtelen csend lett. Valójában egy pillanatig tartott, Lucia mégis perceknek élte meg.

– Ne tedd! – Az orákulum megrázta a fejét. – Az önkéntes halálod nem megoldás! A mauri királyság előtt két jövő áll. Az egyik te vagy, a másik Zadora. Többször is végigpergettem a lehetséges következményeket. – Kimérten nemet intett a fejével. – Ne szabadítsd rá a népedre Zadorát! Az nagyobb csapás lenne, mint az átok. Neked kell uralkodnod az országod felett!

Luciában a levegő is bennszorult. Megkönnyebbülést érzett, de egyben szorongást is.

– Akkor mi a megoldás?

– Először szabadítsd ki a szüleidet. Az átok csaknem száz éve fennáll. A királyi párnak nincs ennyi ideje.

– Azt mondod, ne menjek értük. Akkor mit tegyek? Hogyan szabadítsam ki őket?

– Vagy ráküldöd a seregedet Variolra, vagy elfogadod a javaslatomat.

Lucia eltűnődött. Szülei nélkül jelenleg ő a mauri birodalom feje. Variol, az egykor szövetséges királyság ellenük fordult, átállt Zadora mellé. A mauri fővezér már korábban is a háborút sürgette.

– Ha megtámadom Variolt – fűzte tovább fennhangon a gondolatait –, és még ha győzök is, a szüleimet kivégzik, mielőtt kiszabadíthatnám őket.

– Ez nagyon valószínű – bólintott az orákulum.

– Aztán rám küldenék a fejvadászokat, hogy megtörjön az átok.

– Ez is így lesz.

– Mi a másik lehetőség?

– A másik lehetőség nem kevésbé veszélyes, de talán több sikerrel kecsegtet. Ehhez viszont át kell menned a Földre.

Lucia megütközve nézett a nőre.

– A Földre? – Megrázta a fejét. – Az lehetetlen! Majdnem két éve, hogy megszűnt az átjárás a Föld felé! A felderítőink többsége odaveszett, de aki visszajött, azt jelentette, hogy a kapu már nem oda vezet! Idegen világ van a túloldalon, és aki bement oda, soha többé nem került elő.

– Mors nem nézte jó szemmel, hogy átjártok a Földre az átok elől. Kettészakította hát a kaput, és begyűrte közé az Arkan világát. Egy harcedzett csapattal átjuthatsz, de csak nappal. Éjszaka ne merészkedjetek oda!

– A kapu Zadora földjén van, te is tudod. Egy egész csapat feltűnő lenne, velük a kapuig sem jutnék el.

– Hát vigyél csak néhány embert. A legjobbakat, hogy megvédjenek, ha kell. Tudom, hogy mestere vagy az íjnak, de az most kevés. Egyedül nem szabad nekivágnod!

– És aztán? Hogyan tovább?

– Ösztönösen megérzed a kapukat, használd a képességedet, és keresd meg a Földre vezető kijáratot. A megoldáshoz vezető út ott ér véget. – Lucia értetlenül nézett rá. Az orákulum lehunyta a szemét és mélyet sóhajtott. – Leányom, te csak az egyik fél vagy. Ide egész ember kell!

– Nem értelek.

A nő csodálkozva nézett fel.

– A másik feledről beszélek! Akivel a teremtés hajnalán egyek voltatok.

Lucia döbbenten hallgatott.

– A világot a kettősség hatja át – magyarázta az Orákulum. – Ahogy Mors kettészakította a kaput, úgy egykoron téged is szétszakítottak. Mindennek és mindenkinek megvan a párja. A fénynek a sötétség, az erőnek a gyengeség, a szeretetnek a gyűlölet, a férfinak a nő. Neked is van egy párod, egy valódi párod valahol… Tanuld az ősök nyelvét, mert bölcsességre nevel. Ha átjár a félelem, tudd, ez azért van, mert a párod nélkül fél elem vagy. A feleség csak fele az egynek. Találd meg őt és férj meg vele, mert akkor lesztek egész. Ez az egészség. Az ősök nyelvében a kettő egy, az egy pedig fél. A félkarú, a félszemű és a féllábú azért fél, mert nem egészséges. Ne gondold, hogy a párod más időben vagy más létsíkon él. Közelebb van, mint hinnéd. Hozd el őt Menedékre, és együtt kiszabadíthatjátok a szüleidet. Ha Zadora szétkürtöli a titkot, Menedéken mindenki rád fog vadászni. A párod az egyetlen, aki megvédhet. Vele bejuthatsz Belső Assendbe, a kapuk őrzőjéhez, és bezárhatod az arkani kaput! Vele még az átkot is megtörheted!

