Eredményhirdetés

Eredményhirdetés

Múlt héten 100 szavas játékot játszottunk, a zenét, táncot, ritmust kellett megjeleníteni legfeljebb 100 szóban. Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy hogyan lehet olyasmit megmutatni írásban, ami valamelyik érzékszervünkre hat. Átadni a lüktetést, a mozgást vagy egy zene dallamát úgy, hogy az szinte megszólaljon az olvasó fülében. A hangutánzó szavak, alliterációk, a szöveg belső ritmusa, rímek sokat segíthetnek ilyen helyzetben – izgalmas dolog ilyen kis gyakorlatokkal tágítani a szókincset, a kifejezési formákat.

 

A megoldások közül különösen tetszett Jassó Judit hétköznapi hangokat szimfóniává olvasztó szövege; Anne de Breuil verse, aminek nagyon erős a lüktetése; Bangó Krisztián mókás és kimondottan ritmusos szövege DJ Macskáról; Sade Lia bulizós szövege; Nuwanda flamencójának lüktetése; Faragok kattogó zenedoboza; Erion Kay izgalmas zeneértelmezése.

 

A nyertes pedig Takács Alexandra lett, aki tett egy csavart is a szövegbe, és ehhez nagyon ügyesen élt az egyes érékekkel, amik segítenek megteremteni a zenét:
Talpam alatt pulzál a talaj, a bőrömön sistereg a zene, tágra nyílt szememet ingerli a színes fények vibrálása. A testem mélyén érzem a basszust, ami megadja a ritmust a mozgáshoz. Körülöttem emberek, ismerősök és ismeretlenek pattognak, táncolnak arra a zenére, amit érzek. Részben hozzájuk igazodva, de jórészt inkább az érzeteimet követve ugrálok, hajladozok, tekergek a tömegben. Egy ilyen szórakozóhelyen nincs szabály a mozgásra, ösztönös mozdulatok sokaságát engedem szabadjára. Zöld, piros, kék fény villan a sötétben, színesre festi az izzadt arcokat, csatakos hajakat. Minden egyes mély dobbanásra egyszerre mozdulnak a testek. Velük együtt mozgok, és észre sem veszik, hogy siket vagyok.

 

Gratulálunk!
Kérlek, Alexandra, küldd el egy novellád vagy (kis)regényed első 10 ezer leütését a
konyvmolykepzopalyazat ’kukac’ gmail ’pont’ com
címre, és a hamarosan felkerül a szerkesztés.

 

Mindenkinek köszönjük a játékot!

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.6/10 (7 votes cast)

Leave a Comment

13 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen az újabb lehetőséget a játékra és gratulálok a nyertesnek! 🙂

  2. Nagyon klassz ez a kis százszavas, gratulálok! 🙂

  3. Köszönöm szépen! 😀

  4. Egykori zenészként olvasva a felhívást, megnyaltam a szám szélét: ez ám a nekem való feladat. A legtöbb írásomban szerepet, néhol főszerepet kap a zene.Gondolkodni kezdtem, és hamar rádöbbentem, hogy a zenéről valóban szépen, hasznosan, érzékeket megmozgatóan száz szóban írni embert próbáló feladat. Erre igazán csak a nagy költők képesek ebben a terjedelemben. Thomas Mann Doktor Faustusa bizony nem eléggé rövid ehhez, de prózában eddig másoknak sem sikerült.
    Nem szeretnék ünneprontó lenni, mert a nyertes pályamű tényleg tetszik, de a száz szó a diszkó leírására volt elegendő, az pedig… szóval a drum and bass nem kifejezetten a zene szinonimája, sőt.
    Mondom, nem szeretnék ünneprontó lenni, nem venném el a nyertes örömét, csupán a zenész lelkem jelzi, bennem csak a dizsi hangulat kelt életre. Nem, nem az ÁHZ zenésze voltam, szimpla rockbandában vertem a billentyűket, meg tettem néhány kifizetődő próbálkozást egy-két lakodalomban meg pár falusi eszpresszó-kocsma zongorája mögött. (Szégyenkezem is miatta eléggé.)Minden esetre több liternyi teát elfogyasztottam konyaknak álcázva, de ettől még nem árt tudnunk: a dizsi csak a szórakoztató ipar pénzbegyűjtő vállalkozása, nem művészet, nem a zene csúcsa. A gyorsvonat kerekeinek csattogása sem művészet, bár ritmus. Azt ábrázolni nem egyezik azzal, ha sikerülne egy parasztlakodalom hagyományos néptáncának vagy egy igazi rock koncertnek (ahol nem a villódzó fényekért és a műfüstfelhőkért kérik el a belépőjegyek árát), pláne egy MŰPA koncertnek a hangulatát visszaadni.
    Bocsi!
    Jassó Juditnak további sikereket kívánok, mert érdemes rá!

