Múlt héten 100 szavas játékot játszottunk, és egy olyan zsánert jártunk körül, ami ritkábban kerül elő a játékainkban: a történelmi művekét. Igazi kihívás erős, hiteles történelmi regényt vagy novellát írni, mert egyfelől figyelnünk kell arra, hogy a kort megjelenítsük a szereplők gondolkodásmódjában és a szóhasználatban is – a modern szavakat kerülni kell, de még a kor fejlettségi szintjéhez nem passzoló hasonlatokkal, fordulatokat is.
Ugyanakkor egy történelmi regény nem egy történeti értekezés, ezért nem lehet mindenben a kor erkölcseit, normáit megjeleníteni, mert ez sokszor zavaró lehet az olvasónak. Egy jó történelmi regényhez meg kell találni azt a keskeny határt a hitelesség és a mai kor elvárásainak megfelelő ábrázolás között, ahol a szereplők hitelesek, szerethetők és elfogadhatók, a konfliktusok reálisak és erősek lehetnek.
Ahogy egy sci-fi vagy fantasy esetében, úgy a történelmi regénynél is ügyesen kell bánni az információk adagolásával. A korba magát mélyen beleásó szerző nyilván kisebb utalásokból is ért, de az olvasó számára is tisztázni kell a fontos háttérinfókat. Ugyanakkor zavaró a kibeszélés, direkt információátadás, ha a szereplők azért tárgyalnak meg valamit, hogy az olvasó is képbe kerüljön, hol járunk térben és időben.
Sok nagyon izgalmas megoldást kaptunk ennél a feladatnál. Külön tetszett K. D. cselédlánya; Ács Imola petrezselymet áruló karaktere; Mulyad Szilvia eltévedt kacsója; az, ahogy Sylvia Anthony csak a közös tudásra építve jelenítette meg a Titanicot; Robertson Ay szobordöntős jelenete; Kate érzéki pillanata és hasonlatai
A nyertes ezúttal Richárd jelenete lett:
Az úr gyomra megtelt, így a hányószoba felé indult díványáról, harmadjára a délután. Amantius lekuporodott a kert szélén, leszegte fejét, de az urat követte tekintetével. Pár napja kiszökött éjjel, és kitett egy átoktáblát a nevével a temetőbe.
— Ne nézz így rá — suttogta Quintus mellőle. — Bűnhődni fog torkosságáért nélküled is. A Názáreti Úr igazságosabb a császárnál.
— Szektás — morogta Amantius. Térdére ütött dühében, harmadjára a délután. Az úr megint egészségesen tért vissza a frissítő hánytatásból. Leheveredett és folytathatta az evést, Amantius fölkelt és folytathatta a vizezett bor töltögetését. De az átoktábla kihelyeztetett. Már csak idő kérdése volt.
Richárd, gratulálunk! Kérlek, küldd el a héten egy novellád vagy (kis)regényed első 10 ezer leütését a
konyvmolykepzopalyazat@gmail.com
címre, és a hamarosan felkerül a szerkesztés.
Köszönjük nektek, hogy velünk játszottatok most is, nagyon izgalmas jeleneteket hoztatok 🙂
Gratulálok a győztesnek.
Örülök, hogy az én írásom is tetszett, és köszönet az Aranymosásnak az izgalmas feladatokért. Várva várom a következőt.
Addig is mindenkinek a legjobbakat!
Uu, köszönöm. Sose hittem volna, hogy lesz majd valami hasznom azokból a hosszú latinórákból gimiben. Átnézek valami írást aztán küldöm is.
Gratulálok mindenkinek! Jó volt olvasgatni a különböző megközelítéseket, az én befutóm K.D. volt. A jelenetének első felében elegáns a hangulatteremtés és az indirekt információadagolás néhány kulcsszóval: bádogkanna, főkötő… Meg még Ács Imoláét élveztem nagyon!
Gratulálok, Richárd,és nagyon köszönöm!
Gratulálok a győztesnek és a kiemelteknek is! 🙂
Érdekes volt olvasni, hányféleképpen próbáltuk megközelíteni a feladatot…
A „dívány” szónál már tudtam, hogy milyen történelmi háttérben vagyunk. és utána is nagyon erős hívószavakat adagolt nagyon töményen. 🙂 Gratulálok! 🙂
Gratulálok a kiemelteknek, és a nyertesnek!
Engem a Titanic jelenet fogott meg, az nagyon hangulatos.
De jó, nagyon örülök, hogy tetszett az írásom. 🙂
Nálam is Richárd lett volna a befutó, illetve Ács Imola jelenete, az olyan jó kis életszagú volt.
Kedves Kristin M. Furrier!
Örülök, hogy tetszett az írásom! 🙂