– Azt hittem, az átkot csak a halálom törheti meg.

– Az átkot Mors ereje tartja fenn Menedéken. Ha vele végeztek, erejét veszti az átok is.

Lucia hitetlenkedve ingatta a fejét.

– Morssal nem lehet végezni! Sokan megpróbálták már. Ellene a legerősebb mágia is hatástalan maradt.

– Tudom. Ez így igaz. De vele legyőzheted. Egymás mellett kiteljesedik az erőtök. Fokozatosan visszanyerhetitek az elfeledett képességeket, melyet valaha minden ember birtokolt, ám a szakadáskor elvesztett! Ma már nem uraljuk az őserőt, mint egykor, amikor még az Egység tartotta össze a világot. Veled visszanyerheti az erejét, ha a lelketek egyesül!

– Még mindig nem tudom, kiről beszélsz. Ismerem őt?

– Hogy ismered-e? – nevetett fel az orákulum. – Itt bent – bökött a mellkasára –, jól ismered, hiszen a részed. Itt viszont – érintette meg a homlokát –, talán rátalálsz az emlékeidben. Több évvel ezelőtt már találkoztatok. Nem is egyszer. A neve Marko Ferosa.

Lucia az emlékei közt kutatott, de nem volt ismerős a név. A fejét rázta.

– Sajnálom. Nem emlékszem. Talán, ha látnám…

– Ne az eszedre hallgass, amikor találkoztok! – figyelmeztette az orákulum. Tenyerét a mellkasára simította. – Itt fogod őt érezni!

– Mégis, hol keressem?

– Nem kell keresned. Már megtaláltam neked!

Lucia szeme elkerekedett. Az orákulum titokzatosan mosolygott.

– A földi kapu túloldalán vár.

– Ott vár? – suttogta ­Lucia elképedve.

– Nincsenek véletlenek, hercegnő! – jelentette ki az orákulum. – Alex Cesaro neve ismerősen cseng?

Lucia elgondolkodott, újra az emlékeiben kutatott.

– Szinte még gyerekek voltunk, jó barátok. A szüleivel átköltözött a Földre. Sok időt töltöttünk együtt. Talán tőlem féltették, az átok miatt.

– Ő a kapocs. Régi, jó barátja Markónak. Be fog mutatni neki.

– Teremtőm! – súgta Lucia. – Ő ebből mit tud?

– Semmit. Alex készíti fel a találkozóra.

Lucia becsukta a szemét, érezte, hogy minden ízében reszketni kezd. A lehetőség, hogy a saját, valódi párjával találkozhat, mérhetetlen izgalommal töltötte el.

– Te már… láttad őt?

– Fizikai valójában nem, de szellemi lenyomata illeszkedik a tiédhez. Megnyitottuk a csakráit, hogy befogadhassa az őserőt. Te vagy hozzá a kulcs!

– Istenem! De mi van, ha vénember? Akkor mit kezdek vele?

– Alex barátja nem lehet vén! Bízz a vonzás hatalmában!

– A kapuról tud? Menedékről tud? Egyáltalán elhiszi, hogy van élet a Földön kívül?

– Marko ízig-vérig földi. Hogy mit hisz és mit gondol, azt neked kell kiderítened.

Lucia kétkedve pillantott fel.

– Mégis, hogyan vegyem rá, hogy idejöjjön velem?

Az orákulum krákogó hangon felnevetett.

– Lucia! Ugye, nem komoly a kérdésed? Túl sok időt töltöttél a Földön, kedvesem! A sok ismeret gyengíti a hitedet. Higgy magadban és követni fog! Nő vagy! Nem is akármilyen! Nincs az a férfi, aki ne követne akár a pokol mélységes bugyrába, ha egyszer meglát!

– De ez nem lenne tisztességes vele szemben!

Az orákulum előrehajolt, hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak.

– Ez veled szemben nem tisztességes, Lucia! Ha megkedveled, te leszel életveszélyben, nem ő! Rá nem hat az átok, de neked ide kell jönnöd vele Menedékre! Ez lesz a legnagyobb kihívás! Nem szerethetsz bele!