  5. Bocsánat! Nem Jassó Judit a nyertes, félreolvastam. Elnézést a figyelmetlenségért. Azt hittem, az első megszólaló a nyertes. 🙁 Bár Juditnak is sikereket kívánok, ezúttal az igazi címzett Takács Alexandra! Szóval, hajrá, Alexandra! Sok si8kert!

  6. Kedves Attila!

    Úgy érzem, ebben a hozzászólásban (az elsőben, amit írtál, természetesen) több ponton is keveredik a szezon a fazonnal.
    Ahogy megkülönböztetünk szórakoztató és magas irodalmat, úgy megkülönböztetünk könnyű, és komolyzenét. Ennél fogva a Thomas Mann Doktor Faustus példát egy cseppet sem gondolom idevágónak.
    A könnyűzenei stílusok annyifélék, akár a zsánerek. Melyik a szórakoztató irodalom szinonimája, a sci-fi, vagy a fantasy? Esetleg a romantikus alkotásokat, vagy a horrort gondolnánk magasabb rendűnek?
    Szvsz., a zenét is könnyebb aszerint osztályozni, hogy miként sikerült a kivitelezése. Ennél fogva, ha összehasonlítjuk mondjuk Kaczor Feri Ott lakom én című alkotását, és a Pendulum Slam című számát, úgy gondolom, hogy utóbbi mind hangszerelésében, mind dallamvilágában inkább a “zene szinonimájaként” értelmezhető, mint az előbbi.
    Ne felejtsük el, hogy azok a bizonyos zenei effektek, amik miatt gyakran támadják az u.n. “gépzenét” a (nevezzük) élőhangszereléssel szemben, azok bizony ugyanúgy hangszerekből származnak, csak egy kicsit tovább lettek torzítva, így én nem sok különbséget látok aközött, és a rock koncerteken nélkülözhetetlen lábpedál között. Hozzátenném, a már említett Pendulum ugyanúgy hangszerek kíséretében lép fel élőben.
    Lássuk be, néhány példától eltekintve (pl.: Apocalyptica) a populáris irodalmi líra, és a könnyűzene igen szorosan kapcsolódik egymáshoz, ha pedig olyan stílusokra gondolunk, mint a hipp-hopp, vagy a rap, egyenesen összefonódnak egymással. Még mielőtt könnyelműen megállapítanánk, hogy ezt a kettőt is kényszerűek vagyunk kihúzni a “zene szinonimáinak” listájáról, azért megemlíteném Akkezdet Phiai nevezetű formációt, ami mind szövegvilága, mind zenei aláfestés tekintetében sem hagyható figyelmen kívül (pl.: Kottazűr, Kodein… bármelyik).

  7. Kedves Sade Lia!
    Művészit alkotni sok mindenből lehet, nagyszerű zeneszerzők akár a kovácsműhelyt is megzenésítik. Minden valamire való operaháznak vannak remekül hangolt kalapácsai és üllői, legalább egy garnitúra a Trubadúrhoz, egy másik a Cigánybáróhoz. (Das Wohltemeperierte Hammer 🙂 ) A dizsi „nemzene” minősítését csupán azért hoztam fel, mert szerintem a leírás nem a zene, hanem a szórakozóhely hangulatát adta vissza, ebből a szemszögből mellékesek a zeneszakmai érvek. Nem számít, hogy a zene hagyományos meghatározására kitalált hármas szempont: dallam, harmónia, ritmus tényleg nem húzható rá az elektroakusztikus, vendéglátó ipari kellékek bármelyikére, de ezt itt nem tárgyalhatjuk meg. Bárhol, máshol szívesen vitázom erről, de itt azt hiszem, kikapnánk az offolás miatt.