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.1/10 (90 votes cast)

Leave a Comment

32 hozzászólás

  1. Kedves Erion Kay!

    Már a címmel megfogtál 🙂 Most megyek olvasni is.
    Hmm… Mégis maradok a címnél, mert valami böki a szemem 🙂 A legenda tág értelembe véve vagy valaki nagyon hősies egyed életének legendáJA, vagy valami vallásos tárgyú dolog, helyszín, terület születésének, kialakulásának legendáJA, Jó lenne, ha már a címből kiderülne, hogy melyik a kettőből. Mivel a mauriak a testőrök, tehát egy szót betennék én oda, hogy A mauri … legendája. Ha viszont majd sok legendáját akarod megosztani a mauriaknak, amire mind-mind legendaként tekintenek a máshol élő népek, akkor Egy mauri legenda vagy Mauri legendái. Csak hogy egyértelműbb legyen a cím. Irány a szöveg.
    Harcias csaj 🙂 Felfegyverezett a testőrök közt is. Kíváncsi vagyok rá!
    Hé! Hol a folytatás! Mi ez a kicseszés? Kérem a sztorim! Kapj pozitívat, még idén olvasni akarom!
    Ha nem jön össze, akkor is olvasni akarom! Most! Nyaff. 🙂
    A címmel kapcsolatban leírtam a problémáimat, de már tudom, hogy a legenda arról a két emberről fog szólni, akik megtörik a mauri nép átkát. Ezt tudva is azt kérem, módosíts rajta egy keveset. Mittomén Mauri felemelkedésének legendája vagy ilyesmi. Ami a többit illeti: Hiba mindenütt van, de nem értem rá figyelni a sztori mellett 🙂

  2. Kedves szerző!

    Gratulálok a kikerüléshez. Nekem a szöveg zavaros volt, mintha egy szerepjáték elején valaki ledarálta volna a hátteret, szereplőket, játékszabályokat. Minden mondatban ömlik az új név, hely, idegen szó. Az orákulum nálam jósol, sejtet, nem elmond. Belső Assend!? Hm… A dőlt betűket sem értem. Ráadásul az első fejezetben felmondod, hogy mi fog történni.

    Sok sikert kívánok a folytatásra!

  3. Engem a világkép kicsit megzavar, egy középkori hangulatot festettél elém, közben pedig egy sci-fis váltást éreztem, mikor a Földre utazást említetted, a két világ valahogy nehezen fér össze számomra. Az írás gördülékeny, valóban kicsit sok volt az új információ (nevek, helyszínek), de érdekesnek tűnik maga az elgondolás. Már látom a problémát, miszerint nem szerethet bele a férfiba, gondolom nyilván bele fog, különben is veszélyes egy embernek megtiltani bármit is, mert akkor csak azért is az fog neki kelleni. 🙂 Gratulálok a kikerüléshez!

  4. B.P. ez tényleg fantasy-sci-fi jellegű cucc. Párhuzamos világok, köztük átjáróval. Gondolom a leírás alapján a mai Föld az egyik világ, ahol játszódik az eleje egy másik világ. Hogy sok van, és varázslatok tartják össze – tehát inkább fantasy -, onnan tudjuk, hogy a varázsló kettétépte és közéjük tette Arkant. Gondolom a kapuk észlelésének képességével rendelkező lány nekiindul, közben megismerjük a világát, átmegyünk Arkanba, azt is megismerjük kicsit, majd a mai földön megleli a lelki társát, akivel visszatérnek megmenteni a népét az átoktól. Alig várom, hogy oldja meg 😀

    Pd: Ami a dőltet illeti, a lánynak akarja elmesélni a lelki egység fogalmát. Mivel valóban, a feleség szó is onnan ered, hogy a férj-feleség együtt egy egész, ennek a fele a fele-ség. Csak ez per pill metoo közepén nem pc, tehát sok hasonlattal el kellett magyarázni, hogy nem kevesebb a nő a férfinél, csak együtt többek. Mellesleg ezt sokan manapság nagyon elfelejtették…

  5. B.P. én olyasmire gondolok, hogy a történet világa egy másik dimenzióban van. Tehát valahol itt a közelben, de mégsem teljesen a “mi” Földünkön – ezért is van kapu és átjáró, nem űrhajó és égi hajózás. Tisztelt Szerző! tetszik a munkád eleje, figyelemfelkeltő és ötletdús. Kissé valóban soknak és gyorsnak érzem az információáradatot: olyan, mintha belecsaptál volna egy nagy lavór vízbe, és a lavórból kicsapódott volna a fele víz. De ez vsz nem olyan nagy probléma, csak ugyanúgy rendet kell tenni az olvasónak a fejében, mint az orosz regények elején névfronton. Sokan úgyis kifogásolják más első fejezeteknél, hogy lassúak és érdektelenek: Rád (legalább) ezt nem lehet elmondani, mert érdekesen, pörgősen indítasz. Borítékolható, hogy érdekfeszítő (lehet) a regény. Pp-nek viszont igazat kell adnom orákulum-ügyben, mert az orákulumod túl direkt, túlontúl csontreális. Ezeket az infókat átadhatná az orákulum helyett más – mondjuk valami főpap. Számomra kissé leírásszegény, de, mondom, az eleje alapján mindenképpen izgalmas munkának tűnik. További sok sikert: SzM

  6. Sok ismeretlen név, népek, személyek, helyszínek, beosztások, rangok, címek felsorolása terheli az első oldalakat. Utalást is találunk olyasmire, amit ismernünk ellene „Talán ő az egyetlen egész Menedéken, akitől nem kérik el a fegyvereit”
    Mintha a közepén kezdenék olvasni egy regényt. „Pár napja tudomásomra jutott, hogy mi az átok valódi oka.” Van egyáltalán átok? A sok információ között erről eddig miért nem szólt az író?
    Lényegében olyan a regény, mintha teljesülne a kívánságom. Cselekménnyel, rejtéllyel indul a történet, de a rengeteg információ között eléggé elveszetten téblábolok. Szórakozás, mesehallgatás helyett igyekszem memorizálni a névsort és a földrajzleckét. Elveszve a kötelező tananyagban fogalmam sincs arról, miért és hogyan kellene befogadnom és megszeretnem a főszereplőt, aki nyilván beleszeret majd a Földön reá váró férfiba. Ez a nyilvánvaló dolog a szerelemről kissé zavar ugyan, mert ha tényleg így lesz, akkor kevés meglepetés várhat rám a továbbiakban. A tizenéves lányok azonban másképp gondolhatják.
    Bár a részlet a sok rövid mondattól eltekintve nem tartalmaz különösebb nyelvtani borzalmakat, egy dolgot mégis megemlítenék. Sokan általában legyintenek arra, amikor szemrehányást teszek a birtokos szerkezetbe ékelt jelzős szerkezetek esetén használt névelők helytelen alkalmazása miatt. Csak felesleges kukacoskodásnak számít a morgásom, és a szerkesztők által jóváhagyott nyomtatott könyvekben is viszontláthatom a hibát. Itt egy esetben találkoztam ezzel. „A herceg jelenléte most megnyugtatná, bár az örökös féltése korábban valósággal megfojtotta.” Itt szemléletessé válik a hiba jelentősége. A névelő használata olyanná teszi a mondatot, mintha a „herceg” megnevezésnek lenne szinonimája az „örökös” szó, vagyis maga a herceg az örökös. A tapasztalat hirtelen elbizonytalanított, és nem tudom eldönteni, vajon a szokásos hibát követi-e el a szerző, és rosszul alkalmazza a névelőt, vagy pedig a herceg tényleg maga az örökös. A nyelvtan bizony nem lényegtelen. Hibás alkalmazás esetén nem azt jelenti a mondat, amit kellene jelentenie. Ettől függetlenül a részlet tényleg kevés nyelvi hibát tartalmaz. Ezt nem is említeném, ha nem lenne szemléletes a példa.

  7. Egy normál olvasó véleménye:
    Ez nagyon jó. Átok,harcos hercegnő, két világ és egy beteljesülhetetlen szerelem. Oh de izgalmas.
    Az én véleményem:
    Szeretem a scifit a fantazit, főleg ha a kettő keveredik. Azonban ez az írás, azon kívül hogy gördülékeny és jól érthető, semmit nem adott nekem. Valahogy olyannak éreztem mint egy Marvel film elejét. Előre ki lehet számítani az összes lépést. Nyílván Zodorának vagy kinek nem lesz esélye megállítani a hercegnőt hogy átmenjen a Földre. Nyilván a megtalált férfi ugyancsak fiatal és jóképű lesz. Nyílván a szeretet erejét fogják használni hogy legyőzzék a legyőzhetetlen varázslót… hát igen. Túl sok képregény filmet láttam már. A két világ sem újdonság… ha jóltudom az inhumans c sorozat pont ezt dolgozza fel ahol a királyi család örökösének menekülnie kell a Földre hogy elkerülje a gonosz trónkövetelő zsarnokot.
    Őszintén szólva az ilyen történetektől roskadoznak a könyvesboltok polcai. Persze ez csak saját vélemény. Nyilván más ember oda meg vissza van ezekért a történetekért. Én kissé elcsépeltnek érzem már.