  8. Kedves Attila!

    A zene (és jelen esetben természetesen kizárólag a könnyűzenéről beszélek, szerintem a komolyzenét most ne tárgyaljuk) leírásának megközelítése többféle is lehet.
    Egyrészt, tekinthetjük alkotói szempontból. Itt egyetértek, hogy száz szó valóban nehéz a kifejtésre, hiszen azt a stresszt, élményt, (bár nem szeretem ezt a kifejezést, de most használjuk:) flowt, amit egy színpadon átél az ember, nehéz leírni. Azt meg, amikor csak otthon alkot valamit, talán még nehezebb, olyan, mintha az írásról próbálnánk írni száz szóban.
    Egyszerűbb a másik, a befogadó szempontból értelmezni a dolgot. Nem csak azért, mert fogadni a zenét könnyebb, mint alkotni, hanem azért is, mert egy olyan oldalon, ahol főleg amatőr írókat várnak, nehezen elvárható, hogy mindenkinek legyen alkotói élménye a zenével kapcsolatban.
    Persze, itt még lehet arról vitatkozni, hogy egy “dizsi” élmény került megírásra, nem egy élő koncert.
    Mégis.
    Ha csak (és kizárólag csak) a zenére koncentrálunk, akkor egy ilyen szórakozóhelyen szerzett élmény bőven lefedi a témát. Azt gondolom, hogy egy koncerten nem pusztán a zenét élvezzük, hanem azt az előadói tevékenységet is, ami sem a rádión, sem a youtubon keresztül nem elérhető.
    A drum and bass “leszólása” esetén pedig személyes sebet érintettél, sajnálom, nem tehetsz róla. Én mindig a basszusgitár felhasználói, vagy hallgatói oldalán álltam. Sajnos, túlságosan is szeretem a mély hangokkal történő játékot, minthogy ne kerekítsek belőle személyes ügyet. 😀
    Viccen kívül, azzal kapcsolatban, hogy van-e lehetőségünk kitárgyalni itt zenei témát: Azt hiszem, maga a zene, mint téma már adott. Balgaság lenne minket azért bannolni, mert eltérünk a tárgytól, hiszen nem tettük. De ezt persze igazán nem az én tisztem megítélni. 🙂

  9. Kedves Sade Lia!
    A harmadik mondatodban leírtad azt, amit én lényegnek szántam. Száz szóban a magunkfajta félamatőrök nem tudnak a zenéről hatékonyan írni. A többiről zenei oldalon vitázhatunk.
    Arra céloztam, hogyha mindössze száz szó áll rendelkezésemre, nem pocsékolhatom ezt a keveset ilyen mondatokra: “Zöld, piros, kék fény villan a sötétben, színesre festi az izzadt arcokat, csatakos hajakat.” Ez a mondat helyénvaló a szövegben, de nincs köze a kiírásban szereplő zenei vonatkozáshoz. A lényeget vétette el a szerző, persze nem róhatjuk fel neki, hiszen a lehetetlent kérte tőlünk a pályázat.
    A Fészen megtalálsz, ha akarod beszélgethetünk a zenéről, talán mindkettőnknek hasznos lehet a csevegés.

  10. A zenéről ugrott be…

    Mi van akkor, ha például a zene egyszerre klasszikus és modern is? Arra gondolok, hogy ha például egy Beethoven dallamra ír az ember mondjuk punk vagy hip-hop számot, illetve fúziós zenét. Gondolom tehát a perodizálás, hogy ez-ez és az meg az csupán a könnyebb megértést segíti, mint az irodalmi felosztás, és különösebb jelentősége csupán ennyi. Steampunk zene is hasonló. 🙂

    A zene csak zene csupán a felosztás miatt más.

    Gratula a győzelemhez Alexandra! 🙂

    Lily

  11. Egy aprócska lemaradt.

    Száz szóban nehéz a zenéről írni, akárcsak az irodalomról, tehát klassz a nyertes mű, csak nekem szúrta ki a szemen, hogy szereplőnk hallássérült? 🙁 Szomorú, de kedves történet és várom a részletet, hátha szép lesz.

    “A festészetben éppúgy, mint a zenében, inkább a célzásokra kell figyelnünk, semmint a kimondott dolgokra.” (Paul Gaugain)

    Ha kikerül a mű, jövök. Kritikát és választ köszönök. 🙂

    Lily

  12. Szerintem Attila egy dolgot figyelmen kívül hagy a győztes alkotás esetében. A főhős siket. A zenét másként nem nagyon van lehetősége megélni. Szerintem ezt mérlegelve jó az alkotás. Egy másik írásban is siket a nő, ott sem a zene általános mivolta került előtérbe.

  13. Nagyon hálás vagyok a nevem megemlítéséért, azt hiszem, máris nyertem! Gratulálok a nyertesnek! 🙂