  8. Kedves Szerző! Gratulálok a kikerüléshez!

  9. Azt hiszem, a legnagyobb probléma itt az Aranymosás FB oldalán az ajánló volt, mert abból számomra az jött le, hogy ez bizony sci-fi lesz, és örültem is, milyen szuper. De ez nem sci-fi, hanem fantasy, igazából nem is értem, miért írja bárki a szöveg alapján, hogy sci-fi. Amíg csak arról volt szó, hogy valahogy átjutunk majd a Földre, addig próbáltam magyarázatot találni, vártam az esetleges űrhajókat… De ez egy mágia uralta világ, nyilván a kapu sem magyarázható tudományos alapon működik. Ezzel egyébként nincsen semmi baj, erről a prekoncepcióról nem a szerző tehet, de talán még az Aranymosás csapata sem, hiszen ők tényleg azt írták, amiről a mű szól. Más kérdés, hogy úgy tűnik, sokan mégis sci-fit vártak.

    De hogy végre a részletre is rátérjek… A mondatok gördülékenyek voltak, a leírás is épp elég volt, amikor már kezdtem úgy érezni, hogy kicsit sok lesz és sietősebbre fogtam volna az olvasást, történt valami, megmozdult a főszereplő, így ismét visszatért a figyelmem. Szerintem ez jó, mert én személy szerint nem szeretem a hosszas leírásokat, nekem az is hosszú, amit más nem él meg annak, és így szerintem a türelmetlenebb és a ráérősebb olvasókat is kielégíti majd a szöveg. Viszont…

    A problémám az volt, hogy folyton változott, mire számítsak. Először a sci-fi, aztán rájöttem, hogy ez bizony fantasy, akkor azt hittem, hogy valami felnőttesebb, utána meg hirtelen azt éreztem, hogy inkább YA. Ez megint egy olyan probléma, amit a fülszöveg és a könyvcsalád előzetes ismerete kiküszöbölhet, de talán valamivel a szerző is segíthet. Az eleje bármilyen fantasynek elmegy, simán lehet Sötét Örvény könyv is, felnőtt olvasóknak, viszont a vége felé, amikor Lucia azon problémázik, hogy mi van, ha öreg lesz az ő egyetlen igaz társa, az viszont totál tini, YA dolog. Félreértés ne essék, nincs egyikkel sem bajom, szeretem a YA-ot, csak folyton kapkodtam a fejemet, és igazgatnom kellett az elvárásaimat. Persze, inkább most, az elején, mint a könyv negyedénél.

    A megszólalások nekem valahogy nem stimmeltek, nem illettek a műfajba, a stílusba. Az orákulummal folytatott beszélgetés pedig olyan volt, mintha az egyik tanácsadójával beszélt volna, egy (magát) jövőbelátó(nak tituláló) bölcstől nem ilyesfajta mondatokat és beszélgetést várok, ennél egy kicsit misztikusabbra, ködösebbre számítok.

    A titok tálalása engem nem ragadott meg, de egyébként maga a sztori érdekesnek tűnik, sikerült felvázolni, hogy nagyjából mire számítsunk, és simán lenyűgöző regény kerekedhet. Összességében tetszett a részlet, a kommentben említett negatívumokat abszolút építő kritikának szánom.

  10. Kedves Erion Kay!

    Érdekes alaphelyzetet teremtettél a regényedhez, bőven ígér izgalmakat a történet – harcot, szerelmet, misztériumot, jó sok horog van benne már most, az elején, és ez tetszik. Ugyanakkor nekem nehézkessé tette az olvasást a sok idegen név és utalás, ezekben bevallom, elvesztem egy kicsit. Az orákulummal való beszélgetés is nagyon tömény volt nekem, főleg, amikor elment abba az irányba, hogy vonzás hatalma, szellemi lenyomat, csakrák meg minden… Ez mondjuk személyes ízlés kérdése, van, akinek pont az ilyen misztikusság tesz letehetetlenné egy könyvet, engem egy bizonyos ponton túl már zavar, ha nagyon new ages a fogalmazás.

    Magában a szövegben pár elkóborolt vesszőn kívül nem találtam különösebben zavaró hibát, jól haladtam vele, két helyen időztem el kicsit tovább:

    “Tudta, hogy szakmája színe-java sorakozik mögötte,…” – ezt nem teljesen értettem, mert ezelőtt a mondat előtt a testőrökről beszélt, így úgy hangzik, mintha ő is az lenne (“szakmája”), de aztán kiderül, hogy ő uralkodó, fenségnek is szólítják.

    “– Ez veled szemben nem tisztességes, Lucia! Ha megkedveled, te leszel életveszélyben, nem ő! Rá nem hat az átok, de neked ide kell jönnöd vele Menedékre! Ez lesz a legnagyobb kihívás! Nem szerethetsz bele!” – ezt az utolsó bekezdést megint nem értettem, lehet, hogy neki kéne futnom még egyszer :)Miért lesz életveszélyben jobban, ha megkedveli? Eleve életveszélyben van, mit adna hozzá a szerelme a veszélyhez? Az, hogy a férfira nem hat az átok, és el kell jönnie vele a Menedékre, az az én fejemben nem állt össze, hogy miért okoz a már meglévőn felül extra bonyodalmat. Másrészt meg, ha ez a férfi az ő – különös részletességgel kifejtett – másik fele, akkor lehetetlen küldetés, hogy ne szeressen bele, ezt már itt lehet tudni, hogy úgyis bele fog, így logikus.

    Összességében véve jó alapnak tartom, az orákulummal való beszélgetéstől kezdődően érzem túlmisztifikáltnak. Ezen azonban lehet segíteni, ha itt a legelején még kicsit finomítasz rajta, hogy ne legyen túl tömény, és a továbbiak folyamán fokozatosan, logikusan fejted ki, hogy ebben a világban hogyan működnek a varázslatos dolgok.

    Sok sikert a lektorihoz, küldtem egy hetest! 😉

    Judit

  11. Még gondolkodom, tetszik-e.
    Szerintem fantasy, nem sci-fi.
    🙂

  12. Gratulálok a szerzőnek a kikerüléshez! 🙂
    Nekem egy pár hónapja olvasott regényt juttatott eszembe, Vavyan Fable Varázscsókját. Az is fantasy egy kis világok közötti utazgatással. Imádtam azt a könyvet, a fantázia sava-borsa volt meg benne. 🙂 Ennek a történetnek is van esélye, nekem kicsit durrbele-bumm szagú, kicsit nehezen kibogozható, de ha többet olvashatok belőle, biztosan érdekelne.
    Sok sikert a szerzőnek a jövőben! 🙂

  13. Igazi kalandos, romantikus fantasy erős női főhőssel, ráadásul nagyszerűen kidolgozott háttérvilággal és gyönyörű leírásokkal. Minden benne van, ami kell. Nagyon szorítok! 🙂

  14. Fantaziban és szerelemben nagyon nehéz újjat írni és ahogy olvasom ez most sem nagyon sikerült. Valahogy, minha mindezeket már láttam/olvastam volna korábban csak más nevekkel. Dimenziókapu a földre= Thor film, Orákulum= Mátrix, Íjall hadonászó harcoslány= Éhezők viadala, Átok= Csikerózsika.
    A háttérvilágon én inkább izzadságot érzek sem mint rendes kidolgozást. Minha az író egy fejezetbe akarta volna beleszuszakolni a könyv teljes előtörténetét és mostani helyzetét. Igazság szerint nem nagyon szeretem a number one hősöket/hősnőket. Valahogy olyan hiteltelen mindíg amikor a népükért nyavajognak. Jaj a nép! Idézet Ser Jhora Mormonttól: A népet nem érdekli ki uralkodik fölötte. Az emberek esőre vágynak, ételre és a véget nem érő nyárra. Hidegen hagyják őket az uralkodóik élete és játszmái.
    Meg úgymondva, nem tudom hogy van ebben a könyvben, de a legtöbben mélységesen irritál, hogy van a jóságos herceg/hercegnő és van a nép. Mi van? Közte nincs semmi? Se bárók, se földesurak, se hadvezérek, se papság se kereskedőurak. Elvégre egy hűbéri piramisról beszélünk. Miért olyan eszeveszett fontos az a hercegnő? Meghalt. És? A bárok majd választanak maguk közül valaki mást.Ezek játszmázását miért nem látjuk soha? (Ez a legtöbb YA fantazinak szól, nem ennek a könyvnek)
    Összegezve: Pörgős írás de semmi extra.

  15. 7-es. Jó megfogalmazás, de nem adok rá tizest, mivel a fantasy-nak nem én vagyok a célközönsége. Ha valóságos alapja vagy eleme lenne, akkor adnék rá tizest.

  16. Nekem nagyon tetszett!!!

  17. Kedves Erion Kay!

    Gratulálok!
    Nem akarom boncolgatni a részleteket, mert én azért olvasok, hogy kikapcsolódjak. Vagy elolvasok egy könyvet, vagy nem.
    Nos, azt hiszem, az első és leglényegesebb kérdés, hogy tovább olvasnám-e a történetet. Részemről igen a válasz!
    Nálam az dönti el egy regénynél, hogy jó kategóriába sorolható-e vagy sem, mennyire ragad magával, mennyire tudom magam beleélni. Itt ezek teljesen a helyén voltak.

    Remélem, élvezhetem majd a folytatást is,amihez sok siker kívánok!

  18. Elolvasva a részletet, azt vettem észre magamon, hogy óhatatlanul is összehasonlítom az előzővel, mert nekem úgy tűnik, hogy ez a ló másik oldala, amikor eláraszt az infó és a történések sora. Ez jobban tetszik, mint az unalom, de itt kicsit sokalltam és ezt az egész titkos átok dolgot logkátlannak tartottam, kicsit átgondolatlannak. Természetesen ez személyes, olvasói vélemény. Tetszene, ha a regény nem követné a most meghatározott vonalat és tele lenne csavarokkal. Minden esetre tovább olvasnám!
    Gratulálok a szerzőnek!

  19. Fantasy műfajban újszülött módjára mindenre rácsodálkozok, így én nem érezhettem elcsépeltnek vagy klisésnek a történetet. Nem olvastam még csak hasonlót sem, engem tehát teljesen levett a lábamról az ötlet a lelkünk másik feléről. A fél elem – félelem, feleség – fele az egynek, férj meg vele, stb. magyar-spirituális szójátékok viszont nagyon is ismerősek és kifejezetten örültem, hogy ezeket a gondolatokat egy regény formájában viszontlátom. De nekem is nagyon figyelnem kellett, hogy ki kicsoda, mikor, hol, mit csinál. Túl sok volt az információ egyszerre. Ez megakasztott abban, hogy teljesen elmerülhessek a történetben.
    De ennek ellenére nagyon remélem, hogy az a fránya dramaturgiai ív jól meg van “csinálva”, mert akkor decemberben elolvashatnám a folytatást.
    Gratulálok a kikerüléshez!

  20. javìtás: nem műfaj, hanem zsáner. Este már tùl fáradt voltam…

  21. Tisztelt szerző!

    Nekem tetszett a történeted, mind tartalmilag mind pedig kivitelezésében. A vége felé felbukkanó szójátékot különösen ötletesnek találtam. Sok sikert a továbbiakhoz és kitartást a publikációig! 🙂

  22. Lehet,hogy valóban tartalmaz a részlet másutt is fellelhető elemeket,de nekem nincs szükségem világmegváltó gondolatokra ahhoz,hogy érdekfeszítőnek találjak egy könyvet. Szépen megírt, izgalmasnak ígérkező történet, mely rengeteg lehetőséget rejteget magában. Tetszett. 🙂
    Sok sikert kívánok a lektorihoz!

  23. Kedves szerző, gratulálok a kikerüléshez!
    A történettel nincs semmi baj, de nekem egy kicsit túlírtnak érződik, olyan, mintha az író gyorsan bedobálta volna az információkat – mint a helyszín,vagy a szereplők – majd folytatta tovább folytatta az írást, amitől az egész eléggé zavarossá vált.

  24. Köszönöm, hogy elolvastátok és értékeltétek a regényrészletet. Külön köszönöm a pozitív hozzászólásokat és az építő kritikákat, észrevételeket. Remélem, a közeljövőben lesz lehetőségem csiszolni rajta, és kijavítani a felmerülő hibákat. Az Aranymosás csapatának köszönöm a lehetőséget, hogy regényem első fejezete kikerülhetett az oldalra.

  25. Kedves Író!

    A pörgős kezdet azt sugallja, a folytatás is eseményekben dús lesz, amin nem fog unatkozni az olvasó. A felvezetés sok izgalmat sejtet. Elfeledett képességek, amik majd előjönnek, világok közötti kapuk, ez nekem bejön! Várom a folytatást!

  26. Kedves Erion (vagy Kay :)!

    Nem tudom, találkoztam-e már olyan regénnyel, ami ennyire tetszett is, meg nem is. 😀

    Kíváncsi lennék a világra, és bár elsőre furcsának tűnt ez a fantasy-sci-fi keveredés, mégis, ez lett számomra az egyik pozitívuma. Az is érdekes, hogy beleviszel egy kis spiritualitást a lélek másik felével, a csakrákkal stb., erre is kíváncsi lennék, vajon hogyan illeszkedik a későbbiekben is a történetbe.

    Ezek ellenére olykor mégis kicsit nehezen olvastatta magát. Néhányszor utalsz az átokra, végül csak megtudjuk, mi ez. Sok idegen nevet megismerünk, azt viszont mégsem tudjuk meg, mit is jelent valójában, hogy ez az átok az egész népet sújtja. Miben nyilvánul ez meg?

    A párbeszédek stílusa kissé zavaros, olykor mintha egyfajta “régies” előkelőséket sugározna, máskor meg szimplán modern, és nekem túl sok volt a felkiáltójel, ami miatt egy kicsit amatőrnek tűnik a szöveg.

    Igaz, hogy érdekes a világ, de így első olvasásra nem sok újat ígér, amivel igazából nincs is baj, nem csak akkor jó egy regény – vagy nem attól jó -, ha igazán egyedi. De azért az sem baj, ha nem látjuk mindjárt az első fejezetben, hogy pontosan mi várható a regényben, még ha sejthető is. 😀 “Nem szerethetsz bele!” – Aha, szóval belé fog szeretni! 😀 Ez már nagyon erőteljes előrevetítése annak, hogy mire számíthatunk, és bár fontos, vagy legalábbis nem árt, hogy az első oldalak megalapozzák a történetet, ilyen túl direkt utalások épp az ellenkező hatást érik el.

    Gratulálok a kikerüléshez, és további sok sikert! 🙂

  27. Ketszer is elolvastam a reszletet, ami egyertelmuen pozitiv, nagyon tetszik, annak ellenere, hogy vannak azert kifogasaim. Valahogy a josnovel valo beszelgetes kicsit zavaros, talan a rengeteg nev es informcaio miatt, es masodszori olvasasra sem sikerult kibogoznom teljesen. Valahogy megis olvastatja magat a szoveg, megfogott a felrajzolt vilag, a stilusod, szoval nagyon szurkolok!

  28. Engem is az inhumansra és a legutóbbi zöld íjászra emlékeztetett a történet. A hősnőt, ha ő a főszereplő lehetne csiszolni, mivel tökéletes hős nem mindig van és Lex Luthor szavaival élve az “Istenek is meghalnak egyszer”, vagyis semmi sem tökéletes még az annak tűnő dolgok is csalóka árnyképek. A kétvilágos megoldás viszont tetszik. Edzdd meg, mint a vasat és formáld nekem szépre, mert van mit rajta csiszolni, de az alapötlet szép.

    Szia és kitartást! 🙂

    Lily

  29. Kedves Erion Kay!

    Nekem nagyon tetszik. Egy izgalmasnak ígérkező regény, tele kalanddal, kis szerelemmel, fantasyval spékelve…. csak jó lehet 😀 Sok infót kap az olvasó az elején amit nem biztos, hogy megértünk elsőre. De szerintem ez jól is van így… kicsit mintha az orrom előtt elhúznák a mézesmadzagot 😀 Alig várom, hogy olvashassam tovább. Annyi észrevételem van, hogy tényleg az orákulum beszélhetne egy kicsit ködösebben. 🙂 De szerintem nagyon jó szori lehet ebből.

    Sok sikert kívánok, és várom a folytatást. 🙂

  30. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem baj az a sok név és utalás, majd értelmet nyer később, hozzá vagyok szokva. Ám aztán már annyi minden meg lett említve, hogy kimondottan idegesített. Furcsa, de igen, ez a megfelelő szó.
    Idegesített, hogy belekavarodtam, hogy üresnek tűnt minden, pedig amúgy jól volt tálalva, sőt, tetszik ez a ,,bele a közepébe” kezdés. Az orákulum viszont mintha egy kissé túl közvetlen lett volna a hercegnővel, semmi ködösítés, rejtélyesség, ami általában az ilyen látnokokat jellemzi.
    Maga az alapkoncepció érdekes: bizony lesz harc a gonosz ellen, lesz szerelem, lesz utazás, minden, ami kell…mégis, ahogy már páran említették, kiszámítható(nak tűnik elsőre).
    Szeretem magát a zsánert és az ilyen jellegű sztorikat, kidolgozottság szempontjából pedig eléggé jól megtervezettnek látszik. A belezavarodás ellenére elolvasnám, mert ki tudja, a végén még teljesen mást kapnánk ahelyett, mint amire számítunk.
    Tetszett, szurkolok a történetnek, mert egy kis finomítás után lehet esélye. Érdekelne, mint kiadott könyv.
    Gratulálok a kikerüléshez és sok sikert!

  31. Olvasmányos, jó stílusban megírt történet. Kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet és kíváncsivá is tett, hogy mi fog történni ezek után. Az alaphelyzet izgalmas, a szereplők (egyelőre) szimpatikusak és ez a teljesen új világ is sok jót ígér.
    Azonban pont emiatt éreztem azt, hogy több magyarázatot is elbírt volna a történet. Belecsöppenünk egy ismeretlen világba, ráadásul igazi felvezetés sincsen, a dolgok közepébe vágunk. Ezért egy-két helyen meg kellett állnom, hogy átgondoljam és értelmezzem az olvasottakat, mert nem volt teljesen egyértelmű. Szerintem ezen kéne javítani.
    Ettől függetlenül nagyon tetszett, gratulálok a kikerüléshez, sok sikert a továbbiakban! 🙂

  32. Számomra nem volt elég gördülékeny a megfogalmazás. Egyébként gratulálok, ígéretes!